Érdekes történetrészletre bukkantam tegnap este a Pearl Jam Lost Dogs albumának hallgatása közben. A dupla kiadványhoz mellékelt bookletben a zenekar tagjai minden dal kapcsán felelvenítettek egy-két, az adott szerzeményhez kapcsolódó emléket. Szinte hihetetlen, de az egyik sztoriban Jeff Ament kilépése volt a tét. 1991-et írtunk, a zenekar még csupán az első közös felvételeit rögzítette Eddie Vedderrel.
Előzmények
Eddie és a többiek találkozásának történetét már szerintem mindannyian ismerjük, bár ezzel kapcsolatban is van jó pár olyan dolog, ami talán nem annyira köztudott, és pont ezért itt is van a helye a Grungery-n. A srácok egymásra találásától kezdve, a Ten felvétele utáni hónapokig a Pearl Jam a legkreatívabb, és egyben a legtermékenyebb időszakát élte Seattle-ben. A debüt fantasztikus 11 szerezeménye mellett a cd európai verzióján ott volt a Wash és a Dirty Frank, a különböző kislemezek B-oldalain pedig olyan dalok sorjáztak, amik nem csak a rajongók, hanem a PJ tagjai számára is gyakran teljesen érthetetlen módon maradtak le az első lemezről. Mike McCready (illetve Jeff Ament) csodálatos Yellow Ledbetter-je mellett kispadra szorult egy sor zseniális Stone Gossard szerzemény is: az Alone, a Footsteps, a Hold On, a Just A Girl, valamint a hányatott sorsú Brother.
Akik azt mondják, hogy az utóbbi hat dal nagyjából mindennél jobb, mint amit a srácok a Ten kiadása óta csináltak, azok szerintem nem állnak túl messze az valóságtól. Végül a Lost Dogs kiadásával Gossard-ék félig-meddig igazságot szolgáltattak a többségnek egy olyan albumon, ahol tényleg csak a ‘maradék’, meg más ritkaságok, feldolgozások, valamint a Ten Club tagjainak szóló karácsonyi ajándékfelvételek voltak.
Egy dal viszont itt is csak instrumentális formában jelent meg. Az, amelyik hatalmas veszekedésekhez vezetett a zenekaron belül, ami miatt Jeff majdnem örökre hátat fordított a Pearl Jam-nek, és ami miatt a zenekar jövője is komoly veszélybe került.
De mi történt valójában, ami ekkora feszültségeket okozott a PJ tagjai között?
Brother – 1991
A Mookie Blaylock 1991. január 29-én rögzített néhány dalt Rick Parashar-ral (RIP), a Ten későbbi producerével a Seattle-i London Bridge Studio-ban. A Sony/Epic az Alive-ot, a Wash-t, és az I’ve Got The Feeling Beatles covert választotta ki egy promóciós kiadványára azzal a céllal, hogy azokon keresztül a zenekar sokszínűségét a lehető legjobban be tudja mutatni.
„Tudtuk, hogy az Alive szerepelni fog az albumon. Éreztük, hogy van lehetőség a Wash-ban is, de azon még egy kicsit dolgoznunk kellett volna. A legelső bakelit, amit életem során megvettem magamnak, az a Let it be volt a Beatles-től. Ha bármelyik dalt meghallom róla, visszarepít azokba az időkbe, amikor még nyolc éves voltam.” (Jeff Ament)
Pár nappal a demó rögzítése után, 1991. február 7-én a Mookie Blaylock négy otthoni koncertet követően hagyta el először a hazai pályát. A srácok úgy érezték, hogy ez volt a legjobb, amit abban a helyzetben tehettek. Míg Seattle-ben mindenki az új fiúra volt kíváncsi, addig a városon kívül teljesen ismeretlenek voltak. Az Alice in Chains vendégeként Los Angelesben, a Florentine Gardens-ben léptek fel. Stílszerűen itt került be először a setlist-be a Garden valamint a Brother is. Akik ott voltak, akkor még nem tudhatták, hogy a PJ történelem egyik legegyedibb momentumának voltak a részesei. A Brother-t ugyanis legközelebb csupán 18 év (!) múlva láthatták/hallhatták a szerencsések újra élőben.
„Kib…ttul imádtam Stone riffjét. Amikor azt mondta, hogy végzett a dallal, és hogy soha többé nem akarja eljátszani, közel kerültem ahhoz, hogy kilépjek a zenekarból. Kimentem a London Bridge Studios mögé, ahol egy 7 láb magas (megj.: a standard méret 10 láb, ez tehát jóval alacsonyabb volt, valószínűleg ezért jegyzi meg Jeff – PM) kosárlabdapalánk volt kitéve. Addig zsákoltam újra és újra, amíg véresek nem lettek a csuklóim.” (Jeff Ament)
Ament azon a 12 húros basszusgitáron játszott a dalban, amit a Mother Love Bone-os időkben a Stardog Chamipon-ban, majd később a Jeremy-ben és a Why Go?-ban is használt. Emiatt a Brother iszonyatosan megdörrent, a középtempó pedig Even Flow-san húzott, azaz már akkoriban is tökéletesen szólt.
Jeff annyira felhúzta magát Stone Gossard makacsságán, hogy dühében majdnem kilépett a bandából, az addigra már előrevetíthető sikerek küszöbén. Abban, hogy aztán mégsem tette meg közrejátszhatott az is, hogy egyszer került már hasonló helyzetbe. Andy Wood halála olyan csapás volt a számára, ami miatt egy ideig – szerencsére csak pár hónapig – abba is hagyta a zenélést. A Mother Love Bone örökre álom maradt, de a Mookie Blaylock/Pearl Jam hatalmas lehetőségeket hordozott magában.
Mike McCready szerint a veszekedés megszokott dolog volt a két ősrégi zenészkolléga viszonyában. Jeff megy az egyik irányba, amíg Stone egy teljesen másikba tart. A Pearl Jam azonban elképzelhetetlen nélkülük, és a zenekar valószínúleg nem is működne attól a pillanattól kezdve, amikortól bármelyikük hiányozna. „A Brother miatt egy hatalmas, túlfűtött vita alakult ki közöttük. Jeff azt mondta, hogy nagyon közel állt ahhoz, hogy otthagyjon minket. Elég komoly helyzet volt. Amikor a dalt évekkel később elővettük, már nem vitatkoztak rajta, de érezhetően egy kicsit újra átélték az akkori dolgokat.” (Mike McCready)
Végül Jeff maradt, a Mookie Blaylock/Pearl Jam nem oszlott fel, és a Brother története is folyatódott.
Brother – 2003
Ez már a Lost Dogs albumra való készülődéskor, 2003-ban történt. Eddie Veddernek nem tetszett az eredeti szöveg (amit az énekes elmondása szerint George Orwell Big Brother-je inspirált), emellett Stone továbbra sem támogatta a dal kiadását. Azonban Eddie érezte, hogy a dalban több van, nem akarta újra veszni hagyni, ezért azt tanácsolta McCready-nek, hogy ha éneksávokat nem is vesznek fel, azért gitározzon fel pár szólót az alapokra. Ez került végül rögzítésre, és ezért került a Brother csupán instrumentális formában a ritkaságokkal teli lemezre.
„Nem volt túl sok ötletem azzal kapcsolatban, hogy mit is kellene játszanom. Azért lementem a stúdióba, és újra és újra meghallgattam a dalt. Arra gondoltam, hogy talán nem csak egy egyszerű szólót, hanem több gitársávot is rögzítenem kellene, olyan Brian May-esen” – idézte fel később McCready azt, hogy mennyire váratlanul érte őt a kialakult helyzet.
Akkoriban Mike McCready azt gondolta, hogy a dalszöveget örökre eltemették, és az instrumentális verzióval végleg lezárult a dal története.
Brother – 2009
Aztán hat évvel később, a Ten Reissue-ra hat régi felvételt újra előástak Eddiék. A remasterizált Ten, és az öt demófelvétel – State Of Love And Trust, Breath (akkor még Breath And A Scream), Just A Girl, 2000 Mile Blues, Evil Little Goat – mellett a Brother is helyett kapott az albumon. De immáron vadonatúj, 2009-ben rögzített éneksávokkal együtt. Döbbenetes, hogy Eddie-t úgy halljuk a felvételen, ahogy a Ten/Vs. időkben énekelt. Ezek szerint még most is képes azt a hangszínt hozni, ami miatt annyira megszerettük?
„Nagyon rajta voltam azon, hogy a Brother-rel kezdjünk valamit. Azt gondolom, hogy Eddie sem volt boldog amiatt, hogy a dalt sohasem adtuk ki.” (Jeff Ament)
És Eddie Vedder új szöveget írt. Sok-sok évvel az első demófelvételek elkészülte után a Brother végre elnyerte végleges formáját. Ahogyan Jeff erőfeszítései is elnyerték a méltó jutalmukat.
A csúcson
Az így kiadott dallal döbbenetes sikereket ért el a Pearl Jam az Egyesült Államokban. A zenekar 2009. március 16-án belépett azon kevesek közé – ilyen volt például a Beatles és Elvis Presley – akik a Billboard lista első helyére kerültek egy több, mint tíz évvel korábban rögzített felvétellel.
2009. augusztus 8-án, a Canada Olympic Parkban, Calgary-ban a zenekar újra műsorra tűzte a Brother-t. Aznap színpadra lépett a Pearl Jam-mel Ron Wood, a Rolling Stones gitárosa is, hogy együtt játsszák el az All Along The Watchtower-t.
Különleges alkalom volt.
A megalakulás óta a Brother-t mindössze nyolc alkalommal játszotta el eddig a Pearl Jam élőben. Jeff a konfliktusok ellenére maradt a zenekarban, és régi harcostársával, Stone Gossard-dal örök kedvencünk lesz a továbbiakban is. Eddie, Stone, Mike és Jeff. A világ egyik legnagyobb rockbandája, a Pearl Jam egyikük nélkül sem létezik. Maradjanak az idők végezetéig együtt – ha kell, vitatkozzanak sokat – és írjanak még rengeteg olyan zseniális dalt, mint a Brother.
Azt hiszem, hogy rajongóként ennél többet nem kívánhatunk.
Chicago, 2009. augusztus 24.
