Múlt héten indult el hatrészes sorozatunk, amelyben az NBA, vagyis az amerikai kosárlabda-bajnokság csapatai, játékosai és a grunge-bandák közös történetét meséljük el. Kiss Ákos ötletéből egy rendkívül izgalmas kutatómunka kerekedett, amibe Ákos mellé egy idő után Pintér Miklós is beszállt. Cikksorozatunk kettejük koprodukciójának eredménye. Az első részben a Seattle Supersonicsszal foglalkoztunk, a másodikban pedig Mookie Blaylock és a Pearl Jam közös sztoriját vettük elő.
140 nap Mookie-ként
A Pearl Jam megalakulása a Grungery olvasóinak többsége előtt ismert történet, sok helyen olvashattak róla, mi is írtunk egy kétrészes, kibővített Háború és békét a témáról.
A jól dokumentált lépések sorába mostani cikkünkben annál a pontnál kapcsolódunk be, amikor az Andy Wood énekes váratlan halála miatt feloszló, ígéretes settle-i rockzenekar, a Mother Love Bone két legerősebb egyénisége, a gitáros Stone Gossard és a basszusgitáros Jeff Ament egy pár hónapos gyászidőszak után új zenekar alapításán gondolkodott. Wood zsenialitása után azonban nem volt könnyű frontembert találni, ezért Gossardék sok-sok ismerősüknek adtak a friss demókazettájukból, hátha ezzel a módszerrel nagyobb sikerrel járnak majd a keresésben. A szalagból a Red Hot Chili Peppers dobos Jack Ironsnak is jutott, ő pedig jó barátja, a San Diegó-i örökmozgó szörfös, a Bad Radio nevű zenekarból nem sokkal korábban távozó frontember, Eddie Vedder kezébe nyomta a felvételeket azzal a céllal, hogy az énekes írjon szöveget és énekdallamokat, sőt rögzítse őket és küldje is vissza Amentékhez.
A Vedder által ‘Momma-Son’-nak elnevezett demókazetta – rajta az Alive-val, a Once-szal és a Footstepsszel – 1990. szeptember 19-én megérkezett Seattle-be. Az énekes hangja és szövegei elbűvölték Amentéket, ezért arra kérték a frontembert, hogy minél előbb üljön fel egy gépre, és utazzon fel hozzájuk egy meghallgatásra.
1990. október 8-án Eddie Vedder felszállt egy San Diegóból Seattle-be tartó járatra, hogy próbáljanak még név nélküli zenekarukkal, amelynek tagjai ekkor Stone Gossard és Mike McCready gitárosok, Jeff Ament basszusgitáros és Dave Krusen dobos voltak. Vedder mindössze egy hétre érkezett, mert csupán ennyi szabadságot kapott a főnökétől a benzinkúton, ahol akkoriban dolgozott. A zenekar tagjai iszonyatos tempót diktáltak, október 13-ára megírtak tíz dalt, amiket még aznap rögzítettek is.
Eddie a megterhelő hét után hazarepült San Diegóba, de nem sokkal később újra Seattle-ben volt, hogy új társaival 1990. október 22-én, a legendás seattle-i Off Rampben fellépjenek. A bulin körülbelül 200 (egyes források szerint 155) ember volt jelen. A zenekar a Release/Alone/Alive/Once/Even Flow/Black/Breath/Just a Girl setlisttel állt színpadra – Mookie Blaylock néven.
A választást a kényszer szülte, a szoros határidő miatt be kellett mondani valamit, hogy az Off Ramp promotálni tudja a koncertet. A New Jersey Nets kosarasa, aki a 10-es mezben játszott, állítólag finoman szólva sem örült annak, hogy Seattle-ben valami teljesen ismeretlen banda az ő nevét viseli, csak később enyhült meg a dologgal kapcsolatban. Ahogyan a kosaras sem tudta, hogy kik szórakoznak a nevével, úgy a zenekar tagjai közül sem mindenki volt tisztában azzal, ki is az a Mookie.
„Semmit sem tudtam a kosárlabdáról, így fogalmam sem volt arról, hogy ki az a Mookie Blaylock. Emlékszem, valaki megkérdezte, hogy ‘Miért éppen Mookie Blaylock?’, mire Jeff azt válaszolta, ‘Azért, mert a Michael Jordannek nem valami király a hangzása!” – nevetett Dave Krusen, a zenekar akkori dobosa.
A választásnak egészen banális oka volt. A kosárlabda rajongó zenekar tagjai a kezdeti próbafolyamatok során minden nap vettek egy-egy csomag NBA-kártyát és ebédszünetben versenyeztek, hogy ki szerezi meg a legjobb játékosokat. A koncertszervezőknek kiküldött demókazettába ezekből a paklikból került be egy-egy mellékletként/borítóként.
„Az egyik, amelyik a menedzserünkhöz került és egy kazettában végezte, Mookie kártyája volt” – mondta Ament. „Néhány héttel korábban felajánlották nekünk, hogy csatlakozzunk az Alice in Chains Nyugati parti turnéjához. A kazetta az íróasztalon hevert, valaki pedig azt kérdezte: „Mit szólnátok a Mookie Blaylockhoz [mint zenekarnévhez]?”
A probléma ezzel meg is oldódott. Jeff Ament egy későbbi interjúban elmondta, hogy hatalmas Mookie-rajongó volt, de a döntéssel azért is tudott egyetérteni, mert a kosarasnak „szuperegyedi neve volt”.
„Mookie egy igazán önzetlen játékos volt, aki ráadásul kiválóan dobott távolról” – mondta Ament.
Ezzel együtt a sportoló – a kilencvenes évek elején – nem számított kiemelkedő kosarasnak.
„Ami érdekes Mookie Blaylockkal kapcsolatban, hogy – és ezt nem tudom szebben mondani – ő egy igazi se íze, se bűze játékos volt. Az, hogy valaki azt mondja, hogy ‘nekem ez a Mookie Blaylock szimpatikus’, azt nem feltétlenül tudom megérteni. (…) Mondom, teljesen érthetetlen választás. Egy igazi szürke eminenciás volt például egy olyan Atlanta Hawksban, ahol olyan klasszisok játszottak, mint Dominique Wilkins vagy Kevin Willis. Simán lehetett, hogy a név hangzása csípte meg Jeff Amenték fülét, nem is igazán a játékos stílusa. Amikor a zenekarok minél jobban megkülönböztető nevet próbálnak kitalálni maguknak, akkor ez akár így is összeállhat” – mondta el egy korábbi interjúnkban Tőrös Balázs, a Sport TV NBA-szakértője.
A zenekar 1991. február 7-én indult el első turnéjára az Alice in Chains előzenekaraként. Jerry Cantrellék az augusztusban megjelent Facelift című első lemezüket promotálták a körúton. A zenekarok február 11-én Los Angelesbe, a hollywoodi Club With No Name-be érkeztek. Aznap este Vedder viccesen megjegyezte a színpadon, hogy a zenekar másnapra várja Blaylock ügyvédjének telefonhívását, és több mint valószínű, hogy a banda legközelebb már más néven lép fel, talán éppen Nuclear Love Frogs-ként (Nukleáris Szerelmi Békák) – utalva Jeff és Stone Mother Love Bone-jára.
A zenekar tudta, hogy a Mookie-sztori nem tarthat örökké, érezték, hogy a hirtelen jött koncepció nem fog működni hosszútávon.
„Eljött a pillanat, amikor szükségünk volt egy [nomális] névre. Valójában sohasem hívtuk egymás között a zenekart Mookie Blaylocknak. Emlékszem, hogy ültünk a próbateremben, mindenki előtt papír volt, amire a névötleteinket írtuk fel. A Pearl jött az egyik kategóriából, a Jam pedig egy másikból” – mesélte Dave Krusen.
Nem volt tehát meglepő, amikor 1991. március 10-én Eddie Vedder és Jeff Ament a seattle-i KISW rádióban bejelentette, hogy a zenekar a nevét Mookie Blaylockról Pearl Jamre változtatja.
Jeff Ament egyszer azt állította, hogy soha nem gondolták komolyan, hogy Mookie Blaylockként működjenek. Az időszak és a kosárlabdázó ennek ellenére örökre bevonult a zenetörténelembe: a Pearl Jam debütalbuma, a Ten, Blaylock mezszámára utal és talán egy kicsit tiszteleg is a játékos előtt.
Seattle legnépszerűbb grunge-zenekara az Off Ramp koncerttől a rádiós bejelentésig, vagyis 1990. október 22-től 1991. március 10-ig, pontosan 140 napig viselte Mookie Blaylock nevét.
A kosarasét, akinek eddig élete egy őrült magasságokban és pokoli mélységben bővelkedő hullámvasút volt.
Mookie Blaylock, a kosaras: A kezdeti évek (1989-1992)
Daron Oshay Blaylock, vagy ahogyan beceneve miatt ismertté vált, Mookie Blaylock, 1967. március 20-án született a texasi Garlandben. Iskolai kosárlabda karrierje a helyi Garland High Schoolban kezdődött, ahonnan a Midland College-on át a University of Oklahomába (khm) vezetett az útja. Itt az egyetem csapatát, az Oklahoma Soonerst az NCAA (egyetemi bajnokság) bajnoki címéig vezette 1988-ban. A mindössze 183 centiméter magas játékost kiváló védekezése és labdaszerzései emelték ki a mezőnyből. A New Jersey Nets 1989-ben draftolta őt.
Blaylock mindig is csendes, magának való srác volt. Garland durva, túlnyomórészt feketék által lakott Eastside részén nőtt fel, közvetlenül Dallas mellett. Egyszerű srác volt, aki kerülte a felhajtást, az NBA idők alatt is ugyanaz a hallgatag, vidéki fiú maradt, mint korábban. „Mookie-nak nem okozott problémát, hogy öt vagy hat másik sráccal kellett egy szobában laknia. Soha nem szólt egy szót sem” – mesélte Sam Bowie, Blaylock közeli barátja, aki egykori csapattársa volt a Netsben.
Mookie sportszakmai szempontból nem hagyott mély nyomokat New Jerseyben, így 1992-ben az Atlanta Hawksba szerződött.
Amen X Blaylock: a nagy találkozás
1993. november 13-án a Seattle Seahawks az Atlanta Hawksot fogadta a Seattle Center Coliseumban. A mérkőzés felvezetéséhez egy televíziós stáb összehozta Jeff Amentet és Mookie Blaylockot egy kis kosárlabdázásra, beszélgetésre, de a basszusgitáros egy gyors városnézésre is elvitte a sportolót.
„Elmentünk kosárlabdázni egyet. Mookie a játék végén odajött hozzám: ‘Jól játszol! Jól dobsz és jól fordulsz le!’ Nagyon örültem neki, hogy ezt mondta. Ez volt minden vágyam! Mindig aggódsz, ha olyan emberekkel futsz össze, akivel már régóta szerettél volna találkozni, beleértve a rocksztárokat is. Mookie egyike volt annak a tíz srácnak, akinek a kedvessége az elvárásaidon is túltesz” – mesélte később Ament.
Jeff Ament természetesen este ott volt a nézőtéren, Mookie le is pacsizott vele a pálya szélén. A történeti hűség kedvéért jegyezzük meg, hogy a mérkőzést a Sonics nyerte 97-89-re. A Hawksból Blaylock töltötte a legtöbb játékpercet a pályán (44-et) és 9 pontot dobott (igazán stílusos lett volna, ha összejön neki még az a plusz egy, hogy meglegyen a ’10’ Seattle-ben.) A Sonics legjobbjai Sam Perkins (22), Gary Payton (20) és Shawn Kemp (19) voltak.
Mookie az Atlanta Hawksban
Eltekintve néhány elszórt incidenstől, Blaylock kevés odafigyelést igénylő játékos volt, de neki is megvoltak a maga dolgai. Lenny Wilkens, aki hosszú időn keresztül volt a kosaras edzője a Hawksnál, egyszer leült vele elbeszélgetni, miután 1995-ben ittas vezetés és marihuána birtoklása miatt letartóztatták. „De összességében – mondta Wilkens, Blaylock komolyan vette a kosárlabdát. Mindig időben érkezett és fogékony volt a tréningekre. Jó volt őt edzeni.”
Annak ellenére, hogy profi sportoló volt, Mookie-nak – a horgászat és a golf mellett – a hétköznapok feszültségei, az állandó reflektorfény és a ránehezedő nyomás ellensúlyozására a füvezés jelentette a megoldást. Először a középiskola utolsó évében került bajba miatta, akkor egy kerületi bajnoki meccsen való szereplése bánta a dolgot. Pályafutása során kétszer tartóztatták le fű miatt. 1997-ben megpróbált két uncia marihuanát átvinni a kanadai-amerikai határon egy Grizzlies elleni meccset követően. A rendőrök akkor kapcsolták le, amikor éppen felszállni készült a csapattal egy Vancouverből induló járatra. Úgy tűnt, mintha a gyakori füstölés – rövid távon – egyáltalán nem lenne rá rossz hatással.
„Egyike volt azon kevés NBA-játékosnak, aki miután marihuánát szívott, képes volt a valaha látott legjobb meccsét lejátszani” – mondta Danny Solomon, az Atlanta Hawks egykori kosárlabdázója, aki még mindig Blaylock egyik legjobb barátja.
Egy biztos, tényleg elég jól ment Atlantában Mookie-nak, 1994-ben például tagja volt az NBA All Star csapatának. Dobóhátvéd poszton játszott, elsősorban hárompontosaival és főleg labdaszerzéseivel tűnt ki. Utóbbiban két egymást követő szezonban (1996-1997 és 1997-1998) is a liga legjobbja volt! Ez pedig csak olyanoknak sikerült korábban, mint Alvin Robertson, Magic Johnson, Allen Iverson vagy Chris Paul.
Blaylock – öt másik dobóhátvéd mellett – közel volt a négyes-duplázáshoz, vagyis ahhoz, hogy egy adott mérkőzésen négy különböző statisztikában (dobott pontok, asszisztok, lepattanók, labdaszerzések) is kétszámjegyű eredményt érjen el. A négyes-duplázás eddig csupán négy játékosnak sikerült az NBA történetében: Alvin Robertsonnak, Nate Thurmondnak, Hakeem Olajuwonnak és David Robinsonnak.
Atlantában igazi legendává vált: a Hawks örökrangsorában ő vezeti a ranglistát hárompontosokban (1050), az ő nevéhez fűződik a legtöbb hárompontos kísérlet (3023) és ő az első a labdaszerzéseket (1321) tekintve is.
Mookie 1999-ig játszott az Atlanta Hawksban, ahonnan San Franciscóba, a Golden State Warriorshoz szerződött. Itt fejezte be aktív pályafutását 2002-ben.
Lefelé a lejtőn
Karrierje során Mookie Blaylock 32 millió dollárt kosárlabdázott össze. Egyszerre volt áldás és átok, hogy a pénz sokáig kitartott. Ő és három fia, Dominick, valamint az ikrek Daron és Zack, soha nem nélkülöztek anyagi szempontból. Egy hat hektáros birtokra költözött vidékre, Pike megyében, 50 mérföldre délre Atlanta belvárosától, és annyit golfozott, amennyit csak akart. Ennek ellenére élete sportpályafutása befejeztével struktúra nélkül maradt, szabad utat engedve függőségei számára.
1995 után Blaylockot hétszer tartóztatták le ittas vezetés miatt. 2007 és 2013 között, visszavonulását követően hatszor. Egy 2010 áprilisi igazoltatásakor a törvényes határérték négy és félszerese volt az alkoholszint vérében. Annyira részeg volt, hogy amikor kiszállt a kocsijából, nem húzta be a kéziféket, ami miatt a jármű kis híján nekicsapódott a mögötte álló rendőrautónak.
2010 szeptembere és 2012 februárja között háromszor ült börtönben járművezetés közben elkövetett szabálysértés miatt, összesen több mint négy hónapig. Ebben az időszakban teljesen szétcsúszott, folyamatosan ivott és heti ötször járt sztriptízbárba.
2013. márciusában letartóztatták, mert egy élelmiszerbolt parkolójában nekiment egy másik autónak, majd – a rendőrség jelentés szerint – kiszállt, egy kicsit tántorgott, aztán visszamászott a vezetőülésbe és megpróbált elmenekülni a helyszínről.
Rossz nyelvek szerint az, hogy hivatalosan „csak” ennyi tétel szerepel a bűnügyi lajstromán, az nagyrészt annak köszönhető, hogy Atlantában ő még mindig ugyanaz a szeretett és gazdag helyi profi kosárlabdázó, mint aki egykoron volt. Két alkalommal is előfordult, hogy amikor ittas vezetés miatt állították meg a rendőrök, a vádpontokat meggondolatlan vezetésre és a kellő gondosság elmulasztására redukálták. Máskor a rendőrök inkább felhívtak egy közeli hozzátartozót, hogy jöjjön érte és retorzió nélkül elengedték. Felesége egy idő után megelégelte Blaylock alkoholizmusát és elhagyta őt.
Részben azért, mert attól félt, egy napon férje felelőtlensége tragédiához vezet majd.
A baleset
2013. május 31-én 13 óra körül autóbalesethez riasztották a Georgia államban található, Atlanta belvárosától délre, nagyjából 32 kilométerre fekvő Jonesboro városának mentőit. Két gépkocsi karambolozott: egy fekete Cadillac Escalade egy szürke Chrysler Town & Country minivant öklelt fel oldalról. Utóbbiban egy házaspár, Frank és Monica Murphy utazott.
A 43 éves férfi és a 40 éves nő 18 havi texasi tartózkodás után érkezett vissza Atlantába, hogy új házat keressenek maguknak és öt gyermeküknek. A kicsik egy közeli szállodában tartózkodtak nagymamájukkal, Monica édesanyjával, amíg szüleik körülnéztek a környéken. A házaspár éppen egy alkalmasnak tűnő ingatlanhoz tartott, amikor az Escalade beléjük hajtott.
Az autót Daron Oshay „Mookie” Blaylock vezette.
A házaspár gépkocsija totálkárosra tört, az anyósülésen utazó Monica Murphy pedig életét vesztette. A vétkes egyértelműen a korábbi kosárlabdázó volt.
A baleset néhány héttel azután történt, hogy Blaylockot letartóztatták Spalding megyében. Az év elején bűnösnek vallotta magát a 2013. márciusi incidensből fakadó ittas vezetés miatt és 30 napos börtönbüntetésre ítélték.
Meglepő módon a halálos karambol napján Blaylock józan volt, de a korábbi NBA-sztár bevallotta, hogy problémái vannak az alkohollal és emiatt kezelésben részesül. A balesetet követően ügyvédei az alkoholmegvonásból adódó pillanatnyi agyi rövidzárlatot (black-outot) tették felelőssé a karambol bekövetkeztéért. A kosaras meg sem próbálta elrántani a kormányt, nem fékezett, lába a gázpedálon ragadt.
Az orvosok megerősítették az ügyvédek állítását, az ilyen jellegű rohamok meglehetősen gyakori tünetnek számítanak a súlyos alkoholproblémával küzdőknél. Ez azonban nem menti, nem is mentheti fel Blaylockot: a volt sportolónak ugyanis papírja volt arról, hogy nem szabad kormány mögé ülnie!
Blaylocknak többször volt rohama balesetet megelőző hetekben, ami miatt az orvos arra utasította, hogy ne vezessen. Ezek nem szimpla ajánlások voltak: az ex-kosarassal a doktor aláíratott egy nyomtatványt, amely eltiltja őt a vezetéstől, ráadásul jogosítvány nélkül vezetett, ugyanis egy korábbi ittas vezetés miatt bevonták az engedélyét. Tovább rontott a helyzeten, hogy bár beidézték a bíróságra a március incidens miatt, Blaylock a nem tett eleget a felszólításnak, emiatt a rendőrök egyébként is keresték.
„Amikor áttekintettük [Mookie Blaylock] bűnügyi történetét, az egyik első kérdésünk az volt, hogy „Miért vezet még mindig ez az ember?” – mondta Tasha Mosley, a georgiai Clayton megye főügyésze.
Blaylock a balesetben súlyosan megsérült, életmentő beavatkozást kellett elvégezni rajta. Homlokán egy hatalmas vágás éktelenkedett és a lábai is nagyon komolyan megsérültek, ráadásul a kórházban újabb rohamot kapott.
Amikor a Pearl Jam tagjai értesültek a kosárlabdázó balesetéről, azonnal reagáltak és jobbulást kívántak Blaylocknak az Instagram oldalukon (‘Sending good thoughts to Mookie’), bár valószínűleg akkor még nem tudták, pontosan mi is történhetett.
Blaylockért Chris Paul, az akkor éppen a Los Angeles Clippersben játszó, napjainkban a Golden State Warriors csapatát erősítő NBA-sztár is posztolt, és gyermekkora egyik kedvenc játékosának nevezte őt, de Mookie korábbi csapata, az Atlanta Hawks sem hagyta szó nélkül a történteket.
„Szomorúan értesültünk a Mookie Blaylockot és a Murphy családot érintő balesetről, valamint Monica Murphy haláláról” – állt az Atlanta Hawks közleményében, amelyet a Journal-Constitutionnak adtak ki. „Imáink minden érintett családjáért szólnak.”
Miután Blaylockot kiengedték a kórházból, a sportolót letartóztatták és ideiglenesen bebörtönözték. 250.000 dollár óvadék kifizetése után kerülhetett csak szabadlábra. Az Atlanta Hawks egykori sztárjának végzetes hibája egy ártatlan nő halálához vezetett, a felelősségre vonás alól nem menekülhetett. A Clayton megyei főügyész előzetes nyilatkozatai szerint, akár 33 év börtönt is kaphat a vétkes.
Ennyit ér egy emberélet?
Dehogy. Még ennyi sem!
A vádalku
2014. október 27-én Mookie Blaylock és ügyvédei elfogadták az ügyész által ajánlott, úgynevezett plea bargaint, vagyis vádalkut kötöttek. A vádalku olyan megállapodás a büntetőjogi eljárásban, amely során az ügyész engedményt ad a vádlottnak a bűnösség elismeréséért cserébe. (Másképpen: ha a a vádlott beismerő vallomást tesz, enyhébb büntetést szabnak ki rá, ezzel együtt lemond a bizonyításról és a tárgyalásról.)
Az ügyész a korábbi kosárlabdázót tizenöt év börtönbüntetésre ítélte, hét év tényleges szabadságvesztés, nyolc év próbaidő megoszlásban. Legkorábban három év után szabadulhat, plusz olyan feltételeket teljesítenie, mint 1500 óra közmunka elvégzése és alkoholizmusának kezelése (beleértve, hogy hetente kétszer eljár az anonim alkoholisták klubjába). A sportoló jogosítványát 15 évre bevonták.
Ha az ügy bíróság elé került volna, Blaylock 7-10 év börtönbüntetést kockáztatott volna, ami ügyvédje szerint valószínűleg inkább tíz körül állt volna meg a kosaras korábbi ittas vezetései miatt. Nem kérdés, a vádalkuval Mookie Blaylock nagyon-nagyon jól járt.
Mielőtt elkezdte volna leülni a halálos baleset okozásáért rászabott büntetést, előbb még a korábbi vezetési szabálysértései miatt kellett bevonulnia több hónapra. Azzal a tudattal került szabadlábra, hogy hamarosan be kell vonulnia egy fekvőbeteg-rehabilitációs intézménybe hét hónapra. Ám még mielőtt ez megtörtént volna – talán a tragédia feldolgozása/fel nem dolgozhatósága miatt -, újra az ivásba és a sztriptízbárok látogatásába menekült.
Mookie Blaylock a börtönbüntetése letöltése után teljesen visszavonult a nyilvánosságtól, az utóbbi időben nem érkezett róla hír. Fiai a kosárlabda helyett az amerikai futball mellett döntöttek. Blaylock utolsó, 2020-as Facebook bejegyzésében Dominick South Carolina-i szerződtetéséről posztolt – egy 2015-ös cikket. A volt NBA-sztár, akiről a Pearl Jam az eredeti nevét kapta, jelenlegi információink szerint Gerogiában, egy Zebulon nevű kis faluban él.
__
A sorozat első része, az NBA és grunge – 1. rész: Mindörökké Seattle Supersonics ide kattintva olvasható!
__
(Fotó: Lance Mercer – Pearl Jam, fekete-fehér, 1990)
