Minden kétséget kizáróan Seattle legmenőbb csapata a kizárólag hölgyekből álló, 2013-ban alakult Thunderpussy. A bandát Mike McCready vette a szárnyai alá, neki köszönhetően talán többekhez fog eljutni a banda híre, mint egyébként. És ez így van jól: zenén és a kiálláson mindenesetre semmi nem fog múlni.
Thunderpussy – Thunderpussy (2018)
A Thunderpussy-sztori
„Mind a négyen csinálunk olyanokat, amik alapvetően férfi dolgok. Zenélünk, motorozunk, lányokkal randizunk. De nem azért tesszük ezeket, hogy bemutassunk a férfiak által dominált társadalomnak, vagy hogy előmozdítsuk a nők jogait. Azért tesszük, mert képesek vagyunk rá és mert akarjuk” – mondta egy interjúban Leah Julius, a banda basszusgitárosa.
Könnyű lenne ezen kijelentések után azt gondolni, hogy az olympiai Evergreen State College feminista diákjai mutathatták az utat a seattle-i Thunderpussy tagjai számára, de ez nem igaz. Ez nem egy feminista banda. A Thunderpussy név, meg hogy az első EP-t ‘Greatest Tits’-nek keresztelték el, mindennél többet elmond a hozzáállásukról. A rajongóikat – hogy is máshogy, mint – ‘Pussiez’-nak szólítják. A négyes egyébként utálja, ha a tagok hölgyekhez való vonzódásáról (az arány 100%) vagy a világlátásukról értekeznek a lemezkritikákban, úgyhogy gyorsan le is zárom ezt a témát, nehogy engem is elérjen a haragjuk. Sokkal fontosabb az, ahogyan Whitney Petty gitáros definiálta magukat – Mick Jaggert idézve – egy Seattle Timesnak adott interjú végén: „Ez csak rock n’ roll!”
És érteni is vélem, hogy miért is inkább azt szeretnék, ha a zenéjük állna a középpontban: minden okuk rá, hogy a bandájukra és a lemezre büszkék legyenek. Tényleg kiváló, multi-instrumentalista zenészekről van itt szó: az egyik alapítótag, Whitney Petty például azután váltott végleg gitárra, miután kiszállt a The Grizzled Mighty-ból, ahol éppenséggel dobolt. Érdekes módon Leah Julius is dobolt mielőtt basszusgitározott volna: ő meg a Sundries nevű klasszikus rockfeldolgozásokat játszó zenekart erősítette korábban.
A lemez
Nem tudom, hogy mikor jutott volna el hozzánk a zenekar, ha Mike McCready – az ötödik ‘pussy’ – nem vette volna (kiadói) szárnyai alá őket 2015-ben. A Pearl Jam gitárosa a Sasquatch! Music Festivalon látta a lányokat először és azonnal beleszeretett a bandába (aki pedig olvasta a Chris Hanzsek-interjút, tudja, hogy mi vagy inkább ki is az a ‘sasquatch’). Mike-nak jó szeme és füle volt: a Thunderpussy zenéje korosztályoktól függetlenül is működik, erre pedig kiváló példa a lányom, aki amellett, hogy egyszerűen csak „villámpuncinak” hívja őket, imádja a zenekart. Főleg a McCready vendégszereplésével felvett, bődületesen nagy slágert, a ’70-es évekre emlékeztető monstrumot, a Velvet Noose-t.
Merthogy abban minden benne van, amiért rajongani lehet a rockzenéért: Led Zeppelin-hatású sodrás, gigantikus refrén, óriási gitárszólók (kettő is!) és a leküzdhetetlen vágy, hogy együtt énekeld a lányokkal a dalt. Vagy megnézd ezt a videót: a seattle-i Neumos klubban felvett koncertből összevágott képanyagban több energia és élet van, mint az MTV Rocks nevű zenecsatorna egész heti kínálatában. Nem meglepő, hogy a Velvet Noose-ra a filmipar is lecsapott: a Jessica Chastain, Kevin Costner és Idris Elba főszereplésével forgatott Molly’s Game című sorozat producere úgy érezte, hogy nem teljes a sorozat a dal nélkül.
A lemez érdekes elegye a zabolátlan punk hozzáállásnak és az ősrockos himnikusságnak: Molly Sides énekesnőre ugyanúgy hatással lehetett Nancy Wilson a Heartból, mint Kathleen Hannah a Bikini Killből. A sok-sok nagyon szerethető, de lássuk be, leginkább egy felsős kamaszfiú cérnavékony hangján megszólaló, ’80-as, ’90-es évekbeli seattle-i környéki punk énekesnőhöz képest Molly igazi rock hang. Nem mintha csak belőlük állna a színtér: Kim Virant kiválóságához például nem férhet kétség, de Mollyban összahasonlíthatatlanul több az energia, az erő és a lendület, mint Mike McCready másik pártfogoltjában (a régi gyerekkori barát és zenésztárs, Chris Friel feleségében). Megkockáztatom, hogy Mia Zapata óta nem hallottunk ilyen erőteljes énekesnőt Seattle-ből, mint Molly Sides!
Jó még a Speed Queen, a Badlands, na meg a Fever, azzal a végletig torzított, wah-pedálos szólóval. Mike McCready még feltűnik a The Cloud című, kicsit amerikai folklór vonalon íródott dalban is. Hirtelen nem is tudom eldönteni, hogy az aranyásók vagy a szesztilalom ideje elevenedik meg jobban a dal elején, de nagyon hangulatos, kellemes szerzeményről van szó, ami a slágerlistákat ugyan nem fogja ostromolni, de egy amerikai tematikus rádióadó lejátszási listáján simán el tudnám képzelni. A dalvégi megőrülés pedig akár jelenkori Pearl Jam is lehetne.
Összegzés
A Thunderpussy minden olyan állítást vagy prekoncepciót megcáfol, ami arról szól, hogy a rockzene nem nőknek való, játsszák azt csak férfiak. Baromság! A zenekar tavaly pont aznap lépett fel a Szigeten, amikor egy Pearl Jam koncerten volt jelenésem. Elmondhatatlanul sajnálom, hogy lemaradtam róluk. És a lemezt hallgatva mindenki más is sajnálhatja.
___
Thunderpussy: Thunderpussy
Megjelenés: 2018. május 25.
Kiadja: Monkeywrench Records
Thunderpussy:
Molly Sides – ének, teremin
Whitney Petty – gitár, vokál, harmonika
Leah Julius – basszusgitár, vokál
Ruby Dunphy – dob, percussion, vibrafon
Közreműködik:
Mike McCready – gitár (Velvet Noose, The Cloud)
Josh Evans – mellotron (The Cloud), stylophone és Fender Rhodes (Pick It Up)
Graig Markel – acid eagle zajok (Thunderpussy)
Jordan Volker – hegedű (Torpedo Love)
Brianna Atwell – brácsa (Torpedo Love)
Alex Ho – cselló (Torpedo Love)
Tracklist:
- Speed Queen
- Badlands
- Fever
- Torpedo Love
- Velvet Noose
- Gentle Frame
- All In
- The Cloud
- Pick It Up
- Utero Tango
- Thunderpussy
- Young and Pure
___
További kedvcsinálónak pedig itt van a Thunderpussy ötdalos (Velvet Noose, Gentle Frame, Utero Tango, Torpedo Love, Somebody To Love), élő KEXP-rádiós fellépése.
