LiE, azaz Live in Europe. A Mudhoney 2016-os európai koncertkörútjának egyes felvételeiből összeállított koncertlemez 2018. január 19-én jelent meg a Sub Pop gondozásában. Hogy mi tartott ennyi ideig, rejtély, de talán nem is annyira fontos. A jórészt bootleg-hangzású anyag piacra dobását nem siették el Mark Armék, de mint minden Mudhoney lemezre, erre is megérte várni.
Mudhoney: LiE (2018)
De hát miért is siették volna el a kiadást?
A Mudhoney idén ünnepli harmincadik születésnapját és ha valakik, hát ők tényleg szerelemből zenélnek. Steve Turner, a zenekar gitárosa, például már évek óta Portlandben él a családjával, normális, hétköznapi foglalkozása van és bár mostanában éppen kezdte eladogatni a különlegességekkel teli, hatalmas lemezgyűjteményének egyes darabjait, a zenélés továbbra is fontos része maradt az életének. A 2016-os európai turné sem volt „kötelező kör” a számukra, hiszen 2015-ben már mentek egy nagyobb kanyart a kontinensen a Vanishing Point (2013) című, egészen zseniális albumuk megjelenésének ürügyén. Akkor sok-sok amerikai dátum mellett, harminc (!) állomást iktattak be a programba Európában, de a 2016-os, huszonnégy várost érintő körút is komoly túra volt.
A turné Magyarországot is elérte. Az A38 Hajó megtelt, aki ott volt, soha nem fogja elfelejteni azt az estét: az elsöprő lendületet, a hatalmas hangulatot, vagy éppen Mark viccelődését a színpadra mászó, majd ott különös és hosszú ideig tartó performanszt bemutató, „Tom Cruise”-zal. Iskola volt, ahogyan Arm azt a helyzetet kezelte, a legkisebb félelem, agresszió vagy problémázás nélkül. Azokban a pillanatokban, első kézből tapasztalhattuk meg Seattle egyik legfontosabb zenészétől, hogy mi is a grunge valójában: zene, mondanivaló, hozzáállás és attitűd különleges elegye.
Természetesen mi, grungerysek sem maradhattunk ki a turné örömeiből, ott voltunk Budapesten, aztán pár nappal később Markkal és Steve-vel interjúztunk Bécsben, majd Primostenben, a SuperUho fesztiválon is megnéztük a bombaformában lévő zenekart. Utóbbi két helyszínről kerültek is fel felvételek az anyagra, de Berlin, Malmö, Oslo és Ljubljana is benne maradt a szórásban. Bezzeg Budapest! Nem mintha túl nagy különbség lett volna a viszonylag standard setlisttel Európába érkező zenekar, egyes városokban előadott dalainak minősége között, mégis igazán különleges érzés lett volna Budapest nevét olvasni a CD borítóján.
De nézzük, milyen lett a lemez!
A LiE meglehetősen rövid, mert hiába a tizenegy dal, a játékidő harminckilenc perc alatt marad. Egy holland srác, Bob De Witt keverte. Ő hangosította a Mudhoneyt az egész európai körúton, de például a legutóbbi, Magyarországot is érintő Sonics-turnén is Bob tartott a zenekarral. A lemez bootleg-közeli hangzása (még ha a Sub Pop a promóciós anyagokon még ki is emeli, hogy bizony itt „non-bootleg-live” lemezről van szó), azonban egyáltalán nem zavaró. Felesleges lenne Dan dobhangzásáról, vagy Steve gitár-soundjáról elmélkedni. A zajos, nyers megszólalás könnyedén visszahozza a turné emlékeit. Úgy tűnik, mintha nem tudatosan készültek volna egy koncertlemez kiadására, hanem csak utólag, egy-két felvétel meghallgatása után döntöttek volna úgy, hogy megjelentetik a legjobban sikerült dalokat. Persze, sokkal jobb így, hibákkal, őszintén, mintha egy steril, tökéletesre csiszolt anyagot kaptunk volna. Ha Mark Armékról van szó, akkor azért kevéssé lenne hiteles egy ilyen kiadvány, nem igaz? A Mudhoney saras cipővel trappol be a hifisták zeneszobájának patyolattiszta szőnyegére.
Leginkább emléknek jó ez az album. Arra, hogy otthon feltekerjük a hangerőt, visszarepüljünk az időben és újra ott legyünk az A38 gyomrában. A lemezen hallhatók közül csupán egyetlen dal nem szerepelt a budapesti setilsten: a Judgement, Rage, Retribution and Thyme. Még szerencse, hogy az F.D.K. (Fearless Doctor Killers) is lemaradt róla, mert azt ugyan játszották volna itthon Markék a ráadásban, de Dan, az Into the Drink után, véletlenül az In ‘N’ Out of Grace-be kezdett bele, megfosztva ezzel a magyar közönséget a My Brother The Cow album klasszikusától.
A kezdő Fuzz Gun ’91/Get Into Yours kettőse alapvetés, a Fuzznál pedig most is ugyanazt érzem, mint mindig: egy ilyen ötletből, egy normál hosszúságú, énekkel, szöveggel felturbózott dalt kellett volna írnia Markéknak. De hát ez a Mudhoney, úgyhogy már a feltevés is – azaz, hogy bármit is „kellett volna” csinálni – teljesen indokolatlan. A Vanishing Pointról elhangzik a pszichedelikus-zseni The Final Course (azért valljuk be, jókora gitár-dob erdővel a középrészben), a What to Do With the Neutral, valamint az I Like It Small. Van még I’m Now a The Lucky Onesról és Suck You Dry (ó, az a riff, meg az a tempó!) a Piece of Cake-ről. Mindkettő hatalmas kedvenc!
Lemaradt viszont Touch Me I’m Sick. Illetve van/volt, de csak az ötszáz darabos, „Loser Editionnek” elnevezett, limitált szériához, mellékelt kislemezként (a 7 inches másik oldalán a Where the Flavor Is-zel). A záró Broken Hands, mondjuk a valaha volt legjobb Mudhoney dalok egyike és itt is annyira jó, hogy első hallgatásra fel sem tűnt a Touch Me I’m Sick hiánya. A lemez egyetlen feldolgozása, a Roxy Music Edition of You című szerzeménye szervesen illeszkedik a lemez koncepciójába, hatalmas ugrálás volt rá Budapesten is. Ennek ellenére mondjuk a Chardonnayt szívesebben meghallgattam volna helyette (le a feldolgozásokkal!).
A LiE azért jó, mert egyszerre ad vissza valami megfoghatatlanul pozitív dolgot 2016-ból és az elmúlt három évtizedből egyaránt. Kevés zenekar van ma már Seattle-ben, ami ilyesmire képes. A Mudhoney jobb formában van, mint valaha. Ez pedig kiváló előjel az idén megjelenő, új sorlemez előtt!
Mudhoney – LiE (LP)
Megjelenés: 2018. január 19.
Kiadó: Sub Pop
Mudhoney:
Mark Arm – ének, gitár
Steve Turner – gitár
Dan Peters – dob
Guy Maddison – basszusgitár
Tracklist:
- Fuzz Gun ‘91 (Primosten)
- Get Into Yours (Berlin)
- Poisoned Water (Primosten)
- The Final Course (Malmö)
- What to Do With the Neutral (Malmö)
- I’m Now (Malmö)
- Judgement, Rage, Retribution and Thyme (Bécs)
- I Like It Small (Oslo)
- Suck You Dry (Malmö)
- Editions of You (Ljubljana)
- Broken Hands (Ljubljana)
