Talán egyetlen hazai Seattle rock rajongónak sem okozok meglepetést azzal, hogyha a koncerbeszámolót egyből azzal kezdem, hogy szerintem Kovács Tamás az egyik legőszintébb, leghitelesebb arc az itthoni grunge szcénában. A Powertrip és a Men in the Box énekese a zseniális áprilisi Alice in Chains tribute buli után ezúttal egy akusztikus koncerten idézte meg a ’90-es éveket a két MITB gitáros kollégája, Németh Szabolcs és Takács Vilkó társaságában. Ezek után természetes, hogy nekünk is jelen kellett lennünk a budapesti Művész Undergroundban.
Kovács Tamás és Németh Szabolcs
Művész Unpluggedground
Az Oktogon és a Nyugati tér között megbújó Művész Mozi bejárata mellett van egy ajtó. Múlt hét kedd óta mi csak tikos ajtónak nevezzük, mert ha a fellépő művészek nem levegőznek éppen a környéken, és nem mutatnak utat az éppen akkor odaérkező újoncoknak, akkor a nagy rohanásban egészen biztos, hogy egy filmvetítésre estünk volna be a koncert helyett. Szóval ott van az az ajtó, ami néhány lépés, és lépcsőforduló után egy pincébe vezet. Ez maga a Művész Underground.
Nem tudom, hogy mi volt a funkciója korábban a helységnek, de most egy frissen felújított, folyosószerű alagsor, ahol az utóbbi időben több akusztikus koncertet is szerveztek. A helyre úgy tűnik, hogy nagyon vigyáznak, a tisztaság példaértékű, és bár szerintem még nem áll teljes mértékben készen a vendégek fogadására (a csupasz falak nagyon hideggé és rideggé teszik egyelőre a helyet), mégis öröm, hogy ilyen típusú koncerteket is befogadnak. Itt volt pár hete például Takács Vilkó Kurt Cobain estje is.
Csak hogy tudjátok, hogy legközelebb hova kell menni
MTV Unplugged
Nem futok felesleges köröket, mert mindannyian emlékszünk az MTV koncepciója alapján összehozott unplugged előadásokra a ’90-es évek elejéről. A grunge népszerűsége mellett annak dalközpontúsága, és a szerzemények akkordokra épülő felépítése is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az akusztikus koncertek létjogosultsága rövid dő alatt megkérdőjelezhetetlené váljon.
A mai napig rajongva idézzük fel azokat a végtelenül emocionális pillanatokat, amiket a televízió előtt ülve a grunge majd’ összes fontos zenekarának az unplugged koncertjét bámulva átélhettünk. Pearl Jam, Alice in Chains, Nirvana, Live, Stone Temple Pilots. Hihetetlen, nem igaz? A zseniálisan összerakott koncepció és a hatalmas dalok mellé pedig megfoghatatlanul őszinte hangulatot varázsoltak a zenekarok. Meg persze az MTV kreatívjai. Gyertyák, szőnyegek, hintaszék, és még ki tudja, hogy mennyi más kiegészítő segített abban, hogy a zene és a látvány egy egészen bensőséges atmoszférát teremtsen. A hatás felejthetetlennek bizonyult.
Azóta eltelt huszon-pár év, mi pedig itt voltunk Budapesten. Németh Szabolcs, Kovács Tamás majd később Takács Vilkó segítségével újra fel akartunk idézni valamit abból, amit akkor éreztünk. A feeling előcsalogatása – a Művész Underground jelenlegi készültségi állapota miatt – azonban nem tűnt túl reális elvárásnak. Talán jogosan merült fel a kérdés a jelenlevőkben, hogy a rideg környezet ellenére, hogyan fognak Szabolcsék mégis meghitt hangulatot varázsolni a fehér falak, és a szürkés padlólapok közé?
Unpluggedhága
Pár nappal a buli előtt Tomi átküldte az este tervezett programját. Ahogy a dallistát nézegettem, szinte azonnal egy évtizedes emlék ugrott be. A kétezres évek elején Koppenhágában tölthettem tíz nagyszerű napot. Az utcákon sétálva irigykedve figyeltem, ahogyan már a koradélutáni óráktól készülődni kezdtek a helyi zenészek az esti akusztikus koncertekre. De ami még ennél is meglepőbb volt, hogy nem csak egy-két helyen, hanem szinte minden valamirevaló pub-ban folyt a beállás. A hét minden napján.
Ha van jó zene, talán több a vendég, és talán jobban fogynak az ételek meg az italok is. Nem valami világrengető ötlet, és túl nagy befektetés nem kell hozzá. Pont emiatt találtam furcsának, hogy ha ezek a dolgok Dániában ilyen egyszerűen működnek, akkor nálunk miért nem?
Estére egy igazi akusztikus paradicsom lett pár gitáros és énekes srác esti előadásaiból. Bárhol jártunk a városban, grunge dalok foszlányai szűrődtek ki a félig nyitott ajtókon keresztül. Jó pár szerepelt a Tomi által megosztott setlisten is.
Interplugged Love Song
A srácok mindenesetre mindent megtettek azért, hogy a mágia átjöjjön, és emiatt a produkció igazán erősre sikeredett. Ráadásul az alapvetően jó zenei teljesítmények mellett Tomi frontemberként is nagyon elemében volt. Láttam őt mostanában több különböző bandájával is fellépni, de ennyire jó formát talán egyik alkalommal sem mutatott. Egyes pillanatokban annyira betalált a fanyar humorával, hogy még most is mosolyra görbül a szám, ha a felkonfjaira gondolok.
Főleg a dalok sorrendjének randomitásáról való elmélkedésein szórakoztam nagyon jól. Már a koncert elejétől kezdve terítékre került a téma, így nem csak a közönség, hanem Szabolcs is lélegzetvisszafojtva figyelte, hogy az énekes vajon hova fog lapozni két dal között a szövegkönyvben. ’A következő dal legyen a Plush’- mondta Tomi miközben a füzetbe mélyedve, szép lassan, megfontoltan mondott pár szót a Stone Temple Pilots legnagyobb slágeréről, majd valahogy így folytatta: ’Szabolcs azért néz most így rám, mert valójában az Interstate Love Song szövegét nézzük itt már jó pár perce…’ Amire persze hatalmas röhögés volt a válasz a nézőtérről.
Az árnyékok (is) a No Excuses videóját idézték
Nem sorolok fel minden dalt – a poszt alján található Short Reportban végigböngészhetitek a setlistet, és persze bosszankodhattok azon, hogy nem voltatok ott – de egy-kettőt mégis muszáj kiemelnem. Az első megdöbbenés nem az előre borítékolható Interstate Love Song/Betterman kettős alatt jött, hanem a Seether Fine Again-je, és a srácok saját szerzeményének, az Álmaim útjának duójánál. Utóbbit talán jobban kellene ismernie a nagyközönségnek, annyira jó az a dal (zene és szöveg all together).
De ott volt a Seether is, akik – azon kívül, hogy többször is viszonylag jól eljátszották már az Immortalityt, és ezen felbuzdulva aztán koncertlemezre is rögzítették – eddig úgy mentek el mellettem, mintha ott sem lettem volna. Most meg… Tomi hatalmasat énekelt, úgyhogy másnap azonnal meg kellett hallgatnom az eredetit. Maradjunk annyiban, hogy az sem rossz.
Alice un Plugged
Aztán megérkezett Takács Vilkó is, hogy a trióvá bővült csapat egy elképesztően király Alice in Chains blokkal szórakoztassa a jelenlévőket. Érdekes módon itt sem az előre borítékolható Nutshell/No Excuses páros ütött igazán nagyot. Hanem a Got Me Wrong, a Don’t Follow (miket gitározott itt már Vilkó) valamint a DuVall korszakos Your Decision. Bizonyosan bennem volt eddig a hiba, de a ’rajtam-kívül-szinte-mindenkinek-favorit’ dal csak most jött át nekem úgy Isten igazából. És szerintem ez egy nagyon fontos dolog egy tribute produkciónál. Ha az ember felfedez egy olyan dalt, amit egyébként addig nem annyira kedvelt, akkor a zenészek már egészen biztosan jól végezték a dolgukat a színpadon! Itt pedig pont erről volt szó.
A varázslatos Long Gone Day-ben Tomi a lelkét is kiénekelte, pedig nem lehetett könnyű egyszerre a dörmögő Mark Lanegan-ként és a szívszorító Layne Staley-ként is átugrani a lécet. Hála az egyik szintén Mad Season rajongó srácnak, a produkcióról egy videó is készült.
If I could be unplugged
Vilkó le, a Bother a Stone Sourtól be, nagyon jó, de a következő angol nyelvű, bőven Alice in Chains-es saját még jobb volt! A címe If I Could, és jó lenne, ha ezt a dalt sem titkolnák a srácok a nagyvilág előbb, mert állati hangulatos! Aaron Lewist szintén kiválóan hozta Tomi, és annyira elő kellett vennem másnap az eredeti Outside-ot, hogy még a nap dala is az lett a Grungery Facebook oldalán.
A közönség szinte minden dalt együtt énekelt a fiúkkal, a Hurt-ben például Tominak elég lett volna tátognia, annyira erős volt a kórus, és sokszor a második szólamokat is zseniálisan hozta az elkötelezett közönség. Nem tudom a srácok mennyit hallottak ebből, de ahol mi álltunk, ott nagyon király volt megtapasztalni, hogy igazi grunge fanatikusok gyűltek össze az Undergroundban.
Az este totális csúcspontja egy eredetileg Harry Chapin dal Ugly Kid Joe féle feldolgozása, a Cats in the Cradle volt, óriási együtténekléssel. Ment a statikus headbang, az asztaloknál ülő nézőknek minden erejüket össze kellett szedniük, hogy ne alakuljon ki egy hatalmas közös megőrülés. Katarzis emberek, katarzis! Ja, és ki gondolta volna azt a koncert előtt, hogy majd pont ez a dal lesz a legnagyobb zúzda ezen az estén?! (Ínyencek, de tényleg csak az extrémitást kedvelő ínyencek pedig kattintsanak ide.)
Bár ez nem grunge, de mégis totál katarzis volt
GrunJuly
A Németh-Kovács Akusztik a világon bárhol megállná a helyét, Takács Vilkóval kiegészülve pedig valami egészen autentikus módon képesek megidézni a legnagyobb Seattle-i kedvenceinket. Bízom benne, hogy a Művész Underground tovább épül-szépül, és legközelebb már egy sokkal barátságosabb környezetben hallgathatjuk az akusztikus bulikat. Addig is készüljünk a Barba Negra Trackbe, ahol július 15-én a MEN in the Box és a Gouranga (Nirvana tribute) fogja rendbe tenni a nyár közepét. Legkésőbb ott találkozunk újra!
Short Report
Németh-Kovács Akusztik – A grunge jegyében
Hely: Művész Underground, Budapest
Időpont: 2015. május 12.
Setlist: Voices (Godsmack) | Interstate Love Song (Stone Temple Pilots) | Betterman (Pearl Jam) | Fine Again (Seether) | Álmaim útján (Kovács-Németh) | Legyen egy jó napom! (Southern Special) | Nutshell (Alice in Chains) | No Excuses (Alice in Chains) | Got Me Wrong (Alice in Chains) | Your Decision (Alice in Chains) | Don’t Follow (Alice in Chains) | Long Gone Day (Mad Season) | Bother (Stone Sour) | Cats in the Cradle (Ugly Kid Joe) | If I Could (Kovács-Németh) | Hurt (Johnny Cash) | Outside (Staind) | Nomadic (Backyard Babies) | Rockin’ in the Free World (Neil Young)
