Az Idle Hands egy portlandi banda, és pár napja már nem is így hívják őket, hanem Unto Othersnek. A 2020. július 20-án megjelent, kétdalos EP-jük, a Don’t Waste Your Time II azonban még ezen a néven jött ki, és az év eddigi legkellemesebb nem-grunge meglepetését okozta!
Goth Rock a Pacific Northwestről
Portland ugyan Oregonban van, Washingtontól délre, de része a Pacific Northwestnek, a Grungery-n pedig a PNW bandáiról írunk, így még csak kitekintőnek sem kell neveznünk az Idle Hands Don’t Waste Your Time II című EP-jének bemutatását. Földrajzilag legalábbis nem, zeneileg viszont annál inkább.
A nagy grunge-massza a garázs rock, a punk és a metal hármasából táplálkozott elsősorban, az Idle Hands pedig leginkább a goth rockot és a metal darkos vonalát képviseli. Olyanok bandák juthatnak róluk eszünkbe, mint a Sisters of Mercy, a Mission, a Paradise Lost vagy a Tribulation.
A zenekart 2017 őszén alapította az épp földbeálló Spellcaster basszusgitárosa, Gabriel Franco. Tulajdonképpen az ő zenekara az Idle Hands, ő írja a zenét és a szövegeket is, és az ő, leginkább a Sisters of Mercy énekesére, Andrew Eldritchre emlékeztető hangja hallható az eddig megjelent két kiadványon (Don’t Waste Your Time EP – 2018; Mana LP – 2019) is.
A Mana a szakma és a rajongók szerint is a tavalyi év egyik legjobb goth metal lemeze volt, és ezzel nem is nagyon érdemes vitatkozni. A zenekar egyébként 2019. május 14. Magyarországon is járt, a budapesti Robotban adott egy ingyenes koncertet.
Don’t Waste Your Time II
A Don’t Waste Your Time II a 2018-as bemutatkozó EP-ről lemaradt két felvételt tartalmazza. A stúdiómunka során nem fejezték be őket, most viszont újra elővették, hogy végleges formát nyerhessenek. A frontember úgy fogalmazott, hogy ezeket a számokat valójában már 2018-ban hallania kellett volna a rajongóknak. Ezzel egyrészt egyet lehet érteni, hiszen minőségi szempontból simán ráfértek volna a bemutatkozó EP-re, másrészt meg nem, mert annyira jó dalokról van szó, hogy lehet, hogy nem tűntek volna ki a másik öt, hasonlóan kiváló közül. Most és így viszont megkaphatják a megfelelő figyelmet. (Az első EP-n ott van például a Can You Hear The Rain, ami minimum egy 10/10-es felvétel egy mindenkori és mindennel való összehasonlításban.)
Az elsőként listázott It Doesn’t Really Matter az a fajta tempós, sodró, fülbemászó dal, amit nem kell agyonhallgatni, hogy működjön. A dal az elmúlásról szól és persze annak sem a vidám oldaláról.
A Puppy Love pedig olyan, mintha egy kávéval jócskán felpumpált Neil Young dark rockot játszana.
Szóval nagyon király! Az viszont meglehetősen váratlan, hogy az akkordokra épülő dal második felétől megszólaló, óriási gitárszólókat (és zúzdát) a nyolcvanas évek játéktermeinek lézerpisztoly-hangú sorozatlövéseivel turbózzák fel. Kinek jut ilyesmi az eszébe?
A zenekarról egyébként általánosságban is elmondható, hogy mindenből a legjobbat hozza, nincsenek rosszul megválasztott tempók, túljátszott vagy éppen összecsapott szerzemények. Külön is ki kell emeleni a gitármunkát: a szólók nem csak élményszámba mennek, de fontos, szerves részei is a számoknak. Ha már megindulnak azok az ujjak, akkor csak is így!
Ötletből egyébként az artworkön sincs hiány, például a kislemez egyes oldalait nem A-nak és B-nek, hanem III-nak és IV-nek nevezték el (hiszen az I és a II a Don’t Waste Yout Time első részén volt). Apróságnak tűnik, de ez is csak azt bizonyítja, hogy az Idle Handsnél minden egyes apróságra odafigyelnek.
Összefoglaló
Mostanában sokat forog nálam az Obsidian, a Paradise Lost kiválóan sikerült új lemeze. Valószínűleg ennek is köze lehet ahhoz, hogy annyira betalált nálam az Idle Hands és a Don’t Waste Your Time II. Soha nem állt hozzám közel ez a fajta darkos énekstílus, de olyan erősek a dalok, hogy simán túl tudtam lépni ezen. Biztosan vannak mások is így, nem kell ettől megijedni, mindenképpen érdemes próbát tenni a bandával!
Az EP mindössze 300 példányban jelent meg (150 darab Európában, 150 Észak-Amerikában), és persze már sehol sem lehet kapni. Az első két anyagot viszont érdemes beszereznie mindenkinek, aki érdeklődik a műfaj iránt. Egy-két helyen még CD és vinyl formátumban is el lehet csípni.
A zenekar 2020. szeptember 30-án névváltásra kényszerült, mivel az Idle Hands név jogait 2014-be valaki már levédette (nem az 1999-es, azonos című horror film alkotói, hanem egy déli blues banda). A jövőben tehát Unto Othersként keresse mindenki Gabriel Francóékat a nagyvilágban.
A pontszámot többször módosítottam felfelé és lefelé is. Volt 8, 8,5 és 9 is. Maradjon az utóbbi, mert megérdemlik.
Végre egy kis súly a Pacific Northwestről.
__
Pontszám: 9/10
__
Idle Hands – Don’t Waste Your Time II (EP)
Megjelent: 2020. július 7.
Kiadja: Lone Fir Records
Dallista:
- It Doesn’t Really Matter
- Puppy Love
