Február végén jelent meg itt, a Grungery-n Nagy Andor remek összefoglalója a hazai kockásinges/bakancsos bandákról, Kis magyar grunge tabló címmel. A cikk sok-sok zenerajongót elért: rengetegen kommenteltetek a Facebookon illetve a blogon, és a hozzászólásokból az látszott, hogy szívesen olvasnátok többet a témáról, valamint hogy a lista még hosszasan folytatható lenne. Kiss Ákos szinte azonnal reagált, és az eredeti cikk kiegészítéseként, főként a keleti végek grunge zenekarait szedte össze egy posztba. Ezen csapatokban közös, hogy egyikük sem tett szert széles körű ismertségre – aminek okai nem biztos, hogy elsősorban a zenei teljesítményükben keresendők – viszont a róluk való megemlékezést mindenképp megérdemlik.
Kis magyar grunge tabló 2
Hopika
Aki a kortárs hazai grunge-rock környezetben mozog, az tutira ismeri Layne Staley hazai reinkarnációját, Kovács Tamás Viktort, hiszen neki ez a zenei stílus nem a preferenciája, hanem a vallása. A Men In The Box nevű Alice In Chains tribute zenekar élén – és még számos más formációba állandó vagy vendégénekesként – rengeteget tett a seattle-i örökség hazai ápolásáért.
Azt viszont talán kevesebben tudják, hogy a tetovált kisvakond több, mint egy évtizedig vezette saját számokat kreáló záhonyi bandáját, a Hopikát.
Én személy szerint halottam a 2013-ban a masterelés előtt álló angol nyelvű demót, amely sajnos a zenekarral együtt a süllyesztőben végezte, de azt mindenki higgye el nekem, hogy nagyon jó anyag lett volna. Ahogyan a többszólamú vokálokkal operáló, korábbi magyar nyelvű dalok is.
Games People Play
A debreceni Games People Play a ’90-es évek közepén alakult Debrecenben, és sorai közt tudhatta a manapság a Kozma projektben instrumentális muzsikát játszó Kozma Norbit, illetve a Frogshow-t alapító Szegedi Karcsit is.
A banda énekese, Mezősi Levente meglehetősen alteros, versszerű szövegei és Kowalsky lírái közt pedig automatikusan párhuzamot tudott vonni az ember. A banda a komorabb hangulatú hangszeres részeket időnként stílusidegen funky elemekkel dobta fel, ami első hallásra furcsának tűnhet, de a végeredményt meghallgatva rájövünk, hogy van ebben a vadházasságban potenciál.
A csapat egyetlen lemezt élt meg, de sikerült végigturnézniuk az országot kétszer is: egyszer a Kispál és a Borz, egyszer pedig a hazai grunge körökben rengeteget emlegetett Black-Out társaságában. És bár a turnékon, klubkoncerteken, tehetségkutatókon a közönség és a szakma is nagy jövőt jósolt nekik, sajnos nem élték meg a befutást.
Honeymaze
A Honeymaze szintén a ’90es évek közepén-végén volt aktív csapat.
Első megjelent hanghordozójuk nagyon markánsan hordozza magán az Alice In Chains hatásait. A későbbiekben zenei irányvonalat inkább már a Tool határozta meg, az viszont elmondható, hogy a csapat, a változó felállások és muzikális irányultság ellenére nagy potenciált hordozott magában (például a korabeli Metal Hammer, és más országosan ismert sajtótermékek egyaránt fényes jövőt vizionáltak a bandának).
1998-ban viszont a belső viták miatt feloszlottak, így nem tudták tovább vinni a grunge ügyét, ráadásul a zenekar egyik meghatározó zenésze, Bodesz a közelmúltban tragikus hirtelenséggel el is hunyt.
Frogshow
Mind a Honeymaze, mind a Games People Play 1998-ban fejezte be működését.
A tagok viszont nem tétlenkedtek: a Honeymaze utolsó felállásának énekes/gitárosa, Rábold Ákos, és a Games People Play ritmusszekciója (Szegedi Károly basszusgitár/vokál, Fazekas Tamás dob) egyesítették erőiket, kiegészültek Bertalan Sándor szólógitárossal, és megalakították a Frogshow-t. A csapat Alice In Chains, Pearl Jam, és egyéb feldolgozásokkal kezdte (én például az ő koncertjeiken hallottam először Nickelback számot), de később elkezdődött a saját nóták írása is.
A zenekar felállásában pusztán a dobos poszton történt váltás az utóbbi 18 évben, és elég foghíjasan ugyan (évi 1-2 koncert), de a mai napig működnek. (A zenekarnak nem sok képi anyaga van, de legalább elmondhatom magamról, hogy annak elkészítésében legalább részt vehettem.)
Phaidon
A hajdúszoboszlói Phaidon tavaly ünnepelte fennállásának 20. évfordulóját (ezt néhány koncerttel meg is ünnepelték) de ennek ellenére nem nevezhetjük őket aktív zenekarnak.
A kelet-Magyarországi grunge zenekarok közt talán ők jutottak a legmesszebbre, ami egyrészt komplex zenéjüknek, és energikus előadásmódjuknak köszönhető. Paszti, az énekesük nem véletlenül érdemelte ki szappanvárosi Axl Rose titulusát.
A tagok egyébként az anyazenekaron kívül mai napig zenélnek más formációkban, mint például a Benzin, vagy a P.Box.
Trident
A Berettyóújfaluból indult Trident szintén Pasztival az élen működött rövid, de eseménydús létezése során.
Én és a Magnum
Bár a zenekar saját bevallása szerint egyfajta hardcore/crossover stílusban játszott, de fennmaradt hanganyagukat hallgatva eléggé feltűnőek a seattle-i stílusból eredeztethető gitár- és énektémák.
A csapat énekese, Új Roland egyébként egy szintén grunge hatású formáció, a Sexy Rodeo szervezésébe fogott bele még 2013-ban. Első anyaguk ide kattintva hallgatható meg.
A Kis magyar grunge tabló első része ide kattintva olvasható!
