Beat címmel itt, a Grungery-n debütál a berettyóújfalui Trident új lemeze. A legendás hazai ős-grunge zenekar tagjaival – Papp Norbert (ének), Demeter Zoltán (gitár, ének), Kahut János (basszusgitár), Papp Zsolt (dobok, vokál) – Szénégető Richárd készített nagyon alapos interjút. A Beat a beszélgetés végén az elejétől a végéig meghallgatható!
Visszatekintés: a Mindenen kívül EP
Arra nem akarok kitérni, hogy anno mi, miért és hogyan történt, mert azóta már egy csomó izgalmas dolog történt, plusz egy csomó helyen előkerültek ezek a dolgok. Inkább foglalkozzunk a jelennel, és egy picit a közelmúlttal! Mikor Paszti kilépett, egyértelmű volt, hogy folytatjátok? Hogy álltatok neki az énekes keresésnek? Norbi, te mit szóltál a lehetőséghez?
Zoli: A Trident 2016-os beindulása után Paszti valahogy nem kapta el a fonalat, nem érezte, hogy merre megyünk, mit akarunk. Egyszerűen nem voltunk már egy hullámhosszon. Hogy ő mit szeretett volna, az nem derült ki, és majd 2 évig egyhelyben toporogtunk. Volt pár visszatérő buli, ami fantasztikus volt, de itt le is ragadt a dolog. Egyszerűen nem tudtunk ezen továbblépni. Számomra világos volt, hogy nem nosztalgia zenekart akarok, és nem szeretnék visszatérni a múltba – még ha fantasztikus is volt – és ismételgetni önmagunkat, hanem előretekinteni és létrehozni ismét valami újat. Ez Pasztival nem sikerült. Meg kellett hoznunk a döntést, ha tovább akartunk lépni. És tovább akartunk, azért reaktiváltuk a bandát. És úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk mással, ha így együtt nem megy. Erőltetni senkit nem szabad, abból jó nem sül ki. Hagytuk, hogy önmaga legyen, mi pedig tovább léptünk. Az nem volt kérdés, hogy folytatjuk e, a kérdés az volt, hogy kivel? Szerettünk volna egy fiatal, lelkes, alkotó énekest. Zsoltival rövid megbeszélés után már fel is kerestük Norbit, hogy mit szólna, ha felkérnénk, hogy legyen a Trident énekese? És ahogy mondani szokták, a többi már történelem. (nevet)
Norbi: Először gondolkodási időt kértem a fiúktól, annyira váratlanul ért a megkeresés, hogy hirtelenjében nem tudtam mit kezdeni a helyzettel. Korábban mindössze egyszer találkoztam a bandával, mégpedig a Trident 2017-es visszatérő koncertjén, ahol a saját alapítású formációm, a KabinLáz volt az egyik előzenekar. Ez a buli jól sikerült, viszont ezután sem tartottuk a kapcsolatot, a következő nagyjából egy évben gyanútlanul éltem a kis életem. Persze nem kellett sokat agyalnom a válaszon, az első próbák után pedig már tudtam, hogy jó helyen járok. Paszti amúgy számomra mindig is egy ikon volt, és az is marad, ráadásul most úgy tűnik, a MoneyRoll zenekarban otthonra talált.
Az első anyagotok Norbival a Minden kívül EP volt. Milyen reakciókat kaptatok erre az anyagra, és milyennek halljátok ti most?
GZsolti: Nagyon kedvező volt a fogadtatása mind a szakma, mind a közönség részéről. Én még ma is szívesen hallgatom, pedig már meg is unhattam volna. Úgy érzem, magasra tettük a mércét, de tudjuk überelni! (nevet) A hangzást is dicsérték, aminek külön örülök, mert a felvételeket én készítem, viszont az albumé még jobb lesz!
Zoli: Az EP dalai már jobbára kész voltak, mikor Norbi csatlakozott. Ezek a dalok még Paszti idején készültek. Tulajdonképpen ez még az összecsiszolódás időszaka volt, mondhatjuk, a szárnypróbálgatásé. Mindenesetre jóleső érzés volt, hogy rengeteg jobbnál jobb kritikát kaptunk mindenfelől. Én személy szerint imádom és büszke vagyok rá. Nyilván más, mint a „régi” Trident, de szándékosan nem is akartuk, hogy olyan legyen. Az akkor volt, most meg most van.
Nagyon jó, hogy mondod, az EP más lett, mint a régi, mert nekem is ez volt az első gondolatom anno, hogy mintha csak a név lenne ugyanaz. Viszont amit nagyon fontosnak éreztem, akárcsak most a lemeznél: őszinte és olyan zene lett, amit az ember azonnal érez. Ti milyen hangulatokat, érzéseket hallotok ki az EP-ből? Miket hallgattatok akkoriban?
Zoli: Minden és mindenki változik. Ez az egy változatlan az életben. Ha a szemed előtt változik valaki, a változást nem veszed észre. Ha eltűnik és 20 év múlva jelenik meg, meglepődsz, hogy Úristen! Vegyél elő magadról egy 10 évvel ezelőtti fényképet. Ugyanolyan vagy? És ugyanazt teszed és ugyanazt szereted? Persze, hogy nem. Na, pont így van a zenekarokkal is. Ha a szemed előtt változik, a változás nem látványos. Ha eltűnik hosszú évekre, biztos, hogy ugyanúgy nem jelenhet meg ismét. Nem azért álltunk össze ismét, hogy önmagunkat ismételgessük, hanem azért, hogy létrehozzunk valami olyat, ami eddig még nem volt. A Mindenen kívül EP még egy összeszokási fázisban lévő zenekar szárnypróbálgatása volt. Egy énekes cserén voltunk túl, ami nem volt egyszerű történet, de szinte az első perctől fogva működött. Ezzel az EP-vel mintegy felmértük magunkat és felmértük, hogy képesek vagyunk-e kifelé is hatást elérni, tudunk-e közösen így létrehozni valamit. Úgy gondolom, a válasz az lett, hogy igen. Ha mindenképpen meg akarom valahogy fogalmazni az EP világát, akkor talán úgy jellemezném, hogy pszichedelikus grunge. Nyilván hatásaiban ott van az Alice in Chains, a Pearl Jam vagy a Led Zeppelin. De hát mindenki táplálkozik valamiből, még az előbb említettek is.
GZsolti: Annyira jó így szabadon, kompromisszum mentesen zenélni, kísérletezni, nagyon élvezzük azt, amit csinálunk. Ez az abszolút őszinteség, az önfeledt alkotás öröme, ami rányomhatja a bélyegét a dalokra és valószínű, hogy ez az, amit érzel.
Az EP szövegeit már Norbi írta. Azonnal megbíztatok benne ennyire, hogy abszolút teret is engedtetek neki? Meg sem fordult a fejetekben, hogy ettől akár a zenekar karaktere is változhat?
Zoli: Tudtuk, hogy változni fog. Norbit nem azért hívtuk, hogy valakinek a nyomdokaiba lépjen, vagy valakit pótoljon. Azért hívtuk, hogy önmagát adja. És ezáltal megnézzük, hogy ebből mi sül ki. Teljesen szabadkezet kapott, úgy gondolom. Pontosan azt akartuk, hogy őszintén nyilvánuljon meg, önmagát adja. Váljon eggyé velünk. És az eredmény ez lett.
GZsolti: Norbi nagyon jó szövegeket ír, a Trident még külön inspirálja, de szoktunk adni is neki ötleteket, hogy mit képzelünk el egy-egy dal hangulatához, és ő nagyon jól ráérez. Remekül és egyre jobban működik ez nálunk.
Beat – az új Trident lemez
Az új lemezen tizenöt dal szerepel, ráadásul mindegyik friss szerzemény, az EP dalai sem kerültek rá. Ennyire kinyílt a „kreatív csap”?
Zoli: Ha jól számolom, kb. 20 dal született. Egy termékeny időszak volt. Norbi nem győzte írni a szövegeket. Már megálljt kellett parancsolni a dalírásnak, mert sosem lett volna vége. Ebből a húsz dalból tizenötöt választottunk ki felvételre. Először dupla albumot terveztünk, de végül úgy döntöttünk elég tizenöt szám is.
Norbi: Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a Rád vár című dal már 2019 nyarán kijött egy videoklip kíséretében, amolyan „időhúzó” előzetesként a majdani nagylemezhez. Akkor már javában stúdióztunk, vettük fel a már meglévő dalokat a próbahelyen, ezzel párhuzamosan viszont folyamatosan érkeztek az újabb és újabb ötletek Zoli jóvoltából. Ennek a folyamatnak egy igen gazdag és eklektikus repertoár lett az eredménye, amiből csak azért nem lett egy irdatlan, emészthetetlen monstrum, mert igyekeztünk a lehető legobjektívebben, elfogultság nélkül válogatni a lemezanyag összeállításakor. Így, azt gondolom, sikerült lenyesnünk a vadhajtásokat, és egy kellően változatos, de még bőven befogadható dalcsokrot összehoznunk.
GZsolti: Az albumról lemaradt számok is nagyon tetszenek, részemről ment rendesen a „melyik ujjamba harapjak”. Ezek dalok egy része totálisan készen van, de mégis úgy éreztük, hogy a Beat-re már nem illenek. Egy részük inkább még a Mindenen kívül EP dalaihoz húz, vannak még régebbi, de totál új ötletek is. Ha majd nagyon unatkozunk, felvesszük és kiadunk belőlük egy garázslemezt. (nevet)
Honnan jött a Beat, mint lemezcím? Először egy kicsit meglepett.
GZsolti: Semmiképpen sem a dalok, illetve az album műfajára utal… Zoli vetette fel ötletként és mi mindannyian azonnal rávágtuk, hogy „IGEEEN!” (nevet)
Zoli: Ismert a szó millió jelentése. Ütem, ütés, ritmus stb. A zene pedig ugye ezekből (is) áll. Ezért mindenre igaz az anyaggal kapcsolatban, igeként, főnévként és melléknévként is – még vizuálisan is, mert a borítón is ütnek – ezenkívül nemzetközi kifejezés, a világon mindenhol ugyanazt jelenti. És szerintem nincs túlgondolva sem. Tehát üt. Nyilván abban az értelemben nem igaz, hogy az album a 60-as évek beat zenéje lenne. De lehet, hogy valakinek még ez is igaz.
Ha mondjuk három-három dalt kellene mondanotok ebből tizenötből, ki melyiket
választaná és miért?
GZsolti: Ez már megint a tipikus melyik ujjamba harapjak… van tizenöt ujjam. Szakadék, Jobb lesz, Egyre közelebb. De mondhattam volna bármelyiket, tényleg!
Zoli: Húúha! Más valamit játszani és más hallgatni. Ha a kérdés az, hogy ha hallgatom, melyik tetszik a legjobban, akkor a válaszom: a Jobb lesz, a Reggeli dal, és a Hangold át. De a három nehéz ügy, tíz kedvencet könnyebben mondanék.
Jóni: Úgy gondolom, nagyon változatos anyag született. Mindig az aktuális hangulatomtól függött, hogy melyik dal állt a legközelebb hozzám. Ha nagyon muszáj hármat kiemelnem, akkor az Ami megmarad, az Úgy, mint eddig és a Rád vár lesz az. Rögtön felkaptam a fejem, amikor Zoli első alkalommal bontogatta őket a próbateremben. Általában az ilyen húzósabb dallamok érintettek meg legjobban a kedvenc zenekaraim dalai közül is.
Norbi: Nálam is mindig változik, annyi különböző hangulat, érzelmi szélsőség van a lemezen, hogy nehéz három dalt kiemelni. Az biztos, hogy az örök kedvencem a Fehér zaj, azt a témát valahogy nagyon elkaptuk, működött a kémia. Hozzám nőtt még az Ami megmarad című nóta is, aminek az érdekessége, hogy az első közös szerzeményeink egyike, és még a Jobb lesz című tételt mondanám, ami pedig annyira különleges, hogy sokáig el sem hittem, hogy ezek mi vagyunk. (nevet)
Szerintetek mi az, amit a Trident most játszik? Nem is feltétlenül
műfajilag, hanem hangulatilag. Milyennek érzitek a Beat-lemezt?
GZsolti: Úgy gondolom, a Trident a Beattel egy új színt hoz majd a magyar rockzenei palettára. Mindenkinek érdemes lesz meghallgatni, nagyon változatos, izgalmas anyag lett. Egyébként sosem mentek egy kaptafára a dalaink és ez most is és még inkább így van. Ezért is szerették és remélhetően szeretik is majd a Tridentet. Rockzenét játszunk, amit nem akarunk és nem is lehet behatárolni. Természetesen a hosszú évek alatt sok hatás ért bennünket, amelyek alapvetően Zoli által elő-előtörnek, „felbüffennek” és egy-egy dal formájában napvilágot látnak. Mindez teljes mértékben kielégít bennünket, mert semmilyen célunk nincs, csak meg akarjuk váltani a világot!
Zoli: Ez egy rockzenekar. Ez az alap és e köré épül minden. De a határoknak csak az alkotói fantázia határai szabnak határt. Mesterségesen nem húzunk magunk köré semmilyen falat. Jó dalokat akarunk létrehozni, csak ez a cél lebeg a szemünk előtt. Zenei filozófiám Flea mondása, miszerint az RHCP tagjának lenni annyi, mint szabadnak lenni. Na, én ezt így szeretném gondolni a Tridenttel kapcsolatban is.
Norbi: Nekem elsőre az „eklektikus” jelző ugrik be a lemezről, szinte minden stílust felvonultat a rockzenén belül, sőt, még azon kívülre is elmerészkedik itt-ott. A változatosságra igyekeztünk ráerősíteni a hangszerelés, illetve a dallamok terén is, Zoli mellett ezúttal Zsolti is kivette a részét a vokálokból, valamint most is elhívtuk a stúdióba a Mindenen Kívül EP-n is közreműködő Ökrös Beát, akinek köszönhetően néhány dal igazán különleges színezetet kapott.
„Szabadnak lenni” – ez tetszik. Főleg azért, mert én is ezt éreztem a lemezt hallgatva, egyfajta felszabadultságot és életigenlést. Szerintetek ez másnak is átjön majd, ahogy nekem is?
GZsolti: Miért ne jönne át?
Zoli: Hangulatvilágában eléggé változatosra sikeredett ez az anyag. Valószínűleg mindenféle lelkiállapotot tükröz, a borultabbtól a „vidámabbig”. Sohasem úgy születtek a dalok, hogy ez legyen vidámabb, ez meg szomorúbb. A Múzsa csókja határozza meg a születés körülményeit. A felszabadultságot lehet érezni valóban, hiszen lebontottuk magunk körül a falakat és nem görcsöltünk rá semmire. Életigenlést vagy bármilyen üzenetet nem hiszem, hogy tudatosan akarnánk közvetíteni, sőt, nem gondolnám, hogy bármilyen üzenetet közvetítünk – bár Norbinak óriási gondolatai vannak és jó tollú szövegíró –, ezek a dalok nem akarnak valamiféle világnézet hírnökei lenni. „Csak” jó dalok akarnak lenni. Nem hiszem, hogy a küldetésünkben benne lenne, hogy életvezetési tanácsokat adjunk másoknak. (nevet) Dalokat hozunk létre, amelyek hangulatokat közvetítenek. Emberi hangulatokat, amelyekkel valószínűleg nem nehéz azonosulni, úgy gondolom, bárki megtalálhatja magát a 15 dal közül valamelyikben, szerencsés esetben akár többen is.
„Nem is titkolom vagy szégyellem, hogy az albumon van egy-két nóta, amit az Alice in Chains inspirált”
Oké, hogy most a vírushelyzet miatt a megszokottnál is nehezebb koncerteket szervezni és koncertezni, de ha nem így lenne, most jönne a turné?
GZsolti: Turné idén semmiképpen sem, Norbiékhoz baba érkezett, neki elsősorban most ott kell helytállni és mi ezt teljes mértékben megértjük. Az idén még klipforgatások várnak ránk, utána kezdjük összeállítani a koncertprogramot, és ha minden jól megy és a vírushelyzet engedi, tavasztól tervezünk lemezbemutató koncerteket.
Ha már vírushelyzet, ti mivel töltöttétek az időt a karanténban?
Jóni: Alapvetően mindegyikünk élete a megszokott kerékvágásban folytatódott. Munka, család. Mint zenekar nagyon ritkán találkoztunk az utóbbi fél évben, de ez teljesen független a vírushelyzettől. Fogalmazzunk úgy, hogy túlságosan nem rondított bele a terveinkbe. Az albumra való dalcsokorral az év elején elkészültünk, ekkor el is döntöttük, hogy a koncertezést, próbákat egy időre félretesszük. Zoli fogalmazott úgy, hogy eljött az idő arra, hogy egy kicsit megálljunk, ne kapjunk bele újabb témákba, és lezárjuk ezt a már összeszokottabb, termékeny időszakot egy nagylemezzel. Csak a dalok felvételére, az ezt követő munkálatokra koncentráltunk, bár ez utóbbi csak és kizárólag Zsolti nyakába szakadt. Nem kapkodtunk, nem voltak konkrét határidők sem. Nem mellesleg Norbinak nagyobb szerepet kellett vállalnia otthon az elmúlt hónapokban, családjával a nemrég megszületett második gyermeket várták.
GZsolti: Azért az első időszakban kissé visszavetett bennünket, nem úgy haladtunk a stúdiómunkálatokkal, ahogy szerettünk volna. Valóban ritkán találkoztunk, akkor is csak egy-egy felvétel erejéig én és éppen aki soron következett. Viszont akkoriban tisztultak le dolgok, pl. a végső sound tekintetében. Alapvetően alkalmazkodtunk a körülményekhez, próbáltuk kihozni a helyzetből a maximumot, ha már így alakult.
Szerintetek ezzel a lemezzel sikerülhet ismét bekapcsolódni a vérkeringésbe a Tridentnek? Azért is kérdezem, mert az egyértelmű számomra, már csak a példaértékű aktivitásotok miatt is, hogy itt szó sincs nosztalgiáról, hanem tényleg nyomni akarjátok és csinálni.
GZsolti: Így van, ha nosztalgiázni akartunk volna, akkor a régi dalokat tolnánk Pasztival, de nem, mi egy új korszakot indítottunk el. Új dalokkal, mai érzésekkel és lendülettel a Trident készen áll a „bevetésre”!
Említettétek, hogy lesznek még idén klipforgatások. Melyik dalokra terveztek kisfilmeket? Sztoris, vagy image klipek lesznek ezek?
GZsolti: Egyelőre inkább image klipekben gondolkodunk. Ötletszinten vannak, de ha tudnánk sem árulnánk el, hogy mely számokra készülnek, mert meglepi lesz! (nevet)
Miket hallgattatok az elmúlt időszakban? Volt esetleg valami új felfedezett, vagy újrafelfedezett régi kedvenc?
GZsolti: Én személy szerint inkább a „régi” klasszikusokat, melyek nagy hatással voltak és vannak rám. Engem ma viszonylag kevés mai zenekar érint meg, persze azért vannak jók. A keményebb műfajban bejön például a Foo Fighters, vagy a Muse, itthon ma számomra a Clue mindent visz.
Zoli: Bármit meghallgatok stílustól függetlenül, ami jó, az jó. Amúgy konkrétan amit mostanában hallgatok az autóban az Pearl Jam, Red Hot Chili Peppers és az új Korn.
Norbi: Nálunk a kocsiban mostanság a Nomad két legutóbbi albuma, az Új remény és a Kilépő ragadt a lejátszóba, a kislányom szereti énekelni a hátsóülésen. Nálam inkább a Fodival készült első lemez pörög sokat, de sűrűn hallgatom például a Pearls Of Long Loved Years The 47th Parallel North albumát is, ezen kívül persze mennek a meghatározó régi kedvencek, a Pearl Jam, az Alice In Chains, a Deftones és így tovább.
Jóni: Van a Spotify-on egy Rock-ra keresztelt lejátszási listám, régi és új nagy kedvencek gyűjteménye. A kocsiban általában ez szól. Néha hagyatkozom a zeneajánlási algoritmusra is, remekül működik. Otthon viszont kisebbségben vagyok, a gyerekek lejátszási listáját kell nyomatni. Néha még azt is élvezem, nagyon változatos… A legfrissebb felfedezés (és éppen rajtatok keresztül) a Polytrip. Várom az albumot.
Végezetül pedig egy kicsit nehéz kérdés: Ha azt mondom, hogy grunge, kinek melyik lemez, előadó ugrik be elsőnek és miért?
GZsolti: Elsőre az Alice in Chains – Dirt. Amikor meghallottam padlót fogtam, akkora hatással volt rám, mint addig csak a nagy öregek, mint a Led Zeppelin. Teljesen elvarázsolt, ajándéknak éreztem az élettől, hónapokig fel sem fogtam, hogy mit kaptam… A hetvenes évek rockzenéi után persze voltak nagy kedvencek, The Cult, Skid Row, Faith No More, de a Dirt mindenen felül emelkedett számomra. Fogalmam sem volt miről énekeltek, talán nem is számított, mert „szöveg nélkül” is eltalált, egyszerűen átjött! Mi a Tridentben mindannyian egyszerre fertőződtünk meg, a Dirt-ben éreztük a rock and roll gyökereket és a Beatles dallamvilágát, amitől teljesen odáig voltunk, úgy éreztük, hogy ez nekünk van kitalálva. Valószínű, hogy ugyanazokon a zenéken nőttünk fel mint ők, ezért is volt olyan hatással ránk. Hangulatát tekintve is teljesen új volt, illetve másként volt kemény ez a zene. A húzós zenei alapokon az iszonyatosan eltalált komor, ugyanakkor energikus énekdallamok belemásztak az ember lelkébe. Az Alice in Chains után természetesen rögtön jött a Nirvana, a Stone Temple Pilots, a Pearl Jam, a Soundgarden… Mind óriási egyénisége volt annak a csodálatos korszaknak.
Zoli: Ez a legkönnyebb kérdés. Ha grunge, akkor nekem is egyértelműen az Alice In Chains. Ugyanúgy vagyok mint Zsolti. Mikor először meghallottam a Dirtöt, lefagytam. Mintha a sötét szobában rámkapcsolták volna a halogén izzót. Mint egy áramütés. Nem is titkolom vagy szégyellem, hogy az albumon van egy-két nóta, amit az Alice in Chains inspirált. Például az Ami megmarad, vagy a Rád vár. De nyilván majmolmi nem szeretnénk őket.
Jóni: Ezek után nem túl sok értelme van megszólalnom. (nevet) Csak hogy ne legyek papagáj: a Dirt után is bármit csináltak, minden telibe talált. Ráadásul mindig új hangulatokat, új hangzást kaptam. Sosem annak a másolatát, ami már egyszer megvolt, bevált. Ennek ellenére mind a mai napig megmaradt bennük az az utánozhatatlan esszencia, ami miatt tinédzserkorom óta a kedvenceim. Még így, Layne nélkül is.
Norbi: Nekem a Dirt mellett a Pearl Jam Ten-je, illetve a Temple Of The Dog Hunger Strike-ja testesít meg mindent, amit szeretek ebben a zenei világban, az az egyedi, utánozhatatlan hangulat jelenti számomra a grunge, mint fogalom lényegét. Hazai vonalon meg mondjuk a Polly Is Dead Sóhajok hídja EP-je, rajta minden idők legnagyobb itthoni grunge-vonatkozású dalával, a Kinccsel.
___
