A hazai stoner/southern-színtér (a szerző szerint kétségkívül) legjobb zenekara, a Slowmesh tavasz közepén jelentette meg harmadik nagylemezét, III címmel. Az album az elődeihez képest alig mutat újdonságot, de ez nem gond, sokkal inkább pozitívum, ha egy olyan zenekarról van szó, mint ők. Az év egyik legkiemelkedőbb magyar kiadványát Kiss Ákos hallgatta meg és véleményezte.
A Slowmesh tempóját évi három nagylemezben, anyagonként tizenegy dalban, tartalmát pedig az egyenletes, megbízható “amerikai” minőségben lehet meghatározni. A banda tagjainak – a három ős-‘meshnek, Szabó Dávid énekesnek, Süle Tamás gitárosnak, Apró Antal dobosnak, valamint a később érkező Sápi Zsolt gitárosnak és Paczári Viktor basszusgitárosnak – közösen és külön-külön is gazdag a zenei előéletük, már a 2017-es első lemeznél (Something New) is elmondhattuk, hogy lazán, rutinosan, kiforrottan, saját hangjukat könnyedén definiálva tudnak alkotni. A sound és a stílus konstans egészet alkot a kezdetek óta!
A III ugyan nem túl fantáziadús cím, de ebből semmilyen következtetés sem kell levonni, láttunk már hasonló megoldást a rocktörténelemben, ott volt például az a Led Zeppelin nevű garázszenekar, amelyik lemezeken keresztül ezt csinálta, a kreativitás hiánya mégsem érződött a dalokban.
A most megjelent tizenegy dal a szokásos, döngölős riffek, dallamos refrének, belassult bridge-részek Bermuda-háromszögében mozog. Bármennyire is elcsépelt kifejezés, mégis a “döngölős riffek” definiálják legjobban a Slowmesh eddigi munkásságát. Vastag Gábor (Sounday Studio) hangmérnöki munkáját mindenképpen ki kell emelni, aki ezt a fajta zúzást új szintre emelte, rétegelte, fűszerezte, vagy a franc se tudja mit csinált vele pontosan, de az egymásra pakolt gitárok hangja nem csupán gyomron vágnak, hanem valahogyan körbe is vesznek.
A Slowmesh-dalok sodrása mindig magával ragadó volt, döbbenetes, hogy ez az örvényszerű hangkép mennyire megtámasztja a dalokat!
Ez pedig azért (is) nagy szó, mert a zenekar eddig sem a vékonyka alteros soundjáról volt híres.
De lássuk végre milyenek a dalok, amelyeket ilyen remek érzékkel sikerült felvenni és keverni!
A nyitó Oh My God a hatvanas-hetvenes évek fordulóját idézi meg a Black Sabbath-hangulatú nyitó riffjével, a Liquor Store Ride viszont már kicsit metálosabb, a nyolcvanas éveket hozza vissza nagyszerűen sikerült, dallamos, ikergitáros szólójával. Ha már a Zep korábban szóba került, nem mehetünk el a nagy elődöket idéző, baromi erős, Laces Out című tétel mellett sem. A Slowmeshnek azonban nem csak a zúzda, hanem az akusztikus hangzás és a blues-os balladák világa is irgalmatlanul jól áll. Ezen a korongon is van egy ilyen dal, Objects a címe. Egyetlen probléma van csupán vele: egy van csak belőle!
Na jó, a Frozen Time is lassú, és szintén fantasztikus darab, de azért az nem akusztikus, néha pedig sikerült beledöngölni a lírikus hangulatba. Ha hibát kellene találnom a zenekar eddigi munkásságában, az pont a lírikus tételek alacsony száma lenne az. Jó, tudom, a Mötley Crüe is mindig csak az albumonként kötelező egy-két lassú tételt jelentette meg, de ha valaki olyan magas színvonalon műveli a dolgot, mint a Slowmesh, akkor időnként mélyebbre is nyúlhatnának a srácok az ügy érdekében. Na, majd talán a következő lemezen!
Minden gyönyörű mélysége ellenére, szerintem nem a fent említett két dal a sláger tétel, hanem a lemez első felén megvillanó Madness in July és a Magical Broom Balancer (utóbbi verzéi és Jerry Cantrell-es, wah-pedálos gitárszólói egy némileg felgyorsított, Facelift-korszakos Alice in Chains-re mutatnak vissza).
Szerintem, ha ismernék, ezeket a számokat Kentucky és Georgia klubjainak aktív rock DJ-i simán feltennék a setlistjeikre!
A Be Flat szintén a fekete szombatistáknak kedvez, a NuStoner Band pedig lehetne valami Tennessee megyei… izé, állami tehetségkutató nyertes zenekarának egyetlen megírt dala is. Aztán a Stone Will Growe mintha elkezdene visszavenni az egyébként tempós, energikus, dinamikus lemezből, de a lassulást csak úgy kell érteni, mint a földet érést egy félig nyitott ejtőernyővel. A záró Quiesence-ben iszonyat nagy gitározás van, hatalmasak a C.O.C-ízű, Deliverance-korszakos riffek és óriásiak a szólók, egyenesen a III legjobbjai. A dal tökéletes lezárása a lemeznek!
A Slowmesh abban jó, hogy a saját komplexitásában minden olyan, valamire való rockzenei hatást egyesíteni tud, ami az elmúlt 50-60 évben jelentett valamit. Bizonyos tekintetben olyanok ők, mint az AC/DC vagy a Motörhead. Aki szereti azt, amit képviselnek, az mindig ugyanazt a bevált receptet kapja: nagymamák húslevesét és sajtos pogácsáját rock’n’roll verzióban!
Ha nekiülök megírni a Grungery év végi lemezlistáját, ez a lemez nálam tuti a TOP 10 első felében végez majd!
Pontszám: 10/10
__
__
Slowmesh – III (LP)
Megjelent: 2023. március 31.
Kiadja: H-Music
Slowmesh:
Szabó Dávid – ének
Süle Tamás – gitár
Apró Antal – dob
Sápi Zsolt – gitár
Paczári Viktor – basszusgitár
Dallista:
- Oh My God
- Liquor Store Ride
- Madness in July
- Magical Broom Balancer
- Frozen Times
- Laces Out
- Objects
- Be Flat
- Nustoner Band
- Stone Will Grow
- Quiescence
__
__
__
