A Pearl Jam – Let’s Play Two című mozifilmjének november 11-i, hazai premierje után, a Kassa Hajón egy exkluzív Pearl Jam-esten lép fel a legendás hazai grunge-zenekar, a Flop alapítóiból álló kvintett. A koncert előtt egy héttel, a srácok budapesti próbatermében ült le a Grungery diktafonja elé Kövi Lóránt énekes, Stumpf András és Töller Gábor gitárosok, valamint Siklósi Richárd basszusgitáros, hogy a Pearl Jamhez való viszonyukról és az est érdekességeiről meséljenek. A felszabadult társaság tagjai nem fogták vissza magukat, így akár minden mondatuk végére odailleszthettük volna a „nevet”, „hatalmas röhögés” és a hasonló rettenetes újságírói megjegyzéseket.
Flop a Chris Cornell-Emlékesten (fotó: sinco)
Amikor kiderült, hogy sikerült nyélbe ütni a Let’s Play Two – Pearl Jam mozifilm hazai vetítését, egyből jött az ötlet, hogy a premier után egy élő koncertet is össze kellene hozni. Felhívtalak, hogy mi a helyzet a Pearl Jam tribute-zenekarotokkal, mivel pár hónappal ezelőtt azt írtad nekem, hogy úgy néz ki, hogy újra összeálltok, de mégsem lett kézzelfogható eredménye az akkori elhatározásotoknak. Mi akkor most a helyzet veletek?
Stumpf András: Az a helyzet, hogy voltál olyan drága, és felkértél a Grungery nevében, hogy ha már sikerült ezt a vetítést az Urániában megszervezni, akkor kellene utána egy koncert is. Úgyhogy valójában te hoztad össze a dolgot! Egyébként ez teljesen normális, mert ha van felkérés, van igény, akkor érdemes időt és energiát fektetni a dologba. Reméljük, hogy jól tele lesz a Kassa Hajó – el mondjuk nem süllyed, de nem marad rajta sok szabad hely –, és mindenki nagyon boldog lesz, hogy egy-két nyilvánvaló sláger mellett olyan számokat fogunk játszani, amelyek a filmben nem szerepelnek. De ha átfedés van az sem gond, mert Let’s Play Two a film címe, így akár kétszer is megszólalhat bármelyik Pearl Jam szerzemény november 11-én este. (nevet)
Oké, de nem nagyon válaszoltál a kérdésre.
András: Nem szoktam! (hatalmas röhögés)
Szóval miért nem lett folytatás, Ricsi?
Siklósi Richárd: A Flop mellett volt egy zenekarunk, a Du Hast Recht Manuela (DHRM). Ez egy kizárólag Pearl Jam dalokkal koncertező side project, ami – ahogyan a Flop is -, az elmúlt pár évben parkolópályára került. A zenekar tagjai szanaszét voltak a világban, mindenki mással foglalkozott: én külföldön voltam, Töce gyerekeket tanított, Lóri meg teheneket kergetett. Ez egyébként, ahogy Andris is mondta, nagyon egyszerű dolog: kell egy impulzus és akkor működik a dolog. Tavaly valóban beszéltünk már arról, hogy jó lenne újra Pearl Jam dalokat játszani. Andrissal együtt zenéltünk még annak idején a Flopban, én nagyon szeretem őt, de azért együtt lenni vele akkoriban nem volt könnyű.
András: De nem a szagom miatt! (hatalmas röhögés)
Ricsi: A szagával sosem volt baj. Nem véletlenül kezdtünk el együtt zenélni, de nem is véletlenül maradt ez abba. Andris sokkal fiatalabb nálunk, ő is felnőtt azóta, most már neki is szőrös a kukaca körül. Na jó, nem sokkal fiatalabb, most már szép lassan behoz minket.
András: Ez jó, mert én most 37 vagyok, ők meg 40 felett vannak. Ez most már nekem fór.
Ricsi: Szóval valóban beszéltünk arról, hogy legyen újra DHRM, de Attila (Horváth Attila, a Flop és a DHRM gitárosa – PM) ezt már annyira nem szerette volna. Úgyhogy beszéltünk Andrissal, de ez akkor még csak egy elvi megegyezés volt. Aztán félévig semmi sem történt, majd egy hete jött az üzenet tőle, hogy lesz a Let’s Play Two filmvetítés az Urániában, amiről akkor már tudtam, mert olvasom a Grungery-t. Tíz percen belül körbement az infó, hogy újra színpadra állhatnánk Pearl Jam dalokkal. Azonnal benne volt mindenki a dologban!
Stumpf András (fotó: sinco)
Az újra egymásra-találásban segített az, hogy idén júniusban játszottatok a Chris Cornell-Emlékesten?
Ricsi: Számunkra nagyon nagy megtiszteltetés volt fellépni ott Temple Of The Dog dalokkal és azt gondolom, hogy a magunk szintjén, a magunk lehetőségeihez képest, helyt is álltunk. Azt azért tudni kell, hogy a Flop egy Pearl Jam feldolgozás-zenekarként indult annak idején. Én mondjuk ezer éve nem játszottam ezeket a dalokat, de azért nem az újdonság erejével hatott, hogy újra elővesszük őket. Nekünk ez a közös gyökerünk. Nem véletlenül nem játszunk Nirvanát vagy Soundgardent. Alice in Chains-t igen, de nekünk a Pearl Jam a közös eredőnk, mindig is a részünk volt! A Floppal, a lemezmegjelenés után, már csak saját számokkal léptünk színpadra, ezért is választottuk szét a két produkciót. A Du Hast Recht Manuela…
András: …amit még Ricsi sem tud kimondani…
Ricsi: …ezért mondom helyette, hogy DHRM, ami viszont úgy hangzik, mintha valami kőbányai punk-zenekar lenne.
Vagy valami expressz csomagküldő szolgálat.
András: (nevet) Tényleg! Ezért most nem is ezen a néven játszunk.
Mi a név?
András: Nincs. Nem tudjuk. Nem mi vagyunk ebben a fontosak, hanem a Pearl Jam. Szerintem, aki eljön – reméljük, hogy sokan -, Pearl Jamet akar élőben, jó minőségben hallgatni. Miután végig ücsörögték a filmet, mégis csak jó pár sör társaságában pattogni egyet a Spin The Black Circle-re. Tök mindegy, hogy mi a név, a lényeg, hogy Pearl Jamet fogunk játszani – nagyon jól. Annyira jól, mint senki más ebben az országban. Ezt garantálom.
Ha jól emlékszem Lóri, akkor te úgy kerültél be a Flopba, hogy egy Pearl Jam koncerten nagyon szépen énekelted a dalokat a srácok mellett a közönségben.
Kövi Lóránt: Az egész úgy indult, hogy a 2000-es európai Pearl Jam-turné ürügyén, az Index-fórumon elkezdődött egy szervezkedés, hogy a magyar – később sajnos elmaradó – koncert mellett, néhány jegyet vegyünk meg a környező országok bulijaira is. Sosem felejtem el: Töcével (Töller Gábor, Flop gitáros – PM) leegyeztettük, hogy viszünk neki pénzt, ő kimegy Prágába vonattal és hozza a jegyeket. Megbeszéltünk egy időpontot az Oktogonra, a Burger King elé. Nem ismertük egymást személyesen, hiszen addig csak a fórumon keresztül kommunikáltunk, úgyhogy valójában akkor találkoztunk először. Megláttam őt, és mondtam magamban, én ennek a csávónak biztos, hogy egy fillért nem fogok adni, mert soha az életben nem fogom viszontlátni őt! (hatalmas röhögés) De persze nem így lett. Össze volt zárva egy kisbuszban pár vadidegen ember, akik korábban csak az Index fórumon leveleztek. Ott tudtam meg, hogy ők egyébként nem csak rajongók, hanem zenélnek is. Le is jártam aztán a koncertjeikre. Már nagyon régen ott állt a gardróbszekrényemben egy énekcucc, hogy egyszer majd jó lesz valamire. Aztán egyszer írtam Töcének, hogy mi lenne ha. Lehívott egy próbára és jó szar voltam.
András: Ha jól emlékszem a legelején úgy volt, hogy először Alice in Chains dalokban énekeltél, hogy vokál is legyen bennük, ahogyan az eredeti verziókban is.
Ricsi: Egyszer csak lehozta őt Töce, hogy itt van egy vokalista.
András: Dömötör Balázs (a Flop akkori énekese – PM) mellett indult el úgy, mint vokalista, aztán kinőtte őt, és ő lett a fő énekes.
Ricsi: Így van, Döme akkor másfele ment, talán a mai napig is a Dying Wish-ben zenél. Én amúgy nem akartam, hogy jöjjön Lóri, mert mi a francnak. Egy énekessel kínlódni, már az művészet, most jöjjön még egy semmire kellő?
Töller Gábor: Nagyon jók voltatok. Azzal a két énekessel minden vokált meg tudtunk csinálni!
Lóri: Sosem felejtem el az első koncertet, a Santa Fében volt. Talán csak egy számot énekeltem, a Corduroy-t.
Ricsi: A Santa Fében Molnár Karesz volt a hangmérnök, aki azóta Szigetezik, meg Dubaiban nagy stadionkoncerteket csinál. Ő hangosított nekünk. Játszottunk, jól szóltunk, a közönség beindult, aztán egyszer csak azt látjuk, hogy a hangmérnök ott pogózik a nézők között. Jó-jó, de akkor ki keveri a bulit? (nevet)
András: 2000-ben olyan hangminőségű koncerteket adtunk… például pont a Santa Fében, a halál dákóján.
Ricsi: A Fáy utcában, konkrétan a Vasas pályán. A kis Mészöly csinálta a helyet, ami valójában egy fa ácsolat volt, azt hívták Santa Fének. Az oldalvonal olyan közel volt hozzá, mint ide az a kuka (Ricsi a körülbelül két méterre lévő kukára mutat – PM).
András: És közben tényleg úgy szóltunk, mintha CD-ről menne a dolog. Többek között azért, mert Karesz képes volt úgy behangosítani a helyet, hogy bármit játszhattunk, az csodálatosan szólt.
Lóri: Olyan cuccot hozott magával a cégtől, amitől brutálisan szólt a zenekar.
Ricsi: Igen, ő szeretett bepakolni. Amikor 2001-ben turnéra indultunk a szimfonikusokkal, akkor még sem Európai Unió, sem Schengen, semmi nem volt. Mentünk Romániába koncertezni, ahova minden féle csúcsfelszerelést hozott magával. Mi meg mondtuk neki, hogy megőrültél, minket ezért lelőnek! És aztán tényleg majdnem le is lőttek, de az egy másik történet. (nevet)
Kövi Lóránt (fotó: sinco)
Ha már így belementünk a Flop-témába, mi a helyzet most a zenekarral?
Ricsi: A Floppal az elmúlt időszakban – többek között azért is, mert én két évig külföldön dolgoztam -, csak virtuális zenekarként működtünk. A változás, hogy Horváth Attila barátunk most inkább a másik formációjára, a Madrass-ra koncentrál. Emiatt ő most távolodik a zenekartól. Nem mint barát, hanem mint zenész. Úgyhogy egy szintén régi barátunkkal, Enyedi Danival fogjuk folytatni a bandát. Dani játszott már velünk korábban, de például a 2003-as EP-nket is ő keverte. Most éppen külföldön van, óceánjárókon rendez és kever különböző show-kat. Szóval Flop lesz mindenféleképpen, de nem akarunk a saját emlékzenekarunk lenni.
Ahhoz viszont új dalok kellenek, nem?
Ricsi: Többek közt. Meg egymással szót érteni. Az elmúlt huszonvalahány évben azért volt itt minden. Kezdődött onnan, hogy Töce volt barátnőjét én vettem el feleségül. (hatalmas röhögés)
Lóri: A Ricsi volt barátnőjét pedig én vettem el feleségül!
Ricsi: Komolyan?
Nem a Blikktől jöttem!
Ricsi: Szóval vannak ilyen sztorik is, reméljük kiskorúak nem olvassák! De visszatérve a Flopra, én nagyon szeretném folytatni, nagyon jól érzem magam a srácokkal. Ahogyan Töcével beszélgettünk – mert köztünk is volt elég sok feszültség, ráadásul két-három dudás nehezen fért meg a bandán belül -, adunk magunknak még egy esélyt, megpróbáljuk együtt újra. Ez a Pearl Jam-est nagyon sokat segít nekünk. Mindannyian sokat változtunk. Én két évet kint éltem Ukrajnában, Töcének gyerekei születtek, Lóri meg hát ma is azért késett a próbáról, mert az Őrségből jött fel, ahol a teheneit hajkurászta, mert elkolbászoltak.
Ha Pearl Jam-est, akkor zárjuk a kedvenceitekkel. Melyik lemez és melyik dal áll legközelebb hozzátok a Pearl Jam életműből?
Lóri: Nekem a Jack Irons-os lemezek a kedvenceim, a No Code és a Yield. Számokat nem is tudnék róluk kiemelni, talán az In My Tree az, ami a legközelebb áll hozzám.
Ricsi: Számomra a Vitology az első egyértelműen, a második a Yield, a harmadik helyen pedig a Vs. van nálam. Érdekes módon az avokádós lemez és a Ten nem annyira. Kedvenc dalom pedig a You Are a Riot Actről. De inkább nem is egyes számokat mondanék, hanem a komplett Vitologyt. Felteszem a fejhallgatót, előveszem a bookletet, és az első daltól az utolsóig, dalról-dalra haladok vele, miközben a lemezt hallgatom.
Lóri: Nekem van olyan Vitology-m, amit annak idején WestEndben vettem a Media Marktban, 240 forintért. Két hatalmas stócban, derékmagasságig álltak a földtől a CD-k. Hihetetlen volt!
Ricsi: Csak egyet vettél? Pedig most eladhattuk volna őket 340-ért!
András: Nekem is a Vitology a kedvencem, az a lemez nagyon Rolling Stones-os. Sok Fender Telecastert használnak rajta. Én pedig imádom a Telék hangzását, nem véletlenül játszom én is azon. A No Code-ot is nagyon szeretem, mert akkoriban csatlakoztam ehhez az egészhez. Amikor 1995/1996-ban elkezdtünk zenélni együtt, még nem voltam 16 éves.
Ricsi: Zaklattunk szexuálisan?
András: Igen, és most mindenkit be is perelek utólag!
Ricsi: Legalább a Blikk címoldalára kerülünk. A House Of Cards-ban lehetsz új főszereplő!
András: Igen, ott van most egy üresedés.
Ricsi: Ott van egy vákuum, arra rá lehet ugrani.
András: Szóval ’96-ban kimentünk a BS-be a Pearl Jam koncertre, amire a No Code-ot széthallgattam, mert az volt az újdonság. A Yield is még nagyon megvolt, és a Binauralt is szerettem. Azt például az elejétől a végéig meg tudom hallgatni. Nagyon kevés ilyen lemez van manapság!
Ricsi: Az Of The Girl milyen jó dal már!
Siklósi Richárd és Töller Gábor (fotó: sinco)
Töce?
Töce: Nekem a kedvenc lemezem a Vitalogy, a dalok közül pedig a Not For You és a Tremor Christ áll hozzám a legközelebb. Az utóbbi az a szám, amitől a zenekar boldog a koncerten, a közönség pedig kimegy a büfébe. Igazi tömegoszlató! Pedig a legjobb Pearl Jam dal szerintem.
András: Igen, lehet tömegoszlatónak nevezni, de aki például november 11-én eljön a koncertre, az ismeri a Pearl Jamet, és egy Tremor Christnak örülni fog. Fesztiválon lehet inkább az.
Ricsi: Mi sosem csináltunk Best Of Pearl Jam műsort. Mindig sportot űztünk abból – főleg Töce miatt is -, hogy ne csak a nyilvánvaló dalokat játsszuk. Aki viszont csak a rádióból vagy az MTV-ről ismeri a Pearl Jamet, és még él, annak biztosan lesz olyan dal, amit még nem hallott!
Pearl Jam-Est – Aftershow a Let’s Play Two filmvetítés után
Időpont: 2017. november 11. szombat, 22:00
Helyszín: Kassa Hajó – Budapest I. kerület, 2. kikötő, Szilágyi Dezső tér (Batthyány térnél)
Jegyár: 1000 Forint
Jegyelővétel itt! (limitált, 100 darabos kontingens)
A koncertre a november 11-i és november 12. – Uránia Moziban bemutatásra kerülő Pearl Jam – Let’s Play Two mozifilmre érvényes jeggyel rendelkezők 50%-os kezdvezménnyel, azaz 500 Forintért vásárolhatnak jegyet a koncert napján, a Kassa Hajón!
A Pearl Jam Aftershow – Facebook eseményre ide kattintva lehet becsekkolni!
A koncerten a Flop alapítótagjaiból álló zenekar lép fel:
Kövi Lóránt – ének
Stumpf András – gitár
Töller Gábor – gitár
Siklósi Richárd – basszusgitár
Dombó Szabolcs – dob
Plusz meglepetés vendégek!
____________________
Pearl Jam – Let’s Play Two mozifilm az Urániában
A szombati vetítésre minden jegy elfogyott!
A vasárnapi Let’s Play Two filmvetítésre már csak korlátozott számban állnak rendelkezésre jegyek. Jegyek ide kattintva vásárolhatók!
Pearl Jam – Let’s Play Two – második vetítés Facebook eseményre itt lehet becsekkolni!
