A tavalyi Digital Garbage LP után itt is van a következő Mudhoney-kiadvány, a hétdalos Morning in America EP. Mark Armék huszonkét percet szánnak arra, hogy újra kifejezzék aggodalmukat és dühüket az Egyesült Államok jelenlegi társadalmi és politikai helyzete miatt.
Mudhoney: Morning in America (2019)
Az igazi menők, akik nem is akarnak azok lenni
„Majdnem minden dalt a Mudhoney írt.” Amikor megláttam az apró betűs szöveget a vinyl hátsóborítójának bal alsó sarkában, megnyugodtam: hál’ istennek semmit sem változtak Mark Armék a tavaly megjelent Digital Garbage óta. A Mudhoney-jelenség – azaz a hogyan legyünk a legmenőbbek pusztán a szuperintelligens humorunkkal és a keserédesen vicces szövegeinkkel – azért utánozhatatlan, mert a zenekar tagjai már tinédzserként is pont ilyenek voltak, másrészt ők egyáltalán nem akarnak/akartak menők lenni. A többséggel ellentétben soha nem görcsöltek a dolgon. Mégis, egész pályafutásuk alatt ők voltak a seattle-i színtér első számú véleményformálói. Mindenki olyan akart lenni, mint ők. Na, nem feltétlenül zenei aspektusból, de a hozzáállás, a lazaság szempontjából mindenképpen. Kurt Cobaintől kezdve, Jack Endinón át Eddie Vedderig, mindenki Mark Armra és a Mudhoney-ra hivatkozott vagy hivatkozik ma is. A tagoknak van civil élete és állandó állása is, emiatt nem feszíti őket semmilyen gazdasági vagy másfajta megfelelési kényszer. Nem a zenélésből élnek, de élnek, míg mások nem. Van mondanivalójuk, teltházas klubkoncerteket adnak, akkor adnak ki lemezeket, amikor csak akarnak. Most például akartak. És milyen jól tették!
Régen és most
A hét dalt tartalmazó anyag CD-n már meg sem jelent, csak limitált példányszámú vinylen (régen bakelitnek mondtuk) és digitális formában. Az EP címe – Morning in America – Ronald Reagan 1984-es (újra)választási kampányában használt híres szövegre utal vissza.
A televízióban sugárzott politikai kampányfilm szövege a következő volt: „Újra reggel van Amerikában. Ma reggel több férfi és nő indult el munkába, mint bármikor korábban országunk történelmében. A kamatok az 1980-as szinthez képest a felére estek, a mai napon több mint kétezer család fog új házat vásárolni, többen, mint az elmúlt négy évben bármikor. Ezen a délutánon hatezer-ötszáz fiatal férfi és nő kel egybe, és mivel az infláció a felére esett vissza a négy évvel ezelőtti állapothoz képest, ezért bizakodva tekinthetnek a jövőbe. Újra reggel van Amerikában, Reagan elnök vezetése alatt és az országunk büszkébb, erősebb és jobb. Miért akarnánk valaha is visszatérni oda, ahol négy rövid évvel ezelőtt tartottunk?”
A szlogen azóta is gyakran előkerül a republikánusok és a demokraták politikai meccsein. A borító a maga egyszerű ezüst-fekete-fehér színkombinációjával, az első felén látható plasztikus felkelő nappal, a hátoldalán pedig az amerikai zászlót szimbolizáló formával szintén a lemez címére utal. A hét csillagban a hét dal címe látható, apró betűkkel a zenekar tagjai vannak felsorolva, legalul pedig pár szükséges és kötelező információ szerepel. A szövegeknek nyoma sincs, ami minimum furcsa egy olyan kiadvány esetén, ami sokkal inkább a mondanivaló miatt fontos, mint a zene okán. Dehát ez a Mudhoney, miért kellene ezen csodálkozni?
Donald-rágó
A szövegek hűen tükrözik Markék jelenlegi hangulatát. Ki vannak borulva Trumpra, a republikánusokra, az átlag amerikaiakra és úgy általában mindenkire, aki szavazott a jelenleg hivatalban lévő elnökre. A nyolcvanas években Ronald Reagan volt a demokrata szavazók rémálma, ma Donald Trump. A párhuzam gyakran feltűnik a szövegekben, amik sokszor dühösek („Amerika gyűlöli magát”), de még többször viccesek („a hülyék mindenhol ott vannak”). Utóbbit csak erősíti a frontember pimasz hanghordozása. Ahogy a Digital Garbage-ot, úgy a Morning in Americát is elviszik a szövegek.
A dalokat még a Digital Garbage felvételei alatt rögzítették Stone Gossard seattle-i stúdiójában, a Lithóban. Emiatt aztán semmilyen változás sincs a hangzásban és az utóbbi években egyre letisztultabbá váló garázs-punk zenében. Ez jó hír, mert a Mudhoney esetében azt hiszem, nem is kell, hogy legyen. A Let’s Kill Yourself Live Again az utolsó lemezen is szereplő Kill Yourself Live alternatív verziója (a szöveg más), a Snake Oil Charmer, a Morning in America és a Creeps Are Everywhere egyszerűen csak nem fértek fel rá. Ettől függetlenül bármelyik simán előkerülhet majd a koncerteken! A Snake Oil Carmer zenei szempontból talán kiemelkedik a hármasból, nagyon jó dal!
A nyitó Vortex of Lies és a Leather Nun-feldolgozás Ensam I Natt a tavalyi Európa-turné limitált példányszámú kislemezén szerepelt. Az Ensam I Natt amúgy svédül annyit jelent, hogy „olyan magányos vagyok ma éjszaka”. A Leather Nun ugyanis egy svéd banda, a dal szövegét még 2016 novemberében fordította le Mark, Jonas Almqvist énekes távfelügyeletével. Akkor még Almqvist nem tudta, hogy az angolra átültetett Mudhoney-verzió csak a koncertprogram része lesz, vagy lemezen is megjelenik majd. A záró One Bad Actor-t a pillanatok alatt elfogyó Hot Snakes-szel közös split kislemezen hallhattuk eredetileg, most újra felvették és a Vortex of Lies-zal jól keretbe foglalják a lemezt. A két középtempós dalban hatalmas húzás van, a hetvenes évek garázsbandáinak hatása mellett mintha távolról a korai Black Sabbath hangulata is fel-felsejlene. Steve Turner dal végi szólója pedig egyszerűen zseni!
Mark köszöni Jonasnak (Forrás: Leather Nun – Facebook)
Lufit fúj belőle vagy kiköpi
A Mudhoney álláspontja egyértelmű. Mark Armék még mindig ugyanolyan vadul rágják a Donald-rágót, mint ahogyan azt a kelet-európai fiatalok is tették a nyolcvanas években. A többi amerikai meg majd eldönti, hogy tovább fújja a lufit belőle, vagy kiköpi valahol az út szélén.
___
Mudhoney – Morning in America (EP)
Megjelent: 2019. szeptember 20.
Kiadja: Sub Pop Records
Producer: Johnny Sangster
Mudhoney:
Mark Arm – ének, gitár
Steve Turner – gitár, vokál
Dan Peters – dob, percussion, vokál
Guy Maddison – basszusgitár, billentyűk, vokál
Tracklist:
- Vortex of Lies
- Creeps Are Everywhere
- Ensam I Natt
- Morning in America
- Let’s Kill Yourself Live Again
- Snake Oil Charmer
- One Bad Actor
