Hosszú kihagyás után, október 1-jén lép újra színpadra hazánk Pearl Jam tribute zenekara, a Pear Jam. Az együttesben történt változásokról, az új felállásról és a budapesti Pearl Jam koncert tapasztalatairól az együttes alapító gitárosát, Stumpf Andrást kérdeztük.
Voltál a Pearl Jam-koncerten?
„Voltam. Sőt, most nem is beszélgetnénk, ha Eddie Vedderék nem játszottak volna a nyáron Budapesten.”
Akkora lökést adott a buli a folytatáshoz?
„Az újrakezdéshez. Egy Miki nevű srác, aki korábban gyakran látogatta a Pear Jam-bulikat, megkérdezte, nem ugrunk-e fel hozzá Siklósi Ricsivel és Dombó Szabival bemelegíteni a koncert előtt. Kiderült, hogy ő is zenész, ráadásul a kilencvenes években egyszer majdnem helyettesítette Töcét [Töller Gábor, a Pear Jam és a Flop korábbi gitárosa] az egyik fellépésünkön. Oda is jött a helyszínre, de végül a buli elmaradt.
Kipróbáltam a gitárjait és megkérdeztem tőle, hogy nem akar-e Pearl Jamet játszani velünk, Stone Gossard helyén ugyanis üresedés van. Mondta, hogy igazából ő is Mike McCready témáit szokta játszani, de miért is ne?
Aztán átsétáltunk az Arénába, ahol a koncert kezdése előtt tíz perccel kiszúrtam, hogy tőlünk úgy száz méterre ott áll Dömötör Balázs, akit sokan a Dying Wish énekeseként ismerhetnek. Ő állt a mikrofonnál a Flop elődjében, a Full Circle-ben is, amikor 1995-ben beléptem a bandába. Úgyhogy teljesen véletlenül ott ácsorogtunk egymás mellett a bulin úgy, ahogyan most szombaton a Muzikum színpadán leszünk. Siklósi Ricsi, Dombó Szabi, Lenhardt Miki, Dömötör Balázs és én.”
A Full Circle-ben és a Flopban együtt zenéltél Ricsivel, Töcével és…
„…és Kövi Lórival is. Ő azért szállt be hozzánk annak idején, mert a saját és Pearl Jam dalok mellett elkezdtünk Alice in Chains-számokat is játszani. Kellett a színpadra a második énekszólam. Lóri tehát vokálozni jött be Döme mellé, aki tulajdonképpen az eredeti énekesünk volt. Lassan harminc év telt el azóta és most újra együtt játszunk vele. Kemény.”
Az elmúlt időszakban nem lehetett hallani rólatok. Valójában milyen státuszban volt a Pear Jam, feloszlottatok vagy csak pihenőt tartottatok?
„Ráfoghatnám az egészet a Covidra, az lenne a legegyszerűbb, de nem lenne igaz. Volt egy bandán belüli ellentét, aminek következtében Töce kilépett. Nagyon aranyos, nagyon jó emberekkel próbáltuk pótolni őt, de ezért vagy azért egyik megoldás sem működött igazán.”
Mi lett Lórival?
„Ha ez a véletlen találkozás Dömével az Arénában nincsen, nem tudtam volna Lóri nélkül elképzelni a bandát. Voltak ugyanis próbálkozások a visszatérésre már korábban is. Két csodálatos embert, Barki Gergelyt és Rockenbauer Zoltánt mindenképpen meg kell említenem, akik valamikor tavasszal személyesen is megkerestek minket. A basszusgitárosunk, Siklósi Ricsi épp nyitott egy remek reggelizőt, a Chez Hannát, oda ültünk be. Elkezdtek a lelkünkre beszélni: ha már úgyis jön Budapestre a Pearl Jam, csináljunk egy koncertet bemelegítésnek vagy levezetésnek, mert nekik nagyon hiányoznak a bulijaink. Benne is lettünk volna, elvileg Lóri is, de olyan messze lakik, az Őrségben, hogy nem tudta volna megoldani a próbára járást. Mi meg közös gyakorlás nélkül nem akartunk színpadra állni évek kihagyása után. Meg is mondtuk Gergőéknek, hogy nagyon imádjuk őket, de ez most mégsem fog menni sajnos. Teljesen le is tettem már a Pear Jamről, aztán ahogyan az ilyenkor lenni szokott, amikor elengedsz valamit és nem görcsölsz rá, mégis összeáll a dolog, szinte magától, két nem várt találkozásnak köszönhetően.”
Hogyan közöltétek Lórival a hírt?
„Baráti módon ment minden. Senki sem akciózott a háta mögött, tényleg teljesen véletlenül alakultak így a dolgok. Elhívtuk őt a mostani bulira is, énekeljen annyi dalt, amennyit csak akar, mert hatalmas szívszerelmünk Lóri, de azt mondta, hogy ezt most inkább kihagyja. Vele terveztük tehát a visszatérést, de nem jött össze. Dömével viszont igen.”
Egyébként hogy tetszett a Pearl Jam-koncert?
„Sűrű időszak volt az nekem koncertek szempontjából. Jobbnál jobb bulikon jártam, azon a héten például Rolling Stones-on is Bécsben, úgyhogy annyira nem tudott kiemelkedni, mint ha egy nyugisabb időszakban lett volna. Az 1996-os fellépésről erőteljesebb emlékeim vannak, mert tulajdonképpen én ott szerettem bele a Pearl Jambe. Szerencsére azóta csak egy csere volt, Matt Cameron váltotta Jack Ironst, vagyis ugyanaz a tagok négyötöde, mint akkor, de azért más ez ma, mint akkoriban.”
Miben volt más szerinted?
„Az akkori szétesett, dühös, fáradt, baromi őszinte, veszélyes, büdös banda, amely 1996-ban játszott, mostanra majdnem aranyos bácsik profi zenekarává vált. Persze lehet, hogy nem is ők változtak. Lehet, hogy csak én. 16 éves voltam a ’96-os bulijukon, akkor beléjük láttam mindenfélét, magamat is részben rajtuk keresztül határoztam meg. Ma már azért nem. A hatásuk tehát változott, de ha jobban belegondolok, ők nem. Rossz értelemben biztos nem. Nem fordítottak hátat egykori önmaguknak, az biztos. Még mindig megvillan a koncerten az értelmetlenség, a túljátszás, például. És ez jó. Amit például Mike McCready a hangszerével művelt… Pentaton skálákat gyorsan tekerni, közben mutogatni kifelé a közönségre – nem túl izgalmas zeneileg. Mégsem egyszerű parasztvakítás. Épp a gimnazistás, őszinte lelkességét adja meg a koncertnek. ’Ez tök felesleges volt, barátom, de nem baj, ehhez volt kedved!’ (nevet) Ez a kedv tehát még mindig ott van bennük. Látszott, hogy tényleg szeretnek zenélni. Jó volt ezt látni, hallani, megtapasztalni.”
Az eljátszott dalok mennyire rezonáltak veled?
„Ki tudtam volna cserélni a setlist felét, de ez nyilván egyéni ízlés kérdése. Bár nem hiszem, hogy olyan rohadt sokan jöttek volna a legutóbbi, lássuk be, eléggé semmilyen Pearl Jam-lemez miatt a koncertre. Bár élőben még azok a dalok is működgettek. Egyszerűen a tagok személyiségének varázsa bevonja az egészet, szóval azokat sem utáltam. Nyilván én is öregszem: a lassabb nyünnyögéseiket, amilyen az I’m Open is, nagyon szeretem. Ami viszont kifejezetten örömteli volt: a zúzda is megy még. A Brain Of J például az milyen volt?! Összességében tehát nagyon jól éreztem magam.
Szerettem azt a fajta szabadságot is, amiről a rock ’n’ roll szól, hogy a művész odaáll és elmondja a véleményét a világról. Hogy egyetértesz vele vagy sem, az teljesen mindegy. Jó volt látni ezt a hozzáállást Veddertől: ha embereknek beszélhetsz, mondd el a véleményed! Legfeljebb kifütyülnek.
Nem popipari termék, hanem ember vagy, aki kommunikál más emberekkel. És ez pontosan így volt a Pearl Jam koncerten, amitől az egész továbbra is rohadtul hiteles. Nyilván, sokkal szebb volt Eddie Vedder 1996-ban. Mondjuk mi tagadás, én is!” (nevet)
Volt olyan dal, amit a koncert hatására elő fogtok venni szombat este?
„Nem. A szombati buli kétórás setlistjét kifejezetten úgy állítottuk össze, hogy akik tizedáron, jó minőségben, élőben Pearl Jamet akarnak hallgatni, azoknak a legjobb dalokat játsszuk el a Tentől kezdve a Binauralig bezárólag. Persze, lesznek érdekességek, de a főképpen a gigaslágereken az Alive-on, az Even Flow-n, a Jeremyn, a Blacken, a Once-on lesz a fókusz. A tribute bandáknak szerintem erről kell szólniuk. A legnagyobb dalokat el kell játszani. Művészkedni is lehet, de arra inkább csinálj saját bandát. Ha a Pearl Jam nem játssza a Jeremyt, mert nincs hozzá kedve, megteheti. Mi nem.”
Ha már a saját bandát említetted: zenélsz most máshol is?
„Érdekes ez az év. Egy David Bowie tribute bandában is játszottam, de abból kiszálltam. Év elején elkezdtem összerakni a saját dalaimat. Februárban volt egy elvonuláson és egyszerűen csak jöttek belőlem a dalötletek. Mindig az volt a bajom, hogy szöveget nem tudok írni.”
Na, ez elég fura!
„Igen, annak tűnik, de a dalszöveg teljesen más, mint egy újságcikk. Most mindenesetre még arra is rá tudtam venni magam és elkezdtem feldemózni a dalaimat. Vettem basszusgitárt is, hogy egymagam fel tudjak játszani mindent. Volt, amit meg is osztottam a közönséggel. Az mondjuk az volt, amikor Putyin nagyon felb…ta az agyamat, és úgy voltam vele, hogy dögöljön meg, de ezt persze nem ilyen direkt és prosztó módon, hanem némileg művészibb formában próbáltam kifejezni. Úgyhogy végül kiegyeztem egy hágai életfogytiglannal a dalban. Aztán Dombó Szabival csináltam egy olyan projektet, amihez meg ő írt szöveget, ami tökéletesen illett egy korábbi zenei ötletemhez. A dalt végül egy énekesnővel rögzítettük, aki éppen akkor beesett a stúdióba. Nyáron egy picit leálltak ezek a dolgok, mert az érdekelt leginkább, hogy a Pear Jam újjáalakulás jól sikerüljön. Mellette persze ott a melóm, az újságírás a Válasz Online-on, de remélem, hogy lesz majd energiám arra is, hogy a saját zenei dolgaimmal foglalkozzak. Október 1-jén a Muzikumban újra Pearl Jamet játszani mindenesetre igazi jutalomjáték lesz!”
__
PEAR JAM – VISSZATÉRÉS
2022.10.01. (szombat), 20.00
Muzikum Klub & Bisztró
1088 Budapest, Múzeum u. 7.
Belépő: 3000 HUF (elővételben) | 3500 HUF (a koncert napján)
Jegyek 2022. SZEPTEMBER 2-TŐL kaphatók a HELYSZÍNEN (hétköznapokon 15–21 óráig, fizetés kizárólag készpénzzel) és a TIXA rendszerében.
Jegyek ELŐVÉTELI ÁRON az adott koncert dátumát megelőző napig válthatók, a koncert napján lép életbe a teljes áras jegyvásárlási lehetőség.
__
