Szinte napra pontosan négy évvel ezelőtt jelent meg a Mudfield bemutatkozó lemeze, a Sárrét. A szeghalmi zenekar azóta további két albumot hozott ki, szerepelt A Dal című műsorban, története egyik csúcspontjaként pedig januárban a Magyar Zene Házában adott egy különleges, akusztikus koncertet. Beszámolónk.
Mintha csak tegnap lett volna, amikor a Nem kell című dalával és annak videójával megcibálta a hazai rockszíntér oroszlánbajszát a szeghalmi Mudfield. A banda nagyjából a semmiből jött, országos szinten teljesen ismeretlen volt, talán ezért is okozott akkora meglepetést rock/metal körökben. A Keytracks gyorsan szerződtette a bandát, 2019-ben pedig már meg is jelent a Mudfield első lemeze, találóan Sárrét címmel.
Sok víz lefolyt azóta a Berettyón, szinte napra pontosan négy év telt el már (vagy csak még – nézőpont kérdése) azóta. A zenekar túl van a harmadik albumán – a másodikként megjelenő Kelet népe egyenesen aranylemez lett, úton is a vinyl-kiadása -, a zenekar koncertjei teltházzal futnak, a rajongótábor pedig fénysebességgel növekszik.
Valódi sikertörténet az övék, ékes példája annak, hogy tehetséggel, szenvedéllyel, kitartó munkával és egy professzionális menedzsmenttel a háttérben hova, milyen messzire lehet itthon eljutni.
Egy, a Magyar Zene Házába szervezett akusztikus koncert bármely hazai rockzenekar életében komoly mérföldkő lenne, régen azt mondták volna: „sikk ott fellépni„! Vagy annál is több. A tavaly átadott csodaszép épület már csak funkciójánál fogva sem egy tipikus pop/rock/metal koncerthelyszín, sokkal inkább a nép- és világzene, a jazz, valamint a különböző fúziós és experimentális zenei projektek otthona. A Mudfield fellépésére ennek ellenére elővételben elkelt az összes jegy, az ország minden szegletéből érkeztek rajongók, akik már a koncertet felvezető színpadi beszélgetésre megtöltötték a nézőteret.
A 18 dalos programban minden lemezt megidéztek Mudfieldék, sőt, még két korai, Sárrét előtti dal (Képregény, Mezítláb) is előkerült a koncerten, ami szerintem jó döntés volt, mert így egy karrierszintű válogatást kapott a közönség. (Az említett, 2016-os I Will Be EP-n angol nyelvű felvételei egyébként jó sok grunge/post grunge hatást tartalmaznak, érdemes belehallgatni a kiadványba a Spotify-on.) A Kelet népe LP kiemelt szerepet kapott az este, hét dal is onnan érkezett, bár ahogyan a koncerten elhangzott, ez semennyire sem volt tudatos döntés, egyszerűen csak így alakult.
Akusztikus előadás lévén a ’90-es évek MTV Unpluggedjaira nem lehetett nem viszonyítási pontként tekinteni, a koncert előtti beszélgetésben Kovácsovics Máté énekes külön ki is tért arra, hogy mekkora rajongója volt a sorozatnak, különösen az Alice in Chains fellépését emelte ki, mint inspirációt.
Azonban ha nagyon kellene, akkor a bulit leginkább a Pearl Jam, „szinte mindent egy az egyben, csak akusztikus formában játszunk el” koncepciójához tudnám hasonlítani.
Lendületes volt a műsor, hatalmas (öröm)zenélés folyt a színpadon: a srácok minden egyes összenézéséből, gesztusából látszott, hogy jól érzik magukat, feszültség helyett inkább a lazaságé és a mosolyoké volt a főszerep. Ebben nem kis szerepe lehet a tagok közti, lassan legendássá váló, ezer éves barátságnak: a kölcsönös szeretet és tisztelet lejött a színpadról is, a közönség gyakran lett bevonva a produkcióba, többször is érezhették magukat úgy a jelenlévők, mintha legalábbis a zenekar hatodik tagjai lennének. Máté kommunikációja, közvetlensége is ezt az érzetet erősítette, nem beszélve a nyitó Állat vagyok refrénjének egyik tökéletesen idepasszoló soráról: „Védelmezem szép csendesen ezt a falkát, ami a családunk lett” – ugyebár.
A végig nagyszerűen éneklő frontembernek Eddie Vedderrel ellentétben széke sem volt, vagyis meg sem próbált ülve maradni, míg a ritmusszekció – Szabó Dezső basszusgitáros és Balázs Loránd dobos – megbízható, stabil alapot adott a két, óriási feelinggel pengető gitárosnak, Feke Istvánnak és Szegedi Marcinak, akik különösen a Hobo-feldolgozásban élhették ki magukat. (A zenekar erre az estére kiegészült Mészáros Kevinnel, aki ütőhangszereken kísérte a bandát.)
A közönség végigénekelte a bulit, a Hold és a Nem kell című dalokban például szerves részeként az előadásnak. Utóbbi szép lassan kezd generációs himnusszá válni: ahogyan a dal záróakkordjai után a nézőtéren helyet foglalók egy emberként folytatták a refrént a capellában, az egyenesen hátborzongató volt!
Ahogyan amellett sem lehet szó nélkül elmenni, hogy az olyan, eredeti verzióikban is különösen erős számok, mint a Hajnali idegen, az Óriások vagy az Égesd el, mennyivel többet adnak ebben a hangszerelésben. A dalok többségének, de kifejezetten az említett triónak olyan mélységei jöttek elő a torzított gitároktól mentes, jóval szellősebb hangzásban, amik egyébként – nekem legalábbis – eddig nem. A koncert alatt végig azon morfondíroztam, talán ezt az utat is érdemes lenne komolyabban (értsd: akár nagylemez és/vagy turné szinten) felfedeznie a fiúknak.
A Mudfield zenei és (át)hangszerelési szempontból is nagyon szépen felkészült az estére, és bár az akusztikus műsorukkal Szeghalmon, hazai pályán már többször is felléptek a helyi Művelődési Házban, azért ez itt nyilvánvalóan egy más szint volt (amellett, hogy a szeghalmi művház nyilván egy csúcsszuper hely), tekinthetjük akár országos premiernek, egyben egy jelentős szintlépésnek is a bulit.
Nem túlzás kijelenteni: a Magyar Zene Házában rendezett akusztikus koncert valódi fordulópont lehet a Mudfield karrierjében.
„Ha belefér, maradok ez a nincstelen: ember az óriások között” – énekli Máté az Óriások refrénjében. A szöveg eredeti mondanivalójától eltávolodva, vagy inkább csak egy kicsit más kontextusba helyezve azt mondanám, nem srácok, ti már réges-régen nem vagytok nincstelenek és igen, maradjatok emberek akkor is, ha esetleg időközben óriássá válnátok!
A legkevésbé sem csodálkoznék, ha hamarosan sor kerülne erre!
__
(A fotókat Sütő Zoltán készítette.)
___
MUDFIELD – AKUSZTIK KONCERT
Helyszín: Magyar Zene Háza, Budapest
Időpont: 2023. január 14.
Mudfield:
Kovácsovics Máté – ének
Feke István – gitár
Szegedi Marci – gitár
Szabó Dezső Péter – basszusgitár
Balázs Lóránd – dob
Közreműködött:
Mészáros Kevin – ütőhangszerek
Setlist:
- Állat vagyok
- Az én hazám
- Hajnali idegen
- Óriások
- Napfénytenger
- Jobbik részem
- Hold
- Adj uram esőt
- Képregény
- Mezítláb
- Menedék
- Tetovált lány (Hobo-feldolgozás)
- Ébresztő
- Nincsen szerencsém
- Hullócsillagok
- Égesd el
- Nem kell
- Békességben
___
