2020. március 20-án jelentette meg legújabb albumát a Roderick Wolgamott és Ben Ireland nevével fémjelzett, legendás seattle-i Sky Cries Mary. A csapatot 2017 óta gitárosként erősítő Jack Endino Soundhouse stúdiójában rögzített anyag pszichedelikus progresszív space rockot rejt és főképpen a hosszú, elszállós dalok kedvelői fogják nagyon szeretni. Lemezkritikánk.
Sky Cries Mary gyorstalpaló
Aki olvasta az Andy Wood, Chris Cornell és Ian Astbury közös fotójáról készült írásunkat, emlékezhet Roderick Wolgamott Romero nevére. Ő volt az a fickó, aki Andy és Jeff Ament társaságában baristaként dolgozott a Raison d’Être nevű, elitista seattle-i kávézóban a nyolcvanas években. A srácok között mindig azon ment a vita, hogy mit hallgassanak a nyitás előtti órában: Jeff Aerosmith-t, Andy Elton Johnt, Roderick pedig Bauhaust hallgatott volna szívesen (a közös nevező a Cult, pontosabban a Death Southern Cult lett). És szintén Roderick volt az – aki miután már 1986-ban projektezni kezdett a University of Washingtonon megismert barátnőjével, majd későbbi feleségével, Anisa Romeróval -, 1988-ban saját zenekart alapított Sky Cries Mary néven.
A Sky Cries Mary nem volt része a grunge-ot körülvevő hype-nak, zenéjükre inkább az európai indusztriális bandák, valamint a hetvenes évek glam és punk előadói hatottak elsősorban. Olyanok, mint David Bowie, Iggy Pop vagy Lou Reed. Roderick igen közeli barátságot ápolt Reeddel: miután 2001-ben New Yorkba költözött, minden hétfőn együtt reggeliztek.
A seattle-i banda 1989-ban jelentette meg első albumát, Until the Grinders Cease címmel. A lemezen a Posies két tagja, a Jon Auer és Ken Stringfellow játszott Wolgamott-tal. Az azóta eltelt harminckét évben a zenekar hol működött, hol nem, és kis túlzással mindenki megfordult Roderick mellett, aki csak számít Seattle-ben. A Sky Cries Mary forgóajtószerűen cserélődő tagjai között olyan ismerős arcokat találunk, mint Kurt Danielson (TAD), Ron Nine (Love Battery) és Scott Mercado (Candlebox). Vagy éppen a Yest 2012-től erősítő frontembert, Jon Davisont is, aki történetesen nem énekelt, hanem basszusgitározott a Sky Cries Maryben.
A jelenlegi felállás 2017-ben alakult ki és megint csak nem akárkik csatlakoztak Roderick Wolgamotthoz, Ben Irelandhez és Debra Reese-hez: Jack Endino, grunge producer istenség és Kevin Whitworth (Love Battery) gitáron, valamint Curt Eckman (The Walkabouts) basszusgitáron.
Nem meglepetés tehát, hogy a zenekar legújabb lemeze, a progresszív pszichedelikus tripper Secrets of a Red Planet Jacknél készült a Soundhouse-ban, még 2019-ben. Az 54 perces, 6 dalt tartalmazó CD végül 2020. március 25-én jelent meg. Mindössze 300 darabot nyomtak belőle.
Secrets of a Red Planet
A Secrets of a Red Planet borítóját Oleg Abanin készítette és egyrészt gyönyörűszép, másrészt döbbenetesen visszaadja a lemez hangulatát. Az egy szem, instrumentális Intermezzo kivételével, a dalok valahol 10 perc körül vannak, a mennyiségbeli minimumot a minőségbeli maximum, azaz az elsőként megszólaló Waves of Mourning adja a maga 7 perc 31 másodpercével, míg a valós maximumot a rögtön utána érkező Die of Laughter (12:35).
Amit hallunk, az varázslatos. Sokszor az az érzése támad az embernek, hogy a lemez bármelyik pillanatát fel lehetne használni egy random drogos filmhez. Aztán van, hogy a nagyon korai Monster Magnet ugrik be, még a demós időkből, de legfeljebb a Tab EP és a Spine of God korszakból, valamivel több lebegéssel és valamivel kevesebb súllyal. Mindig zümmög, cicceg, kattog vagy recseg valami a háttérben, rengeteg az analóg és elektromos kütyü. A lemez változatosságának jót tesz, hogy Roderick Walgamott és Debra Reese kihasználja férfi és női ének adta lehetőségeket, duettjüktől sokszor válnak színessé az egyébként önmagukban nem különösebben izgalmas dallamok is.
Vannak azok a lemezek, amelyeknél azt mondjuk, hogy azért jók, mert még évekkel később is találni fogunk benne valami újat. Na, ez a kiadvány nem ilyen, mert itt nem években, hanem inkább évtizedekben vagy emberöltőkben mérhető a kutatni való finomságok és felfedezésre váró megoldások száma. Ráadásul a dalok, már csak a hosszuknál fogva is annyira egybefolynak, hogy kiemelni sem könnyű pillanatokat a nagy masszából.
Ha mégis ki kell, akkor az egyértelműen a nyitó Waves of Mourning. Roderick és Debra nem csak emlékezetes dallamokat énekel, de a tempóba is viszonylag jól bele lehet kapaszkodni, és a dal szerkezete is közelebb áll a hagyományos, könnyebben befogadhatóhoz (azért senki se a háromperces slágerek ragadósságára gondoljon). Elképzelni sem tudom, hogy élőben mekkora hatással lesz majd a közönségre, de egészen bizonyosan különleges élményben lesz része annak, aki hallhatja koncerten a dalt.
Aztán ott van a Trapeze Dancer, ami egy olyan popdalként indul, amiben a dobgép csattogása és az „I will survive” sor állandó ismételgetése éppen átlépné a tűréshatárt, amikor váratlanul belassulnak a ritmusok, megjelennek a hagyományos dobok és gitárok, de főképpen a normális énekdallamok. Rengeteg érdekes dolog belefér a 11 perc 45 másodpercbe, és csak ismételni tudom magam: elképesztő flash lehet élőben ez a dal is!
Összefoglalás
Hogy Roderick Wolgamott életében ma milyen helyet foglal el a Sky Cries Mary, nehéz megmondani. Fontosnak fontos lehet, de talán már nem élet és halál kérdése.
Roderick ma már a korábban említett, 2001-es New York-i átköltözést követően, feleségével közös lombház építő vállalkozását (Romero Studios) működteti sikeresen. Olyanok számára készít lélegzetelállítóan kreatív, egyedi faépítményeket, mint Sting, Julianne Moore, Val Kilmer vagy Donna Karan. A Secrets of a Red Planetre azonban legalább annyira büszke lehet, mint a Romero Studios alkotásaira: az új Sky Cries Mary lemez igazi csemege a Pacific Northwest mai zenéi között.
A progresszív rock rajongói imádni fogják az albumot. A direktebb megközelítést, markáns refréneket és rövidebb dalokat kedvelők számára viszont a Waves of Mourning után komoly erőfeszítés lesz végighallgatni az 54 percet, már ha egyáltalán sikerülni fog.
Én az előbbiek közé tartozom és nagyon értékelem az egész koncepciót, a kiadvány egységes arculatát, a dalok hangulatát és azt a rengeteg munkát, amit a Sky Cries Mary tagjai a lemezbe beletettek.
__
Pontszám: 8,5/10
__
Sky Cries Mary – Secrets of a Red Planet (LP)
Megjelent: 2020. március 25
Kiadja: Trail Records
Sky Cries Mary:
Roderick Wolgamott – ének, szöveg, design
Ben Ireland – dob, percussion, kozmikus kütyük
Jack Endino – gitár, dob (Die of Laughter)
Kevin Whitworth – gitár
Curt Eckman – basszusgitár, moog
Debra Reese – ének, szintetizátor, kozmikus kütyük
Dallista:
- Waves of Mourning
- Die of Laughter
- Intermezzo
- Trapeze Dancer
- Drunker Pilot
- Born from my Mouth
