Az idei évben jobbnál jobb lemezek érkeztek Seattle-ből és környékéről, de a világ más pontjain is egészen kiváló alkotásokkal jelentkeztek a helyi zenészek. A 2023-as év kitekintéseit fókuszba helyező Mindeközben-sorozatunkat angliai körképünk után Ausztráliában folytatjuk. Pintér Miklós szubjektív ötös listája az esztendő legjobb nem-seattle-i zenekarainak felvételeiből. Második rész.
Ausztrália egy kimeríthetetlen forrás, ha a földrészről származó, végtelennek tűnő zenei felhozatalt nézzük. Még gondolkodni sem kell nagyon, olyan világsztárok ugorhatnak be azonnal, mint az AC/DC, a Bee Gees, a Crowded House, az INXS, a Midnight Oil, a Nick Cave and the Bad Seeds vagy a Savage Garden.
A második vonal hasonlóan erős, nemzetközi szinten is meghatározó bandákat tudhat magának Ausztrália. Kisebb színtereken alkot vagy alkotott nagyot a John Butler Trió, a retro rockot képviselő Jet és a Wolfmother, a metalcore zseni Parkway Drive, a Tool-vonalon (is) mozgó progresszív metal Karnivool és a The Butterfly Effect, az alt rock/post grunge Silverchair és a Powderfinger, vagy a kilencvenes évek stoner ikonja, a Tumbleweed.
Mostani válogatásunkban még mélyebbre ástunk, így öt olyan kiváló előadó idei felvételét mutatjuk meg, amelyeket talán kevésbé ismerhet a hazai közönség. Nagyszerű dalok következnek, újra csak ábécé sorrendben!
Nick Barker – Exoskeleton
Nicholas Paul Barker, a melbourne-i énekes/gitáros/dalszerző régi motoros a zenész szakmában. A nyolcvanas évek kezdete óta aktív: 1988 márciusában alapította meg power pop zenekarát, a Nick Barker & The Reptilest, amelynek tagjaival 1993-ig dolgozott együtt. Innen mentett át pár zenészt a Reptiles romjain alakult Barker nevű formációjába, amivel kidobott még egy LP-t, majd miután az új felállás sem működött, 1996-tól szólókarrierbe kezdett. Túl nagy tempót nem diktált, időközben színészkedett is egy kicsit, filmzenékkel is foglalkozott, így az idén szeptemberben megjelent Exoskeleton csupán Nick hatodik szólólemeze.
A címadó dal kicsit kilóg a kiadványról, nyomokban grunge-hangulatokat is tartalmaz, sokkal inkább kilencvenes évekbeli alternatív rock, mint az LP többi tétele.
A pofonegyszerű, de hangulatos gitárszólóért pedig külön elismerés jár, jó ilyesmit hallani 2023-ban! Nick Barker legfrissebb albuma kiváló háttérzene az otthoni olvasós-beszélgetős estékhez, aki szereti az ilyesmit, ezt az LP-t is szeretni fogja!
***
C.O.F.F.I.N. – Give Me A Bite
A C.O.F.F.I.N., vagyis a Children of Finland Fighting in Norway (Finnország Norvégiában Harcoló Gyermekei) menti meg válogatásunkban Sydney becsületét, némileg ellensúlyozva Melbourne túlsúlyát. A punk rockban érdekelt banda zenei szempontból felettébb kellemes hallgatni való, elsősorban a gitárosok kifejezetten dallamos, motörheades szólóinak köszönhetően, amit durván ellensúlyoz a hihetetlen Bundesliga-frizurás énekes-dobos, Ben Portnoy (!) csúf éneke.
Egyértelműen punk, néhol Motörhead, néhol AC/DC, de inkább az élvezetesen merítő, mint az idegesítően lenyúlós verzióban.
A sulis gördeszkás haverokból összeálló bandának a 2005-ös megalakulás óta öt lemeze jelent meg, a legutóbbi Australia Stops címmel 2023-ban. A legkirályabb ebben a bandában az őszintesége és a mérhetetlen nyersessége. Imádnivalóan valódi zenekar ez!
***
Hope D – Senseless
A húszas évei elején járó brisbane-i indie rock/indie pop énekesnő, Hope D (teljes nevén Hope Defteros) első lemeze idén év elején jelent meg saját kiadásában, Clash of the Substance címmel.
Az ausztrál énekesnő zenei szempontból nem feltétlenül, de a „nagyon el akarom mondani, hogy mi van velem, és az általában nem túl jó” típusú szövegeiben kifejezetten emlékeztet az második lemezes Alanis Morissette-re.
Hope D Senseless című dala punkosabb és dühösebb az LP többi felvételénél, a refrénje pedig iszonyúan ragadós, már az első hallgatások után is együtt éneklős: „Weaving all my medication / Sleeping and no explanations / It’s harder to deal with her when I’m without / Something that’ll make me numb / Something that makes me become / So fucking senseless.”
Az idei év egyik legkellemesebb meglepetése a Clash of the Substance, elsősorban a fiataloknál üthet majd be igazán!
***
Mammal – Keanu Reeves
Nem tudom, mennyi rajongója van a melbourne-i Mammalnak Magyarországon (vagy egyáltalán a nagyvilágban), de minden bizonnyal messze nem annyi, mint amennyi kellene, hogy legyen! A zenekar eddig inkább kislemezekkel, az öt dalt tartalmazó, 2007-es Mammal című EP-vel, valamint kettő élő albummal, és csupán egyetlen sorlemezzel (The Majority; 2008) jelentkezett.
A zene egy brutálisan erős Faith No More/Rage Against The Machine/At The Drive-In mix, a basszusgitárnál egy Flea-szakon végzett zenésszel, Kade Turnerrel, a mikrofonnál pedig az említett zenekarok frontembereinek zsenialitásához mérhető énekessel, Ezekiel Oxszal.
Ezek után el lehet képzelni, micsoda iszonyatos energia és húzás van a Mammal dalaiban!
2009. október 31-én a banda bejelentette, hogy minden turnét lemondanak és feloszlanak a „régóta fennálló személyes, politikai, zenei és üzleti nézeteltéréseik” miatt. A zenekar nyolc év szünet után, 2017-ben állt össze újra, azóta pedig öt új dallal jelentkezett. A 2023-as Keanu Reeves a hatodik az új korszakban, a szövege pedig szimplán zseni:
„Ha tudnád, hogy valaki más irányítja az életedet, megölnéd magát? Ez mind csak szimuláció? (…) Az emberek elmondják nekem, milyen vagyok; én meg azt gondolom: mi van, ha ez nem is a valóság? (…) Keanu Reeves nagyon jó színész! Keanu Reeves minden kedvenc filmemben szerepel, mint például a Mátrixban, illetve a Bill és Ted zseniális kalandjaiban. (…) Valami nem igazi. Mint Chuck Berry. Mint Britney Spears. Mint James Taylor. Mint a rock’n’roll. Mint John Farnham. Mint Tracy Chapman. Néhány dolog vitán felül áll.”
A zenekar várva várt új albuma 2024. március 6-án jelenik majd meg The Penny Drop címmel. Számoljuk a napokat.
***
Seas of Titan – Viewpoint
A progresszív metal nagyon megy Ausztráliában, oldalakat lehetne teleírni a helyi bandákról, de kevesebben vannak, akik az alternatív rockot és a post hardcore-t is belekevernék a zenéjükbe.
A melbourne-i Seas of Titan ilyen, de egyelőre pont senki sem ismeri őket, pedig három nagyszerű dallal is jelentkeztek már. A 2022-es Starlite Sky az énekdallamok és a zene szempontjából is eszméletlenül erős, de a két új felvétel, a Viewpoint és az instrumentális Physica sem sokkal marad el mögötte. Érdekesség, hogy a 2023-as számaikat a Kathleen Syme Recording Stúdióban vették fel a Victoria államban található Carltonban, az ausztrál őslakosok Wurundjeri földjén.
Az ausztrál kulturális sokszínűség megértéséhez érdekes adalékot jelentenek a banda szavai.
Azt írják a Bandcamp oldalukon: „Elismerjük a Wurundjeri Woi-Wurrungot, mint azoknak a földeknek a hagyomány szerinti örököseit, ahol a dalainkat megírtuk és rögzítettük. Tiszteletünket fejezzük ki őseik múltja, jelene és jövője előtt, és nagyra tartjuk, hogy szuverenitásukat soha nem adták fel.”
Szeptemberben a Seas of Titan gitárosokat és basszusgitárost keresett, legutóbbi bejegyzésük szerint még mindig dolgoznak a felállás véglegesítésén. Hogy merre vezet a banda útja, hamarosan kiderül, mindenestre dalaik 1000 körüli Spotify-lejátszásnál és havi 35 hallgatónál nagyjából pont ezerszer érnek többet.
__
Sorozatunk első része, a Mindeközben Angliában – 2023-as zenei kitekintő ide kattintva olvasható!
Sorozatunk harmadik része, a Mindeközben Kanadában – 2023-as zenei kitekintő ide kattintva olvasható!
Sorozatunk negyedik része, a Mindeközben az Egyesült Államokban – 2023-as zenei kitekintő ide kattintva olvasható!
__
