Az idei évben jobbnál jobb lemezek érkeztek Seattle-ből és környékéről, de a világ más pontjain is egészen kiváló alkotásokkal jelentkeztek a helyi zenészek. A 2023-as év kitekintéseit fókuszba helyező Mindeközben-sorozatunkat egy rövid angliai körrel kezdjük. Pintér Miklós szubjektív ötös listája az esztendő legjobb nem-seattle-i zenekarainak felvételeiből. Első rész.
Napokon belül a 2023-as év toplistáival lesz tele a sajtó, üzenőfalainkat ellepik majd a különböző szempontok szerint felállított szubjektív vagy objektív erősorrendek. Ahogyan minden évben, idén is szembesülni fogunk azzal, hogy mi mindenről maradtunk le, mennyi előadó albumának vagy dalainak meghallgatására nem maradt időnk. Egy biztos, mi sem leszünk ez alól kivételek!
Mielőtt azonban felfednénk hogy nekünk mi számított igazán kiemelkedőnek ebben az esztendőben, egy rövid kitekintést teszünk Angliában, Ausztráliában, Kanadában és az Egyesült Államokban, hogy pár dalon keresztül megmutassuk, mi is történt a Pacific Northwesten kívüli világban.
Mindeközben című sorozatunkat Anglia öt, számunkra kiemelkedően érdekesnek tartott előadójával kezdjük. Az alkotókat nem valamiféle rangsor szerint, hanem ábécé sorrendbe rendeztük. Érdemes mindegyik dalba belehallgatni, nagyszerű felvételeket hoztunk!
Ben Hemming – Howling at the Moon (2023)
Ben Hemming énekes/dalszerző Nagy Britannia Nu-Blues színterének egyik legkiválóbb alakja. Az előadónak eddig négy lemeze jelent meg: a City of Streets 2017-ben, a The Devil Beside Me 2019-ben, a Broken Road 2020-ban, a legutóbbi Marked Man pedig 2022-ben. A balkezes gitáros zenéjében markánsan jelen van az amerikai delta blues – amit egy tengerentúli, egy szál gitáros zarándokútján szívott magába -, de dalaiban a kilencvenes évek alternatív rockjának egyes elemei is fellelhetők.
Hemming sokszor énekel abban a stílusban, ahogyan Layne Staley a Mad Season Above-lemezén, a sorvégein határozottan érezhető a seattle-i énekes hatása.
Egy interjúban a kedvencei között említette meg a Nirvana In Utero albumát, valamint a blues legenda, Mississippi Fred McDowell 1973-as Live in New York koncertlemezéről a White Lightnin’ című dalt. „A Nirvana elég nagy hatással volt rám, a zenémben a grunge és rock hatásai is hallhatóak. Nem a standard bluest játszom” – írta le zenéjét egy interjúban.
Sok más mellett kifejezetten ajánlott Ben Hemming 2019-es The River című felvételét is meghallgatni!
***
Molly Karloff – Black Fame (2023)
A Molly Karloff egy háromtagú oxfordi hard rock/metal formáció. A srácok nem keveset hallgathatták az Alice in Chainst, talán a hasonló alapokról induló North Carolina-i Kill Devil Hillhez lehetne őket hasonlítani, már csak a metálos hozzáállás és a nagyszerű, Jerry Cantrell-vonalas gitárszólók miatt is.
Úgy tűnik, Molly Karloffék a nagylemezekben kevéssé hisznek, 2018 óta inkább csak dalaik jelentek meg, igaz, azok kivétel nélkül működnek, a 2021-es She Said például a kilencvenes évek végének nyomasztóan maníros post grunge világában kétségtelenül nagyot ment volna.
2023-ben önmagához képest aktív volt a csapat: először az Alice in Chains korai korszakának vonalán mozgó You Don’t Know My Name című dallal jelentkezett, majd a metálosabb Higher Than The Sun, Breaking Out és a Black Fame hármasa következett.
Simon Gee frontember előszeretettel mutatkozik Badmotorfinger-pólóban, ami menő dolog 2023-ban. Ahogyan az ismert mondás is tartja, „aki Soundgarden-felsőt hord, rossz ember nem lehet”!
***
The Pineapple Thief – The Frost (2023)
A délnyugat angliai Yeovilből induló The Pineapple Thief korunk egyik legkiválóbb progresszív rockban utazó zenekara. Dalközpontúságuk, dallamérzékük és a zenéjükben fellelhető alternatív zenei hatások miatt külön kategóriát képviselnek a színtéren belül.
Mindegyikünk, de a zenekar alapítója, az énekes/gitáros/dalszerző Bruce Soord és a zenekar dobosa, Gavin Harrison mindenképpen világklasszis zenész, utóbbi ráadásul a Porcupine Tree-nek és a King Crimsonnak is tagja volt, ebből talán érzékelhető, hogy hol van a léc a bandán belül.
Progresszivitás ellenére a Pineapple Thief zenéje több mint befogadható, még akár slágeresnek is nevezhető, Magyarországon is komoly tábora van a zenekarnak, Gavin Harrisonnak külön is. A banda új albuma 2024. február 9-én jelenik majd meg, és a The Frost című dal alapján legalább annyira erősnek ígérkezik, mint a legutóbbi stúdiólemez, a tízpontos Versions of the Truth.
***
Terra Twin – Hanging Around (2023)
A feltörekvő londoni „az Americana rock találkozik az indie-vel” csapat vezetője Maxim Baldry színész, aki többek között a Lord of the Rings: Rings of Power című, Amazon Prime-on futó sorozatból is ismerős lehet sokaknak. A 2021 óta aktív zenekar ehhez mérten szuper klipekkel támogatja meg szerzeményeit, de ezeket valamilyen ismeretlen oknál fogva vajmi kevesen nézték még meg. Pedig a Hanging Around baromi jó dal, 1500 megtekintésnél mindenképpen többet érdemel, pláne, hogy a videó főszereplője a fiatal George Sear, aki szintén színész, és csakugyan nagyobb név a szakmában.
A banda eddig megjelent dalai alapján sokan a The Stroke-ot és a Pixiest szokták emlegetni, Baldry hangja miatt pedig előfordult, hogy egyesek némi túlzással a Kurt Cobain-párhuzamot is bedobták már.
Akik nem a rock/metal oldalról jöttek a grunge-ba, kifejezetten szeretni fogják ezt a felvételt, a Hanging Around az eddigi legjobb Terra Twin-dal, ez nem is kétséges!
***
Tesseract – Echoes (2023)
Talán az Altered State rajongói vitatkoznának a kijelentéssel, de könnyen lehet, hogy karrierje legkiválóbb albumával jelentkezett idén a Milton Keys-i Tesseract. A britek War of Being című ötödik sorlemezén sorjáznak az „év dala” kategóriás felvételek, az Echoes, a The Grey és a Legion is simán pályázhat majd a címre.
A zenei szempontból a progresszív metal és a djent keresztezéséből eredeztethető banda zenéjében a komplex Tool-hatások mellett az énekdallamokban is megjelennek Maynard James Keenan, főképpen az A Perfect Circle-lemezeken megismert munkáinak nyomai.
Közmegegyezés, hogy amit a Tesseract frontembere, Daniel Tompkins művel a hangjával, az abszolút a legfelső kategória, a War of Beingen nyújtott teljesítményéhez – objektíven vizsgálva – talán egyetlen rock/metal kiadványon hallható énekes sem ér fel idén. Az Echoes refrénje, ahogyan a The Grey-é is, kitörölhetetlen. A War of Being egyértelműen esélyes az év lemeze címre!
__
Sorozatunk második része, a Mindeközben Ausztráliában – 2023-as zenei kitekintő ide kattintva olvasható!
Sorozatunk harmadik része, a Mindeközben Kanadában – 2023-as zenei kitekintő ide kattintva olvasható!
Sorozatunk negyedik része, a Mindeközben az Egyesült Államokban – 2023-as zenei kitekintő ide kattintva olvasható!
__
