Az idei évben jobbnál jobb lemezek érkeztek Seattle-ből és környékéről, de a világ más pontjain is egészen kiváló alkotásokkal jelentkeztek a helyi zenészek. A 2023-as év kitekintéseit fókuszba helyező Mindeközben-sorozatunkat angliai, ausztráliai és kanadai körképünk után az Amerikai Egyesült Államokban fejezzük be. Pintér Miklós szubjektív ötös listája az esztendő legjobb nem-seattle-i zenekarainak felvételeiből. Negyedik, befejező rész.
Aki az Egyesült Államok rockzenei színteréről akar öt dalt kiválasztani, mint az adott év legjobbját, nagy fába vágja a fejszéjét. Az a mennyiségű zene, ami évről évre Amerikából jön, egyszerűen feldolgozhatatlan, cserébe viszont mindig tartogat meglepetéseket. Válogatásunkban nem vettük számításba a Pacific Northwest bandáit, róluk külön cikkben értekezünk majd. Jöjjön öt kiválóság 2023-ból, a szokásos ábécé sorrendben!
Black Lab – Walk Show
A Black Lab egy alternatív rockban utazó banda, komoly múlttal, nagyszerű albumokkal, számos mozis és filmsorozatos betétdallal. A zenekart Paul Durham énekes-gitáros alapította a San Francisco melletti Berkeleyben, 1995-ben, két évre rá pedig a csapat első albuma, a Your Body Above Me is megjelent – egyből a Geffennél. A lemez All the Money in the World című dalát PJ Harveyval közösen írták, a Wash It Away és a Time Ago pedig komoly rádiós és MTV-s sikereket ért el.
Durham 1999-ben Los Angelesbe költözött, a banda pedig feloszlott. A Sony azonban nem hagyta annyiban a dolgot és bejelentkezett nála egy új szerződés ajánlatával. A kiadó érdeklődésének a gitáros nem tudott ellenállni, így 2000-ben egy teljesen friss felállással újjáalakította a zenekart.
A Black Lab felvételei ezekben az években olyan mozifilmekben voltak hallhatóak, mint a a Buli az élet (1998), a Pókember (2002) és a Penge – Szentháromság (2004).
A banda utolsó nagylemeze 2016-ban jelent meg A New World címmel, azóta pedig csupán két új dallal jelentkeztek Durhamék. Ezért is nagy dolog, hogy 2023-ban kijöttek a kilencvenes éveket idéző, nagyszerűen sikerült Walk Show című tétellel. Mindeközben Paul Durham aktívan zenél, 2023-ban megjelent első, csodálatosan hangszerelt akusztikus szólólemeze This Sweet Life címmel. Jó szívvel ajánljuk, pazar anyag lett az is!
***
Cherry Glazerr – Soft Like A Flower
A Los Angeles-i Cherry Glazerr eredetileg Clembutt néven indult 2012-ben, az akkor 15 éves énekes-gitáros, Clementine Creevy szólóprojektjeként. A noise pop/grunge/indie rock banda a következő évben alakult meg, amikor Clementine-hoz csatlakozott két középiskolás barátnője, Hannah Uribe dobos és Sophia Muller vokalista, valamint Sean Redman basszusgitáros. A zenekarban azóta nagy volt a jövés-menés, de az utóbbi időben stabillá vált a felállás Sami Perezzel a négyhúrosnál és Tabor Allannel a dobok mögött.
Clementine Creevy a tévésorozatok kedvelői számára is ismerős lehet, ő alakította Margaux-t a Transparent című comedy-drámában.
Az alkotásban a Creevy egy kitalált rock banda, a Glitterish frontembere. A szereplés nem lehetett véletlen, Clementine édesapja ugyanis Nicholas Wootton amerikai tévés író és producer, akinek olyan sorozatokhoz fűződik a neve, mint a Prison Break (A szökés), a Low & Order (Esküdt ellenségek), a Chuck vagy a The Endgame.
A VICE magazin 2017-ben egy rövid életrajzi filmet forgatott Creevyről Clementine Creevy: The Millenial [sic] Punk Feminist Icon címmel (itt tekinthető meg).
A Cherry Glazzer negyedik nagylemeze, az I Don’t Want You Anymore idén jelent meg, és tele van jobbnál jobb indie pop dalokkal, de mind közül a Soft Like a Flower működik a legjobban grunge-os gitártémáival és akkordjaival (a Ready for You és a totál Something in the Way hangulatú, csodás Sugar mellett).
***
Code Orange feat. Billy Corgan – Take Shape
Idén szeptemberben jelent meg a pennsylvaniai Pittsburghből származó metalcore zseni Code Orange hatodik albuma, a The Above. A sulis haverokból verbuválódott zenekar eredetileg hardcore punkban utazott, a nevük pedig a 2008-as megalakulástól 2014-ig Code Orange Kids volt. A banda az idők folyamán aztán egyre több alternatív rock/metal, industrial és grunge elemet épített be a zenéjébe. A Code Orange tagjai legfőbb hatásaik között – sok-sok más előadó mellett – a Nirvanát, az Alice in Chainst és a The Smashing Pumpkinst is megemlítik.
Így talán nem akkora meglepetés, hogy az új lemez hangmérnöke Steve Albini (lásd többek között In Utero) volt, de Billy Corgan, a The Smashing Pumpkins frontembere is dolgozott a dalokon, sőt, Corgan a Take Shape-be még énekelni is beszállt egy kicsit.
A Code Orange-történet első hard rockosabb dalához készített videót a Truman Show és a Vanilla Sky című klasszikus filmek inspirálták.
***
The Pulltops – Seasons Change
Mindeközben sorozatainkban az egyértelműnek tűnő választások mellett igyekszünk olyan bandákat is bemutatni, amelyek talán kevésbé ismertek, de dalaik alapján itt a helyük a legjobbak között. Ilyen zenekar a Milwaukee-ból származó The Pulltops is. Zenéjüket indie rocknak és power popnak írják le, mi azonban inkább maradnánk az alternatív rocknál (nem mintha ennek bármilyen jelentősége is lenne).
A Mark Pierret dobos és Tom Crowell gitáros alkotta duó 2002 óta jelentet meg lemezeket, de a 2008-as albumuk óta csak egyetlen élő LP-vel (Live En Route; 2017) jelentkeztek, aztán egészen 2023-ig ismét új dalok nélkül hagyták a rajongóikat. A formáció ekkor mintha új erőre kapott volna, és sorra hozta ki a meglehetősen színes zenei palettán mozgó kislemezeit, majd az ezeket összegyűjtő EP-t, Between the Lines címmel.
A dalok közül a legszebb kilencvenes éveket idéző, alternatív rock vonalon mozgó, tökéletes dallamokkal és szólókkal telepakolt, hangulatos Seasons Change-et válaszottuk tőlük, egészen egyszerűen azért, mert az a legjobb mind közül.
Érdemes azonban a többi dalt is meghallgatni, különösen a középtartományban éneklő Freddie Mercury/Maynard James Keenan vegyesre emlékeztető hangszínen előadott Wide Awake-et szeretjük még. A bandát 8694-en hallgatják havonta a Spotify-on, érdemes tehát mielőbb csatlakozni, és bővíteni ezt az egyelőre szűk, de annál szerencsésebb közösséget!
***
Rett Smith and Jessica Lea Mayfield – Cabin Song
A texasi Garrett Wayne Smith, művésznevén Rett Smith, eredetileg alpesi síelőnek készült, indult is a Nemzetközi Sízsövetség (FIS) versenyein, karrierjének sorozatos sérülései vetettek véget. Visszavonulása után Los Angelesbe költözött, hogy másik szenvedélyének, a dalszerzésnek hódoljon.
A mélyhangú, „mintha Nick Cave-et Texasban nevelték volna fel” stílusú énekes-gitáros legutóbbi sorlemeze 2023. március 10-én jelent meg A Nightly Consequence címmel. Október 20-án aztán az ohiói Kentből származó énekesnővel, Jessica Lea Mayfielddel Cabin Song címmel egy igazán remek dalt jelentetett meg.
A felvétel olyan, mintha egy stoner rock bandába elhívták volna Mark Lanegant és Isobel Campbellt énekelni.
A páros dolgozott már korábban együtt, a The Hook című dalt 2021-ban, az I’ll Still Stayt pedig 2022-ben hozták ki, mindkettőt Smith kiadványaként. Rett Smith nyugat texasi gyökerei mindvégig jelen vannak a sötét, americana hangzású dolgaiban, érdemes egy komolyabb utazást tenni az életművében – nem csak a southern gothic rajongóinak!
Jessica Lea Mayfieldről pedig csak annyit, hogy nem csupán elismert énekesnő (az Our Hearts Are Wrong című dala már 6,1 millió lejátszás felett jár a Spotify-on!), hanem a humora is igazán a helyén van. Bemutakozásában azt írja magáról: „[Jessica] imádja az állatokat, szeret könyveket olvasni, és sohasem találkozott még olyan étellel, ami ne ízlett volna neki.”
Vajon a pacalt és a disznósajtot kóstolta már?
__
Sorozatunk első része, a Mindeközben Angliában – 2023-as zenei kitekintő ide kattintva olvasható!
Sorozatunk második része, a Mindeközben Ausztráliában – 2023-as zenei kitekintő ide kattintva olvasható!
Sorozatunk harmadik része, a Mindeközben Kanadában – 2023-as zenei kitekintő ide kattintva olvasható!
__
