A grunge-mozgalom alapvetően Seattle-höz és a környékbeli városokhoz köthető, de megjelenése a teljes amerikai zenei színtérre jelentős, mai napig tartó hatást gyakorolt. Grunge, vagy legalábbis grunge-hatású zenekarokat találunk Pennsylvaniában, Texasban, sőt, még a napfényes Kaliforniában is. A hullámok a művészet és a bohémság világának fővárosát, New Yorkot sem kerülhették el, a dolog azonban kétirányú volt: ahogyan Seattle hatott New Yorkra, úgy korábban New York is hatott Seattle-re. Kiss Ákos cikke.
Alice Donut
Az Alice Donut 1986-ban alakult a Columbia Egyetem diákjaiból, de senki nem mondaná meg róluk első hallásra azt, hogy miért nem néhány évvel és mérfölddel arrébb „rakta le őket a gólya”. Az viszont az élet egyik óriási kérdőjele, hogy korai munkáik közül – mint például a Where is My Mind – hogy nem került fel egyik dal sem a Facérok soundtrackjére, vagy a Sub Pop valamelyik válogatáslemezére.
A New York-i levegőben lehet valami, hiszen a koszos gitárok mellett az Alice Donut zenéjében megjelennek a fúvós hangszerek is – ez egy korai előképe lehet a később ugyanezzel a vadházassággal operáló Dog Eat Dognak, akik az ugrálós HC/punk zenébe csempésztek szaxofont, meglehetősen egyedi és kreatív módon.
Az Alice Donut egy viszonylag sikertelen korai szakasz után (1986-1990), a Nevermind és a Ten sikereinek köszönhetően bekerült a tisztes B-kategóriás grunge-zenekarok közé, így volt pár termékeny évük.
1990-95 között öt lemezt jelentettek meg – Mule (1990), Revenge Fantasies of the Impotant (1991), The Untidy Suicides of Your Degenerate Children (1992), Dry Humping the Cash Cow – Live at CBGB (1994), Pure Acid Park (1995) -, de 1996-ra a banda, és az őket felkapó alternatív rock/grunge hullám is kifulladt, így bejelentették feloszlásukat.
2001-ben aztán váratlanul újjáalakultak, 2012-ig folyamatosan adtak ki új dalokat és nagylemezeket. 2016-ban hírt adtak egy készülő új anyagról, de ez a mai napig sem látott napvilágot Aki viszont kedveli a kilencvenes évek alternatívabb hangzású gitárzenéit, és esetleg kimaradt neki az Alice Donut, tegyen bátran velük egy próbát!
***
Barkmarket
Az 1987 és 1997 között létező Barkmarket első hallásra is olyan, mintha az Alice in Chains és a Soundgarden zenészeit összeeresztették volna egy közös jammelésre. A frusztrált, mély hangzásokat a delta bluesban használt slide gitárokkal keverik (ki hallgat egyáltalán ős-bluest New Yorkban?), és közben irgalmatlan energiát közvetítenek.
Harmadik lemezük 1992-ben jelent meg Vegas Throat címmel, az akkori MTV generáció számára abszolút releváns grunge-hangulatokkal és hangzásokkal operáló zenével – ráadásul a legedás rock/metál producer, Rick Rubin is a szárnyai alá vette őket, annyira nagy potenciált látott bennük – a nagy áttörés azonban nem sikerült sohasem.
Mindezek ellenére javasoljuk a zenekar munkásságának posztumusz rehabilitálását!
***
Cibo Matto
A banda 1994-ben alakult New Yorkban, két japán hölgy kezdeményezésére. Yuka Honda és Miho Hatori egyfajta női Beastie Boysként próbáltak felülni az akkori crossover divathullámra, ami olyan jól sikerült nekik, hogy a Warner-istállóba is bekerültek, valamint a kor legnagyobb sajtóorgánumai is teret biztosítottak nekik. Sőt, a Buffy, a vámpírok réme című sorozatban is szerepelt egyik szerzeményük betétdalként. (Hatori közreműködőként szerepelt az említett Beastie Boys Hello Nasty című lemezén.)
A zenekar remekül illeszkedett be a korszak alternatív/crossover produkciói közé, olyannyira, hogy a színtér nagyjai is abszolút közösséget tudtak velük vállalni. 2011-ben a Japánt sújtó cunami áldozatainak megsegítésére a zenekar segélykoncertet szervezett, ahol olyan sztárfellépők áltak velük egy színpadra, mint Yoko Ono, Patti Smith, vagy éppen a Sonic Youth.
És ha már Yoko Ono és a Lennon család: a Cibo Matto tagjai aktívan részt vettek Sean Lennon első lemezének (Into the Sun, 1998) munkálataiban, cserébe az úriember hosszabb ideig volt basszusgitáros a Cibo Matto turnéfelállásaiban.
A Cibo Matto zenéje néhol, rock, néhol punk, néha szintipop, de a rap hatásait sem nélkülözik. A nagybetűs grunge direkt módon nem jelenik meg benne, de a korszak zenei trendjeit vizsgálva elmondható, hogy ez egy erősen felforgató, több hatást magába olvasztó, meghökkentő hatást kiváltó produkció volt, néha ironikus, néha pedig kifejezetten komoly társadalmi reflekciókat megörökítve. Ezzel pedig meg is van az a párhuzam, amellyel a grunge stílusának rajongói azonosulni tudnak!
***
Gumball
Miután Don Fleming és Jay Spiegel B.A.L.L. nevű együttese 1990-ben feloszlott, a duó rövid időre csatlakozott a Dinosaur Jr. együtteshez, és egy kislemezt adtak ki a Sub Pop kiadónál, de röviddel a kislemez megjelenése után kiléptek a csapatból.
Jay Spiegel megkereste barátját, Eric Vermilliont, a Camp Hill-i The Stump Wizards tagját, hogy játszanak együtt. Vemillion beleegyezett, és ezt követően kilépett a The Stump Wizardsból. Alig egy hét próba után az új trió letudta első koncertjét, és megszületett a Gumball.
A Gumball hamarosan lemezszerződést kötött a New York-i Caroline Recordsszal. Felvették és kiadták a Special Kiss című albumot, majd olyan bandákkal indultak turnéra, mint a Mudhoney, a Sonic Youth és más, hasonló amerikai indie/alter zenekarokkal.
1994-ben, a Tokyo Encore című lemezzel le is zárták a pályafutásokat, de nem véletlen a sok kapcsolódás az esetükben. Elég csak belehallgatni bármelyik dalukba, például ebbe!
***
Johnny Thunders és a New York Dolls
Johnny Thunderst a világ minden valamirevaló rock gitárosa egyértelműen példaképként jelöli meg. Seattle egyik leghíresebb zenésze, egy világraszóló karriert felépítő punk rock arc még fel is dolgozott tőle egy dalt egyik formációjának lemezén. Nem akarunk több homályos utalást tenni: így hangzik a You Can’t Put Your Arms Around a Memory a Guns N’ Roses előadásában, Duff McKagan énekével.
A New York Dolls az egyik legkoraibb punk rock zenekar, akik évtizedeken és stílusokon át jelentettek inspirációt a világ számos előadójának. A hetvenes években az akkor már befutott David Bowie, a szárnyait bontogató Aerosmith, Joan Jett és Billy Idol őket jelölte meg hivatkozási alapként, ahogyan később a Def Leppard is. De számos, konkrét segítséget nyújtottak a nyolcvanas évek glam rock zenekarainak is: a Mötley Crüe, a Hanoi Rocks, a Ratt, a Poison szintén sokat köszönhet nekik. A nyolcvanas évek vége felé Kurt Cobain jó barátja, a Michael Stipe által vezette R.E.M. emlegette őket.
Seattle-ben is ismert volt a nevük: a Mother Love Bone (a későbbi Pearl Jam) tagok, a korai Alice in Chains, de még a Soundgarden is egyértelműen hivatkozott a New York Dollsra, Bruce Fairweather és Stone Gossard pedig a leglelkesebb rajongók között vannak számon tartva.
Íme a zenekar egyik 2005-ös nyers és vágatlan koncertfelvétele Seattle-ből!
***
Patti Smith
A chicagói születésű énekesnő a legendás New Yorki-i CBGB’s klubban adta első, zenetörténei jelentőségű performanszait. Ki is érdemelte a „punkok keresztanyja” titulust, azonban pályájának egy későbbi szakaszában már így nyilatkozott:
„New York elzárkózott a fiatalok és a küzdelem elől… New York Cityt elvették tőletek. Ezért azt tanácsolom: keressetek egy új várost!”
Ennek ellenére ezer szállal kötődik New Yorkhoz, de Seattle-hez is. A grunge-mozgalom zenekarai közül több formáció/zenész is tisztelettel adózott Patti Smith munkássága előtt, de a művésznő is viszonozta ezeket a gesztusokat.
Alig pár napja, hogy új könyvét a seattle-i Arts&Lectures-ben mutatta be, míg korábban számos alkalommal vendégszerepelt a város zenészeivel együtt. Ismert egy vad tempójú dal is az ő akusztikus átiratában: íme, így néz ki a Smells Like Teen Spirit kicsit „nyújorkiasan”!
***
Richard Hell and the Voidoids
A kései hetvenes években alakult Richard Hell and the Voidoids a tipikus akkori punk mozgalom része volt. A Ramones, a The Stooges, a New York Dolls is beugorhat róluk első hallásra, de a kilencvenes években szocializálódott zenerajongók a mániákusan depressziós gyors verze/lassú refrén típusú dalszerkezeteknél egyértelműen asszociálhatnak a Nirvanára, a Skin Yardra, a Melvinsre, vagy akár a Pearl Jam néhány punkosabb megközelítésű dalára is!
És akkor a szociálisan érzékeny szövegekről még nem is beszéltünk!
Sajnos a zenekar az internet előtti időkben volt aktív, így a róluk fennmaradt információk viszonylag szűkösek: így marad a feltételezés, hogy nagy valószínűséggel egy bakelit vagy legalább egy másolt kazetta elkerülhetett valahogyan Seattle-be annak idején, valamikor akkoriban, mikor Chris Cornell összehozta első bandáját, és Jeff Ament elkezdett a húros hangszerekkel barátkozni.
Érdekesség, hogy a Toy Dolls feloszlása után Nolan és Thunders megalapította a Heartbreakers nevű formációt, amelynek Richard Hell lett a basszusgitárosa.
***
Sonic Youth
A korai nyolcvanas évek legendás New York-i experimentális punk zenészei először úgy kerültek rá a grunge térképére, hogy Kurt Cobain több alkalommal is az egyik legnagyobb zene hatásaként aposztrofálta a Sonic Youth-t. A Nirvana – de akár a Mudhoney, ne adj isten a Green River – muzsikáját hallgatva pedig egyértelművé válnak ezek a kijelentések. A zenekar hosszú ideig aktív volt, de igazán sosem tudott kitörni az underground skatulyából.
A Sonic Youth motorját jelentő házaspár, Kim Gordon és Thurston Moore 2011-ben jelentették be, hogy 27 év után válnak, és ez egyben a zenekar végét is jelentette (bár 2022-ben jelentkeztek még egy új, öt korábbi dalt felvonultató kiadvánnyal).
A seattle-i színtér zenészei több alkalommal is gesztust gyakoroltak idősebb mentoraik irányába: 2000-ben a Sonic Youth nyitott a Pearl Jam turnéján, Kim Gordon és Eddie Vedder közösen interpretálták a The Cradle with Rock című Tim Robbins-film betétdalát, a Nirvana még élő tagjai pedig megtiszteltetésnek vették, amikor 2014-ben a Rock and Roll Hall of Fame ünnepségén a nagy előddel egy színpadon állhattak.
Egy szó, mint száz, a Sonic Youth, a kontinens túloldalán létező, vérbeli New York-i art-punk formációként, akarva-akaratlanul is az seattle-i grunge-mozgalom egyik legnagyobb influencerévé vált.
***
Yeah Yeah Yeahs
A The Strokes a hangzását, mentalitását tekintve simán szerepelhetne ezen a listán, mint a milleniumi forduló egyik poszt-grunge, poszt-garage vagy poszt-punk-rock zenekara. Sokkal érdekesebb formáció viszont a pályatársuknak tekinthető Yeah Yeah Yeahs.
A zenekar korai anyagait vizsgálva az embernek egyszerre ugrik be a Ramones, a Nirvana és Yoko Ono is.
Zaj, experimentalizmus, szélsőségek, és az élvezhetőség határait súroló hang- és fényhatások. Érdekes, hogy a zenekar egy későbbi életszakaszban sokkal több elektronikus hatást és populárisabb megközelítést engedett be a saját életterébe, így napjainkra egy jól prosperáló, nagyszínpados zenekar lett a koszos, undergound bandából.
___
