A ’90-es évek elején, a Seattle-ből induló zenei mozgalom hullámai – ha némi késéssel is – de végül Magyarországra is megérkeztek. 1992-ben megalakult a Black-Out, hazánk első számú grunge-hatású zenekara, akik a kezdeti Love/Hate – amerikai rock irányt némileg módosítva, egy fantasztikus, több szólamú vokálokkal színesített, teljesen egyedi szöveg és dallamvilágot hoztak létre. Az ösztönös recept bevált, a Black-Out nagyon gyorsan a generációnk egyik legnagyobb kedvence lett. Csányi Szabolccsal, a zenekar gitárosával és fő dalszerzőjével a történet legelejére, a kezdetek kezdetéig ástunk vissza, hogy aztán a közeli jövőről, a január 23-ai koncertről is ejtsünk néhány szót. Exkluzív életműinterjú következik.
Csányi Szabolcs
A kezdetek
Békéscsabán töltötted a gyerekkorodat, oda jártál iskolába is. Ez az az időszak, amikor a legtöbbünk rátalált a rock zenére. Mik voltak az első impulzusok számodra?
Minden akkor kezdődött, amikor nyolcadik osztályban kaptunk egy új, fiatal énektanárnőt. Surinásné Tóth Olgának hívták, akkor végzett a főiskolán. Leült a zongora mellé, és hangszeres kísérettel kezdtük el a különböző dalokat énekelni. Addig a suliban az ének csak egy alibi tantárgy volt, az órákon repülőket dobáltunk, gyurmával hajigáltuk egymást, most meg csak néztünk, hogy hoppá, van zongora a teremben? (nevet) A tanárnő egy év alatt olyan jó énekkart csinált az osztályból, hogy a második félévben már versenyekre jártunk, és többségében meg is nyertük őket. Volt, hogy szólót énekelhettem, de például előkerült a nagypapámtól kapott szájharmonikám is, amivel szintén szólót játszhattam. Nem tudom, hogy a tanárnő olvasni fogja-e ezt az interjút, de tudnia kell, hogy nagyon-nagyon hálás vagyok neki. Az az év elképesztő hatással volt ránk.
Mikor kezdtél el gitározni?
Elég későn, 16 éves koromban. Ehhez képest viszonylag gyorsan, egy-két éven belül meg is alakítottuk saját zenekarunkat, Szilánkok néven. Akkoriban Totot, Yest, illetve más, progresszív, vokális rockzenéket hallgattunk. A helyi zeneiskolások gyakran becsatlakoztak hozzánk, olyan hangszerek jelentek meg a dalokban, mint például a fuvola vagy a szaxofon. Rengeteget gyakoroltunk, tehetségkutatókra jártunk, amiken elég jól is szerepeltünk. A ’90-es évek elején a Magyar Televízió Rock Gyermekei táborokat szervezett Tokajban. Ott rengeteg budapesti zenésszel ismerkedtünk meg, akik folyamatosan azzal nyaggattak, hogy menjünk fel a fővárosba szerencsét próbálni.
Ez valamiféle plusz motiváció volt nektek a továbblépésre?
Persze, viszont 1991-ben én csupán 21 éves voltam, az öcsém pedig még csak 17, és suliba járt. Emiatt először Édesanyánkat kellett meggyőznünk arról, hogy érdemes Budapestre költöznünk. Ahogy aztán Zoli befejezte a középiskolát, szereztünk albérletet. Akkor még természetesen abban gondolkodtunk, hogy a Szilánkokat fogjuk a fővárosban egy következő szintre juttatni, de a zenekart sajnos nem tudtuk egyben tartani, úgyhogy valamit ki kellett találni.
Hogyan léptetek tovább?
Minden héten Sing Sing klub volt a Rock Caféban, és oda szinte minden alkalommal elmentünk. A koncerteken pedig rengeteg zenésszel ismerkedtünk össze. Egyszer aztán Klapka Zsolti, a Panama együttes énekese felhívott, hogy Erdélyi Frici Waterloo nevű zenekara újjáalakul, és szükség lenne egy dobosra meg egy gitárosra. A Waterloo tagja volt Andrics Laci is, aki a Mister X-ben játszott korábban [a napokban jelent meg az 1992-ben rögzített, végül ki nem adott Mister X album vinylen – PM]. Az angol nyelvű saját dalok mellett feldolgozásokat is játszottunk. Mr. Biget meg hasonlókat.
Black-Out
A Waterloo azonban valaki más zenekara volt. Mikor éreztétek úgy, hogy tovább kellene lépnetek?
Kb. egy év után. Mindig bennünk volt, hogy meg kellene csinálnunk a saját bandánkat. Megkérdeztük Andrics Lacit, hogy mik a tervei, ő pedig azt mondta, hogy nagyon szívesen zenélne továbbra is velünk.
Hárman már megvoltatok, de még nem volt énekesetek. Hogyan jött Kowalsky a képbe? Ismertétek őt korábban is?
A Rock Café mellett lejártunk annak idején a Viking Klubba is, ott ismerkedtünk meg vele. Akkor még a Cathouse énekese volt. Ők voltak a magyar Mötley Crüe, meg a Poison. A zene és a színpadi kiállás is színtiszta glam volt: tupírozott hajak, színes ruhák, Kowalsky meg sikoltozott és dobálta magát. Úgyhogy a hatás megvolt. Azt viszont nem gondoltuk volna, hogy a zenekaruknak hamarosan vége lesz. A ’91-es Monsters of Rockon összefutottam Hamival, a Cathouse gitárosával. Helló, múltkor voltunk a Viking Klubban, de csak hárman léptetek fel, a basszusgitáros énekelt. Mi van veletek? Mondja, hogy összevesztek Kowalskyval, úgyhogy ő már nem tagja a bandának. Jó – válaszoltam, akkor add csak meg nekem a számát! Felhívtam őt, hogy játszhatnánk együtt, és azonnal igent mondott.
Vagyis kialakult a Black-Out első, klasszikus felállása.
Így van, el is kezdtünk a tétényi albérletünkben próbálni.
Akkor már megvolt az irány, hogy milyen zenét akartok játszani?
A vokális, progresszív dolog még mindig ott volt, de akkoriban nagyon sok Extreme-et is hallgattunk. Ha az első kazettaalbumunkat meghallgatod, akkor az azon lévő Rossz út, rossz felé is egy ilyen funkysabb dal. De akkor jött nálunk a Love/Hate mánia is. A Blackout in the Red Room című dalukat játszottuk is, és a nevünket is nekik köszönhetjük. A Black-Out kifejezést az öcsém innen ollózta ki. Még a style is innen ered, de Zoli jellegzetes sapkája már Pearl Jam, Jeff Ament hordott kezdetben hasonló fejfedőket.
A zenétek gyorsan elment egy jóval grunge-osabb, emocionálisabb irányba. Hogyan kerültek a képbe nálatok a seattle-i zenekarok?
Az MTV akkoriban mindenkire óriási hatással volt. Mindenhonnan Pearl Jam, Nirvana, Soundgaden és Alice in Chains szólt. Ami viszont érdekes, hogy nekem például az Alive először nem is jött be. Ott volt az a fekete fehér klip, meg az a borús hangulat… ráadásul a csapból is Pearl Jam folyt. Neee, már megint ez a szám?! (nevet) Aztán egyszer valaki odaadta nekem a Tent kazettán. Emlékszem, hogy éppen hazafelé utaztam Békéscsabára vonattal, amikor azt gondoltam, hogy jól van, teszek vele egy próbát. Bekapcsoltam a walkmant, és akkor, ott, valamiért annyira elkapott, hogy attól kezdve teljesen az album rabja lettem.
A többiek is azonnal a grunge felé fordultak?
Kowának nagyon bejött ez a vonal, mert ő akkor már érezte, hogy ebbe a hangulatba könnyebben bele tudja helyezni a verseit. Volt ugyanis jó pár olyan dalszövege, amit a korábbi, glames/amerikai hard rock vonalnál nem lehetett volna felhasználni. A kockásinges-bakancsos életérzés ráadásul sokkal közelebb állt az itthoni valósághoz, mint a Los Angeles-i csillogás. Szóval ez a dolog valahogy tudat alatt megragadott mindannyiunkat. Amennyire nem voltam nyitott rá eleinte, végül annyira meghatározó lett az életemben.
Fekete Kék
Szerintem a Ne nehezítsd meg, a Fehér Hamu vagy a Zuhanás dallamvilágában és szövegeiben ott van Seattle hatása. Jól érzem, hogy az új vonal már az 1993-as Black-Out kazettaalbumra is hatással volt?
Az általad felsorolt dalokban már abszolút benne volt a grunge, de az még útkeresés időszaka volt. Gondolj csak a kaliforniai rock feelingű dalokra, mint az előbb említett Rossz út, rossz felé vagy a Nagy köpés. 1994-re, a Fekete Kékre viszont már megvolt a végleges vonal. Abban már ott voltak az Alice in Chains hatások, pedig le sem szedtem Jerry Cantrell témáit, csak a feeling, meg a hangulatok voltak hasonlóak. Egyébként is inkább érzésből írok, nem matekozom, hogy akkor most melyik akkord után melyik következzen. A Fekete Kéknél is csak játszogattam, aztán már jöttek is maguktól a dolgok, emiatt pedig hihetetlenül gyorsan összeállt a lemez anyaga. Jó volt a csapat, azonnal klappolt minden, és ez nagyon inspiratív volt számomra.
Az első időkben viszont még nem magyar szövegekkel dolgoztatok, amik aztán a Fekete Kékre teljesen eltűntek. Miért angol dalokkal indultatok?
Akkoriban a Mickey Mouse (később Machine Mouse) zenekarral együtt próbáltunk, és a srácokkal nagy cimborák lettünk. Volt nekik egy menedzserük, aki külföldi turnékban, meg nagy, tabános koncertekben gondolkodott. Ő mondta, hogy kellene nekik egy angol nyelvű előzenekar. A Black-Out első bulija emiatt egyből a Tabán színpadán volt. Ráadásul Andrics Lacinak akkor indult el a Rocktükör című műsora, így a helyszínen egyből két videoklipet is leforgattunk. Akkor a Fehér Hamu még Double Dutch, a Zuhanás pedig Dragons Pit néven futott.
A Fekete Kék aztán mérföldkő lett a zenekar életében. Emlékszem akkoriban nem csak a dalok voltak erősek, de az anyag is nagyon jól szólt. Emiatt Németh Lojzi stúdiója, és a kazetta hangzása viszonyítási pont lett a rock/metal zenekarok számára.
Pedig mindössze három napunk volt az anyag rögzítésére és a keverésre. A kazetta magánkiadásban jött ki, Andrics Laci finanszírozta a stúdiózás költségeit, úgyhogy fontos volt, hogy minél rövidebb idő alatt felvegyük az anyagot. Beszéltünk Németh Lojzival a Fekete Lyukban, aztán nekiláttunk a munkának. Az első napon nyolc óránk volt a zenei részekre, második napon szintén ennyi idő alatt mentek fel az énektémák, a harmadik napon pedig már a keverés folyt. Egyébként a mai napig örömmel hallgatom, és bármelyik számot szívesen játszom el róla.
Esőnap
Az első sikerek után mindenki arról beszélt, hogy szinte kizárt, hogy ne valamelyik nagykiadónál jöjjön ki a következő album. Hogy jött össze a szerződés a Sonyval?
Andrics Laci rengeteg klipet forgatott akkoriban más zenekarok számára, emiatt bejárt a kiadókhoz leadni a Kozmix meg a Soho Party anyagokat. Beszélt a Warneresekkel, elment a Magneotonhoz, és bekopogott az EMI-hoz is. A kiadók meghallgatták az anyagainkat, aztán kiküldték a koncertjeinkre az embereiket. A Sony munkatársai négyszer néztek meg minket, mire végül azt mondták, hogy írjuk alá a szerződést. Három lemezre szerződtünk. Addigra egyébként már megírtuk az Esőnap teljes anyagát.
Mennyivel volt más a stúdiómunka nagykiadós támogatással?
Mindig azt szoktam mondani, hogy mi megéltük kicsiben azt, amit az amerikai előadók nagyban. Akkoriban a Tom Tom Stúdió volt a legjobb Magyarországon, 3500 Ft-os óradíjjal dolgoztak, ami 1995-ben horribilis összegnek számított. Csillaghegy, panoráma, emeletes stúdió – de akkora, hogy elájulsz. Hozzá sem mertünk nyúlni semmihez. Megérkeztünk reggel, leültünk a nappaliban, neki láttunk valamit enni, mondom srácok, azt tudjátok, hogy ez egy 3500 Ft-os reggeli volt? (nevet) Akkora feeling volt, hogy elképesztő. A Fekete Kék három napja után az Esőnapra három hetet kaptunk.
Vannak adataid abból az időszakból, hogy mennyi lemez tudtatok egy-egy albumotokból eladni?
Nem volt olyan nagy dobás a kiadónak a Black-Out, például egyik albumunk sem lett aranylemez. A legjobb számokat az Ezüstkötet hozta, az 5000 példányban ment el, ami viszont a rockszíntéren nagyon jónak számított.
A grunge és én
Akkoriban a saját dalok mellett játszottatok pár grunge feldolgozást is. Hirtelen a Them Bones, a Plush és az Alive jut eszembe. Mi a véleményed, mi változott a seattle-i zenekarok előtérbe kerülésével?
A Pearl Jammel jött ez a nem annyira kemény rockos, de ritmusos, kicsit bluesos, iszonyú egyedi dallamvezetés. És persze ott volt Eddie Vedder azzal a teljesen egyedi énekhanggal. Nézd, ahogy beszélek róla libabőrös lettem. (nevet) Szóval ez egy annyira jó ötvözet volt, hogy rá is nyomta a bélyegét az egész korszakra. A Pearl Jam a mai napig megy, lemezeket adnak ki, mindenhol teltházak előtt játszanak. A Tenen minden szám zseniális, mindegyik sláger, mindegyik himnusz. Aztán nagyon bejött nekem az Alice in Chains is a keményebb, sabbathosabb témákkal. A Dirt alap, a Jar of Flies hatásait pedig ott találod az egyes dalainkban. Pedig korábban nem hallgattam olyanokat, mint a Black Sabbath. Inkább a Led Zeppelin-Deep Purple-Rainbow vonalon mozogtam.
A ’90-es évek zenekarai a mai napig meghatározóak a számodra?
Persze, de amikor hazaérek, akkor ha akarnék sem tudnék nem az Alice in Chainsre gondolni, ugyanis egy régi barátomtól nemrég kaptam egy hatalmas Alice in Chains zászlót. Soha nem raktam ki ilyesmiket a falra, de akkor éppen nem volt függönyöm. Felcsipeszeltem a gurulósra, jött haza feleségem, és azt mondja, úristen, de jó. Hatalmas betűkkel ott van rajta, hogy Alice. Nem a Chains miatt, de a kislányomat Alíznak hívják. (nevet) A vicces még ebben az, hogy sohasem voltam egy poszteresen rajongó, fanatikus alkat, én mindig inkább a zenére és a tartalomra fókuszáltam. Most meg nézd meg, ennyi idősen ott lóg egy AIC zászló az ablak előtt, a karnison.
A grunge bandák gitárosai közül volt valaki, akinek különösen kedvelted a játékát?
Soha nem voltak idealizált példaképeim. Én zenekarokat szerettem, vagy még inkább a dalokat. A kedvencem gitárosom egyébként Steve Lukather. Elképesztő a pali! Ahogyan gitározik, meg énekel… de persze Jerry Cantrell, Kim Thayil, vagy a Pearl Jam-es srácok mindannyian zseniális zenészek.
___
Az utolsó lépés hiányzott
Mi az oka annak szerinted, hogy bár a Black-Out nagyon népszerű volt, a mainstreambe vezető utolsó lépést mégsem tudtátok megtenni?
Mi ezt rengetegszer átrágtuk. Egyrészt nézd meg, milyen szövegcentrikus ez az ország. Nézd meg Lukács szövegeit. Vagy egy Kispál, egy Quimby, egy Magna Cum Laude szöveget. Ha valami népszerű, ott nagyon oda kell figyelni, nem lehet akármiről írni. Fontos a mondanivaló, frappánsnak, naprakésznek kell lenni. A Tankcsapda szövegeiről például én is azt gondoltam, hogy ó, de kib..tt jó, én is így mondtam volna, csak én nem tudtam megfogalmazni. Milyen jó az a rímpár, milyen könnyen megmarad. Ezek a szövegírók zsenik. Kowalsky is zseni, mint ahogy az látszódik a saját produkcióján is: lassan már az egeket súrolják a nézőszámmal. De ehhez a fajta megfogalmazáshoz – itt szóképek voltak festve, meg hangulatok – kell egyfajta intelligencia, hogy ezt összerakd. Le kell ülni, és mint egy verset, átolvasni, hogy mi van valójában a sorok mögött. Kicsit olyan, mint egy művészfilm. Az a Józsikának a kocsmában nem fog tetszeni, mert nem is érti.
A „mi atyánk ki vagy a mennyekben”-t, igen?
Na, látod az úgy meg van fogalmazva, hogy mindenkit megérint.
Mi a másik ok szerinted?
Egyértelmű, hogy a Black-Out zenei része, mert a miénk azért rétegzene. Ki fog számolgatni 4/5-öket, meg páratlan ütemeket, amikor 2/4-ben is lehet ezt csinálni? Tedd csak egymás mellé a kettőt, azaz hogy a Tankcsapda szövegek mennyivel érthetőbbek, mennyivel konkrétabbak, mennyivel sztorizósabbak, és emellett a zene mennyivel egyszerűbb rock and roll. Csak menni és sodródni kell. Szóval szerintem az telitalálat. Ezért érthető, hogy a Black-Out nem jut el egy csomó emberhez. A két dolog két különböző recept szerint készült.
Megbékéltél azzal, hogy így alakult, nem volt benned soha hiányérzet?
Nem, mert mi az az egy, amit léphettünk volna még? Én azt látom, hogy ez a műfaj, ez a zene, amit játszottunk ennyi embert tud elérni, ennyien értik, amit mondani akarunk. Ezzel én teljesen tisztában vagyok. Akihez tudott, a Black-Out eljutott. Tisztában voltunk vele, hogy nem lehet egy Tankcsapda szintű sikert elérni vele.
Talán, ha lett volna egy menedzseretek, az segíthetett volna valamit, nem?
De, az valóban jelenthetett volna valami pluszt. Ha lett volna valaki, aki ezt mondja, hogy gyerekek, ha már van egy Ma szintű slágeretek, akkor írjatok már még a következő albumra is valami olyasmit. Az amerikai piacon is nagyon sok rétegzene nagyon jól él, csak a világpiacon 10% teljesen más nagyságrend, mint Magyarországon. Ha csak Mr. Biget nézzük, hiába voltak őrületes tekerések, a zenekart mégis a To Be With You és a Wild World, az Extreme-et meg a More Than Words segítette a következő szintre. Akkoriban nem volt ilyen jellegű instrukció, nem volt valaki, aki kívülről látta volna a dolgokat. Én intéztem mindent, de ez egy külön szakma. Én viszont zenész vagyok, és zenélni akarok.
___
Kowalsky
Az Ezüstköteten aztán a maximumra tekertétek a grunge-ot. Nekem például az a kedvenc Black-Out lemezem. Rajongóként azon gondolkodtam, hogy vajon merre tudtok innen majd továbblépni. Ráadásul maga az irányzat is szinte teljesen kivonult az átlag zenefogyasztók nappalijából. Jött a V.V.V., amivel aztán megjelentek az újabb hatások.
Nyitottunk valóban, de ettől függetlenül a V.V.V.-re is lehetett volna írni egy „Ma II.”-t. Még az Ezüstkötet felvételei előtt került be Fehérvári Attis a zenekarba, és vele egy hihetetlenül technikás basszusgitárost kaptunk. Attis tele volt ötletekkel, és nem kellett nekünk sok ahhoz, hogy elkezdjünk a próbákon progresszív dolgokat is játszani. Ott van például a V.V.V. címadó dala, azzal a slappel, olyat korábban nem hallhattál Black-Out albumon. Viszont nem volt körülöttünk senki, aki azt mondta volna, hogy ez oké gyerekek, de lementetek a térképről. Lehet, hogy ez is hozzájárult ahhoz, hogy a V.V.V. nagyon csapongó lett. Amennyi új rajongó jött, annyi el is ment. Túl sok volt szövegileg és zeneileg is a mondanivaló, mondjuk egy popdalhoz képest.
Ha már a szövegeket említed, mennyire befolyásolta úgy általában az összképet Kowalsky új világszemlélete?
Amikor Kowalskynak jött a krisnás őrülete, egy kicsit elmenekült, próbált kiszakadni a gyilkos hétköznapokból. Próbálkozott vallásokkal, még templomba is bevonult. Amikor a Szabadlábon lemezzel koncerteztünk, akkor pont Lukáccsal beszélgettem erről. Neki az volt a véleménye, hogy nem lehet így felmenni egy rockzenekar tagjaként a színpadra, narancssárga rövidnadrágban, meg körbevágott copfocskában, mert a bakancsos, farmeros rockerek kitérnek a hitükből. Hát mi a szar ez, érted? Bohóckodás.
Megdumáltátok ezt a Kowalskyval?
Persze, de ő akkor már ebben a Krisna dologban nyakig benne volt. Próbált nyitni, próbált keresni, és nem motiválta már őt ez a történet. Nem volt már bennünk ez az „együtt megváltjuk a világot” rock and roll érzés, mint a legelején. Szóval ez egy folyamat volt. A zenekar sem volt már ugyanaz. Színesek voltunk, csinálgattuk, de szinte már csak a magunk, meg azok örömére, akik elfogadták azokat a váltásokat meg a változásokat, amik körülöttünk zajlottak.
Mit szóltatok ahhoz, hogy eközben Kowalsky belevágott egy teljesen más zenekarba?
Kowalsky kereste a kiutat ebből az állandóan bulizós, rock n’ rollos életérzésből. Érezte, hogy ez őt már lehúzza, egyszerűen nem tud építkezni. El is költözött vidékre, és egy rövid szünetet eltekintve, azóta is ott lakik. Az útkeresés időszakában találták meg egymást Jávorszky Bécivel. Bécinek voltak számai, és megkérte Kowát, hogy írjon már neki egy-két szöveget. Kowalsky elvállalta a felkérést, aztán a vége az lett, hogy ő is énekelte fel a dalokat. Közben pedig neki is megtetszett a dolog, elkezdte csinálgatni, mint egy hobbyzenekart, aztán látjuk, ma már hol tartanak. Összeállt a Vega lemez, és szerintem a Pimasz Grimasz zseniális lett.
Kowalsky és Csányi Szabolcs
A Kowalsky Meg A Vega sikerei miatt féltetted a Black-Out jövőjét?
Persze, mindannyian féltettük a Black-Outot. Jöttek különböző helyekről a felkérések a tagok számára, nyitottunk mindenfelé. Én voltam egyedül, akinek a központban a Black-Out maradt. Az egész folyamat lelassult. Két évente volt csak lemez, ritkábban próbáltunk, és a koncertjeinkre is egyre kevesebben jövögettek. Az egész abba az irányba mutatott, hogy csinálnunk kell valami mást is. Kowa egyre jobban ráfeküdt a Vega dolgaira, és oda jutottunk, hogy mindenki számára a Black-Out lett az utolsó.
Van emiatt tüske benned vagy bennetek?
Nincs szálka bennem, csak ez akkoriban nagyon furcsa volt. A közönség is ezt gondolta, és mi is ezt éreztük. Azt reméltük, hogy lehet ezt a kettőt egymás mellett is csinálni, de ahogyan egyre komolyabb lett a Kowalsky Meg A Vega, úgy változott a hozzáállás, annál jobban tűnt el ennek a reménye. Nem lehet két lovat megülni. Mind a kettővel foglalkozni kell, a Black-Outra pedig Kowának egyre kevesebbet ideje jutott, és így nem volt meg az a fajta inspiráció az emberben, hogy tovább csinálja. Kowalskynak sem jöttek úgy a szövegek, nekem sem a zene, így az egész kihunyt.
Mégsem oszlottatok fel.
Ezt is sokszor átdumáltuk a többiekkel. Azt mondtam, hogy inkább fejezzük be, ne erőltessük ezt így. Legyen mégiscsak méltósággal vége. De mindenki úgy reagált erre, hogy annyira szereti a Black-Outot, meg annyira jó együtt játszani, hogy nem a feloszlás a jó megoldás. Kowa azt javasolta, hogy koncertezzünk évente csak egyszer, hagyjuk meg a lehetőségét annak, hogy aki szereti, az megnézhesse a zenekart.
A szív diktál
Egyetlen album született, amin nem Kowalsky énekel. Csordás Robi belépése mennyire adott új reményt a folytatáshoz?
Teljesen belelkesedtünk, megváltásnak tűnt az egész. Mikor Kowalsky azt mondta, hogy nem csinálja tovább, akkor már elkezdtük összerakni az új anyagot. Annyira benne voltunk már mi, hangszeresek, hogy egyszerűen keresnünk kell valami megoldást. Az egyik verzió az volt, hogy csinálunk egy zenekart más néven, de mi a Black-Out számokat is játszani akartuk, és a közönség is hallani akarta őket. Emiatt úgy döntöttünk, hogy maradjon a név, és inkább keressünk egy új énekest. Úgyhogy gyűjtögettem a demókat, de tartottunk meghallgatásokat is. A Soundshine zenekar énekesét is ajánlották, úgyhogy elmentem megnézni az egyik bulijukat, és tetszett, amit ott hallottam. Így esett Robira a választás.
Robival egy kicsit más vonal jött?
Igen, de úgy gondolom, hogy össze tudtuk hozni a két világot. Éreztük, hogy jó lesz, viszont tisztában voltunk azzal is, hogy Kowának milyen kisugárzása van, micsoda egyéniség. A zenekar viszont így életben tudott maradni. Új lemezt írtunk, a régi dalokat is tudtuk játszani, éreztük benne a tüzet. Idén nyáron volt is egy bulink, ahol a Szív diktál lemezt az elejétől a végéig műsorra tűztük. Annyira jó volt játszani azokat a dalokat. Ott végre teljesen elengedtük magunkat, beletettünk mindent, ami belefért, ott nem volt kettőnégy. Azt az albumot most is nagyon szeretem egyébként.
Mivel foglalkozol mostanában, mivel telnek a hétköznapjaid?
A mindennapi zeneszerzés a Black-Out kivezetésével megszűnt az életemben, az aktív zenélés viszont az AB/CD zenekarral és egyéb ritkábban játszó bandáimmal abszolút megvan. Többet vagyok úton, mint az utóbbi években összesen. Az elmúlt évek inkább a gyereknevelésről, meg a családomról szóltak – Alíz most 7 éves, másodikos – könnyebb már összeegyeztetni a turnét az élettel. Hétköznap egy ételszállító cégnél dolgozom területi képviselőként. Jó ez a munka, mert 13:00-ig megvagyok vele, mellette heti két délután gitárt oktatok a budapesti Rocksuliban.
Jól tudom, hogy írtál dalokat a Kowlasky Meg Vegának is?
Igen, és azért örülök ennek, mert így másfajta vizekre is át tudtam evezni. Ráadásul a dolog úgy tűnik, hogy működik, mert hál’ istennek a mai napig játsszák a dalokat a srácok. Előfordulhat, hogy ilyenek lesznek még, mert vannak még ötleteim. De ahhoz, hogy Black-Out számokat írjak, nekem inspiráció kellene. Most aktívan a Foo Lightersben játszom Foo Fighters dalokat, és ugye elcsábítottak az AB/CD-be is, amivel nagyjából nyolcvan koncertünk volt ebben az évben. Emellett Nagy Dávid barátommal is készülünk a Kényes Foltok december 22-ei budapesti bulijára.
Január 23-án a Barba Negrában Black-Out koncert lesz. Mire számíthatunk azon a bulin?
2005-ben jelent meg a Radioaktív című lemezünk, amivel 2007-ben Fonogram Díjat nyertünk, „Az év hazai modern rock albuma” kategóriában. Mivel a lemez most lesz 10 éves – és bár a srácokkal még nem beszéltünk erről -, de reális esélye van annak, hogy a koncerten több dalt is eljátszunk majd róla. Már nagyon várom, hatalmas buli lesz! Szokásosan hosszú, tartalmas műsorral készülünk, mert úgy gondoljuk, ha már egy évben csak egyszer mutatjuk meg magunkat, akkor menjen mindenki úgy haza, hogy 365 napra szóló élménnyel gazdagodott. Igyekszünk megbecsülni azokat, akik kitartanak mellettünk, és legalább annyira szeretik hallani a dalainkat élőben, hangosan, amennyire mi élvezzük ezeknek a játszását. Látványban is hozni fogjuk azt, ami egy ekkora kaliberű bulitól elvárható, de hogy pontosan mire gondolok, az maradjon meglepetés.
Van itt valami, ami minden olvasót és rajongót érdekel. Hogyha mondjuk Kowalsky, Zoli és az Attis megkeresne azzal, hogy csináljunk egy új Black-Out lemezt, abban benne lennél?
Persze! Ezekkel az emberekkel nagyon jó együtt alkotni, a mai napig hatalmas élmény velük zenélni. Ha mindenki akarná, mindenki ráérne, és tudnánk próbálni is, akkor biztosan születnének új dolgok, amik számunkra és a közönség számára is mondanának valamit. Valami fontosat…
Black-Out: Csányi Szabolcs, Csányi Zoltán, Kowalsky, Fehérvári Attila
___
Black-Out koncert
Időpont: 2016. január 23.
Helyszín: Barba Negra Music Club – Budapest, Prielle Kornélia utca 4.
Kapunyitás: 20.00
A koncert Facebook eseményének megtekintéséhez kattintsatok ide!
___
