Kurt Cobain kisbuszától az őrjöngő indonéz metálosokig | Interjú Téglás Zolival, az Ignite énekesével

Share Button

Még mielőtt a horvát katonák visszamentek volna a frontra, eljöttek a koncertre. Ott tomboltak sebesülten, felkötött karral. Őrület volt! És akkor azt mondtam, hogy én ezt akarom csinálni – idézte fel az első Ignite koncertjét Téglás Zoli.  Történetek grunge-ikononkról, Guns N’ Rosesról, Velvet Revolver meghallgatásról, Motörhead lemezfelvételről és még ezer más témáról. A rendkívül szimpatikus énekessel Veresegyházon beszélgettünk. Nagyinterjúnk.

DSC_6908-001 Téglás Zoli (Fotó: Fazekas Richie)

A grunge és én

Úgy hallottam, hogy novemberben te is ott leszel a nézőtéren a Los Angeles-i Temple of the Dog koncerten.

Igen, és már nagyon várom. Chris Cornellt személyesen is ismerem, ő egy remek srác. A jegy miatt nem őt hívtam fel, ahhoz a menedzserén keresztül sikerült hozzájutnom. Azért az, hogy a Temple Of The Dog ősszel újra színpadra áll pár koncert erejéig, nagyon nagy dolog.

Hogyan ismerted meg őt?

Nincs különösebben érdekes története, még abban az időszakban futottam vele össze párszor, amikor a Velvet Revolverrel próbáltunk. Duff-fal volt éppen valahol, ő mutatott be neki.

1990 előtt Los Angeles volt a rockzene egyik legfontosabb központja. Aztán jött Seattle, és a grunge mindent a feje tetejére állított. Mi elsősorban az MTV-n érzékeltük a következményeket, de te hogyan élted te meg a változásokat ott a helyszínen?

Akkoriban Los Angelesben a metal egyenlő volt a glam rockkal. Olyan zenekarok voltak a csúcson, mint például a Poison, amiben a srácok úgy néztek ki, mintha csajok lennének. Mielőtt berobbant volna a Nirvana, dübörgött a Sunset Strip, élén az olyan helyekkel, mint a Roxy, a Whiskey A Go Go, meg a Rainbow Room. Ezekben a klubokban csak úgy tudtak a bandák játszani akkoriban, ha minden jegyet megvettek előre a saját koncertjükre. De semmi nem számított, mert Los Angelesben mindenki metal zenész akart lenni. Az unokatestvéremnek, Székely Ferinek is volt egy heavy metal zenekara. Kellett nekik a közönség, ezért mindig kérdezgették, hogy Zoli, el tudsz jönni a bulinkra? Csakhogy az én családomban mindenki punk-rocker volt. Aztán amikor azt válaszoltam, hogy oké, megyek, akkor meg el kezdtek aggodalmaskodni. “Légy szíves, ne legyen semmi stagediving, mert kirúgnak minket.” Persze, megígértem, de amikor elkezdődött az első szám felmásztam, és már ugrottam is le a színpadról a tömegbe. (nevet)

Milyen zenéket hallgattál gyerekként?

Már akkor is nagyon szerettem az olyan európai metal bandákat, mint az Iron Maiden, a Helloween meg a Scorpions. Az angol punk-rockot is szívesebben hallgattam, mint az amerikait, mert a szövegek a munkásosztályról szóltak, és politikai témákat boncolgattak. Akkoriban nagyon intelligens volt a műfaj. Emlékszem, hogy elvittem magamhoz ezeket a metal-arcokat, és megmutattam nekik a zenéimet. Ők meg csak bámultak, és kérdezték, hogy mi a fene ez? De hát itt az emberek verekednek… és egyébként is, hol vannak a csajok? (nevet) A Los Angeles-i metal világban csak csajok voltak, hajlakk, meg ilyenek. Szóval az unokatesómék már a lemezszerződés kapujában álltak, de akkor mindenféle előzmény vagy átmenet nélkül megérkezett a Nirvana, és az álom egy este alatt szertefoszlott. Egy hétvége alatt összeomlott az egész metal-szintér.

Hogyan kell ezt elképzelni, mi történt konrétan a klubok szintjén?

Pillanatok alatt történt minden. Megérkezett Seattle-ből a grunge olyan bandákkal, mint a Soundgarden vagy a Mother Love Bone. Az Apple egy zseniális lemez, azt LA-ben is mindenki nagyon szerette. Ezeknek a bandáknak nem is kellett annyi pénzt fizetni. A punk-rocknak meg a grunge-nak az volt a jelszava, hogy nem akarunk rocksztárok, meg milliomosok lenni, csak a zene a fontos számunkra.

És ez szerinted igaz volt?

Hát, Kurt Cobain tényleg nem nagyon költött magára. Az egyik nagyon jó ismerősöm a közeli barátja volt. Ugyanazon a napon születtek. Sokat mesélt nekem Kurtről. Ők csak zenét akartak írni, de belül sajnos zűr volt, meg hát a drogok ugyebár.

Szerinted megérett már az idő akkoriban a változásra?

Annyi ideje húzta már a glam rock – ami amúgy is inkább pop volt – hogy az emberek megunták azt a szart. Én egy amerikai-magyar gyerek vagyok, aki szeret sportolni, szeret bokszolni, szeret gyúrni. Én hogy menjek el egy Poison koncertre? Hogyan fogok egyáltalán felöltözni? Nem értettem őket. Sokkal jobban értettem a punk-rockot, és a grunge-ot, mert ezeket mind átlagemberek játszották. Azért jött a grunge, mert a kibaszott glam rock egy hatalmas bullshit volt. Olyan szar volt, olyan szarul énekeltek, hogy egyszerűen ráuntak az emberek.

A grunge szó mennyire volt megfelelő leírása ezeknek a zenekaroknak?

Teljesen jó, mindig is így használták Amerikában. De tudod, hogy most hogyan hívják a grunge-ot meg az alternatív rockot odakint? Régi zene az öregeknek. (nevet) Nem? Hát mikor volt ez? Huszonhat évvel ezelőtt?

Hogyan teltek akkoriban a mindennapjaid?

A nagybátyámnak van egy nagyon híres Volkswagen szervize Los Angelesben, ami már akkor is működött. Jó megy neki, még Jay Leno is hozzá hordja az autóit. Az első kocsim emiatt egy lepattant VW kisbusz volt, amiből kiszedtük az üléseket, mert így be tudtuk tenni a szörfdeszkáinkat a helyükre. Egyszer egy barátommal, aki profi szörfös volt, elmentünk egy buliba. Eleinte a szokásos forgatókönyv: jöttek velünk a lányok, napközben szörföztünk, este pedig tábortüzet gyújtottunk. Az egyik este azonban ott volt velünk egy srác is egy gitárral, és nagyon szép dalokat játszott. Ő volt az Eddie Vedder. Akkoriban tényleg egy benzinkúton dolgozott San Diegóban. Mutatott nekem egy demót is, amiről tudomásom szerint a számok aztán csak egy későbbi Pearl Jam albumon jelentek meg.

Igen, a Vitalogyn. Mint például a Better Man.

Igen, a harmadik lemezen. Szóval Eddie azokat énekelte a tűz mellett. Neki is van egy Earth First tetoválása, mint nekem, csak neki nem a karján, hanem a lábán. Az Earth First egy radikális környezetvédő csoport, és akkor, ott nagyon sokat beszélgettünk ezekről a dolgokról. Egy végtelenül kedves srác volt. Később aztán még egyszer összefutottunk.

Ha már grunge, úgy tudom, hogy baráti viszonyban vagy az Alice in Chains tagjaival is.

Los Angeles egy hatalmas város, de amikor a zenéről van szó, akkor valójában egy kicsi közösségről beszélünk. Mike Inez ugyanúgy egy pilóta, ahogyan én is. Egy buliban kezdtünk el beszélgetni, mert volt a pólómon egy Pelican Rescue Team logó [Zoli halászhálóba akadt pelikánokat ment önkéntesként a Csendes-óceánon – PM], és megemlítette, hogy régebben neki is volt egy hajója. A Four Seasons előtt található egy kikötő, ahol a ’80-as években az egyik vitorlás Ozzyé, a mellette lévő Mike-é, a harmadik pedig Slashé volt, és amikor nem turnéztak, ott éltek a vízen. Mesélte, hogy jöttek oda a csajok, aztán meg jöttek a takarítónők… kérdeztem is tőle, hogy akkor nem is emlékszel, hogy milyen jó volt? (nevet)

Napi szinten tartjátok a kapcsolatot?

Néha felhívjuk egymást. A repülés jó közös téma.

Hallgatsz mostanában egyébként grunge zenekarokat?

Dinosaur Jr-t nagyon szeretem, a Temple of the Dog albumot pedig havonta legalább egyszer meghallgatom, de gyakran forog nálam a Mother Love Bone lemez és az Alice in Chains dalai is. A legnagyobb kedvencem azonban a Pearl Jam. Szerettem, amit régen csináltak, szeretem a mostani dolgaikat, és kedvelem őket, mint embereket is. Eddie Vedder tényleg egy végtelenül kedves srác.

Nagyon jó barátságban vagy Billy Duffyval, a Cult gitárosával is.

Az unokatestvérem nagyon jó futballista, egy csapatban játszottak Billyvel Rod Stewart fociklubjában. A nagy ellenfelük Robbie Williams csapata volt. Robbie épített egy focipályáját Beverly Hillsen, a domb tetején. Ott mindig hatalmas rangadókat rendeztek. Akkoriban ismerkedtem meg egy csomó zenésszel, így Billyvel is. Játszottunk egyszer a Culttal a South By South fesztiválon. A színpad előtt ott táncolt egymagában Matthew McConaughey, de nagyon hülyén. Úgy, mint aki be van drogozva. Mindenki őt nézte. Elkezdte az első számnál, és ezt csinálta végig, egy pillanatra sem állt meg. Ő például minden Cult koncerten ott van LA-ben vagy a texasi részen. Hatalmas rajongója a zenekarnak.

És az igaz, hogy Billy gratulált neked a magyar focicsapat EB meneteléséhez?

Persze, végigkövette a magyar csapat menetelését. A meccsek alatt ilyenkor nem is lehet őt felhívni, mert nem veszi fel a telefont. Mentek az sms-ek egymás között, szurkolt nekünk. Két házzal odébb viszont portugál srácok nézték a harmadik magyar csoportmeccset, a góloknál meg kiabáltunk egymásnak át az erkélyről. Ha tudnád, miket. Ez háború, nem foci. (nevet) Pedig én szeretem Ronaldót, szeretem, ahogyan játszik.

Ignite

Az Ignite már egy működő csapat volt, amikor bekerültél. Hogy találtak meg téged a többiek?

Volt egy haverom, úgy hívták, hogy Joe. Seattle-ből jött le Los Angelesbe, együtt béreltünk egy házat, úgy ötven méterre a tengerparttól. Ő volt a Smashing Pumpkins első dobosa, Billy Corgant is ő tanította meg dobolni. Szóval Joe hazajött egyszer egy busszal. Az tényleg nagy dolog volt akkor. Kipakoltad az üléseket, ágyakat tettél bele, jöttek a csajok, mentünk délre, San Diego felé szörfözni. Abban laktunk egy hétig. Egész nap a vízen voltunk, este meg tüzet raktunk a homokban, és ment a bulizás. A srácot, akitől Joe a buszt vette úgy hívták, hogy Kurt Cobain. Akkor hallottam először a Nirvanáról. Már kijött az első lemezük a Bleach, de már volt egy új demójuk, amin volt egy dal, aminek az volt a refrénje, hogy Grandma’ take me home.

A Sliver.

Gondoltam is magamban, hogy ez elég jó. Sokat beszélgettünk a Nirvanáról, meg a zenéről. Kurt gyakran járt haza, Seattle-be, aztán hirtelen nagyon nagyok lettek. Közben én elköltöztem Joe-tól, aztán egyszer később látom, hogy játszanak Los Angelesben, egy kis klubban az új zenekarával. Á, mondom, fáradt vagyok, de a barátnőm csak mondta, hogy menjük le, nézzük meg Joe-t. Végül csak beadtam a derekamat. Kint, a klub előtt beszélgettünk a buszról, amikor odajött hozzám egy srác, Gavin Oglesby, hogy van egy zenekara, az a neve, hogy Ignite, és kell nekik egy énekes, mert két hét múlva európai turnéra kell menniük. Mondom neki, küldd el a kazettát, meghallgatom.

Hogy tetszett?

Beraktam a buszba, mondom mi ez a szar?! Jön a második szám. Rosszabb volt, mint az első! (nevet) Nyávogott az énekes, de végül mégis azt válaszoltam nekik, hogy velük tartok, hátha ezzel segíteni tudok nekik.

DSC_6858 Interjú (Fotó: Fazekas Richie)

Milyen körülmények fogadtak benneteket Európában?

Az első koncertünk egy fesztiválon volt, ötezer ember előtt. A Rancid nyitózenekaraként léptünk fel. Ötvennyolc bulink volt ötvenkét nap alatt, pihenő nélkül. Egy lepukkant, átalakított Ikaruson utaztunk, éppen csak patkányok nem szaladgáltak körülöttünk. A buszon a WC egy kocka alakú valami volt, alatta egy lavórral. Ha belepisáltál, akkor ki kellett öntened azonnal, mert ha jött egy bukkanó, vagy egy gyorsabb kanyar, szinte azonnal kifolyt a padlóra a cucc. Az szivacságyak meg oda voltak letéve. Képzelheted, hogy mennyire kellemes lehetett ilyen körülmények között utazni.

Milyen típusú helyeken léptetek fel?

Átmentünk az akkori Jugoszlávia területére, Pulában, ahol két héttel korábban még komoly harcok folytak. Még mielőtt a horvát katonák visszamentek volna a frontra, eljöttek a koncertre. Ott tomboltak sebesülten, felkötött kézzel. Őrület volt! És akkor azt mondtam, hogy én ezt akarom csinálni. Aztán egyszer játszottunk Szardínián egy kis faluban. Kijött vagy ezer ember, de ismertek vagy hárman minket. Nagyon jó volt, hozták a piát, mindenki bulizott, és mivel nem volt túl hosszú a programunk, minden dalt háromszor-négyszer kellett eljátszani. Az egész turnén nagyon sokat ittunk, de mintha mi sem történt volna, másnap reggel felkeltünk, és már mentünk is gyúrni. Ma meg legurítok egy üveg sört, és három napig kivagyok utána. (nevet)

Amikor mondjuk 60 000 néző előtt játszol, akkor megfordul a fejedben, hogy úristen, ezek az emberek miattunk vannak itt?

Akkor nem szabad ezen gondolkodni, mert akkor annyi az estének. A metal egy életstílus, nézd csak meg a nagy fesztiválokat! Idő előtt teltházasak lesznek, mert a rockerek odamennek, keresik egymás társaságát. De gondolj csak bele, hogy mennyit kell a rajongóknak áldozniuk azért, hogy el tudjanak jönni egy fesztiválra. Megveszik a jegyet, elutaznak a helyszínre, útközben esznek valamit, megisznak egy-két sört, és ha még a barátnőjüket is elhozzák, akkor mindez duplán annyi lesz. Az én munkám az, hogy amikor ezek az emberek eljönnek, akkor másfél óráig jól érezzék magukat, és elfelejtsék a problémáikat. Játszottam olyan zenekarokban, ahol részegek voltak a többiek, és utáltam. Legyünk részegek utána, de ne a színpadon.

Az idei Rockmaratonon is felléptetek. Ha már a rajongókkal kapcsolatos felelősséget szóba hoztad, ott volt ez a Dave Mustaine ügy.

Én nem ismerem őt személyesen, de találkozni akarok vele, mert meg akarom mondani neki, hogy ha eljössz Magyarországra, vagy elmész Lengyelországba, Csehországba, akkor akármi is történik, menj fel a színpadra, és játszd le a műsorodat. Ha Dave Grohl meg tudja csinálni, akkor meg tudod te is. Ha Németországban vagy egy nagy fesztiválon, amit mondjuk egy autógyár szponzorál, az más. Meg fogom őt találni, és meg fogom mondani neki. Ne csináld ezt öreg, mert ez baromi nagy kitolás a szervezőkkel és a rajongóiddal is!

A Guns N’ Roses-sztori

Talán kevesen tudják, de cateringeztél a Guns N’ Roses Use Your Illusion turnéján.

Igen, még nagyon fiatal voltam. Én csináltam a kaját nekik, meg mosogattam utánuk. De ennél van egy jobb történetem is. Egyszer rám csörgött az egyik barátom, hogy hogy van neki egy ismerőse, aki elment egy garázs-vásárba, ahol találtak egy csomó Guns N’ Roses kazettát. Meghalt valami zenész, az anyja meg eladta mindenét. Tele volt a garázs lemezekkel meg kazettákkal. Szóval az arc megvásárolta az összes cuccot, tőle meg ez a barátom megvett negyven dollárért két nagy dobozt, telis-tele kazettával. Nekem nincs magnóm – mondta a telefonba, de a kazettákra olyanok vannak írva, hogy Use Your Illusion Tour – Tokio, Use Your Illusion Tour – Singapore, meg ilyenek. Mondom jó, megveszem tőled, adok neked értük 100 dollárt. Kiderült, hogy a srác, aki meghalt, a Guns N’ Roses turné hangmérnöke volt négy éven keresztül, és minden koncertet rögzített. Volt köztük egy igazi kuriózum is: azok a dalok, amiket Axl Rosék nem használtak fel a Use Your Illusion lemezekhez. Hat szám egy DAT kazettán.

Úgy érted, hogy kiadatlan Guns N’ Roses dalok?

Igen. Amiket még senki sem hallhatott rajtuk kívül. Mondom, itt van nekem ez az aranybánya, el tudnám passzolni ezt az egészet egymillió dollárért vagy ki tudnék adni egy új Guns N’ Roses lemezt. De nem tettem, mert én is zenész vagyok. Úgyhogy felhívtam Slasht, hogy találtam ezeket a felvételeket. És tudta, hogy miről beszélek. Megkért, hogy ne adjam oda senkinek. Visszavittem neki, hálából pedig odaajándékozta a barátomnak azt a gitárját, amin a Patience-t írta, nekem pedig a kezembe nyomott egy aranylemezt.

Meghallgattad a felvételeket?

Igen, tökéletes, hibátlan dalok voltak rajta.  Az anyag teljesen készre volt keverve, csak nem volt masterelve. Hat szám, ami nagyon jó volt, csak nem tették fel a két Illusion lemezre. Ebben a sztoriban a legszomorúbb dolog szerintem az, hogy ezek a dalok valószínűleg már soha nem is fognak megjelenni.

Később is volt kapcsolatod a Guns zenészeivel. Scott Weiland (RIP) drogproblémái miatt a Velvet Revolver elhívott téged egy meghallgatásra. Hogyan zajlott a próba?

Slash küldött két instrumentális számot, arra kellett énekdallamokat, meg szöveget írnom. De az igazság az, hogy nem volt olyan kiemelkedő az a két szám, nehéz volt rá jó dolgokat kitalálni. Túl gyorsan elszállt az egész. Egy pillanat alatt. Köszönjük szépen. Három percig a Guns N’ Roses énekese lehettem. De akkor sorban álltak a jelentkezők. Végül úgy megunta Slash a keresést, hogy megcsinálta inkább a saját szólócsapatát Myles Kennedyvel.

Voltak még hasonló megkereséseid?

Cameron Webb egy híres producer kint, három lemezünket is ő keverte. Egyik nap felhívott, hogy ugorjak le reggel kilencre a stúdióba, mert éppen egy Motörhead lemezt csinálnak, fel kellene énekelni pár vokál-témát. Kettőre jön be a Lemmy, és szeretné, ha addig készen lennénk vele. Ahogy Cameron mondta, délután tényleg meg is érkezett. Leült, nem köszönt senkinek. Teletöltött egy söröskorsó méretű poharat Jack Daniels-szel, a tetejére pedig öntött egy kis Coca Colát, majd tömött egy kis speedet a spangliba. Néztem, hogy te jó ég, ezt így korán reggel, hogy? Leszívta az egészet, megitta a whiskeyt. Én belehaltam volna. Ő meg attól lett normális ember. Mondja oké, hallgassuk meg. Lemegy a szám, azt mondja nekem, hogy ez jó, de fel tudnád a dalt úgy is énekelni, mint egy férfi? Eredetileg magasan énekeltem az egészet, aztán lejjebb vettem, és az került fel a lemezre. Erről jut eszembe, hogy Bruce Dickinson egyszer pisált a WC-mbe, Los Angelesben. (hatalmas röhögés)

Hogy került a házadba?

Volt ott egy lakótársunk, egy igazi lúzer, aki nem fizetett semmit, de megivott otthon mindent. De ez az arc minden híres rockert ismert. Egyszer megyek haza, látom egy fickóval az utcán, aki úgy nézett ki, mint a Bruce Dickinson. Hazajön a srác, kérdezi, hogy tudod ki volt nálunk? A Bruce Dickinson! Gyere, mutatok valamit! Bementünk a fürdőszobába, és még habos volt a pisi a WC kagylóban. Azt mondja, ne húzzuk le, hagyjuk így, amíg bírjuk. (nevet) Később aztán – még a Pennywise énekeseként – jót beszélgettem vele a repülésről. Azt látom egyébként, hogy azok a zenészek tudnak többet adni a közönségnek, akik valamit csinálnak még a zenélés mellett. Mint Bruce Dickinson, vagy Glenn Danzig, aki meg mindent tud a második világháborúról meg a tankokról.

Őt is ismered személyesen?

Nem, vele csak telefonon beszéltem, amikor a Misfits énekese voltam. Könyörögtem neki, hogy jöjjön vissza a zenekarba. Sharon Osbourne, Ozzy felesége akkor adott volna nekik egymillió dollárt, ha újra összeállnak egy koncert erejéig az Ozzfesten. De visszamondták, nem vállalták el. Jól éreztem velük magamat, sok pénzt kerestem abban az időszakban, de ő volt az igazi énekes. Mint a Pennywise-ban. Az is az első énekessel az igazi. Velük voltam, mert ha nem lettem volna, akkor szétesett volna a banda. Nagyon boldog vagyok, hogy újra összejöttek egy kicsit!

Volt olyan a nagy példaképeid közül, akiben csalódtál?

Egyszer odamentem a Henry Rollinshoz. Ő volt az ideálom. Mert, mi volt gyerekkoromban? Zoltánnak hívnak, utálom Amerikát, mindenki ver engem, ez a srác meg gyúr, bokszol, mondom ez király! Már vagy tíz éve zenéltem, amikor elmentem egy koncertjére, és megvártam a fellépés után, hogy tudjak vele pár szót váltani. Vittem magammal az első Black Flag nagylemezt is. Elnézést, csak két másodpercet szeretnék kérni, hogy aláírassam a lemezt. Körülötte mindenhol csajok voltak. Azt mondja, jó akkor kapsz két percet. Kapok két percet? – kérdeztem vissza. Megálltam és elkezdtem nézni az órámat. Kérdezi, hogy te meg mit csinálsz? Várom, hogy leteljen a két perc. Egyből megutáltam őt. Szóval azért, mert valaki jó zenét ír valaki, az nem jelenti azt, hogy jó ember is egyben. Amikor a rajongók megkérnek arra, hogy csináljunk egy közös fotót, mindig megállok, bármilyen fáradt is vagyok. Tudom, hogy mit jelent ez nekik.

 

Mi a helyzet manapság Amerikában, nem sokkal a választások előtt?

Az átlag amerikai ember kedves, mosolyog rád, segítőkész. Összetart a többiekkel, szereti a hazáját. A baj az, hogy egy nagyon buta ország lettünk. Minden nagy birodalom hanyatlása úgy kezdődik, hogy az emberek kövérekké, lustákká és butává válnak. Akárcsak Rómában. Csak nekünk van egy erős hadseregünk, de ennyi. Ott vannak a kínaiak, várnak az oroszok, és meg fogunk bukni.

 

Minek köszönhető szerinted ez a hanyatlás?

Annak, hogy könnyű lett az élet, és mert engedték, hogy a politikusokat meg lehessen venni. A második világháború után kezdett el egyre lejjebb csúszni az Egyesült Államok. Nem azt nézik, hogy hogyan lehet segíteni az országon, hanem hogy mit lehet lehúzni róla. Vagy, hogy kit lehet beperelni. A médiára is azért haragszom, mert itt van az a sok gyerek, akiket lehetne tanítani valamire. Erre ki az, akire felnézünk? Kim Kardashian? Azért mert nagy segge van, és nem csinál semmit, csak egész nap fekszik a hátán?! Azzal a buta, hülye férjével?! Nagyon sok baj van Amerikával, nagyon sok. Nincs pénzünk, hitel van mindenen. Mellette a gyerekek rossz minőségű ételt, génkezelt kaját esznek. Öt éves korukig 146 oltást kapnak, nem mennek ki az utcára, lassan megbolondulnak. Azért csinálják a Pokemont, hogy a gyerekek kimenjenek az utcára? Milyen világ ez? Nem tudom, hogy mi lesz az Egyesül Államokban. Én utálom a puskákat, de mindenki rengeteg puskát vesz kint mostanában. Valami rossz fog jönni. Lelövik a rendőröket?!

 

Az nem döbbenetes szerinted, hogy a politikusok annyira azért nem álltak bele ebbe a dologba? Mondták, hogy persze, nem oké rendőrökre lövöldözni, de utána mindig rögtön hozzátették, hogy ugyanúgy elítélik a túlkapásokat is. Valahogy nem lehetett azt érezni, hogy annyira fel lennének háborodva és hogy kiállnának a saját rendőreikért. Hogyan lehetséges ez?

Mert kint minden a politikáról szól. Meg egymás bepereléséről. Azt szeretik ott csinálni. Pereskednek a magasabb gyerektartás, meg a munkahelyi dolgok miatt. Nem mész be a melózni, mert szexuális zaklatás van, ha rád bíz valamit a főnököd, akkor nem csinálod meg, inkább azt mondod, hogy a feladatot biztosan a bőrszíned miatt kaptad. Mindenki olyan lusta. Ha nem jönnek be a mexikóiak, akkor ki fog dolgozni ott? Ők igazán odateszik magukat, hogy hazaküldjék a pénzüket. És most Donald Trump ki akarja rúgni őket? És kifogja a golfpályáján levágni a füvet? A baj az, hogy nem is látom, hogy hogyan fogunk tudni ezen változtatni. Ami jó dolog Amerikában az a “csináljuk, jó lesz” hozzáállás. Ha nem így működik, akkor majd máshogy fog. Valahogy úgyis összehozzuk. Amerikai fejjel és magyar szívvel nagyon sok lehetőség van itthon. Van valami, ami visszahúz ide. Meg ahogyan itt vezetnek… ha lennének puskák az autókban, a fél ország megölné a másikat. (nevet)

 

Hogyan látod Magyarországot, amerikai szemmel?

Olyan mondás sehol nincs a világban, hogy ha az enyém megdöglött, akkor dögöljön meg a szomszéd tehene is. Ez mekkora hülyeség már?! Apám családjából mindenki kiment Amerikába. Nagybátyám Koreában háborúzott, az apám Vietnamban harcolt, és ott volt Nyugat-Berlinben, a Checkpoint Charlie-nál [a leghíresebb katonai ellenőrzőpont neve a Vasfüggöny berlini szakaszán – PM]. Mondták az angolok, hogy nem kell félni, mert három lyuk van. Ha beteszik a németeket az elsőbe, és ki van írva, hogy ne jöjjenek ki, akkor nem jönnek ki. A másodikban, az oroszok felett ott kell állni puskával. A magyarokkal nem kell semmit sem csinálni, mert ha valaki megpróbál kimászni, a másik úgyis visszahúzza. Olyan kicsi ez az ország, olyan jó lenne, ha összetartanánk egy kicsit.

 

 

A magyarikai

Tudtál ezekből a vendégszereplésekből profitálni a későbbiekben?

Harmincnégy albumon szerepeltem eddig. De most írtam egy cigánynótát angolul. A Kocsmárosnét. Az Elton John gitárosa, a David Johnston mesélte, hogy pont most vett meg egy cimbalmot a főnöke. Elton látott egyszer egy cigányzenekart, és imádja a hangszert. Mondtam neki, hogy bármikor jöttök Magyarországra, kibérelek egy szobát a Four Seasonsben, és egy nagy cigányzenekarral eljátszom neked ezt a dalt. Imádom a cigányzenét, az a magyar rock n’ roll, a magyar blues. Tele van fájdalommal.

Ne haragudj, de úgy beszélsz ezekről a dolgokról, mintha csak azt mondanád, hogy felhívom a szomszédomat. Hogy tudsz te ezekkel az emberekkel ilyen kapcsolatot teremteni?

A legnagyobb rocksztárok, nem úgy viselkednek, mint a sztárok. Ozzy Osbourne például egy hihetetlenül kedves ember, és a Slash is egy nagyon rendes fickó. Azok a legrosszabbak, akik rocksztárok akarnak lenni. Én mindig próbálok valamit hozni nekik. Most is van tizenkét liter saját meggypálinkám. Legyen a stúdióban ott egy üveggel, és legyen ráírva, hogy Téglás Zoli’s Pálinka.

És ők ezt értékelik?

Egy kis magyar faluból, Veresegyházról származom. Kaptam egy esélyt Los Angelesben, és ha van lehetőségem valakivel találkozni, akkor odamegyek, kezet nyújtok, és elkezdek beszélgetni az illetővel. Nem biztos, hogy lesz rá még egyszer esélyem. Utánamentem mindig is ezek a dolgokoknak, emiatt egy kisebb világban engem rengetegen ismernek. Találkozom és beszélgetek mindenkivel, akivel csak lehet. Mindig hozok nekik valamit. Amikor Dave Grohl első zenekara, a Scream még létezett, ott vették fel a lemezüket a környéken. Nagyon jóban voltam az énekesükkel. Nem volt semmi pénzem, de lemostam két autót, hogy tudjak venni hat pizzát, amit aztán levittem a stúdióba nekik. Mindig úgy mentem, hogy adtam valamit, és emiatt mindig szívesen láttak azután. Ezt megtanultam Magyarországon, átvittem ezt a szemléletmódot Amerikába, és ez nagyon sokat segített nekem a mindennapjaimban. Az egyik fesztiválon bejött hozzánk az Ice-T. Gyerünk Zoli, hozzál már valami magyar piát nekem. Hoztam neki Unicumot. Kiöntöttem neki, ő meg azt hitte, hogy Jagermeister. Végül lehúzta. Látni kellett volna a reakcióját: „What the fuck is this shit?! Oh my God!” (nevet)

Nem olyan régen Paul Stanleyvel is összefutottál.

Honnan tudsz te ilyeneket? (nevet) Várj, mutatok valamit! Kirúgtuk a gitárosunkat, és elmentem a NAMM Showra újat keresni, mert két hét múlva indultunk turnézni. Láttam ott egy srácot, aki bár zseniálisan játszott, de volt a nyakában egy hosszú, színes sál, totál glam rocker a fickó. Mondom Al, oké. Adok neked kétezer dollárt, levágjuk a hajadat, veszel fel rendes ruhákat, és eljössz velünk turnézni. És két évig velünk játszott. Ő volt Alex Grossi, aki korábban a Love/Hate-ben, ma meg a Quiet Riotban játszik. Bele van karcolva a gitárba a Kiss mellett, hogy „Alicks”, mert Alex tényleg egy hatalmas csajozós arc volt. Ő adta ezt a gitárt nekem [közben Zoli behozott egy gitárt a másik szobából], ő pedig a Paul Stanleytől kapta. Ez egy Garrison gitár, amit kifejezetten a Kissnek csináltak.

Nagy becsben tartod?

Én a Kiss miatt zenélek. 10 éves voltam, amikor a születésnapomra megkaptam az Alive II. lemezt. Volt otthon egy szőnyegünk, rengeteg pöttyel. Felálltam a fotelre, ott énekeltem, és néztem a szőnyeg mintázatát, és elképzeltem, hogy rengeteg ember van előttem. Így gyakoroltam. Később aztán Hollandiában játszottunk 30 000 néző előtt. Az volt az első nagyobb koncertünk, én meg be voltam szarva a színpadra lépés előtt, hasmenésem volt, meg minden. Felmentem a színpadra, becsuktam a szemem, és ugyanaz a kissrác voltam, mint aki a fotelen állva énekelt, az emberek pedig ugyanazok a pöttyök, akiket a szőnyegemre képzeltem gyerekkoromban.

Milyen irányban fejlődik szerinted napjainkban a zene, a stílusokat tekintve?

Nézed a Grammy díj átadását, és mit látsz? Összekevernek mindenféle műfajokat, de nincs benne semmi veszélyes, az egész egy hatalmas bullshit. Hol van, mondjuk egy új Guns N’ Roses? És ezt nem azért mondom, mert öreg vagyok. Most meg akarod dugni az énekest, vagy meg akarsz vele verekedni? De az, hogy ilyen nyálas, hülyeségekről énekelnek… ma már bárki zenész, bárkinek lehet lemeze, azért is van annyi szar. Beszéltem a Steven Tylerrel erről. Azt mondta, hogy tudod, hogy amikor én fiatal voltam, hány zenekar volt a világon? Húsz vagy huszonegy. Régen nagyon jó zenészek voltak. John Bonham nevét mindenki ismerte. Csak úgy tudtál lemezszerződéshez jutni, hogyha tényleg jó voltál. Most meg bárki feltölthet bármit a YouTube-ra, amit a szobájában összetákolt. Ez pedig ahhoz vezet, hogy zene minősége hanyatlásnak indult.

De azért vannak jó zenekarok ma is, nem?

De, például ott van például a Foo Fighters. Dave Grohl nem csak egy nagyon jó fej srác, hanem egy hihetetlenül tehetséges zenész is egyben. Lemegy egy koncertre, ahol háromszáz ember van, és ugyanúgy ott táncol a közönség soraiban, mint bárki más. Ezek átlagemberek, akik sztárok lettek. Itt van például Eva Mendes, aki itt forgatja Magyarországon a filmjét. Felhívtam őt tegnapelőtt, mert nagyon régóta ismerjük egymást, még 16 éves korában ő volt kint az unokatestvérem a barátnője. Ő is abszolút normális. Azért nem nagy dolog ismerni ezeket az embereket, mert vagy ugyanott nőttünk fel vagy ugyanazokon a helyeken jártunk. 9 évesen kezdtem el zenélni, Los Angelesben élt a családom, Eva Mendes volt a Feri a barátnője.

Akkor is ilyen csinos volt?

Hú, hogyne, akkor meg pláne. Amikor bejött a házunkba, olyan zavarban voltam, hogy nem is akartam beszélgetni vele. Gyönyörű szép volt már akkor is. (nevet) Ő nem csak tehetséges volt, hanem jó helyen is volt, jó időben. Van egy mondás kint, ami így szól: Chance favors the prepared mind. Amikor jön az esély, akkor állj készen, legyél jó, és csináld meg. Ne azt mondd, hogy á, ez úgysem fog sikerülni. A magyarok nagyon félnek, ha összejön nekik valami. Sokszor közvetlenül azelőtt rontják el a dolgokat, mielőtt a célba érnének.

 DSC_6884-001Téglás Zoli és a szerző (Fotó: Fazekas Richie)

Majdnem zsűritag lettél egy hazai, televíziós tehetségkutatóban. Milyen tapasztalatokat szereztél a próbafelvételek alatt?

Megdöbbentő volt, hogy mindenki angolul akart énekelni úgy, hogy közben nem is beszélik a nyelvet. Kijött egy srác a színpadra, előadta a produkcióját, én meg kérdeztem tőle, hogy Jézusom, te meg mit énekelsz? Tudod, hogy miről szól ez a dal? Arról, hogy van egy néger csaj, meg van egy néger fickó, a srác odaáll a lány mögé, keményen belemarkol a derekába, folytassam? Te meg úgy énekeled, mintha egy cserkészdal lenne. Megkérdeztem tőle azt is, hogy miért vagy itt, miért vagy a színpadon? A válasz: azért, mert sztár akarok lenni. Nem igaz, nem azért énekelsz! Nem azért állt ki Ozzy Osbourne, vagy bárki más a színpadra. Azért kell énekelned, mert ki kell jönnie a szarnak belőled, és ezt csak így tudod megoldani. Kurt Cobain vajon azért fogott hangszert, mert azt gondolta magában, hogy én sztár leszek? Dehogy. Lehet, hogy volt pár ember, akinek segített, hogy az apja nagy menedzser volt, de azért nem ez a jellemző. Én örülök, ha tetszik a zeném az embereknek, de nem emiatt írom a dalaimat, hanem azért, hogy mert így adom ki magamból a felgyülemlett dolgokat.

Azért látsz itthon pozitív példákat is?

Tudod, hogy a Tankcsapda miért sikeres rockzenekar mindenhol? Mert nem akarnak másnak látszani, mint akik valójában. Ők magyar rockerek. Nem akarnak angolul énekelni. Kicsit irigy is vagyok rájuk, mert ők egy év alatt simán képesek itthon akár száz koncertet is játszani. Mi az Ignite-tal tudod, hogy mennyit tudunk? Maximum hármat. És nekik nem kell menniük sehová. Elrepültünk Indonéziába. Mondom a basszusgitárosunknak, hogy idáig kell utaznunk, hogy ki tudjuk fizetni a telefonszámláinkat? (nevet) A Tankcsapda meg tudja ezt itthon is oldani, mert ők nem játsszák meg magukat. Ők őszinték magukkal szemben. Sokan azt mondják, hogy itthon minden szar, és majmolni kell Amerikát. Van egy rossz hírem. Pont azért nem lesz semmid, mert te nem amerikai vagy. Te egy magyar ember vagy.

Az Ignite a nemzetközi színtéren is elismert zenekar. Mi a legmegdöbbentőbb dolog abban, hogy a világon mindenhol hallgatnak benneteket?

Elutaztunk az imént említett Indonéziába, és azt kérdezgettük egymástól, hogy ki az, aki szeret minket a világ másik felén? Aztán megérkeztünk, jön oda a szervezősrác, és azt mondja, hogy bocsánat Zoli, de 45 percet kellene játszanotok, nem lesz az túl sok? Mondom túl sok?! Most repültünk 24 órát. Két órát játszunk! Két órát?! Itt a 30 perc is hosszúnak számít! Kimegyünk a színpadra, és ott áll 60 000 ember. Üvöltenek, hogy metal, yeah! A technikai feltételek katasztrofálisak, az emberek meg megbolondulnak, hogy ott vagyunk. Abba kellett hagynunk a felénél, mert van kint egy olyan szokás, hogy tizenöt perc szünetet tartanak napközben. Ülök a színpadon, izzadok, mondom mi a fene ez, a koncert közepén tényleg szünetet tartunk? Aztán letelt a negyedóra, felálltak, és ott folytatták az őrjöngést, ahol abbahagyták. (nevet) Szeretnek minket Indonéziában? Szingapúrban? Kolumbiában? Chilében? Kanadában? Vagy elmegyek Japánba, és a közönség magyarul énekli velünk az A Csitári hegyek alatt című dal szövegét? Őrület!


 

Az Ignite ősszel Európa turnéra indul, amit két magyarországi koncerttel zár:

 

  • December 10. Fezen Klub, Székesfehérvár – Facebook esemény itt!
  • December 11. Roncsbár, Debrecen

Az Ignite hivatalos Facebook oldalát itt tudod követni!

 

Ignite Tour 2016

 

 

4 hozzászólás

  1. Roland

    Pfúúúúúú Miki! Mikor megláttam, hogy Ignite, nyeltem egy nagyot, hogy mit keres ez itt. De a legkellemesebb csalódás ért az oldalon. Olyan izgalmas, sokszínű, cikk kerekedett ebből amire nem számítottam. Volt itt Ozzy, GN’R, Motörhead, Dickinson és még sokan mások…. Azt mondanám a legjobb írások egyike, de ugye ott volt a Seattle trip amit nehéz űberelni! Erről jut eszembe, hogy azt már végleg lezártad, arról nem lesz több beszámoló? Illetve Temple koncertre mész, lesz arról cikk?
    Ignite 2016. dec. 11. Debrecen! Én biztos ott leszek!

    • Pintér Miklós
      Szerző

      Köszi Roland! A válaszom mindkettő kérdésedre az, hogy igen. Temple of the Dogra is megyek, és van még elég sok tavalyi, feldolgozatlan anyagom is. Hamarosan érkeznek. 😉

  2. Verebélyi Gábor

    Arany kölök! Kár, hogy nem jön ki sűrűbben lemezük. No, majd megnézem magamnak őket valahol a közelben… 😀

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.