Június 13-án a Papp László Budapest Sportarénában lép fel a Tool, az elmúlt évtizedek egyik legegyedibb és legmeghatározóbb progresszív metal zenekara. A banda dobosa, Danny Carey a Hammerworld magazin május-júniusi számában Pintér Miklósnak adott egy hosszabb exkluzív interjút, ebből közlünk most egy rövid részletet.
1983-ban Kansasből Oregonba költöztél. Lehetett akkor már valamit érzékelni abból, hogy valami nagy dolog készülődik a rockzenében a Pacific Northwesten?
„Nem, inkább a popszíntér volt erős arrafelé, illetve a fúziós zenék mentek nagyon akkoriban. Olyan bandák, mint a Pleasure vagy a Jeff Lorber Fusion. A grunge csak később jött.”
1986-ban aztán Oregonból Los Angelesbe tetted át a székhelyedet. Mi fogadott ott?
„Akkoriban Los Angelesben még minden a Poisonról és a Guns N’ Rosesról szólt. Spandex nadrágok, vicces, tupírozott hajak… ennek pedig semmilyen formában sem akartam a részese lenni. Abban az időben rossznak tartottam őket, de néhányukat időközben meg tudtam kedvelni. A hajmetal bandák zenészei között egészen kiváló hangszeresek is vannak. Sok mai zene úgy hangzik, mintha a tagok nem tudnának normálisan játszani. Én jobban szeretem azokat, akik mesterei a hangszereiknek.”
Amikor Maynard James Keenan és Adam Jones elkezdett közösen zenélni, mindenképpen azt szerették volna, hogy te legyél a banda dobosa. A történetírók szerint sok más zenekarban doboltál párhuzamosan akkoriban, emiatt nem akartál csatlakozni hozzájuk. Mi miatt döntöttél úgy, hogy mégis velük tartasz?
„Nagyon is szerettem volna velük zenélni, de közben azt gondoltam, hogy ezzel a furcsa zenével soha nem fogunk pénzt keresni. Carole Kinggel és Jeff Buckleyval játszottam, szerepeltem jó pár tévéshowban, és valóban, több projektnek is tagja voltam abban az időben. Amikor aztán Maynarddal, Adammel és Paul D’Amourral először próbáltam, azt mondtam: ’Na, ez az én zeném! Ez az, amit játszani akarok!’
Tényleg nem gondoltam volna, hogy valaha is népszerűek leszünk, de imádtuk, amit csinálunk.
Elkezdtünk koncertezni, és a közönségnek azonnal bejött a dolog. Hat klubbulit adtunk még csupán, azt is csak Los Angeles környékén, majd a hetedik után aláírtuk a lemezszerződésünket egy major kiadóval.”
Rengeteg interjút készítettem az utóbbi időben, és többen is azt mondták, így Dave Wyndorf a Monster Magnetből és Billy Gould a Faith No More-ból, hogy a grunge népszerűsége kapukat nyitott meg a zenekaraik számára. Ez az állítás a Toolra is igaz?
„Mindenki a következő Nirvanát kereste akkoriban, ők határozták meg a színteret, és ez nekünk is jól jött. A mozgalomnak valahol mi is a részei voltunk, bár nem gondolnám, hogy a zenénk hasonlított volna a többiekéhez. Sokkal keményebbek voltunk náluk. A kilencvenes évek elejére az emberek készen álltak arra, hogy valami új dolog jöjjön be a zenébe, a kiadók pedig természetesen arra fókuszáltak, hogy minél több pénzt keressenek. Azt figyelték, hogy kik töltik meg a klubokat, melyik zenekarokkal érhetik el a legtöbb embert. Emiatt kapott ajánlatot a Helmet, a Rage Against the Machine és mi is.”
Az elmúlt hónapokban Matt Cameron a Soundgarden és a Pearl Jam, valamint Sean Kinney az Alice in Chains dobosa is meglátogatott egy-egy Tool koncerten. Úgy tűnt számomra, hogy kifejezetten jó barátságot ápolsz velük.
„Ráadásul mindkettőjük játékát imádom! Régóta hatalmas Soundgarden-rajongó vagyok, nagyon szeretem, ahogyan Matt dobol. Ő az egyik kedvencem, ő az egyik legjobb rockdobos a világon. Büszke vagyok, hogy a barátomnak nevezhetem őt! Seannal is kiváló a kapcsolatom, rengeteg közös koncerten léptünk fel, így a Lollapalooza fesztiválokon és vagy még ezer másik alkalommal. Ez egy szűk világ, úgy működünk, mint egy család.”
A világ egyik legjobb dobosa vagy, úgyhogy különösen érdekes lehet, hogy melyik Tool-dal az, amelyik a legnagyobb kihívást jelenti számodra technikai szempontból. Van egyáltalán ilyen?
„Mindegyik dal más és más. Néhány groove nehézzé válhat, ha a tempója nem kényelmes. Akad olyan szám is, ami extra erőkifejtést igényel, sokkal keményebben kell ütnöm, mint a többi esetében.
A Rosetta Stoned például fizikailag különösen nagy kihívást jelent, mert nagyon sűrű és sok minden történik benne, muszáj mindig nagyon bemelegítenem előtte.
Fontos, hogy megfelelően el tudjak lazulni és végig kontroll alatt tudjam tartani a dalt, mert különben könnyen belehibázhatok. Ezzel szemben az is előfordulhat, hogy valami egészen bonyolultnak hangzik, de valójában nekem nem az, mert komfortosan érzem magam benne, és csak hagyom, hogy vigyen magával a flow. Nem lehet tehát az almát a körtével összehasonlítani, különböző okok miatt lehetnek nehezek az egyes tételek. Nem könnyű csupán egyet kiválasztani közülük!”
A Pneuma című Tool-dal elérhető a YouTube-on úgy, hogy csak te vagy bekamerázva a zenekarból. A videó hihetetlen számokat produkál, már 34 millió megtekintés felett jár.
„Ó, nem is tudtam, hogy ekkorát megy! (nevet) Csupán annyi történt, hogy eljöttek egy koncertünkre a srácok a Vic Firth-től, mert készíteni akartak pár felvételt a weboldalukra, hogy promotálják a signature dobverőimet. A legutóbbi turnénk összes állomásán készült egyébként többkamerás felvétel, úgyhogy számomra nem volt ez olyan nagy dolog. Tényleg nem gondoltam volna, hogy a videó ilyen népszerű lesz.”
(Fotó: Scott Moran)
__
(A teljes interjú a HammerWorld magazin május-júniusi számában található. A háromoldalas anyagban Danny Carey többek között az új Tool-lemez lehetséges irányvonaláról, a kedvenc Tool-dalairól, az új és régi projektjeiről is mesél.)
__
