Rengeteg zenét hallgattunk, jó pár koncerten jártunk, nem keveset interjúztunk, azaz rengeteg impulzus ért minket 2015-ben is. Úgy gondoltuk, hogy talán érdemes megosztanunk veletek, hogy zenei szempontból milyen volt számunkra az év. Melyek voltak a legjobb dalok és lemezek, mit hallgatunk leggyakrabban 2015-ben, melyik zenei témájú cikkeket tartjuk idén a legjobbnak, valamint hogy mit láttunk az óévben, és mit várunk grunge/rock/metal szempontból 2016-tól. Mindezt teljesen szubjektív módon, a saját szemüvegünkön keresztül. A négyrészes sorozat harmadik felvonásában Borbás Bence osztja meg veletek a gondolatait. Jöjjenek tehát Bence listái!
Borbás Bence
A TOP 10 lemez 2015-ben szerintem
1. David Gilmour: Rattle That Lock
2. Ozone Mama: Sonic Glory
3. Faith No More: Sol Invictus
4. The Darkness: Last Of Our Kind
5. Alone In The Moon: Collection Of Great Generational Anthems
6. Ivan and the Parazol: The All Right Nows
7. Scott Weiland & the Wildabouts: Blaster
8. Ugly Kid Joe: Uglier Than They Used Ta Be
9. Chris Cornell: Higher Truth
10. Eagles Of Death Metal: Zipper Down
Az Ozone Mamáról már sokat olvashattunk itt a Grungeryn (akár angolul is), az új lemezt én is csak ajánlani tudom, mert egészen zseniális lett. Még az Alone In The Moont emelném ki, ami szintén egy magyar zenekar, angol szövegekkel, és nagyon eredeti hangzásvilággal, amit leginkább stoner-grunge-metalként tudnék jellemezni. A Collection Of Great Generational Anthems a debütalbumuk. Az új Faith No More pedig szerintem semmivel sem kevésbé zseniális, mint a korábbi albumok, csak sokkal metálosabb.
10 lemez, amit a legtöbbet hallgattam 2015-ben
1. Jellyfish: Spilt Milk (1993)
2. Jellyfish: Bellybutton (1990)
3. Stone Temple Pilots: Shangri-La Dee Da (2001)
4. Slash’s Snakepit: Ain’t Life Grand (2000)
5. Ozone Mama: Sonic Glory (2015)
6. Post Stardom Depression: Prime Time Looks A Lot Like Amateur Night (2005)
7. Steve Stevens: Memory Crash (2008)
8. Ann my Guard: Innocence Descent (2014)
9. Parliament: The Mothership Connection (1975)
10. Lovage: Music To Make Love To Your Old Lady By (2001)
Nos igen, ebben az évben a leginkább a Jellyfish nevű együttes zenéje talált be nálam, akik pont a ’90-es évek legelején tevékenykedtek, a grunge robbanás kellős közepén. Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy bármennyire is zseniális zenét csináltak (kb. mintha a Beatlest és a Queent összekevernénk), a megérdemelt siker elmaradt. Két albumot adtak ki 1990 és ’93 között, ezután a zenekar ”megoldhatatlan kreatív differenciákra” hivatkozva fel is oszlott.
A Post Stardom Depressiont már Gábor Andris, az Ozone Mama gitárosa is említette itt a Grungeryn, ez a jelenleg a Walking Papersben tevékenykedő Jeff Angell előző zenekara (én ezt jobban is szeretem mint a WP-t).
A Lovage pedig úgy született, hogy Dan The Automator a hóna alá csapta Mike Pattont és a szexi hangú Jennifer Charlest, és készítettek egy lemezt azért, hogy legyen mit feltenni olyankor, amikor az ember a kandalló meghitt melege mellett szeretne az asszonnyal, khm… elmélyedni a kísérleti fizika rejtelmeiben. De utazáshoz is kiváló. Vagy bármikor.
A TOP 10 dal 2015-ben szerintem
1. Ozone Mama: Lovelight
2. David Gilmour: Rattle That Lock
3. Faith No More: Matador
4. Alone In The Moon: Newropean Nights
5. Scott Weiland & the Wildabouts: Blue Eyes
6. Ugly Kid Joe: She’s Already Gone
7. The Darkness: Open Fire
8. Ann my Guard: Promise (Akira Yamaoka/Silent Hill cover)
9. Ozone Mama: Siren’s Call
10. Alone In The Moon: Anthem XYZ
Az Ugly Kid Joe ismerős lehet a 90-es évek elejéről a ”szomszédos” (Neighbor) meg a ”tengerpartos” (Everything About You) klipjükkel – persze ezeknél még sokkal jobb számaik is voltak. Pár évvel ezelőtt összeálltak, és most jelent meg az új albumuk, amely nem tökéletes, viszont a She’s Already Gone nagyon betalált nálam, simán az év egyik legjobb dala lett! És hogy megint egy kicsit ”haza” beszéljek, említést érdemel az Ann my Guard zenekar, akiknél női frontember (frontasszony?) van az énekes-basszusgitáros Baumann Eszter Anna személyében, és nemrég fél Európát végigturnézták teltházas koncerteket adva. A zenéjük a ’90-es évekbeli grunge női vonalát (L7, Hole, 7 Year Bitch, Melissa Auf der Maur) keveri metálosabb elemekkel, és sok vokálharmóniával.
10 dal, amit a legtöbbet hallgattam 2015-ben
1. Al Green: Let’s Stay Together
2. The Darkness: I Believe In A Thing Called Love
3. Jellyfish: Joining A Fanclub
4. Ozone Mama: The Juggernaut
5. Stone Temple Pilots: Hello It’s Late
6. The Darkness: Nothin’s Gonna Stop Us
7. Marvin Gaye: Inner City Blues (Make Me Wanna Holler)
8. Silvertide: Ain’t Comin’ Home
9. Jarle Bernhoft: So Many Faces (Live fra Kampen Bistro)
10. Ylvis: Jan Egeland
Igazából az iTunes statisztikája alapján a legtöbbet hallgatott számaim a 3. helytől kezdve végig Jellyfish dalok, szóval kellett egy kis manual override, hogy ne legyen unalmas a lista. Magyarázatot csak az Ylvishez fűznék: gondolom a The Fox című szám már mindenkinek a könyökén jött ki 2 évvel ezelőtt is, de szerencsére vannak a norvég humor-duónak annál sokkal jobb számai is, ha még valaki nem ismeri, akkor érdemes csekkolni. A Let’s Stay Together pedig egyszerűen csak a világ legnagyobb nótája még mindig.
5 zenei témájú cikk, ami a legjobb volt 2015-ben szerintem
Igazából nálam a Grungery Seattle-ből közvetítő cikksorozata mindent vitt, Malkfunkshunostól, Twin Peaksestől, Sledgeback próbástól, meg mindenestől. Azon belül is a Twede’s Café.
Klasszikushock | Stone Temple Pilots: Core (Nagy Andor, Shockmagazin, 2015. december 7.)
Eddig nem jártam annyira nyitott szemmel a zenei cikkeket illetően (most is kicsit nehéz összeszedni, hogy melyiket hol is olvastam, és ki írta), de azt tudom, hogy nagyon bírtam Nagy Andor cikkeit a Shock Magazinban, szóval legyen mondjuk ez a cikk.
Ozone Mama: Sonic Glory (Nagy Andor, Shockmagazin, 2015. december 4.)
Szintén Nagy Andor tollából, ez a lemezkritika az új Ozone Mama albumról, amely legalább olyan jó, mint Miklós cikke itt a Grungeryn.
A Kurt Cobain összeesküvés (Kun Alíz, Rockstation, 2015. szeptember 29.)
Kun Alíz cikke a legújabb Kurt Cobain-botrányfilmről nálam is maradandó élmény volt, annak ellenére, hogy sem azt, sem a Montage Of Hecket nem láttam még, de persze majd pótolni fogom ezeket a hiányosságokat.
A világ leghosszabb cikke 23. – Pearl Jam: Ten (Pritz Péter, Open Air Radio, 2015. augusztus 15.)
Nem hagyhatom ki Pritz Péter ”A világ leghosszabb cikke” sorozatában megjelent cikkeit sem, melyek közül most ezt tenném ide, hogy valamilyen formában a Pearl Jam is meg legyen említve ebben a listában.
+1: Post-grunge és szuperhősök: TOP 5 (+1) (Kiss Ákos, Grungery, 2015. szeptember 27.)
És végül, mivel én is kiskorom óta képregény- és szuperhősrajongó vagyok, álljon itt Kiss Ákos cikke, amely egy toplista képregényfilmek post-grunge betétdalairól.
A rock/metal színtér 2015-ben
Szerintem jó évet zárunk rock/metal szempontból. Most nem sorolom fel mégegyszer azokat, amelyeket a cikk elején a top 10-ben már megtettem, hanem inkább azt tenném még hozzá, hogy vannak olyan ezévi megjelenések, amelyekről eddig nem tudtam, viszont belehallgatva nagyon ígéretesek, ezért akár rá is kerülhettek volna a listára: az új Dead Weather album, a Dodge and Burn, vagy a The Winery Dogs újdonsága, a Hot Streaks, illetve a Ten Commandos albuma, amely valamilyen furcsa okból szintén kimaradt eddig.
A grunge színtér 2015-ben
A grunge bandák közül nekem a Stone Temple Pilots a nagy kedvencem, ezért különösen megrázó volt, amikor egyik reggel az a hír fogadott, hogy meghalt Scott Weiland. Tudtam, hogy milyen állapotban volt az utóbbi időben, viszont amikor azt láttam, hogy aktivitás mutatkozik a Facebook oldalán, elkezdtem reménykedni, hogy na végre, úgy tűnik egyre inkább kezdi összeszedni magát, és drukkoltam neki. Aztán meg puff…. ennél váratlanabbul nem is tudott volna érni. Aztán kiderült, hogy elég naiv voltam, hogy ezt hittem, mert csak annyi történt, hogy az AlternativeNation-ös Brett Buchanan kapta meg a feladatot Scott menedzserétől, hogy kicsit lendítse fel Weiland online jelenlétét.
Mit várok 2016-tól?
Először is azt, hogy az Ozone Mama nemzetközi ismertségre tesz szert. Valamint, hogy a rock zene visszatér a mainstream médiába, ha nem is teljesen 2016-ban, de az elkövetkező években egyre inkább. Szerintem ez nem egy irreális elvárás, mert az utóbbi néhány évre visszanézve már láthatjuk ennek az előszelét. Nem akarok semmit elkiabálni, de én úgy veszem észre, hogy hál’ istennek most már e felé tartunk.
Végezetül, kellemes ünnepeket kívánok minden kedves Grungery olvasónak, és köszönöm, hogy végigolvastátok a cikket! És persze köszönöm Pintér Mikinek a lehetőséget!
Még egy kis karácsonyi zeneajánlót tennék így a végére (ha az eddigi még nem lett volna elég). Például feltűnt, hogy Chris Cornell új albuma, a Higher Truth milyen kellemes, meghitt hangulatot tud teremteni az akusztikus gitárokkal és a mandolinnal, ünnep előtti készülődéshez, ajándékcsomagoláshoz tökéletes aláfestés. A családi karácsonyi bulihoz pedig nagyon jól működik Brian Setzer ’Boogie Woogie Christmas’ című lemeze, nálunk már évek óta ez megy ilyenkor, de előfordul, hogy néha a nyár közepén is beteszem, persze ez én vagyok, aki egy 38 fokos júliusi napon is elkezdem a We Wish You A Merry Christmast fütyörészni, ha épp az jut eszembe.
És legeslegvégül még egyszer megemlékeznék Scott Weilandről, aki ebben a videóban egyik kedvenc karácsonyi dalomat énekli el. Nyugodj békében Scott!
Bence publikációi a Grungeryn:
(What’s The Story) Sonic Glory? | Ozone Mama: Sonic Glory (2015) album review
No Rain | 20 éve hunyt el Shannon Hoon, a Blind Melon énekese
