Andy Wood utolsó interjúja / Stone Gossard és Jeff Ament a jövőről – 1990. március 15.

Share Button

Andy Wood, a Mother Love Bone énekese, 1990. március 15-én, 26 órával azelőtt, hogy drogtúladagolás következtében kómába esett volna, exkluzív interjút adott Michael Browningnak, és a RIP Magazine-nak. Andy négy nap múlva a kórházban életét vesztette. A kiváló újságíró a tragédiát követően nem publikálta azonnal cikket, az csupán a decemberi lapszámban jelent meg, de némi kiegészítéssel. Andy halálával, és a Mother Love Bone jövőjével kapcsolatban mikrofonvégre kapta Stone Gossardot és Jeff Amentet, az énekes két zenésztársát is. Az azóta már ismert történések függvényében nagyon megrázó, és egyben nagyon érdekes az akkor elhangzottakat visszaolvasni.

MLB OKMother Love Bone, középen Andy Wood (RIP)


Előzmények

 

A Mother Love Bone-ra a nyolcvanas évek vége felé kezdtek felfigyelni a nagykiadók. A korábbi Malfunkshun és Green River tagokból álló zenekarért egy komoly licitháború zajlott, aminek a nyertese a Polygram lett. A srácok Shine címmel egy öt dalos EP-t dobtak piacra, majd egy sikeres, Dogs D’Amourral közös turnét követően stúdióba vonultak, hogy felvegyék az első nagylemezüket, az Apple-t.

 

1990. március 15-én, egy csütörtöki napon Michael Browning, seattle-i újságíró találkozott Andyvel, hogy a RIP Magazine számára egy interjút készítsen az énekessel. A beszélgetés során az égadta világon semmi jele sem volt annak, hogy bármi baj lehet. Michael megbeszélte Andyvel, hogy két héttel később találkoznak a Northwest Area Music Association-ön, és folytatják.

 

A találkozóra azonban már soha nem kerülhetett sor.

 

Másnap, 10:30 környékén, Andy mennyasszonya, Xana La Fuente az otthonukban, az ágyra zuhanva, öntudatlanul állapotban találta meg az énekest. A mentők azonnal a Harborview Hospitalba szállították.

 

Andy XanaAndy és Xana

 

Andy a negyedik napon kómába esett. Az orvosok elmondása szerint az időközben fellépett jelentős oxigénhiány következtében beállt az agyhalál. Március 19-én lekapcsolták a lélegezetőgépet.

 

Andy egy majd’ egy hónapos drogrehabilitációs program után, 116 napig le tudta gyűrni a kábítószerek után érzett sóvárgását, és tiszta tudott maradni.

 

A halál oka mégis a heroin túladagolása volt.

 

Mint ilyenkor oly gyakran, a híres ember halálával kapcsolatban számtalan találgatás látott napvilágot. Egyes források szerint Andy mindenféle gyógyszerre és ételre allergiás volt. A kórházba szállítást követő gyors beavatkozásnak köszönhetően, a drogtúladagolást valójában megúszta. A beadott narkotikumok közül azonban az egyikre érzékeny lehetett, ami miatt az agy hátsó része megduzzadt, ez okozhatta az agyhalál állapotának bekövetkeztét.

(PM)


A Mother Love Bone öt nap alatt vette fel a Shine-t, ezzel szemben az Apple munkálatai három hónapig tartottak. Nagyon észrevehető a kettő közti különbség?

„Igen, határozottan. Volt néhány kész anyag, amit elküldtek nekünk, de visszaküldtük újrakeverésre, és aztán még volt vagy négy-öt dal, amit megint újra kellett keverni. De most már minden elrendeződött, és készen áll a sokszorosításra. Az Apple játékideje közel egy órás. Talán rá se fér egy kazetta egy oldalára, szóval figyeljetek, srácok, amikor majd a kalózmásolatokat csináljátok otthon!” (nevet)

Veszített valamit a Mother Love Bone a grunge-os jellegéből?

„Nem tudom. Volt bennünk grunge egyáltalán? Azt hiszem, a gitárokban még maradt némi grunge a Green Riveres időkből. Nem veszítettünk el semmit abból a grunge-ból, amire szükségünk volt, de azt hiszem, helyesen tettük, hogy megszabadultunk a ’csúnya-grunge’ egy részétől. Ezt hívhatjuk poshadt grunge-nak is.”

Szeretnéd, ha több lenne a funk a Mother Love Bone zenéjében?

„Jelenleg egészen elégedett vagyok a hangzásunkkal. Azt hiszem, én egy kicsit lágyabb személyiség vagyok, mint a zenekar többi tagja. Az egész műsorunk eléggé középtempós dalokból áll. Nem vagyunk az az igazi “hajrázós” típusú banda. Ha lesz némi szabadidőm a MLB mellett, lehet, hogy csinálok egy albumot, és a tesóm, Kevin (aki a Malfunkshunban játszott Andyvel) lesz a gitárosom.”

Andy Wood szólókarrierbe kezd?

„Nem, biztos, hogy nem Andy Wood vagy ilyesmi néven fog futni a dolog. Inkább lesz majd valami furcsa neve, szóval kicsit álcázva lesz.”

MLB AppleMother Love Bone: Apple

Beszéljünk az Apple dalairól!

„A Stardog Champion az egy ilyen… kamu, patrióta rockhimnusz-féleség. Ebből készül az első kislemez és videóklip. Amikor megírtam a Holy Rollert, fogalmam sem volt, hogy mit is jelent ez a kifejezés, csak arra gondoltam, hogy elég menőn hangzik. Igazából a Paul McCartney & Wings, Let Me Roll It című dala járt a fejemben. Nem is értem, hogyan jutott eszembe róla a szent fetrengés. [Bizonyos keresztény vallási irányzatokban a transzba esett hívők a templom padlóján fetrengve próbálnak közelebb kerülni Jézus Krisztushoz, őket nevezik úgy, hogy Holy Roller – a ford.] A Captain High-Top meg tisztára egy ilyen rock propaganda jellegű dolog. Szerintem a Heartshine a mi albumunk Achilles Last Standje. Hosszú, és igen erőteljes. Sokáig eléggé szomorú voltam a Malfunkshunból való kiválásom miatt. Igazából még egy kicsit most is az vagyok. Tudod, úgy érzem, mintha cserben hagytam volna őket. Van még egy testvérem Kevinen kívül, aki, ahh, elég őrült, hogy úgy mondjam, és az egész családunk folyton aggódik miatta, ezért a Heartshine egy kicsit mindkét testvéremről szól.”

A Mr. Danny Boy meg nyilvánvalóan Danny Thomast [amerikai komikus, sorozatszínész volt – a ford.] gúnyolja ki.

„Igen, nem is tudom, hogy végül is miért tettünk ilyen gonosz dolgot Dannyvel.”

De mégis megtettétek.

„Ez igaz. De Marlot [Danny lánya – a ford.] nem szeretnénk megbántatni. Őt még mindig szeretem a ‘That Girl’-ből.” (nevet)

A Come Bite the Apple milyen jelentőséggel bír?

„Az egy mély mondanivalóval bíró dal. Egy Crown of Thorns típusú szerzemény. A szövege személyes, pedig jó néhány dalunknak nincs semmi köze hozzám. Az Apple és a Crown of Thorns azok, amelyek leginkább rólam szólnak. Afféle összefoglalása az egész tavalyi évnek. Szerencsés vagyok, hogy most itt ülhetek.”

Minden dalszöveget te írsz?

„Igen. A többiek nem írtak semmilyen dalszöveget. De szerintem nehezen is viselném, ha más által írott szöveget kéne énekelnem. Van egy gitárom, de mostanában inkább zongorán írtam a dalaim nagy részét. A Stargazert írtam gitáron. Nem igazán tartom magam dalszerzőnek, hanem inkább egy fazon vagyok, aki zenéket talál ki. Nem ismerem az akkordokat, és a hangokat sem. Még a többieknek is alig tudom elmondani a bandában, hogy mit játszom. Nem tudom úgy mondani, hogy na, akkor itt G-A-C-D, meg ilyenek. Meg kell nézniük, mit csinálok, és aztán kikeresni a hangszerükön.”

Magadtól tanultál meg gitáron és zongorán játszani?

„Igen, igazából kitaláltam a saját játékstílusomat, módszeremet. Csak ennyit csináltam. Újabban úgy tűnik, mintha – és nem akarok neveket mondani vagy ilyesmi – de, mintha lennének olyanok, akiknek nem mindegy, hogy kik a rajongóik, és én meg ezt nem is értem, mert hát ők alapvetően csak rockrajongók. Mi csak azt szeretnénk, ha a rajongóink lennének. Nem akarunk semmiféle vonalakat húzni és megosztani az embereket.”

Csak ezen a két hangszeren játszol, a gitáron és a zongorán?

„Játszom ráncos nyakú gatyakígyón, gitáron, és zongorán… ja, meg még Nintendón.”

Szoktál amiatt aggódni, hogy írói válságba kerülsz?

„Nem túlzottan aggódom emiatt, bár az igaz, hogy néha van olyan. Írói válság… nekem sosem volt ilyen problémám. Ha a szintetizátorom ott van, akkor biztosan megírok egy dalt egy nap alatt. Annyi régi dalkezdeményem van, hogy akkor is találok közte olyat, ami tetszik, ha épp semmi új nem jut eszembe.”

Sok utalás van a dalszövegeidben a Queen együttesre.

„Valószínűleg a Queen a kedvenc zenekarom. A Queen, a Kiss, és Elton John. Afféle keresztmetszete vagyok mindazoknak a dolgoknak, amelyek hatottak rám eddigi életem során.”

MLB wall SeattleA legendás falfirka Seattle-ben

Hány éves is vagy?

„Huszonnégy.”

Épp most jöttél ki az elvonóról.

„A jó öreg 28 napos műsor volt. Heti egyszer utókezelésre kell járnom hétfő esténként.”

Nyilván sokkal jobban érzed magad most, hogy tiszta vagy.

„Igen. De azért még mindig keményen küzdenem kell. Amikor először kijössz, akkor egy ilyen rózsaszín felhőn lebegsz, és elég könnyűnek tűnik. Aztán a dolgok elkezdenek valóságosabbá válni és meg kell próbálnod tisztának maradni minden másodpercben.”

A többiek a Mother Love Bone-ban szoktak még tépni?

„Nem! Ez egy nagyon szerencsés dolog ebben a zenekarban. Én voltam a drogos, amíg be nem mentem a kezelésre. De azért vannak emberek a bandában, akik viszont kétségtelenül alkoholisták. Szerintem például Bruce akkor fogja abbahagyni az ivást, amikor majd majmok repkednek a seggemből, tudod, mint a Wayne’s Worldben. Szerencsére senki nem merült bele annyira a drogokba, mint amennyire én, szóval amiatt nem kell aggódnom, hogy ők még mindig szívnak, miközben én meg már nem csinálom. Amióta csak ismerem Stoney-t, és az már jó pár év, még soha nem szívott füvet.”

Stoney?

„Tudom, ilyen névvel, hogy Stoney… [‘get stoned’ – angolul a beszívni – a ford.] De ez a valódi neve: Stone. Ők csak a sörüket szeretik inni. Hát istenem, ez így volt: régen, amikor azokat a drogokat szedtem, meg minden, azt gondoltam, hogy a többiek olyan rohadt unalmasak. Azon agyaltam, hogy vajon mit csinálhatnak ezek a srácok kikapcsolódásképpen?”

Lehet, hogy a következő turné problémás lesz a számodra, úgy értem, a kísértés…

„Közösen eldöntöttük, hogy ezen a turnén egyáltalán nem lesz alkohol a buszon. Ha inni akarnak, akkor azt majd a klubokban tehetik meg.”

Ki az a Mother Love Bone-ban, akivel a legjobban kijöttök egymással?

„Furcsa, mert ez eléggé változó. Néha úgy érzem, hogy én és Stoney egy csapat vagyunk, társak a bajban. Aztán Jeffel meg eléggé hasonlít a zenei ízlésünk. És bizonyos módon mindketten atléták vagyunk. Csak én színpadi atléta, ő meg valódi atléta. Aztán meg én és Greg mindketten Bak jegyűek vagyunk, ezért elég jól kijövünk egymással. A heti öt zenekari próbát kivéve nem igazán szoktunk együtt lógni.”

Lehet, hogy jobb is ez így.

„Igen, úgy értem, nemsokára elég sok időt fogunk majd együtt tölteni.”


„Nem folytatjuk Mother Love Bone-ként tovább”

A következő interjú a Mother Love Bone gitárosával, Stone Gossarddal, és basszusgitárosukkal, Jeff Amenttel készült. Már néhány hónap eltelt a MLB-énekes/dalszerző, Andrew Wood tragikus halála óta, de még mindig érezhető egyfajta komor és hátborzongató hangulat, amely körüllengi Andy Wood halálát. A legerősebb benyomás ezen rövid interjú után az, hogy a MLB tagjai valódi emberek; nem a pénz miatt, vagy a közeli jövőjükért aggódnak, hanem inkább az látszik rajtuk, hogy még mindig nem tudták kiheverni egy közeli barát elvesztését.

 

MLB 5MLB: Bruce, Andy, Greg, Jeff és Stone

 

RIP: Mit tartogat a jövő a Mother Love Bone tagjai számára? Kerestek egy új énekest és folytatjátok Mother Love Bone néven? Vagy fel fogtok oszlani, esetleg alakítotok valami teljesen más zenekart, mint a MLB?

 

Stone Gossard: Az első megegyezés, amire jutottunk, hogy nem fogjuk folytatni Mother Love Bone néven. Ennek fő oka, hogy az egész MLB image, és ha már itt tartunk, a név is olyan szorosan kapcsolódott Andyhez, hogy nem éreznénk helyesnek, ha csak úgy megpróbálnánk pótolni.

 

Jeff Ament: Bármit is csinálunk, annak teljesen más személyisége lesz, hogy úgy mondjam, és azt már sosem hívhatjuk Mother Love Bone-nak. Azzal teljesen eladnánk magunkat.

 

SG: Bárkivel is dolgozunk majd, az remélhetőleg majd egy új nevet fog hozni. Nem vagyok pontosan tisztában azzal, hogy mit terveznek a többiek, de Jeff és én valószínűleg továbbra is együtt fogjuk folytatni. Nem érzünk óriási késztetést arra, hogy világhírűnek kéne lennünk, vagy ilyesmi, szóval nem fogjuk csak azért Mother Love Bone-nak hívni magunkat, mert így már ismernek. Változtattunk már nevet régebben is, és elég jól jöttünk ki belőle.

 

JA: És olyan dolgokat csináltunk, amelyeket természetesnek és igaznak éreztünk. Óriási ‘rocksztárnak’ lenni teljesen másodlagos ahhoz képest, amit valójában szeretnénk csinálni.

 

SG: Bármit is csinálunk, azt szeretnénk, ha az teljesen más lenne, mint a Green River vagy a Mother Love Bone, nem pedig abba a múltunkba kapaszkodni. Bárkivel is dolgozunk majd, és bárhogy is hívjuk magunkat, a lényeg, hogy az a dolog is szórakoztató és érdekes legyen.

 

RIP: Elég sokan, magamat is beleértve, egy hozzánk közel álló, szeretett személyt vesztettünk most el…

 

SG: Mind ott voltunk nagyjából három napig. Egy gépre volt kötve, tulajdonképpen az tartotta életben. Mind meglátogattuk jó néhány alkalommal… Ez az egyik legkeményebb dolog, amit csak el lehet képzelni. Bemenni, és látni ott a barátodat, tudva, hogy milyen ember volt, és milyen különleges volt, most meg egy cső van lenyomva a torkán, a szájára ragasztva, felpuffadva.

 

JA: Egyáltalán nem hasonlított magára. Andy drogfogyasztása egyáltalán nem az a csillogó dolog volt, amilyennek egyesek hiszik a függőséget. Neki biztosan nem. Egyedül kábítószerezett, és nagyon szégyellte is magát miatta. Nagyon fájdalmas volt ez neki. Olyan emberekkel volt körülvéve, akik szerették és törődtek vele, de nem igazán tudott segítséget kérni, szerintem azért, mert nagyon szégyellte, hogy nem tud magára vigyázni. Egyedül lőtte túl magát, és egyedül is halt meg.

Stone Jeff MLB interview lastAz eredeti cikk

 

RIP: Akár meg is tudnám érteni, hogy valaki, aki nem annyira tehetséges, elmerül a drogok világában, de amikor az ember egy Andy Wood zsenijével bírt, sokkal nehezebb feldolgozni a veszteséget.

 

SG: De a tehetsége csak egy aspektusa volt a személyiségének. A tehetségének az oka abban rejlik, hogy így tudta feldolgozni saját emberi létének nehézségeit. Nagysága az érzelmi küszködéseiből eredeztethető, és a drogok valahol itt jöttek be a képbe. Az ő küzdelme egyáltalán nem abból állt, hogy leült volna elmondani nekünk a valódi érzelmeit. Neki ezt volt a legnehezebb megtenni. Az ő módszere inkább az volt, hogy csak nevetett, és teljesen őrült és jó fej volt – de ez L’Andrew karaktere volt, nem Andrew igazi személyisége.

 

RIP: Nem kínoz a Mi lehetett volna, ha… gondolata? Hogy igazán nagyok lehettetek volna, ha a Mother Love Bone-nak lett volna esélye élesben is kipróbálnia magát?

 

SG: Azon kívül, hogy a zeneiparban tudják, kik vagyunk, és hogy nagy pénzért leszerződtettek minket, mi sosem tartottuk magunkat nagynak vagy ilyesmi.

 

JA: Azért az frusztráló, hogy nem volt esélyünk kiállni és megmutatni, mit is tudunk élőben.

 

SG: Vagy hogy haladni, és egyre jobbá válni, ami már az első naptól kezdve a fő célunk volt. Ahhoz, hogy nagyszerű zenekarrá váljunk, ki kell menni és turnézni. Ez a legnagyobb csalódás, azon kívül persze, hogy elveszítettünk egy nagyon jó barátot.

 

JA: Igen, az biztos, hogy sosem fogom elfelejteni azokat a pillanatokat, amelyeket együtt éltünk át.


Hatalmas köszönet a kiváló fordításért Borbás Bencének!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.