SEATTLE | 22/09/2018 | 05:02

Seattle | Zene | Kultúra | Magazin

Eddie Vedder: Out Of Sand – Történetek Twin Peaksből, 1. rész

Kategória: Dal/Film/Twin Peaks Szerző:

Új sorozatot indítunk, amelyben David Lynch és Mark Frost zsenijét kutatjuk a Twin Peaks-univerzum történetein keresztül. A sorozat három évadán, a Fire Walk With Me mozifilmen, a magyarul is megjelent könyveken, valamint a filmzenéken túl, a forgatási helyszíneken tapasztalt, személyes élményeket felhasználva próbálunk közelebb jutni a képzeletbeli, Seattle-közeli kisváros misztériumához. Néha nagyon mélyre megyünk, néha megfejtünk, néha pedig csak egy-egy jelentéktelennek tűnő, teljesen szürreális, mégis fontos üzenettel vagy tartalommal bíró párbeszédet idézünk fel. Eddie Vedderrel és az Out Of Sanddel kezdünk.

ed1
Eddie Vedder Twin Peaksben (Kép: news.radio.com)

A Bang Bang Bar

A Twin Peaks harmadik évadában megszokottá vált, hogy az egyes epizódok végén David Lynch a Roadhouse-ba (Bang Bang Bar) kalauzolja a nézőit, ahol legtöbbször soha korábban nem látott szereplők beszélgetnek, látszólag teljesen irreleváns dolgokról. A színpadon egy zenekar vagy énekes szórakoztatja a bár közönségét, pár perccel később pedig már a végefőcím és a stáblista robog végig a képernyőn. Az elsőre talán kicsit furcsa – már hogyha van bármi is, amin meglepődik egy veterán Twin Peaks néző – epizód-lezárások egyike, az Out Of Sand.

Az Out Of Stand sztori: Eddie Vedder Jack White-nál

A dalt már hónapokkal korábban megismerhette a Pearl Jam rajongók egy része, egy rettenetesen megszólaló, a Sokol rádiók sistergős adásait idéző, borzasztó minőségű felvételen. A számot Jack White, Nashville-ben található lemezboltjában, a Third Man Recordsban, még 2016-ban rögzítette Eddie Vedder. Az üzletben található egy ősrégi, „Third Man Record Booth”-nak keresztelt, telefonfülke-szerű kabin, egy felújított, 1947-es felvevőhelység. A berendezést bárki használhatja, aki betér a boltba: a maximum két perc hosszúságú saját felvételeket bakelit kislemezen meg lehet vásárolni, majd igény esetén mp3 formátumba konvertálják, amit aztán a „művészek” hazavihetnek, vagy feltölthetik a végeredményt a TMR honlapjára. Így vette fel az Out Of Sandet eredetileg Eddie Vedder is.

Történt, hogy 2016. június 9-én a Pearl Jam fellépett White-nál, hogy a lemezbolt 29-ik, úgynevezett Vault Package-hez, egy élő anyagot rögzítsenek. A megállapodás szerint a TMR törzsvásárlói mellett, a Ten Club tagjai is hozzájuthattak az exkluzív kiadványhoz. A csomag – nagylemez, kislemez, fotókönyv, felvarró, jelvény – részeként jelent meg először, egy átlátszó kislemezen a későbbi Twin Peaks-betétdal is. A szöveg már akkor is az egyik legszemélyesebb, legmélyebb Vedder-szerzeménynek tűnt, de David Lynch képes volt arra, hogy egy újabb szintre emelje a dal mondanivalóját (a filmhez egyébként Eddie újra felvette a számot, így ott nem a TMR-es verzió hallható). Bár valószínűleg nincs olyan Pearl Jam rajongó, aki ne ismerné a történetét, a Twin Peaks és a seattle-i zenekar rajongóinak közös metszetén kívül esők számára mégis érdemes összefoglalni az énekes gyerekkorának ide vonatkozó részét.

___

Eddie, 1964. december 23-án, Chicago egyik külvárosában, Evanstonban született, Karen Lee Vedder és Edward Louis Severson Jr. gyermekeként, azaz a harmadik Edward Louis Seversonként. Szülei egy év múlva elváltak, édesanyja szinte azonnal újra férjhez ment, egy Peter Mueller nevű férfihoz. A kis Severson (vagyis Severson III) Muellerként nőtt fel és nem is sejtette, hogy valójában nem a biológiai apja neveli őt. A ’70-es évek közepén a nyugati partra, San Diegóba költöztek a családdal, majd pár évvel később a „pótapa” és Karen elváltak. Eddie gyerekként többször is találkozott a vér szerinti apjával, de azt hitte róla, hogy a család egy régi barátja. Mire megtudta az igazságot, Severson elhunyt szklerózis multiplexben. Erre utalhat az Out Of Sand első versszakának utolsó két sora: „Egy test nélküli ember a kezét nyújtotta felém, amíg volt rá esélyem, de odalett.” majd az utolsó versszakban “Vagyok, aki vagyok. Aki lehettem volna, az esélyt soha vissza nem kapom”. Vedder a válás után felvette édesanyja családnevét. Soha nem tudta megemészteni a történteket (lásd az Alive szövegét).

___

Edward Louis Severson és Audrey Horne története

De mivel volt képes David Lynch tovább fokozni az Out Of Sand mondanivalóját? A rendező-zseni olyat húzott, ami másnak nem biztos, hogy ilyen mélységben eszébe jutott volna: összehozta a valóságot a fikcióval, de úgy tette mindezt, hogy nem csupán bevonta a szereplőt – esetünkben a színpadon gitározó és éneklő Eddie Veddert -, hanem az általa megélt érzelmi többletet is a film javára fordította. Lynchnek nem csupán egy Vedder-dalra volt szüksége, hanem magára Eddie-re, a saját történetével együtt! A Twin Peaks harmadik évadának tizenhatodik részében (S03E16)  a Bang Bang Bar ceremónia mestere (név nélkül, csak MC-ként – master of ceremonies – említi a Twin Peaks irodalom) ugyanis nem Eddie Vedderként konferálta fel a fellépőt: „Hölgyeim és Uraim, a Roadhouse büszkén mutatja be önöknek Edward Louis Seversont!” Eddie az elsötétített színpadon ülve, gitárral a kezében, a mostanában gyakran viselt kalapban és egy kigombolt, sötét színű ingben magáról, élete legnagyobb traumájáról énekel, valamivel több, mint három percben. „És vagyok, aki vagyok. Aki voltam, soha többé nem lehetek” – szól a dal refrénje.

A közönség tele van kockás flanelinges arcokkal, néhány túlmozgásos hölggyel, meg egy fickóval, aki úgy néz ki, mint Dave Grohl, de persze nem ő az. Ja, és egy Rainier dobozos sör is feltűnik valaki kezében talán azért is, hogy a Seattle/Washington-feeling még relevánsabb legyen. (A Mount Rainier az észak-nyugati régió legnagyobb hegye, 4392 méterre ér fel a csúcsa. Nagyjából 90 kilométerre található Seattle-től, a város egyes részeiről – így például a Temple Of The Dog Hunger Strike-jának forgatási helyszínéül szolgáló Discovery Parkból – tisztán látható a havas hegytető. Érdekesség, hogy a Rainier nevet George Vancouver felfedező adta a hegységnek barátjáról, Peter Rainierről, a Rainier sört pedig már az 1800-as évek végétől gyártották Seattle-ben. A vállalatot 1999-ben felvásárolta egy kanadai cég, a Pabst Brewing Company. Ma is az egyik legnépszerűbb sör a Pacific Northwesten, azaz Észak-Amerika, Csendes óceán és a Cascade-hegység közötti területén, ideértve az Egyesült Államokat és Kanadát is.) De vissza a filmhez és a dalhoz!

Eddie épp csak a bridge-nél jár, amikor belép a Bang Bang Bárba a ’90-es évek tinédzser-srácainak generációs álomnője, Audrey Horne (Sherilyn Fenn), karonfogva férjével, Charlie-val. (Clark Middleton, a Charlie-t alakító színész, fiatalkori reumás ízületi gyulladásban szenved, 4 éves kora óta. Először a keze nem fejlődött rendesen, majd a csípője és a lábai is – saját megfogalmazása szerint – “kacskán nőttek”. Számtalan műtéten esett át gyerekkora óta, 163 centiméternél megállt a növésben.) A részeken átívelő, tipródó, tébolyodott beszélgetéseik után – az ember szíve megszakad a fonalat vesztett, a házból kilépni nem merő Audreyért –, kisebb csoda, hogy most mégis a bárban vannak. Audrey ijedten néz körül, miközben Vedder azt énekli, hogy „félek az álmoktól, ma sem alszom”, majd amikor azt halljuk, hogy „folyik a vérem, ahogyan a könnyeim is, van egy másik belőlünk, csak egy jobb élettel”, akkor újra csak Lynch következik: a kitűnő időzítésnek köszönhetően a rendező eléri azt, hogy a hatás duplán érje a nézőt, azaz hogy Audreyért és Eddie-ért egyszerre szakadjon meg a szívünk.

twin-peaks-charlie-audrey Charlie és Audrey a Bang Bang Bárban (Kép: TVLine)

Éles kontraszt, hogy mindeközben Charlie – mintha nem érzékelné a pillanat erejét – egyszerűen csak odasétál a pulthoz, rendel két Martinit. A férj ajtókon kívüli súlytalanságát jelzi, hogy a kérése csak másodszorra jut el a címzetthez. Vedder eközben befejezi a produkcióját, a közönség tapsol, Audrey és Charlie pedig a bárpultnál üldögél. Egymás felé fordulnak, és felemelik a martinis poharukat.

– Kettőnkre, Audrey!
– Billyre – válaszolja Audrey dacosan. Billy Audrey szeretője volt, akivel a viszonyát nem is próbálta meg eltitkolni Charlie előtt. Billynek nyoma veszett.

A színpadon ekkor újra megjelenik a ceremónia mester, a bárpult felé néz, és így szól: „Hölgyeim és uraim! Audrey tánca következik!” A meglepett Audrey pánik közeli állapotba kerül. A közönség elhagyja a színpad előtti részt, és egy kört alkot. A zenekar belekezd a jól ismert dalba, Audrey pedig csukott szemmel táncolni kezd a parketten. Mintha újra a régi önmaga volna. A pillanatnyi idillnek egy féltékeny férj otromba verekedése vet véget.

– Charlie! Vigyél el innen! – rohan oda könyörögve Audrey a férjéhez, majd ugyanebben a másodpercben feltűnik valahol egy „másik” Audrey rémült tükörképe. – Mi ez? Mi ez? – kérdezi a láthatóan teljesen összezavarodott, remegő Audrey a tükörbéli önmagától, az őrület határán billegve. A nézők számára ez a teljes megsemmisülés pillanata – a harmadik évad során nem utoljára.

David Lynch sokat tesz azért, hogy ha már nem is mindig értjük azonnal minden gondolatát – egyszer talán annak is eljön az ideje -, de legalább minden porcikánkban érezzük a történetét. A film utolsó kilenc perce a teljes Twin Peaks-széria egyik legerősebb része, a rajongók számára – Eddie és Audrey párhuzamos, egymást erősítő sztorijával – pedig egyenesen filmtörténeti jelentőségű. Nem lehetünk Lynchnek eléggé hálásak érte!

____

Eddie Vedder: A homok lepereg

A keresztről nem vezet út a mennyekbe
Egy hazug ígéret megcsapolta a szívemet
A sötétben jött az üzenet
Egy test nélküli ember a kezét nyújtotta felém,
Amíg volt rá esélyem, de odalett

Odalett
És vagyok, aki vagyok
Aki voltam, soha többé nem lehetek
A homok lepereg

Látom, csontig hatol a tükörképem
Homályos szemekkel nézek vissza magamra
Tele hibákkal és együttérzéssel
Oly, oly közel
Jó útra nem térve, a jövőt elvétve
Tétlen, mint egy fosszília vagy kő, mind odalett

Odalett
És vagyok, aki vagyok
Aki voltam, soha többé nem lehetek
A homok lepereg

Egy részeg polip harcolni akar
Félek az álmoktól, ma sem alszom
A vacsoránál még jól volt, de a desszertre halott
Áldozat vagy tanú, senki sem ússza meg
Törékeny lét, a harag visszhangzik
Folyik a vérem, ahogyan a könnyem is
Van egy másik belőlünk, csak egy jobb élettel
Isten a tanúnk, de nem tesz vallomást

Mind odalett, odalett
És vagyok, aki vagyok
Aki lehettem volna
Az esélyt vissza soha nem kapom
A homok lepereg
A homok lepereg
A homok lepereg

Legutolsó Dal

A LAP TETEJÉRE