Így játsztok ti – Toolt | TOP 10+1

Share Button

Mivel az új Tool album a megjelenésre való várakozást tekintve kezd egyre komolyabb kihívója lenni a Chinese Democracynek (10 vs. 17 év), ezért mi, egyszeri Tool rajongók lassan kénytelenek leszünk helyettesítő termékeket keresni addig, amíg Maynardék nem aktivizálják lemez ügyben magukat. Az ínséges időket megunva összeszedtem magunknak tíz olyan, kimondhatatlan nevű zenekart, akik valami nagyon hasonló dolgot csinálnak, mint Adam Jonesék. Néha úgy fog tűnni, hogy kiadatlan Tool felvételeket hallotok, néhol pedig csak az egyértelmű hatások fognak előjönni. Mivel ezek kiváló zenék egytől egyig, biztos vagyok benne, hogy sokan új kedvenceket fognak avatni. Csupán egy baj van velük: hogy létezik az a fránya négyes ott Kaliforniában. És akik azért teljesen más ligában játszanak, mint a többiek.

Soen Cognitive Soen: Cognitive (2012)

#1 Soen

A Soen egy valódi progresszív/extrém metal szupergrupp. Olyan arcok alapították, mint a korábbi Opeth dobos Martin Lopez, az ex-Death, Testament és Sadus basszer Steve DiGiorgio, valamint a Willowtree énekese Joel Ekelöf illetve a gitáros Kim Platbarzdis. Nem sokat hallottam róluk korábban, ezért is volt nagyon meglepő, hogy aznap, amikor a posztot elkezdtem írni, egy kedves ismerősöm a 2012-es debütalbum, a Cognitive borítójára változtatta a Facebook coverjét. Szóval ezek szerint nem csak én ismerem a zenekart?! (Egyébként nem, jó pár cikk jelent már meg Martinékról a hazai zenei sajtóban.) A Soen tagjai egyébként nem tagadják a Tool effektust, bár a szokásos “igaz, hogy valamennyire a Tool hatott ránk, de azért…” válaszokat szokták adni. Az idelinkelt Savia című dal kezdése mondjuk szinte egy az egyben Weak And Powerless (A Perfect Circle), a többi pedig hát… talán nem túlzás a feltételezés, hogyha nem lenne Tool, akkor a Soen lenne a Tool. Bár valószínűleg ez esetben a Soen sem ilyen zenét játszana.


#2 Earshot

Ha a Soen maximumra tekerte a MJK & Co-t, akkor vajon hogyan jellemzhetnénk az Earshotot? Valószínűleg léteznek párhuzamos életek, alternatív valóság vagy valami ilyesmi, mert ha nem nézed a videót, akkor azt is hihetnéd, hogy itt bizony Maynard gerilláskodik a dalokban. Az énekes Wil Martin hangja nem csak megdöbbentő hasonlóságot mutat MJK orgánumával, de az énekdallamok is zavarba ejtően toolosok. Bár a zenekar fő dalszerzője a Led Zeppelint, a Beatlest, a Metallicát, a Thin Lizzy, a U2 és a Soundgardent nevezi meg fő hatásaként, szerintem itt azért bizony egy négybetűs banda lemaradt a felsorolás elejéről. Az egyébként szintén Los Angelesi Earshot turnézott már a Stainddel, Kid Rockkal és a Stone Temple Pilots-szal is, de a legnagyobb sikerük talán az, hogy egy-két dalukat felhasználták különböző videójátékokhoz, és hogy a Queen of The Damned (Kárhozottak Királynője) című film legendás soundtrackjén a nu metal hullám első vonalas zenekaraival együtt szerepelhettek.


#3 Ongkara

A leningrádi szentpétervári zenekarról meglehetősen kevés információt lehet összevadászni a netről. Még az is lehet, hogy épp most írunk róluk az itthoni online színtéren először, nem mintha bárkivel is versenyezni akarnánk ez ügyben. A brit progresszív rock felfogást ázsiai népzenei hatásokkal keverő, háromtagú bandának eddig két albuma jelent meg, a selftitled első 2010-ben, a második Hopes & Corpses pedig 2013-ban. Ha valakit érdekel az ilyesmi, ezek az arcok alkotják az Ongkarát: Artem Kochurov – ének, akusztikus gitár, Aidar Abrakhmanov – basszusgitár, valamint Yegor Yurkevich – dob. Az idelinkelt dal pedig az első lemez nyitótétele, ami egyszerűen annyira gyönyörűséges, hogy nem tudunk betelni vele. Bár ez nagyon Tool, az album további része kicsit kevésbé egy az egyben az. Jó szívvel tudom nektek ajánlani őket!


#4 Cire

A Cire sem vett vissza csak azért a Tool hatásokból, hogy nehogy a szomszéd megszólja őket. A New Orleansból származó zenekar motorja az énekes/gitáros/dalszerző Eric Johanson. Nem csupán a zenében van hasonlóság, hanem énekhangban is: egy lágyabb MJK-t idéz Eric, míg a dobos Chris O’Guinn legalább annyira keresi a komplexitást a dobtémákban, mint a zseniális Danny Carey. A toolos irány azért is figyelemreméltó, mert ha New Orleans, akkor ugye alapból blues, jazz vagy mocsári doom, és Johanson gyökerei is inkább Stevie Ray Vaughanhez köthetőek, mint mondjuk Adam Joneshoz. A zenekarnak eddig három lemeze jelent meg a bluesos hatásokkal teletűzdelt, korai Johanson szerzeményeket tartalmazó Pleasure Is Our Enemy (2001), valamint a már totál toolos Adrenological (2003) és a Wholesale Buyout (2006). Eric ma már Új-Zélandon él a feleségével. Reméljük Középföldén sem akasztja szögre a gitárját.


#5 Karnivool

Karnivool vagy Karnitool? Tegyük gyorsan rendbe a Karnivool kérdést. Ez az ausztrál zenekar állati jó! Talán az egész listában ők a legismertebbek – természetesen, ha azt a plusz egyet nem nézzük ott a poszt végén – és talán nem is érdemtelenül azok. A középiskolás bandaként, Nirvana és Carcass feldolgozásokkal, 1997-ben elstartolt formációban mára már csak a két zenei agy, az énekes Ian Kenny valamint a gitáros Andrew ‘Drew’ Goddard maradt hírmondónak. (Goddard egyébként a mai napig dobol (!) a Nirvanarama nevű Nirvana tribute-ben.) Az öttagú együttesnek eddig három albuma jelent meg, a debüt Themata (2005), majd a Sound Awake (2009) és az ausztrál listákon első helyig jutó Asymmetry (2013). Utóbbi producere ráadásul az a Nick DiDia volt, aki számtalan Pearl Jam (Vs, Vitalogy, Yield, No Code, Backspacer, Lightning Bolt) valamint Stone Temple Pilots (Core, Purple, Tiny Music, No 4, ShangriLaDeDa) albumon is dolgozott korábban. A Tool sok helyen ott van a Karnivool zenéjében (és Maynard is Ian hangjában), mégis fellelhető benne valami egyedi íz. Emellett szimpatikusak is a srácok, érdemes megnézni a New Day idelinkelt videóját, és a zenekar/közönség kapcsolatát. Egy Karnivool koncert felkerült a bakancslistámra, és ezzel szerintem nem csak én leszek így. Már miattuk megérte megírni ezt a posztot.


#6 Rishloo

Nocsak? Egy banda Seattle-ből, ami nem grunge vagy punk? És nem is a Sanctuary, a Nevermore, a Metal Church vagy a Queensryche az, amiről szó van? Ez a Rishloo, és a négy tagú banda ereiben rengeteg Tool vértestet mutatott ki a Grungery laborja. A zenekar 2002-ben startolt, fő hatásaikként a Beatlest, David Bowie-t, a Pink Floydot valamint a Tori Amos, Deftones, Radiohead, Porcupine Tree kvartettet szokták emlegetni a srácok (az énekes, Andrew Mailloux nagy kedvence pedig Chris Cornell). Az viszont rejtély, hogy a Tool hogyan maradhatott ki a felsorolásból. Rishloo-ék játszottak már az imént említett Karnivoollal, a Papa Roach-csal, az Ashes Divide-dal (ugye-ugye), de például a Judas Priesttel is. Az MJK hangú énekes, Andrew 2012-ben egy évre kiszállt, akkor úgy tűnt, hogy a bandának vége, de 2013-ban a srácok a folytatás mellett döntöttek. Eddig négy albumuk jelent meg: a Terras Fames (2004), az Eidolon (2007), a Feathergun (2009), valamint két éve a Living As Ghosts With Buildings As Teeth (2014). Tapasztalatom szerint a Tool rajongók nagyon kedvelik a bandát annak ellenére, hogy a hatások néha egészen nyilvánvalóak a dalokban. A progresszív zenék iránt rajongóknak például érdemes a Feathergun album címadójával, a Feathergun in the Garden of the Sunnal kezdeniük. Van benne Tool mellett némi Mars Volta is. Tetszeni fog.


#7 Kaura

A Kaura nyitott már a Toolnak (és például Rob Zombie-nak is) sőt, a debüt EP-n a Perfect Circle első felállásából is ismert, ultracool basszerlány, Paz Lenchantin is játszott az egyik dalukban (Dividing Lines). A zenekart 2005-ben alapította Los Angelesben (hol máshol?) Malcolm Guess (már szinte le sem kellene írnom, hogy az MJK hangú) énekes és Benjamin Jones dobos. És hogy tovább görgessük a Tool kötődést, a négytagú zenekar azzal a Sylvia Massyvel dolgozott együtt, aki többek között az Opiate EP-nek és az Undertow albumnak is a producere volt. A belinkelt dal, a Silence Speaks Louder pedig annyira jó (és annyira Tool), hogy egyszerűen nem tudjuk nem szeretni őket. Hatalmas zene!


#8 Feersum Ennjin

Ehhez van egy sztorim. Éppen Tominak, a hatalmas Tool rajongó öcsémnek mutattam meg a Spotifyon a készülő poszthoz kiválasztott dalokat, amikor a Feersum Ennjinhez, és a Fishing Grounds című dalhoz értünk. Tomi azonnal lecsapott a basszustémákra (és az énektémákra), hogy aztán az annyira Tool (konkrétan Schism) már, hogy jobban nem is lehetne. Akkor még – információ híján – nem is gondoltuk, hogy mennyire fülén találta a szöget. Merthogy ez a zenekar Paul D’Amournak, a Tool eredeti basszusgitárosának (az Opiate EP-n és az Undertow albumon még ő játszott) a projektje. Az elsőre nem kicsit furcsának ható nevet pedig egy sci-fi novella, az Iain (nem írtam el) Banks által jegyzett Feersum Endjinn (igen, ebben van egy ’d’ is) ihlette. A 2011-ben megjelent selftitled album első dalában, a The Fourth-ban pedig nem más dobol, mint a Tool ütőse, Paul régi jóbarátja, Danny Carey. És hogy legyen még egy Tool (és egy Kaura) közös nevező is, a producer itt is Sylvia Massy volt. Zseniális album, érdemes meghallgatni és beszerezni (valahogy)!


#9 The Butterfly Effect

A Karnivool után itt van még egy banda Ausztráliából. Ők azonban nem Perth-ből, hanem Brisbane-ből jönnek, viszont ők is sulizenekarként indultak. 1999-ben alakultak és sokáig jól is mentek a dolgaik: a világ zenei sajtója egyre többet írt róluk, fesztiválok headlinerei lettek sőt, 2014-ben még egy hathetes európai turnét is tető alá tudtak hozni (többek között játszottak Ausztriában és Csehországban is). A második, Imago címmel napvilágot látott lemez pedig egészen a második helyig kúszott fel az ausztrál listákon, máig ez a legsikeresebb kiadványuk. Egy EP és három LP megjelenése után a The Butterfly Effect kiváló, MJK hangú énekese, Clint Boge azonban elhagyta a zenekart, az új frontember pedig Paul Galagher lett. Kíváncsian várjuk a folytatást!


#10 Counterfist

Ez a rövid életű zenekar szintén Seattle-ből jött. Két LP, a 2001-es Chiral, és a 2008-as Vertical Mile után a Counterfist – most érdemes nagyot csodálkozni – egy bizonyos Sylvia Massy producerkedésével készítette el utolsó kiadványát, a 2011-es Give Up The Ghost EP-t. Bár ez egy Tool központú poszt, azért amellett nem lehet szó nélkül elmenni, hogy Seattle mennyire nyilvánvalóan jelenik meg a belinkelt – és az amúgy alapból megfelelősen toolos – dalban. A Sound Wreck a kezdő dob/basszus témában ugyanis egy az egyben hozza a Soundgarden egyik legzseniálisabb (ha nem a legzseniálisabb) dalát, a Like Suicide-ot. Jogosan merül fel a kérdés, hogy nem volt senki, aki szólt volna a srácoknak a nyilvánvaló hasonlóságról?


+1 Dream Theater

Az talán köztudott, hogy a Dream Theateres srácok mekkora Tool rajongók. Több kritikus szerint a Six Degrees Of Inner Turbulence albumon rengeteg hatás fedezhető fel Adam Jonesék munkássága nyomán. A legegyértelműbb áthallás újrahasznosítás tisztelgés az egyébként zseniális Metropolis Pt. 2: Scenes From A Memory albumának Home [Scene Six] című tételében hallható. John Myung basszusgitáros a Fourty Six & Two témáját idézi meg a dal elején.


És ha még ezek után sem untad meg a zenehallgatást, érdemes rákeresned az alábbi zenekarokra és dalokra, amik szintén erős Tool hatással bírnak: Jurojin – The Scars, Miosis – Our Floods, Ceterum – Imbue Élan Vital, Chevelle – An Island, The Cronicles of Israfel – Laudanum, és a sor talán a végtelenségig folytatható. Egy azonban biztos: az eddigi, huszonnégy éves pályafutásuk során kiadott, mindössze négy album és egy EP elég volt a Toolnak ahhoz, hogy a rock/metal színtér egyik legnagyobb hatású zenekara legyen. Most már tényleg jöhetne az az új lemez!

4 hozzászólás

  1. Zsolti

    Én még az Underground Moon projekt egyszem 2002-es lemezét (illetve néhány dalát) is a jól sikerült Tool-epigonok közé sorolnám. Ha nem lenne Tool, lehetne zseniális, így csak jó. 🙂

  2. dragaeon

    + Tacoma Narrows Disaster, Pinchbeck, Bokor, Lizzard, Prisma, Superb Lyrebird, Stereopiate, Miosis, Miocene, Fissure, Celestial Son (Drone), Demians, Crib45, Cog, Breaking Orbit, Absolace

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.