Az idei évben jobbnál jobb lemezek érkeztek Seattle-ből és környékéről, de a világ más pontjain is egészen kiváló alkotásokkal jelentkeztek a helyi zenészek. A 2023-as év kitekintéseit fókuszba helyező Mindeközben-sorozatunkat angliai és ausztráliai körképünk után Kanadában folytatjuk. Pintér Miklós szubjektív ötös listája az esztendő legjobb nem-seattle-i zenekarainak felvételeiből. Harmadik rész.
Sehol egy Lóbelt? Sehol egy Ledfold? – kérdezi csodálkozással vegyes felháborodással barátját, Fikusz Kukiszt Ponciusz Pilátusz a Brian élete című film egyik legviccesebb jelenetében. Nos, a 2023-as kanadai zenei felhozatallal kapcsolatban mi is kérdezhetnénk ugyanezt! A legnagyobb alt rock/alt metal előadók ugyanis nem voltak különösebben aktívak az évben: Alanis Morissette csupán egy karácsonyi EP-t jelentetett meg mások dalaival, plusz a Yellowjackets című amerikai sorozathoz készített No Return feldolgozásokkal. Potenciális jelöltjeink, a Three Days Grace, a Monster Truck, a Protest The Hero, a Saint Asonia és az Alexisonfire nem mutatott be új felvételt, a régi nagyokról – a Voivod kivételével – nem is beszélve. A post grunge bandák közül a Theory of a Dead Man ugyan új albummal jelentkezett, a Nickelback nem, de esetükben meg nem vagyunk célcsoport.
Az eddig megszokottak szerint most is ábécé sorrendben jönnek a dalok, de most szó szerint, mivel fura módon most csak a, b és c betűs előadók maradtak fent a rostánkon!
Art of Dying – All Too Real
A vancouveri Art of Dying nem egy friss banda, 2004-ben alakultak, vagyis a jövő évben ünneplik fennállásuk huszadik évfordulóját. Az alternatív rock/post grunge vonalon mozgó zenekar öt nagylemezzel büszkélkedhet, az alapító kvintettből ma már azonban csak Jonny Hetherington énekes aktív tagja a csapatnak. Érdekesség, hogy a banda basszusgitárosa, Cale Gontier, a Three Days Grace korábbi énekesének, a Saint Asonia nevű amerikai-kanadai szupergruppból is ismerős Adam Gontiernek a testvére.
A srácok különböző turnékon nyitottak már a Shinedown/Stone Sour kettősnek, az Avanged Sevenfoldnak, a Papa Roachnak, az Apocalypticának, de még Marilyn Mansonnak is.
Az Art of Dying legutóbbi EP-je, a hétszámos Ready for a Good Time 2022-ben jelent meg, de a zenekar azóta is aktív, az All Too Real című, egészen kiválóan sikerült daluk mellett a Let’s Go és a Phoenix is új, 2023-as felvétel. Érdekesség, hogy Jonny Hetherington a zenélés mellett a barbecue-záshoz használt szószok bizniszébe is belevágott, saját márkás termékeket dobott piacra Jonny Hetherington Essentials néven.
***
Big Wreck – Fear & Cowardice
A neo-prog/grunge Big Wreck eredetileg 1992-ben indult, még Still Waters néven. A bandát – amely 1994-ben változtatta meg a nevét, mert elégedetlenek voltak a Still Watersszel -, a híres bostoni Berklee College of Music négy, Torontóból érkező diákja alapította (ma már csak Ian Thornley énekes-gitáros a zenekar tagja közülük). Néhány évnyi bostoni és torontói koncert után a banda leszerződött a világ egyik legnagyobb lemezkiadójához, az Atlantic Recordshoz (lásd még Melvins, Queensryche, Stone Temple Pilots, King’s X, Hootie & the Blowfish, Primus és így tovább).
A zenekar az 1997-es debüt In Loving Memory Of… óta további hét LP-t dobott piacra, pályafutásukba még egy hosszabb leállás (2003-2010) is belefért. Az újjáalakulás évtizedének végén sajnos nem kerülte el a tragédia Thornleyékat: 2019. június 5-én Brian Doherty alap-gitáros 51 éves korában elvesztette a (tüdő)rákkal vívott harcot.
A zenekar 2023. augusztus 29-én 7 néven először jelentkezett új kiadvánnyal Doherty nélkül: valójában három EP (7.1, 7.2, 7.3) anyaga lett összesítve (a 7.3 nyitódalát, a Full Displayt, Ian Thornley Alain Johannesszel írta), majd november 24-én lendületből egy újabb anyagot adott ki.
A Big Wreck frissen megjelent Pages című albumának producere az a Nick Raskulinecz volt, akinek munkája többek között a legutóbbi Alice in Chains lemezeken is hallható.
A Big Wreck hatalmas banda, érdemes elmerülni a teljes életműben!
***
Bleeker – Walken
Az Ontariói Orilliából jött az alternatív rockban utazó Bleeker. Eredetileg Bleeker Ridge volt a nevük, post grunge-ot játszottak, és annyira jók voltak, hogy sorban álltak értük a kiadók. A Jimi Hendrix és Joe Walsh feldolgozásokkal induló srácokat azonban tinédzserkoruk miatt többen fáztak leigazolni, végül két magánkiadásban kiadott albumok (Undertow, 2004; The Rain 2006) után a Roadrunner elvitte őket 2010-ben, már náluk jelent meg az első nagykiadós lemezük, a Small Town Dead.
Az alapítók, a Bleeker Streeten lakó Perkins- és a Ridge Streeten felnövő Steinke-testvérek útjai 2016-ban különváltak, pontosabban Ridge-ék távoztak (Dustin Steinke a Sixx A.M. dobosaként turnézott).
A banda Bleekerként folytatta a korábbi grunge-jegyeket némileg maga mögött hagyva, sokkal inkább az alternatív rock felé kacsintgatva.
Az új formáció – Taylor Perkins énekes, Cole Perkins gitáros, Mike Vandyk basszusgitáros és Chris Dimas dobos – eddigi egyetlen lemeze 2016-ban jelent meg Erase You címmel és pazarul sikerült. Legfrissebb daluk, a Walken 2023. október 13-án debütált és nem különben erős lett. Az új albumot tűkön ülve várjuk!
***
Cancer Bats – Weird Punx
Ha meg kellene nevezni a legerősebb 2023-as nem-seattle-i dalokat egy short listen, a Cancer Bats Weird Punx című dala egészen biztosan ott szerepelne rajta. A torontói hardcore punk banda olyan energiával tolja 2004 óta, hogy már csak emiatt is jár nekik az ováció. Liam Cormier dobosból lett énekes különösen nagyot megy, érdemes megnézni a zenekar koncertfelvételeit, az meg külön extra, hogy több esetben is a hazai Chief Rebel Angel ugrik be róluk.
A banda legutóbbi lemeze, a Psychic Jailbreak még 2022-ben jelent meg, erről maradt le a Weird Punx, ugyanis a zenekar úgy érezte, hogy a dal többet ér annál, hogy valahol megbújjon a lemezen, önmagában kiadva sokkal nagyobbat üt majd. De ez még nem minden!
A Cancer Bats 2023-ban kiadott egy ötdalos Black Sabbath feldolgozás EP-t is, Bat Sabbath néven, Masters of Duality címmel.
A srácok annyira komolyan veszik a dolgot, hogy még egy november-decemberi koncertturnéra is elvitték az anyagot Kanadában. Chlidren of the Grave, Iron Man, Into the Void, N.I.B., Warpigs. Nem rossz, nem igaz?
A Cancer Bats állat.
***
City and Colour – A Little Mercy
A City and Colour az ontariói St. Catharinesből induló post-hardcore szupersztár Alexisonfire-gitáros, Dallas Green csodaszép szólóprojektje. A produkció az előadó után – Dallas (City) Green (Colour) – kapta nevét, őt pedig a Philadelphia Phillies híres baseball menedzsere, George Dallas Green miatt hívják így. Az első album, amit az előadó a saját pénzén vásárolt, az Alice in Chains Dirt című lemeze volt, amit a tizenkettedik születésnapjára szerzett meg 1992-ben.
Green egyszer azt nyilatkozta, hogy ha az emberek mélyebben meg akarják érteni, miért olyan zenét játszik, amilyet, a válasz az Alice in Chainsben keresendő.
A City and Colour idén márciusban megjelent The Love Still Held Me Near című lemeze már a hetedik a sorban, és ismét csak nem egy vidám kiadvány – nem véletlenül. Az előadó egy éven belül elvesztette jó barátját, első zenekarának dobosát, Nicholas Osczypkót, valamint a City and Colour producerét és hangmérnökét, Karl Barehamet, ráadásul feleségével, a tévés műsorvezetőként dolgozó Leah Millerrel is a válás küszöbére kerültek. A nehézségek, az érzelmi megpróbáltatások – ahogyan az annyi más előadónál is előfordult már – a legjobbat hozták ki Greenből. A The Love Still Held Me album gyönyörű lemez lett!
__
Sorozatunk első része, a Mindeközben Angliában – 2023-as zenei kitekintő ide kattintva olvasható!
Sorozatunk második része, a Mindeközben Ausztráliában – 2023-as zenei kitekintő ide kattintva olvasható!
Sorozatunk negyedik része, a Mindeközben az Egyesült Államokban – 2023-as zenei kitekintő ide kattintva olvasható!
__
