2021-ben jelent meg Szarka József zenei menedzser, újságíró Kulcsdalok című könyve, amely a szerző életére legnagyobb hatást gyakorló zenei szerzemények és ezzel párhuztamosan saját élettörténetének egyes, fontosabb állomásait meséli el. A kiadvány sok-sok grunge-vonatkozású tartalommal bír, most a Mother Love Bone Man of Golden Words című dalához írt fejezetből közlünk egy részletet.
Mother Love Bone
Man of Golden Words
Zene: Jeff Ament, Greg Gilmore, Stone Gossard, Brice Fairweather, Andrew Wood
Szöveg: Andrew Wood
1990. január legelejére érett meg bennem a gondolat, hogy külföldi zenekarokkal is felvegyem a kapcsolatot. Az angol tudásom elérte azt a szintet, hogy írásban be tudjak mutatkozni, és az alapvető kérdéseket fel tudjam tenni azoknak az alkotóknak, akik felkeltették az érdeklődésemet. Az amerikai power metalt zseniálisan játszó Oliver Magnum zenekar gitárosa, Monte Humphrey az elsők között válaszolt a megkeresésemre, és az egyik levelét egy olyan szórólapra írta, melyet egy induló fanzine készítőjétől kapott.
A The Observation Deck motorja Severina Hussey volt, aki a The Mission frontemberének tiszteletére, és az egyik kedvenc daluk hatására választotta írói álnevét. Rengeteget leveleztünk, évekre meghatározó barátság alakult ki köztünk. Az első The Observation Deck-kiadványban már szerepelt egy Sieges Even lemezajánlóm, és a holland Pandemonium demóismertetője. A második és harmadik kiadványnak már a borítóját is én raktam össze, és egy Titan Force-interjúm is helyet kapott a lapban.
Az információk cseréjéhez hozzátartozott, hogy jobb híján – nem volt Spotify, YouTube, de még internet se – válogatáskazettákat készítettünk egymásnak, hogy bemutassuk azt a színteret, amelyben éltünk, és a kedvenceinket, melyről a másik még nem hallott. Én a progresszív metal zenekarokat (Watchtower, Psychotic Waltz, Dream Theater, Mekong Delta, Meshuggah) favorizáltam, Severina egy alternatívabb zenei világ elkötelezettje volt, így válogatáskazettáin sok brit banda is helyet kapott.
1990. november 2-án kaptam egy kazettát, melynek végén kilenc Sisters of Mercy-, hat The Mission-, egy Danzig-nóta után felcsendült egy dal, ami megváltoztatta az életemet. A zongora első hangjai megnyitották a szívemet, és egy égi csatornát.
A Man of Golden Wordsben benne van minden, amiben hiszek. Minden, ami fontos számomra.
Szavak és zene. Kommunikáció. Harminc évvel később is rezonál bennem. Itt ülök a kulcsi házunk kertjében, amely olyan gyönyörű, mint a legszebb, legékesebb templom. Rigók, verebek, gerlék, szajkók, búbosbankák járnak az apró kerti tóra inni, vagy kergetik egymást évődve a fák lombjában. Szerelmes vagyok a zenébe, ami életem hajtóereje, egy olyan nemzetközi nyelv, mely tényleg összeköti az embereket. Egy olyan eszköz, amivel a kimondhatatlant is el lehet mesélni. Kegyelmi állapot. Most is ugyanaz a vágy hajt, mint régen, hogy elmeséljek neked valamit, megosszam veled a szívemben rejtőző boldogságot.
Két további Mother Love Bone-dal is megbújt a kazetta B oldalának végén. A Stargazer, melyet Andy a szakításuk után, egykori menyasszonyának, múzsájának, Xana La Fuentének írt, csodaszép, de a zene szeretetéről írt himnusz mennyei magasságába csak a kazi végére másolt Gentle Groove emelt újra. Olyan elementáris erő lakozik a dalban, olyan szívszorítóan mesél a vágyról, a társunk keresésének fájdalmáról, hogy Andy Wood örökre meghatározó alkotóvá vált számomra.
A kazetta jelentősségéről sokat elmond, hogy 1990 december végéig egyetlen grunge témájú cikk jelent meg a Metal Hammer & Hungarica magazinban, egy negyvenegy szavas ismertető az Alice In Chains Facelift című albumáról, és nincs tudomásom arról, hogy bárhol máshol említésre méltó cikk jelent volna meg a műfajról addig. A Nirvana és a TAD 1989. november 21-i Petőfi Csarnokban adott koncertjéről megjelent egy nyúlfarknyi beharangozó a Pesti Műsorban, a Második Látás fanzine harmadik számában szerepel egy rövid L7 ismertető, de például Andy Wood zsenialitásáról csak a Temple of the Dog projekt kapcsán értesülhetett a nagyközönség.
Túl későn, hiszen Andy 1990. március 19-én herointúladagolásban meghalt. Az egyetlen Mother Love Bone-album is posztumusz látott napvilágot Apple címmel július 19-én tizenhárom dallal.
Az Apple minden idők egyik legkedvesebb albuma számomra. És egyértelműen Andrew Wood szerzeményei miatt.
A már említett három dalon túl a mágikus Crown of Thornst is ő komponálta. Persze az egész albumot imádom elejétől a végéig, már csak azért is, mert az összes szöveget Andy írta. Például a This is Shangrila óriási kezdőnóta, újabb óda a zene felszabadító erejéről. A Stardog Champion pedig a túlélés himnusza egy mágikus gyerekkórussal a végén. A Jeff Ament basszusgitáros zenéjére épített Holy Roller egyszerre hozza a Guns N’ Roses által tökélyre fejlesztett amerikai rock and roll hangulatot, és előlegezi meg a Pearl Jam hangzását. A Stone Gossard harmóniáiból alkotott Bone Chinára rányomja borongós bélyegét az énekes melankóliára való hajlama, míg a szintén a későbbi Pearl Jam gitáros által komponált Come Bite the Apple vidámabb, nagyobb íven mozog, és a King’s X-et idéző többszólamú vokálmegoldásai miatt igazi gyöngyszem. A varázslatosan lüktető Heartshine és a lemez közepén megbújó Captain Hi-Top igazi zenekari alkotás, Andy, Jeff, Stone és Bruce Fairweather gitáros, Greg Gilmore dobos együtt rakták össze őket. A lemez végén található Man of Golden Words – Gentle Groove – Crown of Thorns triumvirátus közé két középtempós, középutasnak nevezhető Gossard-nóta, a Capricorn Sister és a Mr. Danny Boy ékelődik, talán csak azért, hogy ne veszítsük el végleg a valósággal való kapcsolatunkat a három eufóriát okozó dal miatt.
Ezeken kívül csak pár felvétel őrizte Andy zsenialitását. Az 1989-es Shine EP-n van három kompozíció, ami nem került fel az albumra, a Lady Godiva Blues viszont előkerült egy újrakiadás kapcsán. Első zenekaráról évekig csak a legendás Deep Six válogatásalbumon szereplő két dal révén tudtunk. Én csak a kilencvenes évek közepén hallottam a lemezt, melyet a Green River zenekar – itt gitározott a Mother Love Bone előtt Gossard – Come on Down című albumával együtt azonnal MiniDiscre másoltam.
Az apró hanghordozókat a rajtuk levő zene és a feledés homályába veszett technológia miatt is különleges kordokumentumként, becses kincsként őrzöm azóta is.
Aztán 1995-ben megjelent a Malfunkshun demóit összegyűjtő Return to Olympus album Gossard és Regan Hagar dobos Loosegroove elnevezésű kiadójának gondozásában. Ezek a felvételek inkább a történészek számára izgalmasak, hallgatni nem olyan felemelő, mint az Apple-t.
Halála után sokan méltán sokat foglalkoztak Andy hagyatékával. Rögtön ott a zseniális Temple of the Dog-album, melyet egykori szobatársa, Chris Cornell hozott össze Jeff és Stone segítségével, hogy kiírják magukból a fájdalmukat. Hozzájuk csatlakozott Mike McCready gitáros, akivel épp a Pearl Jam megalakításán dolgoztak. A dobok mögé Matt Cameron ült, aki akkoriban Chrisszel a Soundgardenben muzsikált, majd a sors érdekes játékának köszönhetően, 1998-ban csatlakozott a Pearl Jamhez. Három dalban vokálozik, a Hunger Strike-ban pedig fő szólamot visz az az Eddie Vedder, akivel épp csak ismerkedni kezdtek a Pearl Jam muzsikusai. Még nem volt a banda tagja, épp csak visszaküldte a szövegötleteivel, énekdallamaival három későbbi PJ klasszikus demóit, amikor elhívták a TOTD sessionbe. A formáció a Man of Golden Wordsből kölcsönözte nevét és a lemezcímet.
Andyről 2005-ben dokumentumfilm készült, melynek 2011-es DVD-kiadásának részeként egy egész lemeznyi kiadatlan felvétel látott napvilágot Melodies and Dreams címmel. Közben Kevin és Regan újraindította a Malfunkshunt, hogy Andy kiadatlan szövegeire zenét írjanak. Andy gondolatai a csodálatos Shawn Smith hangján szólalnak meg a Monument című albumon, ami önmagában tiszteletre méltó emlékművé avatja a próbálkozást, de az egyetlen korábban publikált dal feldolgozása, a Man of Golden Words toronymagasan emelkedik ki abból a dalcsokorból is.
___
(Szarka József Kulcsdalok című könyve itt rendelhető meg magyar és angol nyelvű verzióban, valamint különleges gyűjtői kiadásokban.)
