Gábor András, az Ozone Mama gitárosa személyes hangvételű írással búcsúzik Mark Lanegantől.
Prológus
Mindig fájdalmas belátni, hogy ilyen rövid lehet a földi lét, főleg, amikor egy olyan művésztől búcsúzunk, aki 57 év alatt nemcsak valami rendkívülit alkotott, de egyben különleges jelenségnek is számított a kortárs zenei világban. Mark Lanegan egy igazi „one way street” jelenség volt, ha valaki egyszer rákattant a dalaira, onnan nem volt visszaút.
Ki volt Mark Lanegan?
A Washington államból származó Mark William Lanegan a tragikusan fiatalon elhunyt Kurt Cobain (Nirvana) mentora és egyúttal jó barátja volt. Korunk egyik legegyedibb amerikai énekes-dalszerzőjének sötét szövegvilágát olyan kanyargós, rögös élethelyzetek inspirálták, amelyekben helyet kaptak a drogok, az alkoholizmus, a balesetek, a tinédzserkori letartóztatások, a kilátástalanság, és egy alkalommal még az utcára kerülés is.
Az Egyesült Államok északnyugati sarkának (Pacific Northwest) hideg, komor és borongós hangulatát magával vitte még a melegebb éghajlatú Los Angelesbe is, ahová a harmincas éveiben költözött. Utolsó lakhelye egy idilli hely volt a festői Írországban, ahol a pandémiát próbálták átvészelni a feleségével. Itt érte végül utol a halál.
A viszontagságos életű énekes ikonikus hangját jó okkal kedvelte számos Tom Waits és Nick Cave rajongó is. (Bár a Tom Waits hasonlatot az énekes nem preferálta, Nick Cave-nek maga is nagy rajongója volt.) Sokan grunge egyik ősatyjaként emlegették, ami szerintem csak részben helytálló, hiszen a mára kultikussá vált első zenekarának (Screaming Trees) karrierje sosem ért el olyan magasságokat, mint pár kortárs seattle-i grunge bandáé. Mark-ot inkább a megszámlálhatatlan kollaboráció (Queens of the Stone Age, UNKLE, Melissa Auf Der Maur, Greg Dulli, Isobel Campbell, Duke Garwood, Moby stb), illetve rendkívül sokszínű szólólemezei tették híressé.
Hogyan kerültem kapcsolatba Mark Lanegannel?
Rendhagyó módon ismertem meg a zenéjét. Először a gimiben olvastam a Screaming Treesről egy Rolling Stone magazinban, amit az édesapám hozott egy külföldi útjáról, majd pedig egy hasonlóan nagy zenerajongó szomszédom ajándékozott meg a zenekar Sweet Oblivion című albumával. (A sors fintora, hogy évekkel később ennek az egyébként sebészorvosként dolgozó szomszédomnak a műtőasztalán kötöttem ki.)
Miután begyűjtöttem az összes Screaming Trees lemezt, elkezdtek érdekelni Mark szólóalbumai is. Éppen ekkoriban jött ki a Queens of the Stone Age Songs for the Deaf című albuma, amelyen Lanegan több dalban is énekelt. Nem sokkal később jelent meg a Bubblegum LP, amelynek bécsi turné állomására el is jutottunk néhány kedves barátommal, akikkel épp a minap keseregtünk Mark halálának a hírén. A zenéje sokkal többet jelentett nekünk holmi átmeneti tini rajongásnál! Összesen tíz alkalommal láttam őt élőben különféle formációkban, külföldön és idehaza egyaránt (Mark Lanegan Band, Twilight Singers, Gutter Twins, An evening with Greg Dulli and Mark Lanegan stb). Egyszer sikerült találkoznom vele egy dedikálás során, ahol kezet is ráztunk.
Mark halálhíre tehát nem csak azért vágott a földhöz, mert eltávozott az általam legnagyobbra tartott kortárs énekesek egyike, hanem azért is, mert az 57 éves kor igazságtalanul korai a halálhoz. Mark Lanegan még hosszú éven át alkothatott volna, albumok sorával és vendégszereplések tucatjaival nyűgözhetett volna le minket.
Egyelőre nem tudjuk pontosan, hogy mi okozta a halálát, hiszen a koronavírusból tavaly elvileg felépült. A betegség okozta hallucinációit és halálközeli élményeit a közelmúltban meg is örökítette Devil in a Coma című memoárjában. Újabb furcsa csillagállás következménye lehetett, hogy pont a tragédia előtt két héttel rendeltem meg a könyvet, amely éppen Mark halálhírének napján érkezett meg.
Mit jelentett számomra Mark Lanegan?
A komor, bariton hangú énekes zenéje és szövegei mesterművek voltak a legmagasabb szinten, zsenialitása számomra egyenértékű David Bowie és Nick Cave tehetségével. Annak idején, az egyetemi években, már az első zenekarommal is dolgoztunk fel Screaming Trees dalokat. Nekem ő nem csupán egy falakat díszítő poszterarc volt, hanem AZ igazi művész, akinek egy-egy dalához a húszas éveim második felétől a mai napig rengeteg meghatározó élményem kapcsolódik.
Egyszer az egyik bécsi koncertjére vittünk neki egy üveg magyar bort ajándékba, amelyet végül nem adtunk oda neki, ugyanis a basszusgitárostól megtudtuk, hogy Mark már évekkel azelőtt felhagyott a piálással. Egyébként könnyebben azonosulok azokkal a lemezeivel, amelyek már a tiszta korszakában íródtak, mert ezek egy érett, sok mindent megélt művész életének a lenyomatai. Ha meg kellene neveznem a kedvenc lemezeimet tőle, akkor talán (a teljesség igény nélkül) ezek lennének azok: Bubble Gum, Blues Funeral, I’ll Take Care Of You, Field Songs, Whiskey For The Holy Ghost.
Epilógus
Mark Lanegan számíthatott rá, hogy nem lesz hosszú életű: szövegeinek gyakran visszatérő eleme a halál. „Boldogtalan lennék, ha sosem halnék meg” – nyilatkozta 2018-ban egy interjúban. Szerinte már az 53 év is nagyon hosszú idő volt, élete során mégis többször sikerült elkerülnie a kaszást (erről mesél például a When Your Number Isn’t Up című dalban).
Sokunk számára nélküle már nem lesz ugyanolyan a világ, viszont rendkívül hálásak lehetünk neki, hogy egy hihetetlenül változatos, fantasztikus életművet hagyott ránk, amelyben helyet kapott a grunge, a folk-country, az alternatív rock, a gothic americana, az electro és számos egyéb műfaj. A hangja egyedi és összetéveszthetetlen volt. A dalok sokszor tökéletes harmóniában voltak a hangulatommal, szövegei gyakran segítettek át nehéz pillanatokon, és ezzel egészen biztosan nem vagyok egyedül. Mark Lanegan a grunge egyik utolsó élő legendája volt, akit most „az éjszakai portás” végleg haza szólított.
Kibaszottul fogsz hiányozni, Mark Lanegan! Egy egész generációra voltál óriási hatással. Köszönöm a dalaid melankolikus, mégis édes pillanatait, a felbecsülhetetlen értékű zenei inspirációt és ezt az egész utazást!
Nyugodj békében!
__
Aki kicsit mélyebben meg szeretné ismerni Mark Lanegan-t, olvassa el az önéletrajzát (Sing Backwards and Weep). Ajánlom továbbá a mesterséf, Anthony Bourdain „Parts Unknown” nevezetű műsorának „Mark Lanegan with Anthony Bourdain” című részét, illetve az énekes Joseph Arthur „Come To Where I’m From” youtube podcastjának a Mark Lanegannel készített epizódját.
__
Mark Lanegan fotó: Lauren Slusher
