A grunge zenészek különböző társművészetekhez való vonzalma mindig izgalmas mellékága volt zenei kreativitásuknak. Az underground szemléletmód mellé nem lehetett könnyű a sorba illeszteni a Hollywood-i mozit, és mivel az már inkább mainstream volt, nem is könnyen azonosultak vele a művészek. Persze vannak kivételek – ilyen a nagy grunge film, a Facérok – de még így sem volt egyszerű összeszedni öt olyan videót, amiket a zenekarok a soundtrack-ek alapjául szolgáló filmek szellemében forgattak. A szűkítés ellenére jó kis dalokat találtam.
A moziplakátok mindent elmondanak a filmek minőségéről
State Of Love and Dogs
A grunge zenét meglepően sok a mozifilmben és tévésorozatban használták fel a rendezők az egyes képi szituációk erősítésére. Ahogyan az IMDb-n vadásztam dalokra, érdekes dolgora lettem figyelmes. A kilencvenes évek elejétől voltak már próbálkozások, de inkább a kétezres évek elejétől nyúltak hozzá a Seattle-i zenekarok szerzeményihez a filmesek. Onnantól kezdve viszont hihetetlen mértékben megnőtt a grunge jelenléte a moziban. Emiatt be kellett tennem valamilyen szűkítést, és mivel moziról van szó, úgy döntöttem, hogy azok közül a soundtrack-ek közül válogatok, ahol az adott film valamilyen formában megjelenik a videókban.
Így sajnos olyanok estek ki a kalapból, mint a Man Of The Hour a Pearl Jam-től (Nagy Hal/Big Fish), az egyik kedvenc Soundgarden dalom, a Blind Dogs (Egy kosaras naplója/The Basketball Diaries), a What The Hell Have I? az Alice In Chains-től (Az utolsó akcióhős/Last Action Hero), a Nearly Lost You a Screaming Trees-től és a Pearl Jam State Of Love And Trust/Breath kettőse a Facérokból, Chris Cornell egy szál gitárral előadott Like Suicide-ja a Mi a franc van/So Fuckin’ What-ból vagy a Monster Magnet Look To Your Orb For Warning-ja a The Matrix-ből. És még sorolhatnám naphosszat a jobbnál jobb szerzeményeket.
Az alábbi öt track kivétel nélkül beilleszthető ebbe a sorba, ha a dalok nagyszerűségét nézzük. Kicsit talán idegenek a grunge világától az ilyen videók, de a lista így is méregerősre sikeredett.
Nézzük a Top 5-öt!
#5: Live – Forever May Not Be Long Enough | Skorpiókirály (The Scorpion King)
A Live ötödik albumának, a célirányosan csak V-nek keresztelt album egyik legmeglepőbb tétele volt ez a dal. A The Distance to Here után erős váltás volt a modernizált hangzás, egy Tricky nevű fickó rappelése a Simple Creed-ben, a Deep Enough remix verziója bónuszként a cd végén, és a külső dalszerzők (ennél a dalnál Glen Ballard – lásd még például Alanis Morissette: Jagged Little Pill album) bevonása Ed Kowalczyk-ék zenealkotási folyamatába. A Forever May Not Be Long Enough nem meghatározó tétele a lemeznek, de valami olyan gyönyörűségesen szól jó minőségű cuccon, hogy a hangzás még a refrén furcsa dallamtalanságát is feledteti. Ritkán futok bele a dalba, de akkor mindig szívesen hallgatom meg. A filmben a lezárásnál kerül előtérbe, annak legnagyszerűbb pillanatában szólal meg. A végefőcímnél.
Skorpiókirály (The Scorpion King)
Rendezte: Chuck Russell
Főszereplők: Dwayne Johnson, Steven Brand, Michael Clarke Duncan, Kelly Hu, Bernard Hill
Debütálás: 2002. április 19.
Az IMDb-n 5,5 csillagnál áll a film értékelése.
#4: Soundgarden – Live to Rise | Bosszúállók (Avengers)
Ezt a filmet nem láttam, és bevallom őszintén, hogy nem is nagyon érdekel, hogy mit hoz össze Amerika Kapitány a Vasemberrel meg Hulkkal, meg még ki tudja ki mindenkivel. A szereplőgárda lélegzetelállító, ahogyan a film sikere is. A zenéről viszont nagyon fontos megjegyezni, hogy egy kisebb grunge-történeti mérföldkő a Live To Rise, amivel nagyon hosszú csendet tört meg a Soundgarden. A hírek esetleges újjáalakulásról és egy új lemezről szóltak, szerencsére mindkettő igaznak bizonyult. A Live to Rise a régi ’garden időket idézi, majd szép csendben átcsúszik Chris Cornell szólódolgaihoz hasonló hangulatba, hogy aztán a dal végére újra előjöjjön a srácokból a Loud Love korszak. Az viszont tíz pontos.
Bosszúállók (Avengers)
Rendezte: Joss Whedon
Főszereplők: Robert Downey Jr., Chris Evans, Scarlett Johansson, Mark Ruffalo, Gwyneth Paltrow, Samuel L. Jackson
Debütálás: 2012. május 4.
Az IMDb-n 8,2 csillagnál áll a film értékelése.
#3: Eddie Vedder – Guaranteed | Út a vadonba (Into The Wild)
Eddie Vedder régi cimborája, Sean Penn rendezte ezt a valós történeten alapuló filmet. Egy frissen végzett egyetemista srácról szól, aki felad mindent, amiért addig küzdött, és nyakába veszi a vadont. A dal, a két kivétellel csupa Eddie Vedder szereményt tartalmazó filmzene/szóló albumon jelent meg. Eddie 2008-ban Golden Globe-ot nyert vele, kapott Grammy jelölést is, de hát tudjuk, hogy mennyire tartja fontosnak az ilyen jellegű elismeréseket.
Út a vadonba (Into The Wild)
Rendezte: Sean Penn
Főszereplők: Emile Hirsch, Vince Vaughn, Kristen Stewart, Zach Galifianakis, Catherine Keener, Hal Holbrook
Debütálás: 2007. október 19.
Az IMDb-n 8,2 csillagnál áll a film értékelése.
#2: A Perfect Circle – Passive | Constantine, a démonvadász (Constantine)
Tudom, a Perfect Circle nem Seattle-i, és nem is annyira grunge. Viszont minden grunge rajongó szereti. Maynard James Keenan és Billy Howardel egy egészen egyedi hangzásvilágot alkotott meg, amit Maynard fantasztikusan kifejező hangja miatt lehetetlen nem szeretni. A Constantine-ban a Passive-nek komoly szerepe van – hasonlóan a Sinlgles/State Of Love And Trust párhuzamhoz – itt is egy szórakozóhely hangulatát hivatott felpörgetni, csak itt bulizó Seattle-i fiatalok helyett Los Angeles-i démonok, meg ki tudja még miféle rosszarcú pokolfiúk és pokollányok próbálják meg magukat jól érezni a klubban. Meg aztán ide nem is olyan könnyű bejutni, mint a Seattle-i buliba. Keanu Reeves megkapja, amit akar, és gyilkolászhatja tovább kedvére a pokol angyalait.
Constantine, a démonvadász (Constantine)
Rendezte: Francis Lawrence
Főszereplők: Keanu Reeves, Rachel Weisz, Shia LaBeouf, Tilda Swinton, Gavin Rossdale
Debütálás: 2005. február 18.
Az IMDb-n 6,9 csillagnál áll a film értékelése.
#1: Alice in Chains – Would? | Facérok (Singles)
A legismertebb Alice in Chains dal, minden koncertek csúcspontja. A Facérok filmzenealbumának nyitó és az AIC Dirt-jének záró tétele. A klipje szorosan kapcsolódik a film hangulatához, mintha kimaradt jelenetek tömegéből ollózták volna össze. A filmben a főszereplők – Linda Powell (Kyra Sedgwick) és Steve Dunne (Campbell Scott) éppen egy Alice in Chains koncerten vannak, a zenekar az It Ain’t Like That után játssza a Would?-ot, miközben a Citizen Dick énekese, Cliff Poncier (Matt Dillon) éppen egy újságírónak nyilatkozik – és a grunge szintér szócsöveként némi öniróniával – hatalmas baromságokat mond. A Would? nem csak az AIC, hanem a grunge történet egyik legmeghatározóbb és legnagyszerűbb dala.
Facérok (Singles)
Rendezte: Cameron Crowe
Főszereplők: Bridget Fonda, Matt Dillon, Campbell Scott, Kyra Sedgwick, Bill Pullman, Tom Skerritt
Debütálás: 1992. szeptember 18.
Az IMDb-n 6,7 csillagnál áll a film értékelése.
Cliff Poncier
És most megyek, felveszek egy kockás flanelinget, kedvem támadt megnézni a Facérokat. Működni fog ezredszer is.
Újságíró: Az ‘Érints meg, Dick vagyok’ milyen üzenetet hordoz?
Cliff: Nos, azt hiszem, az említett műalkotás… szóval ez a szám önmagáért beszél. Úgy értem, hogy van valamiféle üzenete. Szóval szól valamiről. Ahm, azt hiszem, sokan érzik úgy, hogy talán szól valamiről. Én vagyok Dick, és tessék megérinteni engem, de… persze lehet másképp is értelmezni.
Óriási!
Kihagytam valamit? Írd meg kommentben!