A Use Your Illusion turnét követő években a Guns N’ Roses és a Soundgarden története más-más irányban fejlődött tovább. A seattle-i bandák, valamint a grunge térnyeréséből profitáló alternatív rock zenekarok a Nirvana és a Pearl Jam vezetésével bődületes lemezeladásokat produkáltak. A Soundgarden kiadta pályafutása legsikeresebb albumát Superunknown címmel, miközben a belviszályok sújtotta Guns N’ Roses egyre kevésbé élvezte a média támogatását. A két zenekar közös históriája azonban itt még nem ért véget. Háromrészes sorozatunk záróepizódja.
Egy lemezen Charles Mansonnal
A Guns N’ Roses Use Your Illusion turnéja 1993. július 17-én, Buenos Airesben ért véget. Egészen 2016-ig ez volt az utolsó alkalom, hogy Slash a zenekar tagjaként színpadra lépett, Matt Sorum és Gilby Clark pedig azóta sem. Axl Rose-ék azt tervezték, hogy még 1992-ben, de legkésőbb 1993-ban kiadnak egy EP-t, csupa punk feldolgozással.
Duff McKagan: Én mindig is punk bandának tartottam magunkat. És azok is vagyunk a mai napig. Mindenki próbál beleszólni az életünkbe, hogy ezt vagy azt nem jól csináljuk, mi pedig bemutatjuk nekik a középső ujjunkat. Fuck you!
A terv aztán az idő előrehaladtával módosult, punk dalok mellett egy-két glam zenekar felvételét is rögzítették McKaganék. A Spaghetti Incident (helyesebben idézőjellel és kérdőjellel ellátva „The Spaghetti Incident?”) névre hallgató kiadvány végül nem EP, hanem LP formátumban került 1993. november 23-án a lemezboltok polcaira. Az albumra 12+1 dal került fel olyan előadóktól, mint a Skyliners, a Damned, a U.K. Subs, a New York Dolls, a Stooges, a Dead Boys, a T. Rex, a Nazareth, a Misfits, a Professionals, Johnny Thunders vagy a Fear. Na, meg a lemez végén rejtett tételként, a sorozatgyilkos Charles Manson Look at Your Game, Girl című szerzeménye.
Mint minden jó érzésű ember, David Geffen, a Guns lemezkiadójának tulajdonosa is kiakadt Axl ötletén. Hiába próbálta meg tompítani a dolgot Slash azzal, hogy ez csak valamiféle ártatlan, naiv fekete humor a részükről, senki sem nevetett a poénon.
David Geffen: Reménykedem benne, hogy ha Axl Rose felfogta volna, hogy mennyire sérti ezzel az embereket, akkor soha sem veszi fel azt a dalt. Az, hogy Charles Manson pénzhez jut a huszadik század egyik leghírhedtebb bűncselekményével szerzett hírnév miatt, elfogadhatatlan számomra.
Duff McKagan: A Use Your Illusion turné alatt itt-ott bementem egy stúdióba, és dolgozgattam saját számokon. Ezt főként azért csináltam, hogy valamivel elüthessem az időt, amit amúgy ivással töltöttem volna. Nem tudtam, mi lesz a demók sorsa. Az egyik dal, Johnny Thunders You Can’t Put Your Arms Around A Memory című számának általam feldolgozott verziója végül felkerült a GN’R Spaghetti Incident című feldolgozásalbumára, amely a Use Your Illusion turné végén jelent meg.
És bár a lemezborító dallistáján nem szerepel, de a T.Rex Buck Makane-jének újragondolásának végéhez egy 45 másodperces Soundgarden-dalrészletet is hozzácsaptak Rose-ék. Chris Cornellék tehát azzal a kétes dicsőséggel büszkélkedhetnek, hogy az egyik daluk feldolgozása egy lemezen szerepelhet egy Charles Manson átirattal. Bár erről a legkevésbé ők tehetnek.
Big Dumb Sex
A Big Dumb Sex eredetileg a Soundgarden Louder Than Love című, első nagykiadós lemezén jelent meg, 1990-ben. Hiro Yamamoto, a zenekar akkori basszusgitárosa és alapítótagja, utálta Chris Cornell szerzeményét. Úgy gondolta, hogy a Big Dumb Sex egy ostoba rock dal, egy szimpla rock’n’roll klisé. Hiába magyarázták neki a többiek, hogy kifejezetten a Los Angeles-i glam bandák primitív szexuális szövegeinek kifigurázása volt a cél, pont az általuk csak segg rocknak nevezett bandákból akarnak gúnyt űzni, Yamamoto nem vette a poént.
Kim Thayil: Hányféleképpen tudod a szerelmeskedést leírni egy dalban, amíg az nem kezd el hülyén hangzani? [A Big Dumb Sex] a segg rock zenék kigúnyolása. Elegünk volt a bandákból, akik csak célozgattak, metaforákat és szép kifejezéseket használtak a szexuális aktus leírására [a szövegeikben]. Úgy gondoltuk, hogy eldobunk mindenféle eufemizmust és azt mondjuk, amit a diszkó bandák tíz évvel ezelőtt is csak megpróbáltak elmondani [de végül nem mondtak el]. Egyszerűen csak fenékbe akartuk billenteni a késői ’70-es évek és a ’80-as évek unalmas dance és rock ‘n’ roll zenéit. A dal semmi más, mint a segg rock műfaj paródiája.
Az A&M egyik főnökét, Jerry Moss-t – aki az „M” volt A&M-ből – kifejezetten irritálta a dal szövegének nyersessége. A Soundgarden kiadójának többi embere azonban kiállt a szám mellett, mert leesett nekik, hogy mi is vele Cornellék célja. A zenekar tagjait nem nagyon érdekelte, hogy bárki – főképpen a metal bandák szövegeire kifejezetten utazó PMRC (Parents Music Resource Center) – felháborodását lecsillapítsák, de a kiadók mindig is védték az érdekeltségükbe tartozó bandákat, és a Soundgarden az A&M-é volt. A temérdek fuck miatt így egy Explicit Lyrics címke került a lemez borítójára.
A Louder Than Love azonnal elnyerte a szakma szimpátiáját és elismerését. A Chicago Tribune 1989. október 18-i száma például az egyik legelőremutatóbb lemeznek nevezte a Master of Puppets megjelenése óta. A cikk szerzője, Greg Kot így folytatta: „Ahogyan a Metallica, a Soundgarden is a metal legjobb összetevőit keresik és közben kidobálják belőle a rock-kliséket. A Big Dumb Sex-ben például az egydimenziós hard rock bandák kedvenc témáját piszkálják meg.”
Az album kapcsán először talán mindenkinek a Loud Love, a Hands All Over, a Gun vagy a Get on the Snake jut eszébe. A Big Dumb Sex állandó koncerttétel volt, érthető módon szerették is a rajongók (lehetett Chrisszel együtt kiabálni a refrén megannyi fuckját), de különösebben kiemelt figyelmet soha sem kapott, még vonalas seattle-i körökben sem. Nem volt klipje, nem jött ki kislemezen, és persze arról sem volt szó akkor még, hogy a Guns N’ Roses feldolgozza majd valamikor.
Érdekesség, hogy mégis ez volt a három dal közül az egyik, ami a C.O.C-val közös 1992-es müncheni koncert kapcsán említésre került a hazai Metal Hammer Élő fém rovatában. Lénárd László, az újság alapító-szerkesztője a következőket írta a Soundgarden fellépéséről: „Az egész csapat nem keltett olyan benyomást, minta élvezték volna a koncertet. Pedig a közönség vadul lelkesedett minden nótáért, legyen az a Big Dumb Sex (I’m gonna fuck, fuck you…) az előző lemezről vagy a Searching with my Good Eyes Closed az újról.” (A két dalon kívül csak a Jesus Christ Pose szerepelt a beszámolóban, mint „igazi heavy metal dal”.)
Egy biztos, nagyon-nagyon jól kellett ismerni az albumot ahhoz, hogy egy évtizedekkel korábban megírt, kevésbé ismert dal kapcsán a B-oldalas Big Dumb Sex valakinek beugorjon, mint lehetséges alternatív lezárás.
Azt a valakit pedig természetesen Axl Rose-nak hívták.
Tisztelgés a jó zene előtt
A Guns N’ Roses feldolgozáslemeze, a Spaghetti Incident a grunge térhódításának kellős közepén jelent meg. A zenei ízlésrendőrség központja Los Angelesből északra költözött, Seattle-be. A lemez időzítésével emiatt biztosra kellett mennie a Geffennek, így logikusan a karácsonyi piacot célozták meg a kiadónál. A Guns N’ Roses már ugyan 1992-ben is stúdiózott, de a munkálatokat csak 1993-ban fejezték be. Az elhúzódó felvételi procedúra elsődleges oka a megváltozott koncepció volt.
Gilby Clark: Amikor először nekiálltunk a felvételeknek, az alapötlet egy punk rock lemez volt. Legalábbis ezt mondták nekem. De aztán mégis csak egy sima feldolgozás lemez lett. A T.Rex-et én javasoltam. Akkoriban minden egyes napon T.Rex póló volt rajtam. Matt viccelődött is: „Oké, oké, vettük, vettük. Minden nap ebben a pólóban vagy.” A konkrét dalt nem én választottam, csak bedobtam, hogy csináljunk meg egy T.Rex számot is. A 20th Century Boy-t, a Children of the Revolution-t vagy valami mást.
A választás végül nem ezekre, hanem a Buick Makane-re esett. Axl örült az ötletnek, de nem érezte komfortosan magát a dallal, ezért felhívta az éppen otthon ücsörgő Slash-t, hogy ugorjon le hozzá a stúdióba, és énekelje fel helyette azt. Annak ellenére, hogy a gitáros élete legizzasztóbb stúdiós élményeként emlékszik a dologra, a végeredmény egészen jó lett (Axl egyébként végül végigkísérte őt). De hogyan került mintegy 45 másodpercben a dal végére a Big Dumb Sex refrénje?
Axl dobta be az ötletet, aki imádta a Louder Than Love-ot. Az elképzelés azért sem volt ördögtől való, mert maga Marc Bolan, a T.Rex frontembere is azt tartotta, hogy a Buick Makane valamiféle „Zed Rex” kísérlet volt: a dalt ugyanúgy a Led Zeppelint inspirálta, ahogyan később a Soundgarden alaphangzás nagy részét is. Kim Thayil szerint azonban ennél árnyaltabb a kép, legalábbis Zep-szinten.
Kim Thayil: A csapatban senki sem rajong annyira a Led Zeppelinért. Talán a hangzásunk hasonlít, talán vannak Zeppes elemek a zenénkben, de semmiképpen sem voltak ránk óriási hatással. Inkább olyan együtteseket tudnék említeni, mint a Hüsker Dü, a Black Flag vagy a Butthole Surfers. A bandában senkinek sincs rengeteg Zep-album a gyűjteményében, mondjuk ez nem is számít. Az Egyesült Államokban a Led Zep még ma is állandóan a rádióállomások műsorán van, szóval nem szükséges megvenned a lemezeiket ahhoz, hogy alaposan ismerd őket.
Az új Metal Hammer H 1994 februári számában közölt interjúban Duff McKagan dalról-dalra végigvette a Spaghetti Incident egyes felvételeit. Azt mondta, hogy a lemezre a legnagyobb hatásaik dalai közül szemezgettek. Emiatt különösen érdekes, amikor a basszusgitáros a Buick Makane/Big Dumb Sex párosításhoz ér.
Duff McKagan: Két legyet egy csapásra, mondhatnánk, hiszen két klasszikus rocktételt dolgozott itt egybe a Guns. Az érdekes kombináció ősi tagja, a T.Rex, a hetvenes évek elején aratta nagy sikereit Londonban – Axlék egy alig ismert nótájukat ásták elő. És hogy az egész még izgalmasabb legyen, a Soundgarden ’89-es Louder Than Love-járól hozzácsapták a Big Dumb Sex című dalocskát. Ez is azt mutatja, hogy a Spaghetti Incident nem egyszerűen tisztelgés a punkzene előtt, hanem tisztelgés a jó zene előtt.
A Soundgarden tagjai szokás szerint szűkszavúan nyilatkoztak arról, hogy megtisztelőnek tartják-e vagy sem, hogy a Guns N’ Roses feldolgozás lemezén szerepelnek. Nem futották a szokásos köröket, nem ismételgették az ilyenkor megszokott általánosságokat. Úgy tűnt, mintha teljesen hidegen hagyná a dolog a csapatot, vagy legalábbis nem rázná meg a lehetőség túlságosan őket. Egy-két mondaton kívül semmit sem sikerült kihúzni Chris Cornellékből az újságíróknak, amikor pedig igen, akkor is próbálták elviccelni a dolgot.
Chris Cornell: Tetszett. Egészen biztosan mi voltunk a legfiatalabb banda a lemezen a Guns N’ Roses mellett, ami elég király!
Cornell mondataira azonnal lecsaptak a firkászok és Slashnek szegezték a kérdést, mit szólt a frontember nyilatkozatához? Azonban csalódniuk kellett. A cilinderes gitáros gyorsan lehűtötte a kedélyeket és semmi olyanba nem ment bele, ami arról szólt volna, hogy a Soundgarden énekese tiszteletlen és hálátlan, esetleg túl semleges vagy flegma választ adott volna.
Slash: Mit kellett volna mondania? Nem beszéltem vele. Soha nem beszéltünk velük arról, hogy megcsináljuk a számot. Az egyike volt a spontán dolgoknak a stúdióban, egyszerűen csak jól szólt a dal. Azok közül a bandák közül, amelyekkel együtt játszottunk a Use Your Illusion turnén, a Soundgarden volt az egyik legkirályabb. Egyike a legszemélyesebb, legnormálisabb bandáknak, akikkel valaha játszottunk. Egyszerűen csak örülök annak, hogy megmutathattuk őket és kifejezhettük a hódolatunkat irántuk. El tudom képzelni, hogy mit szólhattak, amikor először meghallották magukat [a lemezen].
A lemez fogadtatás finoman szólva sem volt kedvező a Guns N’ Rosesra nézve. A Rolling Stone újságírója, Jonathan Gold 1993. december 9-én kelt kritikájában nem elég, hogy ötből csak három és fél csillagot adott a Spaghetti Incidentre, még csúnyán bele is szállt Axl Rose-ba. A tollnok hosszasan fejtegeti, hogy Axl mennyire nincs otthon a punk közegben, és még a káromkodásai is röhejesek. A Buick Makane/Big Dumb Sex sem maradt ki a felsorolásból, a Chris Cornellel való összehasonlítás pedig igazán megalázóra sikeredett: „Amikor Chris Cornell azt énekli a Big Dumb Sex című himnuszában, hogy ‘I wanna fuck, fuck, fuck, fuck you’, a hangja tele van vággyal és vágyakozással; amikor viszont Axl ismételgeti a dal refrénjét a Buick Makane című T.Rex szám végén, az olyan, mintha egy pornófilmben a férfiszereplő súgógépről olvasná a szöveget.”
Ha az éles tollú zsurnaliszta ismerte volna a dal eredettörténetét, feltehetően nem írt volna ilyeneket. Vágyról és vágyakozásról egészen biztos nem lehet beszélni Cornellt hallgatva, viszont szarkazmusról annál inkább. Mivel a Big Dumb Sex egy paródia, érdemes felidézni egy Chris Cornellel készült interjút, amit az Új Metal Hammer H magazin 1994 októberi számában lehetett magyar nyelven olvasni. Az újságíró, Jeff Krane azt kérdezi az énekestől, hogy meglátása szerint mi követi majd a nagy Seattle-mániát. Cornell pedig végre nem fogja vissza magát.
Chris Cornell: Remélem, hogy az életveszélyes glam-idők jönnek most! Ténylegesen fertőzött gyilkosok fognak felbukkanni véres körmökkel, mocskos parókákban, rúzzsal a szájukon. (nevet) Az új glamnek nagyon veszélyesnek kell lennie! A nyolcvanas évek pop-metálja egy fáradt, cowboy-csizmás paródiába ment át, és valahol ez vár a grunge-ra is, csak éppen itt bakancsot húztak a későn érkezők.
Chris Cornell és a legrészegebb gitáros
A Spaghetti Incident megjelenése után a Soundgarden és a Guns N’ Roses kapcsolata hosszú időre megszakadt. A Guns N’ Roses darabokra hullott, a zenészek inkább saját dolgaikra koncentráltak. Duff McKagan Believe in Me címmel egy szólólemezt adott ki még 1993-ban, a következő évben Gilby Clark Pawnshop Guitars elnevezésű anyaga jött ki az összes Guns N’ Roses tag vendégszereplésével, míg a Slash’s Snakepit It’s Five O’Clock Somewhere című, zseniálisan jó albuma 1995-ben jelent meg (a basszusgitáros Mike Inez volt az Alice in Chainsből, de három Guns N’ Roses tag – Matt Sorum, Gilby Clark és Dizzy Reed – is játszik rajta, Izzy Stradlin pedig társszerzője a Soma City Ward című felvételnek). Állítólag az utóbbi lett volna az alapja a Use Your Illusiont követő Guns N’ Roses lemeznek, de Axl Rose nem találta elég erősnek Slash ötleteit, és az általa csak (jogosan) southern rocknak minősített irány sem jött be neki. Ettől függetlenül a lemez legjobb riffjét hozó Jazz Da Pit című instrumentális dal vége akkora Soundgarden, mint a ház.
A Soundgarden eközben karrierje csúcsára ért. A Badmotorfinger sikereit követően, az 1994. március 8-án kiadott Superunknown új polcra helyezte a bandát. A Billboard listán első helyen debütált a lemez, a Black Hole Sun a legjobb hard rock dal, míg a Spoonman a legjobb metal dal lett a Grammy 1994-es díjátadóján. 1996-ban még megjelent a Down on the Upside, de 1998-ra a zenekar megfáradt és határozatlan időre visszavonulót fújt. Chris Cornell a saját dolgaira kezdett koncentrálni: 1999-ben megjelent az első szólólemeze, az Euphoria Morning, amit még három másik követett (Carry On, Scream, Higher Truth), beszállt az Audioslave-be a Rage Against The Machine hangszeresei mellé, filmzenéket írt, többek között a 2006-os James Bond filmhez, a Casino Royale-hoz (You Know My Name), és olyan legendás előadók meghívását fogadta el különböző lemezfelvételekhez, mint Alice Cooper, Santana vagy Slash.
A Guns N’ Roses gitárosával való együttműködésre ugyan 2010-ig kellett várni, pedig Slash még a Soundgarden pihenőre vonulása előtt egy évvel azt nyilatkozta az Addicted to Noise-nak, hogy „ha [Chris Cornell] szeretne bármikor is a Soundgardenen kívül, egy másik bandában énekelni, nagyon szívesen játszanék vele”. Ha nem is ebben a formában, de 2010-ben egy dal erejéig végül mégiscsak összejött a dolog.
Chris Cornell: 1992-ben találkoztam először [sic!] Slash-sel, amikor a Guns N’ Roses elvitte turnézni magával a Soundgardent. Különösen kedves és mindig segítőkész volt. Gyakran előfordul, hogy amikor turnéra indulsz egy befutott bandával, úgy bánnak veled, mint egy darab szarral. Slash mindig is következetesen barátságos fickó volt, és az most is. És ezt most elfogom mondani – de nem lekicsinylően, éppen hogy dicséretként -, hogy Slash a legrészegebb gitárosok közül a legjobb, akiket valaha is láttam színpadon játszani. Én soha nem voltam képes szétesni és közben jó lenni egyszerre. Ez pedig része a következetességének: ma már nem iszik, de még mindig óriási!
2010. március 31-én megjelent Slash azonos című szólóalbuma olyan énekesek közreműködésével, mint többek között Ozzy Osbourne, Ian Astbury, Iggy Pop, Andrew Stockdale, Kid Rock és Myles Kennedy. Érdekesség, hogy a Watch This című dalban Duff McKagan basszusgitározik és Dave Grohl dobol. Chris Cornell is kapot felkérést a cilinderes gitárostól, ami a Promise című dalban öltött testet végül. Cornell dallamvilága sokkal inkább a szólómunkáit idézi, mint a Soundgardenben megismert dolgait.
Slash: Chris zseniális volt! A Promise talán a legunortodoxabb zene volt, amit valaha írtam, nagyon más volt, mint a korábbi dolgaim. Nem tudom, hogy miért gondoltam többet Chrisre a dal kapcsán, mint a többi esetén, de átlőttem neki, ő meg 48 órán belül visszaküldte ezt a nagyszerű szöveget, és már kész is voltunk. Ennyire egyszerűen ment. Úgy tűnik egyébként, hogy mindenki szereti a dalt.
Utálat vagy sem?
Doug Goldstein, a Guns N’ Roses korábbi menedzsere egy interjúban mesélt Axl Rose és a Guns N’ Roses tagjainak a ’90-es évek elejének grunge-robbanásával kapcsolatos reakciójáról. Goldstein úgy érezte, rosszul kezelte a Pearl Jam és a Nirvana masszív sikerességét, a hirtelen mindenki által csodált megjelenésük és kiállásuk vonzerejét.
Doug Goldstein: Egyikőnk sem tudta, hogy ez lesz. Axl védelmében el kell mondanom, hogy ő időben megkérdezte: „Mi a legnagyobb hiba, amit valaha elkövettem?” Azt válaszoltam: „Hogy megmutattad a kastélyodat a rajongóknak. Megérkezett a Nirvana és a Pearl Jam a favágó ingeikben és farmerjaikban, a dolgok pedig megváltoztak, igaz?” Axl nem sokkal később visszahívott: „Tudod mit? Nem értek veled egyet.” Miért? – kérdeztem. „Mert senki nem mondta el nekem, hogy ez fog történni.” És igaza volt. Ez egy olyan dolog, amit be tudok vállalni, tényleg nem láttam. Senki sem látta.
Amikor Goldstein a kastély megmutatását említette, amivel valószínűleg az Estranged klipjére célzott. Axl hatalmas villája, a fehér ruhás inasok minden olyan eszmével ellentétesek voltak, mint amit a seattle-i zenekarok és más alternatív rock és punk zenekarok képviseltek. A jó viszony ellenére Chris Cornell sem hagyta szó nélkül Axl rongyrázását. Az énekes 1994 októberében nyilatkozott a Request magazinnak. A Limo Wreck szövegének hátteréről beszélt éppen, amikor a limuzinban utazó, nagyon magasra jutó emberek kapcsán eszébe jutott a dal videója.
Chris Cornell: Mint ahogyan az a Guns N’ Roses videóban van, abban, amelyikben a delfinek úszkálnak. A klip nagy része arról szól, hogy Axl jön kifelé fehér ruhában ebből a dombon álló, hatalmas villából egy csomó cseléddel, akik szintén fehérben vannak, majd beszáll egy hatalmas limuzinba, meg ott vannak azok a motoros rendőrök a fehér fagylaltárus egyenruhájukban. Szerinted ki a fasszal fog bármilyen közös pontot találni Donald Trumpon kívül? Kit érdekel, hogy megengedhet magának ilyen jellegű figyelmet? Ez több mint beteges; ez azoknak az embereknek a szembeköpése, akik idejuttatták őt. Engem sértett a dolog.
Mindenki döntse el a saját ízlése szerint, hogy Cornellnek igaza vagy sem, egy azonban biztos: talán elegánsabban is tálalhatta volna a dolgot tekintve, hogy Rose ott segítette a Soundgarden karrierjét, ahol csak tudta.
Axlt nagyon bántotta, hogy finoman szólva sem fogadta el azon bandák egy része, akiket ő eközben rajongásig szeretett és tisztelt. Persze, az éremnek két oldala van, az énekes színpadon kívül viselkedése és sztárallűrjei nagyon távol álltak az alternatív rock és seattle-i grunge bandák értékrendjétől. Adrian Harte könyve, a Small Victories: The True Story of Faith No More érdekes részletet tartalmaz egy Billy Gould (Faith No More basszer), Slash és Axl közötti beszélgetésből, ami az 1992-es európai turnén hangzott el közöttük.
Axl Rose: Egyszerűen csak kedvellek benneteket, kedvelem a Nirvanát, kedvelem a Jane’s Addictiont és még két másik zenekart, de ti mindnyájan gyűlöltök engem. Miért gyűlöltök? Ez olyan, mintha elmentem volna otthonról és amikor hazaérek, ott talállak benneteket, ahogy b…tok a feleségem.
A sajtónak persze jól jött, hogy Kurt Cobain úton-útfélen belerúgott a Guns N’ Rosesba, lehetett miről írni, a felek pedig többször is majdnem a tettlegességig jutottak (lásd Axl vs. Kurt és Courtney, Duff McKagan vs. Krist Novoselic konfliktusok). Kurt Cobain halálának 25. évfordulója kapcsán a Kerrang kérdezte Slasht.
Slash: Nagyon béna volt, hogy a kilencvenes évek elején a zenei újságírók csak úgy tudtak identitást adni a seattle-i bandáknak, hogy anti-Guns N’ Rosesként állították be őket. Tudom, hogy vannak újságírók, akik a grunge születését a Guns N’ Roses halálának szokták beállítani, de az az igazság, hogy akkoriban olyan nagyok voltunk, hogy a grunge zenekarok megjelenése nem igazán számított nekünk. Személy szerint azt gondolom, hogy a Nirvana király volt – a lemezeik közül négy meg is van nekem -, de ők kevésbé voltak súlyosak és riff-orientáltak, mint a két kedvenc seattle-i bandám, az Alice in Chains és a Soundgarden. Axl és Kurt Cobain között volt némi feszkó, de Dave Grohl játszik Duffal a lemezemen [Watch This, 2010], úgyhogy legalább az egyik Nirvana-tag biztosan nem utált engem.
Seattle és a Guns N’ Roses
A Guns N’ Roses tagjai közül természetesen Duff McKagan volt az, aki a legjobban kijött a seattle-i bandákkal. A basszusgitáros már a korai időktől kezdve nagyon jó barátságot ápolt Jerry Cantrellel és Sean Kinneyvel az Alice in Chainsből, a Pearl Jam-gitáros Mike McCreadyvel, Mark Lanegannel és Barrett Martinnal (Screaming Trees) és így tovább.
Duff McKagan: A Cathouse-ban a Pearl Jammel játszottam, amikor először LA-be jöttek. Elég sokat ittunk aznap éjjel, azt hiszem, egy Dead Boys feldolgozást adtunk elő. (…) Miután kijött kislemezen az [Alice in Chains] Man in the Box című száma, és minden attól volt hangos, a zenekart felkért, hogy adjam velük elő a dalt, amikor először léptek fel LA-ben, a Palladiumban. Szuper! A koncert után áthívtam a zenekart és a sleppjét a házamba afterozni. A buli három napig tartott.
Számos közös projekt, lemez és koncert tanúskodik arról, hogy a sajtóban való üzengetések és a többi konfrontatív megnyilvánulás mellett az idő előrehaladtával egészen jól kijöttek egymással a Guns N’ Roses és a seattle-i grunge bandák tagjai.
Ha a Soundgarden-Guns N’ Roses kapcsolatot vizsgáljuk, akkor a tagok magánéletében is érdekes dolgok történtek: Susan Silver, Chris Cornell első felesége, valamint Susan Holmes McKagan, Duff neje például egy időben voltak terhesek, lányaik két hét eltéréssel születtek meg. Ebben az időben a szülők gyakran lógtak együtt, Cornell és McKagan pedig kifejezetten baráti viszonyt ápoltak.
Chris Cornell és Duff McKagan: ifjú apukák a lányaikkal
Legemlékezetesebb közös fellépésük 2015 januárjában, a seattle-i Benaroya Hallban rendezett Sonic Evolution koncerten volt. Mike McCready Pearl Jam gitáros hozta össze az estét a Seattle Symphony kíséretével. Az este folyamán Temple of the Dog és Mad Season dalok csendültek fel. A Mad Season blokkban Layne Staleyt (RIP) Jeff Angell (Walking Papers), Kim Virant és Chris Cornell helyettesítette, míg a basszusgitáros John Baker Saunders (RIP) részeit Duff McKagan játszotta. Cornell a Long Gone Day, az I Don’t Know Anything és a River of Deceit című dalokat énekelte.
Duff McKagan: Büszkeséggel töltött el, ami Seattle-ben zajlott – még akkor is, ha kicsit irigykedtem, hogy nélkülem kezdtek el zajlani az események. Annak ellenére, hogy imádtam a GN’R-t, és éltem-haltam érte, elkezdtem magam kínozni azzal, hogy „Mi lett volna, ha” kezdetű kérdéseket tettem fel magamnak. Mi lett volna, ha Seattle-ben maradok? Vajon a Soundgardenben vagy a Mother Love Bone-ba kerültem volna? A menő és hirtelen felkapott Sub Pop lemezcégnél lennék, amit Bruce Pavitt alapított, akivel anno a Lake Union Cafénál dolgoztam?
A legélesebb ellentéteket hozó Nirvana-Guns N’ Roses kapcsolatban is teljesen új fejezetek nyílt az elmúlt években:
- 2015-ben Slash fellépett Dave Grohl szülinapi buliján (az Immigrant Songot játszották a Led Zeppelintől);
- szintén 2015-ben Krist Novoselic harmonikán kísérte Duffot a szőke basszusgitáros How to be a Man című könyvének bemutatóján, Seattle-ben (a Sweet Child O’Mine-t adták elő);
- 2016-ban, miután Axl eltörte a lábát a Guns N’ Roses visszatérő buliján, Dave Grohl sietett a segítségére és adta oda neki a hasonló okokból fabrikált híres egyedi trónszékét a közelgő koncertekre;
- 2017-ben Grohl ugrott be egy Guns koncertre Paradise City-t gitározni;
- a 2018-as Firenze Rock fesztiválon pedig a Foo Fighters látta vendégül a másnapi bulira érkező Axl, Slash, Duff hármast egy It’s so Easy-vadulásra.
Ki tudja, ma már talán Kurt Cobain is máshogy látná az akkori dolgokat.
Axl és a hatodik érzék
A Soundgarden 12 évnyi szünet után, 2010-ben újjáalakult. 2012-ben megjelent a King Animal, a zenekar nagyszerű visszatérő albuma, egy Chris Cornell szólómunkáitól, valamint Audioslave-es hatásaitól és dolgaitól mentes, színtiszta Soundgarden lemez. A King Animal turné sikeres volt, a zenekar már a következő lemezéhez kezdett el rögzíteni anyagokat. 2017. május 18-án, a detroiti koncertet követően Chris Cornellt az MGM Grand Hotelben holtan találták.
Aznap este furcsa dolgok történtek a Guns N’ Roses házatáján. A tagok a próbateremben voltak, amikor Axl úgy este nyolc körül betoppant. Az énekes egy váratlan ötlettel állt elő.
Duff McKagan: Aznap este próbáltunk. Axl megérkezett és azt kérdezte tőlünk: „Mit szólnátok ahhoz, ha megcsinálnánk a Black Hole Sun-t? Az elmúlt két hétben állandóan azt énekeltem.” Axlnek kib…tt hatodik érzéke van. Nem emlékszem, hogy végül el is próbáltuk, vagy csak beszélgettünk róla. Hazavezettem, aztán egyszer csak megcsörrent a telefonom. Richard [Fortus, GN’R gitáros] hívott, hajnali 2:00 lehetett: „Kapcsold be a rádiót! Cornell meghalt.” Axl teljesen kiborult a dologtól.
A Guns N’ Roses visszatérő turnéja 2017. május 27-én indult el Európában, miután a zenekar bejárta Észak-Amerika, Dél-Amerika, Ausztrália, Új-Zéland és a Távol-Kelet stadionjait. Az első bulira az írországi Slane Castle-ben került sor, a manchesteri merénylet miatt hatalmas rendőri jelenlét mellett. A Civil Wart követően, egy rövid, Westworld-ös zongorás felvezetéssel felcsendült a Black Hole Sun. „Ezt érted, Chris. Black Hole Sun. Élőben az írországi Slane-ből” – írta a Guns N’ Roses Twitter csatornája a koncert közben. Axl Rose-ék a turné további részében is műsoron tartották a dalt. A többség szerette és értékelte a gesztust, de természetesen voltak olyanok is, akik fanyalogtak a dolgon.
Akárhogy is: Axl Rose és a Guns N’ Roses egy igazi nagy bandához méltóan rótta le tiszteletét Chris Cornell és a Soundgarden előtt.
Epilógus
A történetnek itt sajnos vége szakad. A Soundgarden talán sikeresen veszi az akadályt a Chris Cornell felesége által indított jogi procedúrában és megjelenhetnek az utolsó lemezhez rögzített dalok, talán nem. Ki tudja, talán még egy-két Temple of the Dog demó is lehet a fiókban. Kim Thayil, Matt Cameron és Ben Shepherd, a zenekar megmaradt tagjai talán már soha nem fognak színpadra állni, hogy Soundgarden dalokat játsszanak.
A Guns N’ Roses új lemezre készül és biztosak lehetünk abban, ha valaha is befejezik a munkálatokat, a korábbiakhoz méltó anyagot fognak kiadni a kezük közül, erre Axl Rose és Duff McKagan a garancia. Pletykák szerint a Brad Pitt rendezésében készülő Chris Cornell filmben Axl is megszólal majd. Ha így lesz, olyan dolgokat fogunk megtudni kettejük kapcsolatáról, amit Rose nézőpontjából még sohasem hallottunk.
És talán egyszer majd elkészül egy Axl Rose önéletrajzi könyv is. Ha nem is lesz benne ugyanezzel a címmel egy külön fejezet, mi már addigra pontosan tudni fogjuk: a Guns N’ Roses frontembere nem az éppen divatos grunge-vagonra szállt fel 1992-ben, és kezdte el egekbe magasztalni Chris Cornellt és a Soundgardent.
Axl Rose egy valódi Soundgarden ős-rajongó.
_
Vége
___
Az első rész ide kattintva olvasható el!
Az második rész ide kattintva olvasható el!
