Már-már kuriózum, ha egy 2021-es koncert mégis megrendezésre kerül. A Fish! egyik budapesti bulija megúszta a kettőből, a teltházas A38 Hajó pedig bizonyította, az élő zenére – és persze a Fish!-re – még mindig hatalmas az igény. Az év egyik legszórakoztatóbb buliján jártunk.
Sav
„Ki van beoltva? Kezeket fel! Ki van kétszer? Háromszor? Akik háromszor, azok jöjjenek előre” – viccelődött a közönséggel Kovács Krisztián, a Fish! frontembere.
Ki gondolta volna másfél-két évvel ezelőtt, hogy különleges dolognak számít majd koncertezni, koncertre menni, koncertről írni? Aztán tessék, itt vagyunk, ki maszkban, ki anélkül, de mindenki beoltva és extrát kiáltunk, ha egy-egy buli nem kerül törlésre.
A Covid-19 végül a Fish! tagjaira is lesújtott, ők sem úszták meg, emiatt a két estésre tervezett A38-as duplafellépést egyre kellett redukálni: a második, különlegességekkel és feldolgozásokkal színesített eseményre – a karantén miatt lerövidült időnek köszönhetően – nem tudott megfelelően felkészülni a banda, így aztán a szombati dátumot nekik is törölni kellett.
Maradt tehát a pénteki best of program, amit a tizenötéves életművet átnézve kifejezetten nehéz lehetett összeállítani, de az olyan országos slágereket, mint a Ne is figyelj rám, a Gyere ki a rétre, a Kockásinges lányok, a Gyújtsuk fel és még sok más régi klasszikust nyilván nem lehetett kihagyni. Ebben a tekintetben a Pozitív című, idén megjelent lemezükkel sem segítettek magukon a srácok, mert az meg annyira jól sikerült, hogy arról nagyjából bármit el lehetett volna játszani ezen az estén. A Fish!-nek papíron egy háromórás best of buli is simán beleférne – az más kérdés, hogy azt talán viszonylag kevesen élnék túl.
Csinálj egy lemezt
A zenekar ugyanis iszonyatos tempót diktál élőben és nagyjából kétszer annyi súlyt pakol bele a dalokba, mint a lemezeken. Súly mondjuk nekem is volt a nyakamban, a koncert nagyrészét harmincnyolc kiló plusszal toltam végig, így a buli pont megfelelő hosszúságúnak bizonyult számomra.
A Fish! péntek este is jó formában volt. A zenekarban valahogy mindenki frontember, de azért természetesen most is Kovács Krisztián vitte a hátán a produkciót, aki egyébként énekesként, technikai szempontból is nagyot ment. Főleg a punkosabb, nirvanásabb dalok erőteljesebb előadásmódját és a metalosabb kitekintések hörgéseit bírtam, talán ezért is lehet, hogy nálam az egy perc körüli zúzdák (Pozitív, Sav, Kelj fel) ütöttek nagyot. Szívesen meghallgatnék egy korai Nirvana/Zeke vonalon mozgó EP-t vagy LP-t a csapattól (brutális lenne)!
A kiválóan sikerült új lemez dalai (főleg a Jöhet a tánc és a Zárójel), valamint a Számolj hármat is abszolút működött, nálam mindenesetre csúcspontok voltak. És végre eljött az alkalom, hogy megjegyezzem, a Majdnem Kalifornia eleje Art School Girl, de ez dicséret most, mert a dal nem marad az, hanem tök más lesz belőle. (Már olyan régen le akartam írni, hogy van itt némi Stone Temple Pilots-feeling, most tessék, leírtam. „Na, ezzel is megvagyunk” – ahogyan azt a minap egy gyászoló hozzátartozó mondta a temetés végén. )
A zenekar másik ereje a humor, ami nem csak Krisztián felkonfjaiban, hanem zenei gegek formájában is megjelenik. Akár giccses is lehetne a sok-sok kikacsintás, mégis roppant szórakoztató, ahogyan előadják őket. A Panterától (Walk) és a Machine Headen (Davidian) át a Metallicáig (One) minden van itt, például Backstreet Boys (I Want It That Way), Queen (Another One Bites The Dust), Subway (Rock & Roll Queen) és Nirvana (Smells Like Teen Spirit) is, de mindenből éppen csak annyi, hogy ne menjen át hakniba a dolog, és persze maradjon jókora hiányérzet a pár másodperces citátumok után. Mondjuk a Teen Spirit befűzése a Személyes üzenetbe baromi ötletes volt és kifejezetten jól is esett, de az igazság az, hogy ezek tényleg csak a kiegészítő elemek, a saját dalok most is simán elvitték a hátukon a bulit.
Az avatatlanok számára elsőre mindig visszafogottnak tűnő gitáros, a kiválóan vokálozó Gajda Matyás és az eleinte még Twin Peaks-pólóban pengető basszer, Binges Zsolt szokás szerint lejött zúzni és ugrálni a közönséggel (utóbbi aztán a bárpulton állva finiselt). Míg ők elöl, addig Hámori Dávid, a zenekar dobosa hátul szörnyeteg: amit kreativitásban, komplexitásban és intenzitásban csinál ezzel a leszálkásított izomtömeggel a színpadon, az valami brutál!
Pozitív
Hogy mitől működik ennyire a formáció, könnyű megválaszolni. A Fish! megtalálta azt a zenei és prózai nyelvezetet, amivel egyszerre tudja megszólítani a gimnazista korosztályt, a húszasokat, a harmincasokat és a negyveneseket is. A célcsoport a 18-49 (ha akarja a Fish!, ha nem), pontosan, ahogyan azt régen az okosok belőtték (ők mondjuk tévedtek), de hogy zenében és szövegben hogyan tudja ezt valaki hozni, az ennél is érdekesebb!
Mások ugyan a körülmények, mint az ezredfordulón és az azt megelőző 10-20 évben, például összehasonlíthatatlanul nagyobb a verseny és a zaj is most, mint akkor. Mégis, érdemes elgondolkodni azon, miben különbözik (élet)érzésre az, hogy „ilyen az élet, egy kicsit éled, kicsit belehalsz” attól, hogy „veletek nőttem fel házak, városok, fáradt villamosok, kőhidak”? Vagy hogy „zárójelbe tettek, nincsen szükség ránk” és „választhatok, de nincs választás, maradnék, de nincs maradás”?
Mindig is az ilyen kinyilatkoztatások, belső vívódások vagy a szellemes, keserédes odamondogatások működtek a magyar rockzenében, Krisztián pedig rettenetesen érzi a társadalom rezdüléseit; a reakciókból, teltházas bulikból kiindulva visszaigazolást is kap rá a hallgatóitól.
Az egyik legjobb közönsége ugyanis itthon a Fish!-nek van. Fiatalok, lelkesek, szépek és jóképűek, és megállás nélkül buliznak: felszórják a kockás ingeiket a színpadra (én hallom, hogy helló), egy emberként ülnek le a földre, majd ugranak fel („darkness imprisoning me”), pörög a circle pit, alap a pogó, szóval imádnivaló az egész társaság, úgy, ahogy van!
Idő van
„A nem létező középről üzenném mindkét oldalnak” – tárta szét karjait és nyújtotta fel középső ujjait az ég felé Krisztián, a nem létező középen álló közönség pedig nagyjából hasonló üdvrivalgással fogadta a dolgot, mint a tömeg Szűrös elvtárst, amikor ’89-ben kiállt az Országház erkélyére és megfosztotta a népköztársaságot a néptől. Mármint az összetett szót az előtagjától. A józan ész azért utat talál mindig, csak idő kérdése mikor, nem igaz?
A plusz harmincnyolc kilót, aki minimum a koncert kétharmadát a nyakamban bulizta végig, másnap megkérdeztem, hogy melyik volt a legjobb dal a tegnapi koncerten? Azt válaszolta: „Mindegyik!”
Igaza volt. Nehéz manapság a Fish!-nél szórakoztatóbb koncertbandát találni.
Szép volt fiúk!
(taps, meghajlás)
__
Köszönet a csodás fotókért Bobál Katinak (bobal photography)!
___
Fish! koncert
Időpont: 2021. november
Helyszín: A38 Hajó, Budapest
Setlist:
- Pozitív
- Zárójel
- Zenéd is milyen?
- Minden jó lesz
- Majdnem Kalifornia
- Konzervzene
- Be kell adni
- Számolj hármat
- Gyújtsuk fel
- Jöhet a tánc
- Mi vagyunk itt
- Huszonötödik óra
- Sav/Kelj fel/Ki van kivel
- Nyomot hagy
- Vészhelyzet
- Kockásinges lányok
- Szépen kérlek
- Magasan száll
- Személyes üzenet/Smells Like Teen Spirit
- Ne is figyelj rám
- Gyere ki a rétre
___
