SEATTLE | 22/07/2018 | 17:02

Seattle | Music | Culture | Magazine

A Twin Peaks éve – 2017 legjei szerintünk – 1. rész: Pintér Miklós

Kategória: Top/Vélemény Szerző:

Milyen volt 2017? Szélsőséges, kiszámíthatatlan, arrogáns. Nehéz lett volna önmagában szeretni. Szerencsére azonban azért történtek olyan dolgok is, amelyekre szívesen emlékszem majd vissza. Nagyon-nagyon szívesen. Rövid visszatekintés az év lemezeivel, dalaival, koncertjeivel és cikkeivel Chris Cornell, Let’s Play Two vetítés, és hazai Pearl Jam koncert-nélküliség említése nélkül. Szándékosan.

KAT_6992A kedvenc interjús képem – ever (Fotó: Bobál Katalin – bobal photography)

___
AZ ÉV LEMEZE:
CHRYSTA BELL – WE DISSOLVE

Chrysta-Bell-Cover-We-Dissolve-3

Vajon akkor is ennyire szeretném ezt a lemezt, ha Chrysta Bell nem szerepelt volna a Twin Peaks harmadik évadában? Vagy ha mégsem megyek el azon az álmos novemberi vasárnap estén a Dürer Kertbe, hogy megnézzem élőben is művésznőt? Kapásból a válasz az, hogy nem, de az a koncert, majd még kettő a We Dissolve turnéról olyan élményekkel – és egy kicsit rockosabb hangzással – gazdagította az összképet, hogy a legkevesebbet ennek a kategórának a győztesén kellett gondolkodnom 2017-ben. Csodálatos album ez olyan nagyszerű dalokkal, mint a Beautiful, a Devil Inside Me, a Planet Wide, a Monday, vagy a Gravity – egy varázslatosan szép, fehér vinylen. Egyetlen előadót tudok csupán, ahol a művész, a mondanivaló, a dalok és a kiadványok ennyire összhangban állnak egymással: Mark Lanegant. Csak őt a másik, a fekete oldalról.

AZ ÉV LEMEZEI – TOP 10:

  1. Chrysta Bell – We Dissolve
  2. Mark Lanegan – Gargoyle
  3. Twin Peaks – Music From The Limited Event Series
  4. Ørdøg – Sötétanyag
  5. Oltári Fiúk – Puding
  6. Galactic Cowboys – Long Way Back To The Moon
  7. Gruntruck – Gruntruck
  8. Melvins – A Walk With Love And Death
  9. Alone In The Moon – Glamour Grunge
  10. Liam Gallagher – As You Were

2017-et a nemzetközi grunge-rock-metal szcéna legfontosabb zenekarainak nagy része átaludta. Az év a Twin Peaks harmadik évadának, valamint a kapcsolódó zenei anyagok bűvöletében telt el. Mivel csak olyan albumok szerepelhetnek a listán, amelyeken új dalokat jelentet meg az aktuális előadó ezért az alábbi, egyébként egészen biztosan Top 10-esek kimaradtak: Black Sabbath – The End (Live), Singles – OST (25th Anniversary Reissue), Pearl Jam – Let’s Play Two (OST), Stone Temple Pilots – Core (25th Anniversary Reissue).

Az alábbi lemezek megjelenését nagyon vártam, de sajnos nem fogtak meg annyira, mint reméltem: Matt Cameron – Cavedweller, Dale Crover – The Fickle Finger Of Fate, Noel Gallagher’s High Flying Birds – Who Built The Moon, Operation Mindcrime – The New Reality, The Atomic Bitchwax – Force Field. A hazai felhozatal viszont az elmúlt évek legerősebbje volt (Alone In The Moon, Amberjack, Ørdøg, Oltári Fiúk, Lensky Mob, Mudfield, Shapat Terror, Slowmesh, stb).

2017-ben a legtöbbet egyébként a Tej – Sikertelenség Pénztelenség Csillogás című lemezét hallgattam. Mivel azonban az Isten Háta Mögöttből jól ismert Pálinkás Tomi zenekarának debütalbumát a Grungery Media Records adta ki, így az összeférhetetlenség miatt nem tettem fel a listámra.

___

AZ ÉV DALA: ØRDØG – 100×100000

sotetanyag-cd-digipak-

“A sok kiváló szerzemény mellett született egy olyan dal is, amiről meggyőződésem, hogy nagyon sok embernek fog még nagyon sokáig, nagyon sokat jelenteni. A furcsa elnevezésű (szó szerint) szám zongorával is megtámogatott, húzós zenei részekhez nagyszerűen illeszkednek a Száz év magány című könyv első és utolsó sorait kölcsönző, Szabó Viktor prózai betéteivel súlyosított sorai: “…mert az olyan nemzetségnek, amely száz év magányra van ítélve, nem adatik még egy esély ezen a világon.” A dalnak két refrén-értékű refrénje is van, Vörös András pedig valahonnan egészen mélyről hozza felszínre a valószínűleg hamarosan halhatatlanná váló sorait. Akarja, hogy értsük őt, akarja, hogy átjöjjön a szavak üzenete. És a dolog működik. Érdekes, hogy például a kiállás utáni hatalmas levegővételt is benne hagyták a dalban – na, ez például egy olyan momentum, ami alapból biztos, hogy zavaró lenne, itt viszont komolyan megsokszorozza a pillanat érzelmi töltését.” Ezt gépeltem be még februárban és most ís úgy gondolom, hogy az elmúlt évek egyik legfontosabb dalát írták meg a srácok. A 100×100000 a Spotify évértékelőm szerint a második leggyakrabban elindított 2017-es zeneszám volt az alkalmazásban.

___

AZ ÉV DALAI – TOP 15:

Alone In The Moon – Recluse
A Perfect Circle – The Doomed
Chrysta Bell – Beautiful
Eddie Vedder – Out Of Sand
Lensky Mob – Ne felejts el lélegezni
Mad Season – Ascension
Mark Lanegan – Death’s Head Tattoo
Melvins – Sober-delic (Acid Only)
Morrissey – Spent The Day In Bed
Mudfield – Nem kell
Ørdøg – 100×100000
Oltári Fiúk – Merre tovább
Ozone Mama – High Ride
Pearls Of Long Loved Years – Gift
Slowmesh – Tennessee Shoutout

Nem állítottam fel sorrendet, mert mindegyiket nagyon szeretem. Az év legnagyobb meglepetését egyértelműen a szeghalmi Mudfield okozta a Nem kell című, őszinte kinyilatkoztatással. A srácok valamire nagyon ráéreztek, kíváncsian várom, hogy hova vezet számukra 2018! A Slowmesh Tennesse Shoutoutja olyan erős, hogy valószínűleg nem csak a Lynyrd Skynyrd/Black Stone Cherry rajongók szívét dobogtatta meg Szabó Dávidék audiofil amerikanizmusa, míg az Ozone Mama High Ride-ja (a radio edit is, de főképpen a koncert verzió) nem csak kiadói, de zenei szempontból is egy új korszak kezdete lehet. Ahogyan Dávidék és Székely Marciék esetén, úgy Polonkai Tamásék Pearls Of Long Loved Years debütje is abszolút a nemzetközi kategóriát képviseli. Rengeteget hallgattam 2017-ben a Giftet! Az Oltári Fiúk egy nagyon ígéretes EP-t hozott össze, szinte bármelyik dalt kiválaszthattam volna a Pudingról (azért a “Merre tovább” a kedvenc). Ha 2018-ban Csordás Robiék – lásd még Black-Out – végre egy teljes nagylemezzel jelentkeznének, azzal minden bizonnyal szintet lépnének. Ők is nagyon megérdemelnék, hogy többen ismerjék őket! Török-Zselenszky Tamás a tőle megszokott, jobbnál jobb szövegeket írt a Lensky Mobban, ráadásul a srácok 2017-es kiadványán a zenei részek is nagyszerűen sikerültek, jó szívvel ajánlom minden grunge-rajongónak a felvételeiket! Fontos kiemelni még az Alone In The Moon Recluse című dalát, a Glamour Grunge monstre zárótételét. Ha valaki még esetleg nem hallotta volna, érdemes egy próbát tenni vele, ritkaság, hogy valaki ilyen súlyos grunge dalt pakoljon fel egy lemezre, Seattle-től több ezer kilométerre!

A legtöbbet egyébként a Tej – IAVN (Ilyen a valóságban nincsen) című dalát hallgattam 2017-ben, de a fent említett összeférhetetlenség miatt Pálinkás Tomiékat itt sem szerepeltettem a listámban.

___

AZ ÉV KONCERTJE: EDDIE VEDDER – Teatro Greco, Taormina

IMG_0563

“A két nap tapasztalatai alapján újra csak megerősödött bennem, hogy Eddie Vedder egy egészen kivételes tehetséggel megáldott, nagybetűs ZENÉSZ, egy elképesztően szerethető, végtelenül szerény EMBER. Eljött Európába, elővette a teljes életművét Pearl Jam, Into The Wild és Ukulele Songs trackekkel. Élvezte, hogy sokkal közvetlenebb lehet, sokkal közelebbről kommunikálhat a rajongóival, mint az anyazenekar bulijain, és mindez elegendő volt ahhoz, hogy valamivel több, mint két órán keresztül elfeledtesse velünk a problémáinkat, a nehézségeinket, a hétköznapjaink búját-baját. Mi pedig újra csak rájöttünk, hogy miért van rá szükségünk annyira, különösen most… és persze mindörökké. Egyetlen kérésünk van csupán: vigyázz magadra, Eddie Vedder!” (A két szicíliai koncertről szóló beszámoló itt és itt olvasható.)

___

AZ ÉV KONCERTJEI – TOP 5:

  1. Eddie Vedder – Taormina, Teatro Greco
  2. Chrysta Bell – Budapest, Dürer Kert
  3. Candlebox, Jeff Angell’s Staticland – Amszterdam, Winston Kingdom
  4. Grinder Blues – Bécs, Kulturhaus Reigen
  5. Monster Magnet – München, Backstage

A koncertek mellett számos olyan élményben volt részem, ami örökre emlékezni fogok.

Például amikor Eddie Vedder – látva a meglepettségemet – nevetve rám köszönt Taormina sétálóutcáján (még jó, hogy a feleségem ott volt velem, egyébként senki nem hinné el). Vagy amikor Jeff Angellel a seattle-i interjú után megint vacsoráztunk egyet egy Staticland/Candlebox koncert előtt, csak most Amszterdamban. Emlékezetes marad a Kevin Martinnal való találkozás ugyanitt (azóta is tartjuk a kapcsolatot), vagy Bob Pantellával hatalmas röhögések közben elkészíteni a Bob Pantella-fotósorozatunk ötödik darabját Münchenben.

IMG_0431 Kevin Martinnal az amszterdami koncert előtt

Dug Pinnick és a Bihlman-tesók Grinder Blues nevű bandája a két pultossal, az egy szem hangmérnökkel, valamint velünk együtt összesen 20 (!) ember előtt lépett fel Bécsben, így a koncert utáni dedikálás és beszélgetésre is több idő maradt az ilyenkor átlagosnál. Amikor Dug meglátta a CD gyűjteményemet, azonnal lefotózta és még abban pillanatban ki is posztolta az Instagram oldalára. És talán a közös fotó sem az a tipikus, átlagos lett.

Dug Pinnick Pintér Miklós Dug Pinnick és az Instagram posztja

A legmaradandóbb élmény azonban mégis csak Chrysta Bell hihetetlen kedvessége és közvetlensége volt. A Twin Peaks Tammy Preston ügynökét háromszor néztük meg az európai We Dissolve-turnén: Budapesten, Bécsben, majd a turnézáró fellépésen, Belgrádban, ráadásul az utóbbira már személyesen ő hívott minket meg a bécsi koncertet követően. A szerb főváros egyik ízléses art-galériájában megrendezett koncerten tényleg várt minket: a hajnali utazástól rettenetesen fáradt énekesnő/színésznő már a soundcheck közben odaintegetett nekünk egy széles mosoly kíséretében, majd a beállás végén – a jókora csúszás ellenére – még gyorsan odaszaladt hozzánk, hogy egy puszi-ölelés kombóval üdvözöljön minket. A koncertet követően aztán legalább 30-40 percet beszélgettünk vele az öltözőben. Pár nappal később, már otthonról, az Egyesült Államokból, egy élő Facebook bejelentkezésében is mesélt rólunk az embereknek.

CB Tour Chrysta Bellel Bécsben, Belgrádban és Budapesten

___

AZ ÉV CIKKE: A JELMEZZEL COOPER ÜGYNÖK IS A FORGATÁSON MARAD – KYLE MACLACHLAN INTERJÚ (VARGA ATTILA SIXX)

17770146_17c5af3f5d2dfeb3284522a892c2b6eb_wm

Megjelent: Index.hu
Dátum: 2017. július 10.

“Egy kisvárosban nőttem fel Washington államban, és igen korán elkezdett foglalkoztatni a színjátszás – anyám egy helyi színjátszókörben szerepelt, egy átalakított almaraktárban próbáltak és adtak elő darabokat, én pedig állandóan ott lógtam, néha kaptam kisebb melókat, világíthattam, üdítőt árultam, ilyesmi. David Lynch szintén az USA északnyugati részéről származik (Montanában született), ugyanazt a levegőt szívtuk, ugyanabban a miliőben nőttünk fel, talán ezért is értjük meg egymást ilyen jól, 1982-ben dolgoztunk először együtt, a Dűnében, és a kapcsolatunk azóta, 35. éve tart. Ami a karrieremet illeti, én 1982-ben a Tartuffe-ben szerepeltem Seattle-ben, és ha nem megyek el a Dűne-meghallgatásra – amire egy apróhirdetésben kerestek színészeket, és tök véletlenül szúrtam ki a helyi lapban – akkor a filmes-tévés karrierem nem úgy alakult volna, ahogy, sőt, igazság szerint szerintem sehogy se, mert nem vágytam rá, kifejezetten jól éreztem magam a színházban.” (Kyle MacLachlan, részlet az interjúból – a teljes cikk ide kattintva olvasható.)

AZ ÉV CIKKEI – TOP5:

Itt sem állítottam fel sorrendet, mindegyik anyagot nagyon szeretem!

Megkaptuk a második sallert – vége lett a Twin Peaksnek

Szerző: Klág Dávid
Megjelent: Index.hu
Dátum: 2017. szeptember 4.

“Tökéletes. Még így a zavarbaejtő utolsó részével is. Tökéletes élmény, semmihez nem fogható, szavakban (akár kimondott vagy leírt) nehezen összefoglalható. Minden egyes perce művészet volt, akár a Francis Bacon-festményeket idéző képeire, vagy az olcsó ponyvaregényeket idéző maffiaszálra gondolunk. Nem volt egy pillanata sem, ami ne lett volna meglepő vagy inspiráló, ami nem késztetett volna gondolkodásra a nézőt, ami nem várt el tőle valamit cserébe azért, hogy megkapja ezt a sztorit, így. (…) Egyszerűen nem volt hozzá fogható semmilyen téren. És ha az volt az ára, hogy nem láthattuk, ahogy Cooper táncol egyet Audreyval, utána megesznek egy szelet cseresznyés pitét, miközben szól a jazz, akkor én ezt az áldozatot vállalom. És azt is, hogy egy egyszeri, megismételhetetlen dolgot nézhettem végig májustól szeptemberig.” (Klág Dávid, részlet – a teljes cikk ide kattintva olvasható)

___

Mark Frost: Twin Peaks titkos története

Szerző: Nagy Andor
Megjelent: Shockmagazin.hu
Dátum: 2017. január 1.

“Az pedig nyilván egyértelmű, hogy a könyv vége (amikorra végül is jól megtudjuk, ki is az Archivista) ugyanazon a napon játszódik, amikor Cooper ügynök visszatér a Fekete Barlangból, talán csak néhány órával vagyunk a tükrös jelenet után. A torokszorító lezárást követően pedig csak annyit mondhatok: a könyv minden apró hibája ellenére a magam részéről bizony epekedve várom a harmadik évadot! „Azt hiszem, sok minden mással is így vagyunk az életben, nem is olyan szörnyű, míg a félelmet távol tudjuk tartani magunktól.”  (Nagy Andor, részlet – a teljes cikk ide kattintva olvasható)

___

Elkészült a Pearl Jam filmről szóló budapesti Pearl Jam film

Szerző: Pritz Péter
Megjelent: Openairradio.hu
Dátum: 2017. november 29.

“A kisfilm nem titkolt szándéka, hogy megfelelő helyeken felhívja a figyelmet arra, hogy 21 éve nem volt Pearl Jam koncert Magyarországon, és jó lenne, ha a zenekar újra eljönne, eljöhetne Budapestre, mert azok, akik anno, 1996-ban együtt sikoltoztak érzelmektől fűtött, ihletett extázisban a Taszáron állomásozó IFOR katonákkal a BS-ben, a Pearl Jam egyetlen hazai koncertjén, na, azok lassan túl öregek lesznek ahhoz, hogy metróra szálljanak.” (Pritz Péter, részlet – a teljes cikk ide kattintva olvasható)

___

Luke Skywalker nem lenne hiteles Mozart – Mark Hamill interjú

Szerző: Varga Attila Sixx
Megjelent: Index.hu
Dátum: 2017. október 16.

“Tisztán emlékeszem arra, hogy az első film akkor robbant be a köztudatba, amikor mi a promóciós sajtóturnét nyomtuk. Leszálltunk Chicagóban, és a reptéri váró tele volt emberekkel, Carrie meg is jegyezte, hogy biztos valami híresség is volt a gépünkön. Aztán amikor közelebb értünk hozzájuk, láttam, hogy az egyik nő haja olyan kakaóscsigába volt feltekerve, mint Carrie-é a filmben. Akkor döbbentünk rá, hogy a Csillagok háborúja túlnőtt a sima űropera státuszon, de egy ideig el sem hittük, hogy valaki képes olyan ruhába bújni, amilyet mi viseltünk a filmben.” (Mark Hamill, részlet az interjúból – a teljes cikk ide kattintva olvasható)

___

Mit várok 2018-tól?

2017 mérhetetlen csalódásai után?! Ugyan már.

___

Köszönet szeretnék mondani azoknak a kiváló újságíróknak, szerkesztőknek, akik megosztásokkal, cikkekkel, fotókkal, interjú lehetőségekkel vagy más módon, önzetlenül segítették a munkánkat: Cselőtei László (HammerWorld Magazin), Draveczki-Ury Ádám (Shockmagazin), Fazekas Richárd (RockAndChili), Győr Sándor (Fémforgács), Hancz Attila (Rockstation), Kiss Orsi (Rock Rádió), Kollár Kriszta (M2 Petőfi TV), Kurucz Róbert (M2 Petőfi TV), Lénárd László (HammerWorld Magazin), Pogonyi Nóra (OnStage, Blikk), Pritz Péter (OpenAirRadio), Sebők Tamás (Old Time R’N’R Magazine), Szénégető Richárd (Rics&Green), Tresó T Tibor (Lánchíd Rádió), Uzseka Norbert (HammerWorld Magazin), Valentin Szilvia (Shockmagazin), Varga Attila (Index). A legnagyobb köszönet pedig a tiéd, kedves Grungery-olvasó! Tarts velünk 2018-ban is!

Legutolsó Top

A LAP TETEJÉRE