Szeptember 6-án indult az NFL idei szezonja, ezzel pedig kezdetét vette az USA legnépszerűbb sportesemény sorozata. NFL? Mi köze mindennek a grunge-hoz, a köznyelvben gyakran csak smaragdvárosként emlegetett Seattle hangjához? Nos, jóval több, mint azt az ember első blikkre gondolná: a város zenei nagyjai, a grunge műfaj szülőatyjai is ezer szállal kapcsolódnak a Seahawks csapatához, és magához a sportághoz is. Mármint azon kívül, hogy ők maguk is lelkes szurkolók.
Jerry Cantrell (Alice in Chains) és Duff McKagan (GN’R, Walking Papers, Loaded) a CenturyLink Fielden
NFL
Az európaitól merőben eltérő, de rendkívül látványos, hatalmas show-val kísért amerikai futball hazánkban is egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Számos sportrajongó, zenész, színész, híresség és nem kifejezetten sportújságíró mellett jómagam is nyomon követem. A Grungery
vendégbloggereként talán az sem meglepő, hogy a Seattle Seahawks csapatának szurkolok. A „tengeri sólymok” és a seattle-i zenekarok történetében ráadásul sokkal több közös vonás van, mint azt sokan elsőre gondolnák! Ők is sokáig az „undergroundban” voltak, hogy aztán egyre nagyobb ismertséget szerezzenek. Sőt, miután két évvel ezelőtt megnyerték a bajnokságot, az Egyesült Államok egyik legnépszerűbb csapatává váltak.
#GoHawks
Soundgarden
A 2014-es NFL idény szezonnyitó mérkőzése előtt persze még nem lehetett tudni, hogy abban az évben a csapat nem nyeri majd meg újra a Super Bowlt (az előző évit a Seahawks ugyebár behúzta), pedig az előjelek – legalábbis grunge szempontból – nagyon jók voltak: a Soundgarden egy három számos minikoncerttel nyitotta meg az eseményt. Kim Thayilék tehát elmondhatják magukról, hogy a lelkesítő muzsikájukkal hozzájárultak a Seahawks első idénygyőzelméhez, amely aztán elindította a csapatot az újabb döntőig vezető úton: Seattle Seahawks – Green Bay Packers 36-16!
Chris Cornell, a Soundgarden énekese a narrátor szerepét is magára vállalta a What Was that Sound című, Seahawksról szóló kisfilmben. És ha már így alakult, akkor itt is a csapat biztosította az aláfestő zenét, a Superunknown lemez zseniális My Wave című dalával. [Amikor Cornell azt mondja, hogy „Seattle”, majd gyorsan hozzáfűzi, hogy „my city”, az valami igazán őszinte, bizsergető, valóságos momentum, mert igen Chris, Seattle tényleg a te városod, piros szívek neked/nektek, és valahogy a narrációd azon pillanatában minden benne van, ami miatt a helyi zenekarokat, meg ezt az egész grunge-dolgot annyira szeretjük – a szerk.]
Alice in Chains
Az NFL-rájátszás egy egyenes kieséses rendszerű mérkőzéssorozat, amely a National Football League alapszakaszát követi.
Az alapszakaszbeli teljesítmények alapján mindkét főcsoportból hat-hat csapat jut be a rájátszásba. A rájátszást a Super Bowl zárja, amelyen a két főcsoport győztese vesz részt. A Super Bowl győztese lesz a NFL bajnoka. A 32 csapatos ligát két főcsoportra osztották: American Football Conference (AFC – magyarul: amerikai főcsoport) és a National Football Conference (NFC – magyarul: Nemzeti főcsoport).
2015-ben az NFC Seattle-ben zárta a csoportmérkőzéseket, és a félidőben az Alice in Chains lépett színpadra a zsúfolásig megtelt CenturyLink Fielden. Az aznapi eseményekhez egy nagyon jó sztori is tartozik, amit Ollári István barátunk osztott meg velünk (köszi István!) a Grungery Facebook oldalán.
Jerry Cantrell nem bírta idegekkel, hogy az első félidő után 16-0-ra vezet az ellenfél, a Green Bay Packers, ezért a második félidő elején elindult a stadion másik felére valamiért (enni, inni, vagy talán valami ismerőséhez). Mivel a CenturyLink Field egy hatalmas létesítmény, így elég sokáig tart, míg a lelátók mögötti, belső folyosókon az ember átverekszi magát a büfék, boltok, parkolók között az átellenben lévő részre. Így esett, hogy a csapat történetének talán legnagyobb eseményének jó részéről gyakorlatilag lemaradt Jerry, annak ellenére hogy ott volt a stadionban. A végeredmény Seahawks győzelem, amivel a csapat aztán bejutatott a két héttel későbbi Super Bowlba, ahol egy máig fájó, utolsó percbeli hibával kikapott.
A bulin egyébként a Man in the Box és Would? című klasszikusok hangzottak el. És még valami kiderül a felvételből: Jerry Cantrell „csak” annyira fanatikus Seattle Seahawks szurkoló, hogy van egy, a csapat logójával festett gitárja is.
Ezek után talán nem meglepő, hogy az Alice in Chains tagjai szabadidejükben is rendszeresen megjelennek a csapat mérkőzésein szurkolni. A mellékelt kép szerint ezt elég komoly szinten is teszik. A 12-es szám nem véletlen: a 12th Man című No Clue dalra reflektál, amely a Seahawks hivatalos indulója. A szurkolósereg a csapat tizenkettedik tagja, játékos nem viselheti a 12-es mezt, kizárólag ők. Azért az érdekes lehet, amikor négy ilyen fickó ücsörög előtted/melletted a nézőtéren: „Kiugrottam egy hot dogért. Hogyan is állunk, haver?”
Alice in Seahawks: William DuVall, Mike Inez, Jerry Cantrell, Sean Kinney
Pearl Jam
A nagy grunge-túlélő Pearl Jam esetében értelemszerűen legfontosabb a zene, de esetükben sokszor előtérbe kerül a politikai és a közéleti szerepvállalás, vagy – ha úgy tetszik – a társadalmi felelősségvállalás (CSR) is: a Jeff Amenték lehetőség szerint ott vannak a legtöbb segélykoncerten, és véleményt nyilvánítanak minden lehetséges fórumon, ha az elesettekről, vagy a társadalom perifériájára szorult emberekről van szó.
A demokrata elnökjelölt kampányában épp úgy részt vesznek, mint a Free Tibet mozgalom rendezvényén. Az nem ritka, hogy egy zenekar ilyen mentalitással indul el, az viszont már igen, ha valaki, 25 éven keresztül, a sikerek ellenére, sztárallűröket mellőzve hű marad ehhez az ideához. Eddie Vedderék a sokmilliós lemezeladások, a videoklipek, a teltházas koncertek ellenére meg tudtak maradni a „nép fiainak”, és még az NFL-hez való viszonyukban is megmutatkozik ez a fajta szociális érzékenység.
Steve Gleason neve talán nem sokat mond a magyar olvasóknak, de az Egyesült Államokban az NFL egyik élő legendájának számít. 2006-ban a New Orleans Saints színeiben győzelemre vezette csapatát, azon a meccsen, amelyben 21 hónap kihagyás után, a Katrina hurrikán pusztítását követően először léptek pályára (az ellenfél az Atlanta Falcons volt).
2011-ben Amyotrophic Lateral Sclerosis-t (ALS), vagyis Lou Gehrig-betegséget diagnosztizáltak Gleasonnál. Ez az a típusú izomsorvadás, amelyben Stephen Hawking, a világhírű elméleti fizikus is szenved. Mike McCready, a Pearl Jam gitárosa 2013-ban a Sasquatch! színpadára állt Steve-vel, hogy eljátssza az amerikai himnuszt.
Steve mindig is hatalmas rajongója volt Eddie Vedderéknek. A Seattle-től 450 kilométer autóútnyira található, szintén Washington állambeli Spokane-ből származik, és a Pearl Jamről a lenti videóban úgy beszél, mint „élete filmzenéjéről”.
2013-ban Glease egyike volt annak a négy beszélgetőtársnak, akiket a zenekar tagjai a Lightning Bolt album felvezetéséhez készült filmekhez kiválasztottak. Steve pedig nagyon elemében volt. Miután a tolószékben ülve, számítógépes hangmodulátor segítségével röviden mesélt magáról – iszonyú megrázó pillanatok ezek, Mike McCready-ék is könnybe lábadt szemmel hallgatják őt -, az első kérdése így szólt:
„Hatalmas rajongója vagyok a zenekarnak, egy igazi Pearl Jam szuperfan. Már öt év telt el a legutóbbi album, a Backspacer megjelenése óta. Ez a leghosszabb idő két lemezetek kiadása között. Mi a fasz volt veletek?”
Mire a srácok a meglepettségtől hatalmas röhögésben törnek ki. A helyzet okozta feszültség elszállt, és majd’ egy órán keresztül beszélgettek Stone Gossardék a korábbi NFL játékossal. Klasszikus, nagyon emberi pillanatok ezek, mindenképpen nézzétek a videót (vagy legalább a felvétel első pár percét)!
Végül, de nem utolsó sorban az sem elhanyagolható tény, hogy a csapat tagjai magánemberként is rendszeresen látogatják a Seattle Seahawks meccseit. Az alábbi képen például Eddie Vedder, a zenekar énekese látható Tim Biermannel, a Pearl Jam hivatalos rajongói szervezetének, a Ten Clubnak a vezetőjével. Közöttük pedig egy bizonyos Macklemoore nevű fickó, a szintén Washington állambeli Kentből származó, híres rapper büszkélkedik.
Tim Bierman, Macklemoore, Eddie Vedder
Duff McKagan’s Loaded
Duff McKagant, a Los Angeles-i Guns N’ Roses basszusgitárosaként ismerte meg a világ, de a hórihorgas multi-hangszeres valójában seattle-i származású. A GN’R 1994-es tetszhalálba merevedése után Duff hazaköltözött a szülővárosába, és időről időre előkerül valamilyen zenei projektben: mint például a Velvet Revolver feloszlása után megalakult Walking Papers, vagy épp a saját nevét viselő Duff McKagan’s Loaded (az utóbbi egyébként vegytisztán seattle-i zenészekből álló formáció).
A Loaded „The Taking” névre keresztelt, 2011-es lemezén szereplő We Win című szám annyira megtetszett a Seattle Seahawks csapatának, hogy nyomban fel is kérték McKaganéket egy kis félidős muzsikálásra. Mivel Duff természetesen hatalmas rajongója a csapatnak, így boldogan vállalta a felkérést.
Ha viszont McKagan és bandája éppen nem koncertezik a CenturyLink Fielden felállított színpadon, akkor is eljár a szőke basszusgitáros a „szedett-vedett” haverjaival a mérkőzésekre. Itt például egy Jerry Cantrell nevű fazonnal valószínűleg amiatt bosszankodnak, hogy elfogyott az amerikai hot dog, éhesen viszont nyilván nem olyan könnyű szurkolni.
Jerry és Duff, Duff és Jerry
A Seahawks a városé, a Seahawks Washington államé: az alábbi felvételen seattle-i hírességek beszélnek a csapathoz való viszonyukról: színészek, humoristák, sztár-séfek, a Heart csodálatos énekesnője, Ann Wilson, valamint az előbb említett Macklemoore mellett itt is felbukkan Duff McKagan, Jerry Cantrell, illetve Chris Cornell is. És hogy ez a sportvideó se legyen grunge-muzsika mentes: aláfestő zeneként a Mother Love Bone-tól a Chloe Dancer/Crown of Thorns, a Hearttól a Barracuda, illetve a Pearl Jamtől az Alive teszi teljessé a Seattle-élményt.
+1: Stone Temple Pilots
A nem őshonos, de a kategóriába sorolt, másodvonalas grunge zenekar, a San Diegóban alakult Stone Temple Pilots is rendelkezik némi amerikai focis vonatkozással: a csapat tavaly decemberben elhunyt énekese, Scott Weiland a rocksztárság (és az ezzel együtt járó egészségtelen életmód) előtt a Notre Dame Football Team egyetemi csapatában rúgta dobta a bőrt.
Scott, teljes menetfelszerelésben
Grunge és NFL
Pintér Miki főszerkesztő úr szerint csak és kizárólag a ’90-es évek seattle-i bandái tekinthetőek valódi grunge-bandának. Jómagam kicsit liberálisabban közelítem meg a kérdést, így a 2000-es évek végén, a sajtó által megszült nu-grunge kategóriát is ide sorolom. De a melankolikus Creedtől, a jogutódjukig számító Alter Bridge-en át a Seetherig számos zenekart találhatunk az NFL-es videojátékok soundtrackjein, a stadionok színpadjain és más kapcsolódó kiadványokon, rendezvényeken.
A grunge (vagy akár a nu-grunge) Amerikában egy élő zenei műfaj, a (sub)populáris kultúra szerves része. Az emberek a legnagyobb stadionokban, tömegesen élvezik ezt a fajta muzsikát, nem kérdés annak létjogosultsága.
#GoHawks #SoundOfSeattle #Grungery
A 2014-es Super Bowl-nyertes csapat rendkívül professzionális, elkötelezett és lelkes hazai közössége, a Seattle Seahawks Hungary zseniális Facebook oldala – mert bizony már ilyen is van – itt olvasható! Arra biztatunk, hogy kövesd te is őket, jó kis tartalmakat fogtok találni náluk!
#GoHawksHungary
