Nagyszabású grunge tribute koncertet rendeznek a Barba Negrában június 16-án, csütörtökön. Layne Staley halálának huszadik évfordulója adta az apropót Takács Vilkónak (Ganxsta Zolee és a Kartel), hogy megszervezzen egy különleges estét. Az In Memoriam Grunge címmel meghirdetett koncerten fellép a Soundgarden dalokat játszó Superunknowns, a Nirvana Tribute by Lugos Dani & Takács Vilkó, valamint egy grunge (almost) all-stars énekes/zenész felállással színpadra lépő, Alice in Chains számokat elővezető formáció is. A zenekarokból Vilkó és Dani mellett Székely Marci válaszolt kérdéseinkre.
Melyik albumok és dalok voltak rátok a legnagyobb hatással az Alice in Chains/Nirvana/Soundgarden hármastól?
Lugosi Dani: „A kedvenc Soundgarden-lemezem a Superunknown, az LP dalai közül pedig a címadót, a 4th of July-t és a Fell on Black Dayst szeretem a legjobban, de ezeknél is nagyobb favoritom a Blow Up the Outside World a Down on the Upside-ról, ami valamiért mindig könnyeket csal a szemembe. A Nirvanát tekintve In Utero-lelkületű vagyok, ennek ellenére a Mr. Moustache a csúcs számomra a Bleachről. Az alapriff bunkó és dózer-hatású, már első hallásra is a hatalmába kerített! (nevet) Alice in Chains-ügyileg elég későn érkeztem meg. A zenekar első két albuma, a Facelift és a Dirt jön be a legjobban, egyetlen kedvenc számot viszont itt is elég nehezen nevezek meg. Nem tudok választani a Dam that River és a Love Hate Love közül! Na jó, legyen a Love Hate Love! A Would?-ot pedig már meg sem említem! Tudom, hogy populár, de a végén a tritonuszra éneklés már önmagában egy külön Grammy-díj!”
Takács Vilkó: „Annyiszor játszotta az MTV 1991-ben és 1992-ben a Smells Like Teen Spirit videoklipjét, hogy lehetetlen lett volna nem belefutni. Elképesztő, hogy ez a dal azóta sem veszített az erejéből! Bárhol felcsendül, egyből bólogató embereket látsz magad körül. Bármennyire is mainstream, agyonjátszott sláger, én nem tudtam megunni! Aztán természetesen megvettem a Nevermindot, ami egy annyira durván összerakott album, hogy képtelenség nem az elejétől a végéig meghallgatni. Minden dalban van valami plusz, zseniális lemez! A Soundgarden esetében nekem a Jesus Christ Pose volt az a dal, ami iszonyatosan megfogott, mert annyira nem volt semmihez sem hasonlítható a dalszerkezet, a beteg gitártéma, az embertelen magas fekvésű éneklés, hogy teljesen beszippantott. Fura módon nekem az Alice in Chains nagyon sokáig nem tetszett, de szerintem ez egy olyan zene, amire meg kell érni, amit nem lehet csak úgy magadévá tenni, és emiatt örülök is, mert felnőtt fejjel teljesen más volt egy zenekar munkásságát megismerni, mint gyerekként. Rettenetesen jókor jött a Chains, mert pont egy nagyon depresszív időszakát éltem az életemnek, ezek a mély dalok pedig segítettek a hülyeségeimet átvészelni. A Down in a Hole-t például vagy ötször meghallgattam naponta! Ha pedig valaki megkérdezné, hogy melyik öt lemezt vinném el magammal egy lakatlan szigetre, akkor a Dirt biztos köztük lenne.”
Székely Marci: „Én akkor ismertem meg a Soundgardent, amikor a Superunknown megjelent. A mai napig is elvarázsol, pedig azért ’párszor’ végighallgattam már az albumot! (nevet) Számomra a The Day I Tried to Live az album csúcsa, mert esszenciálisan benne van minden, ami a szövegeket tekintve és zenei szempontból a Soundgardent jelenti számomra. A Nirvanától az MTV Unplugged in New York ütött igazán szíven. Imádtam a Nevermindot is, főleg az In Bloomot, meg persze a Heart-Shaped Boxot az In Uteróról. Az Alice in Chains pedig eleinte csak egy-egy dallal csavarta el a fejemet, ilyen volt például a Man in the Box, de ahogy Vilkó mondja, nekem is ’meg kellett érnem’ a zenei világukhoz. Jerry Cantrelléktől a Jar of Flies a kedvencem!”
Zenészként melyik három dalt szereted a legjobban játszani koncerten az adott anyabandától és miért?
Lugosi Dani: „Annyira kedves dal az On a Plain! Jó az energiája, nem is nehéz eljátszani, ilyenkor fejben könnyedén el tudok kalandozni. Eszembe jutnak a körülöttem zenélők, Máté, Zoli, Vilkó, illetve az, hogy menyire szeretem őket. Örülök, hogy ebben az eufóriában ott állnak mellettem és együtt csinálunk valamit! A Scentless Apprentice technikai szempontból egy elég érdekesen összerakott szám, emocionálisan pedig az egyik legrombolóbb költemény, egy lassú, súlyos kifakadás. Elég nagy kihívás beleélni magamat, kiszakítani a szememet belülről, hogy belehalhassak a számba. Talán fizikailag is ez a dal a legfárasztóbb, míg a Heart-Shaped Box ennek az ellentéte: mindig egy kicsit depressziós, de megnyugtató köd, tudatilag ebbe is bele tudok aludni és csak csinálni. Ezt a dalt is nagyon szeretem!”
Takács Vilkó: „A Them Bonest imádom élőben, mert az a 7/8-os lüktetés annyira nem normális a kitartott énekhangos vokálozással, hogy az valami csoda! Nem egy hosszú dal, ezért minden másodpercét ki kell élvezni. A Nutshell szövegétől meg szerintem nincs grunger, akinek ne párásodna be a szeme, én is így voltam ezzel minden egyes alkalommal. Ez talán a legegyszerűbb Chains-dal, mert ugyanaz az akkordkör megy benne végig, de az az énektéma, amit Layne kitalált hozzá, kegyetlenül hidegrázós!”
Székely Marci: „Akkor merültem el csak igazán a Soundgarden dalaiban, amikor tagja lettem a Superunknownsnak. Rengeteg olyan van közöttük, amelyekről elsőre azt hittem, hogy nem lehet elénekelni őket! A srácoknak hála, minden egyes próbával lépésről lépésre fejlődtünk, így alakult ki egy igazán mély kapcsolat. A Fresh Tendrilst valahogy az első pillanattól kezdve ’sajátomnak’ éreztem, és élőben is mindig magával tud ragadni, a kitekert ritmikáját pedig imádom! A Blow Up The Oustide World az a dal, amit szerintem a legjobban magáévá tett a zenekar, és talán Gábornak is az a kedvence – legalább is abban mindig üvölti velem a refrént! (nevet) A Fell On Black Days pedig számomra minden idők egyik legnagyobb kedvencévé érett az évek folyamán. Olyan érzelmi húrokat penget, amire kevés dal képes.”
Három zenekar a PNW-ről, három énekes zseni, de mindhárom sztori ugyanúgy végződött. Letisztultak már bennetek a történtek, eszetekbe jut-e még, hogy „mi lett volna, ha”, van-e valami konklúzió?
Lugosi Dani: „Ez nehéz kérdés. Valószínűleg a műfaj tragédiája ez a három szomorú vég. A miérteken kár gondolkozni, ’ha-dolgok’ pedig csak a mesékben vannak. Én ráadásul egy hónapban és napon, július 20-án születtem Chris Cornell-lel. Amikor kiderült, hogy meghalt, napokig sírtam, ő volt az utolsó oroszlánom az én csodaországomból. Családi tragédiaként éltem meg.”
Takács Vilkó: „Az emberek jelentős része visszasírja Layne-t, de nekem nincs bajom azzal, hogy Jerry Cantrellék folytatták a zenekart William DuVall-lal. Sőt, szerintem ezek az új érás lemezek minőségben semmivel sem kevesebbek a zenekari életműben, mint a nagy klasszikusok! Többször megfordult a fejemben, hogy milyenek lennének az új dalok azzal a mekegős énekléssel, de a múltat nem tudjuk megváltoztatni már. Személy szerint borzalmasan sajnálom, hogy ennyire rövid idő jutott a klasszikus Chains-nek! Egyelőre úgy tűnik, hogy a dalok kiállták az idő próbáját, nem kell leporolni vagy rozsdátlanítani őket, ha az ember előveszi a lemezeket.”
Székely Marci: „Én örökké hálás leszek – és nemcsak ennek a három legendának, de az összes grunge-hősnek -, hogy kinyitottak egy másik ajtót a rock/metal zenében, vagy még azon is túl. Egy olyan korszellemet hoztak el, amire nagy szüksége volt és van ma is a világnak. Ha nem lett volna ekkora a hype, akkor talán ma is velünk lennének. A szomorú végkifejletekben azt érzem közös pontnak, hogy ugyanaz a felfoghatatlan és felfokozott élethelyzet viselte meg lelkileg őket rettenetesen. Különbözőképpen próbálták feldolgozni, de sajnos mindegyikük elvesztette a csatát saját magával szemben. Az életművük viszont kitörölhetetlenné tette őket, és erre kell emlékeznünk!”
Régen voltak tribute koncertek, pláne ilyen közös grunge buli. Hogyan készültetek rá?
Lugosi Dani: „Rég bizony, itt is volt már az ideje egy ilyen közös ünneplésnek! Aki annak idején járt ilyen típusú bulikra a Vágóhídra, az most ismét találkozhat a rég elfeledett, kockás inges barátaival! Mi úgy készülünk, ahogy szoktunk: kikészülünk egymástól! Meglepetésekről pedig előre nem beszélünk, utólag beszéljen majd róla a közönség!” (nevet)
Takács Vilkó: „A Men in the Box már jó ideje nem aktív, de Bánfalvi Sanyit és Kovács Tomit összerántottam erre a bulira. Mivel Tomi már jó ideje nem énekel aktívan, ezért úgy döntöttünk, hogy ezt a koncertet több olyan énekessel csináljuk meg, akiknek szintén van kötődése a zenekarhoz: Apey, Zentai Anett, Várallyay Bebe, Szekeres Andris és külön érdekesség, hogy a másik két bandából Dani és Marci is vállaltak be dalokat. Ha pedig a Jóisten is úgy akarja, Ganxsta Zolee is fog dobolni egy dalt. És ha már Layne, akkor nem feledkezünk meg Mad Season-dalokról sem, de hogy melyek ezek, az maradjon egyelőre titok!”
Székely Marci: „A Superunknowns legénységéhez pár dal erejéig ismét csatlakozik Sipos Andris barátunk, akit a Dead Grayből és a Scary Guyzból is sokan ismerhetnek. Én pedig nagyon örülök, hogy három dalban is tiszteletemet tehetem Layne emléke előtt. Köszi srácok!”
__
Layne Staley 20 – In Memoriam Grunge (Soundgarden, Nirvana, Alice in Chains)
IDŐPONT: 2022. június 16.
HELYSZÍN: Barba Negra, 1117 Budapest, Neumann János u. 2.
MENETREND:
18:45 Superunknowns (tribute to Soundgarden)
19:35 Tribute to Nirvana by Lugosi Dani & Takács Vilkó
20:30 Tribute to Alice in Chains by Grunge all-stars
JEGYEK:
Elővételben: 3000 Ft
A koncert napján: 3500 Ft
ONLINE: https://jegy.rock1.hu/layne-staley-20_20220616
Layne Staley idén 20 esztendeje, 2002 áprilisában veszítette el a hosszú és kegyetlen csatáját a drogokkal szemben, de az örökérvényű dalai és a lemezbe zárt egyedi, utánozhatatlan hangja itt maradt velünk. E kerek évforduló okán a legendás Alice in Chains dalokat viszi színpadra egy különleges összeállítású brigád, az énekesi posztot pedig sok neves zenész tölti be. Többek között fellép:
- Áron András „Apey” (Lazarvs, Trillion, Áron András & The Black Circle Orchestra)
- Zentai Anett (System of a Down acoustic tribute)
- Lugosi Dani (Polytrip)
- Székely Marci (Tulpa, Superunkowns)
- Várallyay Bebe (Abigél)
- Kovács Tamás (Men in the Box)
- Szekeres András (Junkies)
- Szebényi Dani (godfater.)
A Layne Staley emlékműsorban a zenekari posztokat is neves hazai zenészek töltik be:
- Bánfalvi Sanyi – dob (Magma Rise, Ákos)
- Ganxsta Zolee – dob (Ganxsta Zolee és a Kartel)
- Takács Vilkó – gitár, vokál (Ganxsta Zolee és a Kartel)
- Kovács Dávid – basszusgitár (Ganxsta Zolee és a Kartel)
Az esemény különlegessége, hogy nem csupán Layne Staley munkásságáról emlékezünk meg ezen a júniusi estén, hanem az idén öt esztendeje elhunyt Chris Cornellről, illetve a zseniális Kurt Cobainről is, aki februárban ünnepelte volna az 55. születésnapját.
Az est folyamán fellép:
Nirvana Acoustic by Lugosi Dani & Takács Vilkó https://www.facebook.com/nirvanaacoustic
SUPERUNKNOWNs – a tribute to SOUNDGARDEN https://www.facebook.com/Superunknowns
___
