SEATTLE | 11/12/2019 | 01:45

Seattle-Budapest Grunge Magazin

Régi dal – William DuVall: One Alone (2019)

Szerző:

Szólólemezzel jelentkezett William DuVall, az Alice in Chains énekese. A 2019. október 4-én megjelent album tizenegy akusztikus gitárral kísért, intim hangvételű dalt tartalmaz.

William DuVall: One Alone (2019)

Régi dal

2011. február 22-én William DuVall besétált az atlantai Bakos Amp Works stúdióba, hogy feljátssza a ’Til The Light Guides Me Home című szerzeményét. A dalt valaki más számára írta, de amikor Jeff Bakossal, a stúdió tulajdonosával és hangmérnökével visszahallgatták a felvételt, döbbenten néztek egymásra. Bakos DuVallhoz fordult: „Biztos vagy benne, hogy másnak akarod adni, nem lenne jobb mégis csak megtartani magadnak?” Mivel a stúdióban minden beállítás adott volt, ezért az énekes úgy döntött, hogy további hét, már régóta a tarsolyában lévő dalát is feljátssza gyorsan. Aznap összesen tehát nyolc felvételt rögzítettek: a ’Til The Light Guides Me Home-ot, a 3 Wishes-t, a Strung Out On a Dream-et, a Whit Hot-ot, a Still Got A Hold On My Heart-ot, a Smoke And Mirrors-t, a So Cruel-t, valamint a No Need To Wonder-t. Hiába azonban a hirtelen lelkesedés, a felvételekkel még évekig nem történt semmi sem. Az Alice in Chains nem használta fel őket a Devil Put Dinosaurs Here-hez és a Rainer Foghoz, nem adta ki William sajátként és más sem kapta meg a dalokat. Ott pihentek hosszú időn keresztül az énekes-gitáros egyik fiókjában.

2017. december 30-án William DuVall besétált az atlantai Amber Leaf Studios-ba, hogy feljátssza a Veil Of All My Fears és a Chains Around Your Heart című szerzeményeit. Míg 2011-ben a nyolc dal rögzítéséhez elegendő volt számára egyetlen nap, addig ezekhez már kettő kellett. DuVall a szilvesztert is Jeffrey Blount hangmérnök társaságában töltötte. Produceri szempontból a 2017-es felvételek sokkal jobban kidolgozottak és színesebbek is lettek.

2019. október 4-én William DuVall, aki saját bevallása szerint is inkább zenekari tagként érzi jól magát, kiadta első szólólemezét, One Alone címmel. Végre megjelenhettek a nyolc és fél éve rögzített és a másfél éves felvételek. Az a tizenegy régi dal, amit mindössze három nap alatt rögzített hazai pályán, két atlantai stúdióban, egy szál akusztikus gitár segítségével.

 Csak DuVall és a gitárja

Az Alice in Chains énekesének tehetségéhez és képességeihez nem férhet kétség. Már korábban, a Comes With The Fall tagjaként is nagyszerű dolgokat hozott össze. Most viszont nagy fába vágta a fejszéjét. Teljesen lecsupaszítva állt ki a nagyközönség elé. Arra vállalkozott, hogy tizenegy dalon keresztül leköti a hallgatók figyelmét úgy, hogy közben semmilyen plusz hangszeres és vokális segítséget sem vesz igénybe. Se plusz gitárok, se basszus, se dobok, se újabb éneksávok. Semmi más, csak William DuVall és a gitárja. A lehető legnehezebb műfajt választotta. Azt, amit csak nagyon kevesen tudnak valóban magas színvonalon művelni.

A vállalkozás azért is különösen veszélyes, mert lehetetlen függetlenítenie magát az embernek a folyamatosan felmerülő „Mi lett volna, ha?” kérdéstől. Például, mi lett volna, ha odaadja DuVall Jerry Cantrell-nek bizonyos szerzeményeit, mondjuk a Smoked And Mirrors-t vagy a So Cruel-t? Mi lett volna, ha rendes hangszereléssel zúznának azok a hallhatóan súlyosabb riffnek készülő témák, amik a White Hot-ban vannak? Mi lett volna, ha jól rétegezett vokálokkal gazdagítva jönnek ki egyes dalok, mint például a 3 Wishes és a Need To Wonder? És így tovább. Mert bizony vannak olyan tételek, amik elsőre befejezetlennek tűnnek. Néha mintha kicsit túlvállalósak lennének, nem mindig teljesen kidolgozottak, talán kicsit nyersek is. Egy azonban közös bennük: ötletszinten kivétel nélkül kiválóak.

Bár DuVallék a ’Til The Light Guides Me Home-tól estek hanyatt, a klip is erre készült, mégsem ez a legerősebb pillanata a lemeznek. A másodikként érkező, slágeresebb The Veil Of All My Fears, az érzelmes, megbocsátásért esedező Strung Out On a Dream („még egy esély minden, amit kérek tőled, kedvesem, még egy esély mindaz, amire szükségem van”), valamint a Led Zep-es, rendes hangszerelésért kiáltó, csodaszép Still Got A Hold On My Heart sokkal többet adnak.

One Alone

William DuVall első szólólemeze nem működik autóban. Nem működik csak úgy mellesleg, a háttérben hallgatva. A One Alone elsősorban azoknak ajánlott, akiknek oda akarnak és oda is tudnak figyelni William rezdüléseire. Ők gyorsan rá fognak hangolódni a dalokra. Számukra ez lesz az utóbbi idők egyik legértékesebb lemeze.

A One Alone-t teljesen indokolatlan lenne a többi seattle-i gyökerű zenekar frontemberének szólómunkái közé illeszteni, vagy melléjük sorolni. Azok az anyagok teljesen más indíttatásból, teljesen más körülmények között és eltérő energiabefektetéssel készültek. Míg a másik kettő egy adott korszak meghatározó előadója volt világszinten is, addig William DuVallnak egy harmadik, utánozhatatlan generációs ikont kellett pótolnia. Hatalmas hendikeppel indult a helyzet miatt és annak ellenére, hogy talán nem túlzás kijelenteni, minden várakozást felülmúlt az Alice in Chains-be való beilleszkedése, a One Alone nem egy sikerre eleve elrendeltetett vállalkozás volt. Sok-sok hallgatás után azonban nyugodtan ki lehet jelenteni, művészeti szempontból mindenképpen az lett!

A One Alone az idei év egyik leghangulatosabb albuma. Erősen ajánlott a követező harminc-negyven év nyugodt, merengős, őszi-téli estéire!

___

William DuVall: One Alone (LP)

Megjelenés: 2019. október 4.
Kiadja: DVL Recordings

Tracklist:

  1. ’Til The Light Guides Me Home
  2. The Veil Of All My Fears
  3. The 3 Wishes
  4. Strung Out On A Dream
  5. White Hot
  6. Still Got A Hold On My Heart
  7. Smoke And Mirrors
  8. So Cruel
  9. Chains Around My Heart
  10. Keep Driving Me Away (csak a CD-n és digitális platformokon)
  11. No Need To Wonder (az LP-n) / Waiting Out The Breakdown

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published.

*

Legutolsó Lemez

A LAP TETEJÉRE