Reszegi László egy illusztris Nirvana lemezgyűjtemény és a Nirvana – magyar rajongói oldal boldog tulajdonosa, emellett a Recorder és a Music Backstage újságírója, a Tankcsapda és a Barba Negra social médiása, és még ezer szállal kapcsolódik a zenéhez. Interjúnk.
Reszegi László
A saját bemutatásodat inkább rád bíznám.
A zenével kapcsolatos legelső dolog nekem nem az, amikor trombitáltam az általános iskolában, hanem a lemezgyűjtés. Ez 1999-ben kezdődött, akkor voltam 12 éves. Már akkor tudtam, hogy sok közöm lesz a zenéhez. Sokáig „csak” lemezgyűjtő voltam, majd 2007-ben kezdtem el zenei témájú cikkeket írni Szolnokon, az ottani lapban. Ugyanebben az évben létrejött a Nine Inch Nails magyar rajongói oldala, ennek társalapítója/társszerkesztője lettem. Onnantól nem volt megállás. Kimondottan zenei újságíró 2013-ban lettem, akkor kerültem a Recorderhez. Alapvetően egyébként online kommunikációval foglalkozom, így a zene szeretete és a munkám sokszor találkozik. 2011 óta dolgozom Ákossal és a Tankcsapdával. Az utóbbi a mai napig nagyon aktív munkakapcsolat, Ákosékkal is vannak még néha alkalmi feladatok. Amíg Budapesten éltem, rengeteg más hazai zenekarral volt közös munkáim: Quimby, Kistehén vagy Kozma Orsi, például. Ez közösségi médiát vagy koncertfotózást vagy mindkettőt jelentette. De ami permanensen működik zenei vonalon 1999 óta, az a lemezgyűjtés és így 2018 végén azt mondom, hogy soha nem érdekelt jobban ez a tevékenység, mint most.
Ezzel el is értünk a beszélgetésünk egyik apropójához, a legendás Laci collects lemezgyűjteményhez, amelynek egy jelentős részét a Nirvana teszi ki. Hogyan kötődsz egyáltalán a grunge-hoz, a Nirvanához?
Az azért túlzás, hogy legendás. Lehet mellékszál, de fura módon engem a grunge világból, az egész seattle-i mozgalomból a Nirvana fog meg igazán. A többi előadó is remek, nem tudok rájuk rosszat mondani, de engem Kurt Cobainék ragadtak meg, a többieket meg úgymond kedvelem. A lemezgyűjteményem legelső darabja, amit eredetiben megvásároltam, az egy Nirvana kazetta volt, amit itt vettem meg Debrecenben. Én eredendően hajdúnánási vagyok, ott éltem érettségiig. Hetedikes voltam 1999-ben, akkor kezdtünk tudatosan zenét hallgatni: Tankcsapda, Korn, és kicsit a régmúltban turkálva az akkor már öt éve nem létező Nirvana. Akkor jelent meg a Korn Issues című lemeze, gondolkodtunk, hogy hol lehet beszerezni. Egy debreceni könyvesboltban próbáltunk szerencsét. Ott láttam meg a Nirvana Bleach című albumát. 965 forint volt. Azonnal meg is vettem. Másnap bementem Hajdúnánáson a suliba. Azt tudni kell, hogy mindenkinek voltak Nirvana kazettái, a Bleach is megvolt mindenkinek – másolva. Akkor ember nem látott még Hajdúnánáson eredeti Nirvana kazettát, így, bár nem vágytam a sztár szerepre, egy pillanat alatt az lettem. Mindenki meg akarta nézni a fotót, ami a borító belsejében volt, azt, amelyikben Kurt beugrik a dobszerkóba. Én is azt éreztem, hogy ez nagyon más: megfogni, elolvasni a borítóban a dalszövegeket és az információkat. Nagyon nagy élmény volt. Azt éreztem, hogy végre igazából megvan a lemez. Arról nem is beszélve, hogy sokkal jobban szólt, mint az ötödik másolatról készített hatodik másolat. Akkoriban a CD Hajdúnánáson még egy high-tech dolog volt. Nem sokkal később persze hétköznapi dologgá vált, de akkor még nem érdekelt a formátum. A kazetta volt a meghatározó. Hamar rákaptam az ízére és elkezdtem több előadót is gyűjteni. A jelenlegi Laci collects gyűjtemény néhány kiemelt, számomra kedves előadó mély katalógusát jelenti, nem pedig azt, hogy mindent megveszek. A Nirvana ebből az egyik, ha nem a legnagyobb gyűjtemény.
Van még David Bowie is, ha jól emlékszem.
Igen. Bowie, az elég nagy, nagyon nagy a The Beatles és a The Rolling Stones is, és van még Korn is. A Nirvana a legnagyobb, ezekkel közös azonos mértékű a Marilyn Manson és a Nine Inch Nails. És persze a Nirvana árnyékában ott van a Foo Fighters elég szép darabszámmal. A hazaiak közül ott a Tankcsapda, amire nagyon büszke vagyok, ami tényleg nagyon sok ritkaságot tartalmaz, de még az sem teljesen 100%-os.
A Nirvana-generációt te pont lekésted real time-ban. Honnan jött ez a „beégés”? Mi a személyes Nirvana és/vagy Kurt Cobain legendáriumod?
Igen, lekéstem. Amikor általános iskola első osztályos voltam, akkor jelent meg az In Utero. Onnantól a Nirvana még nem egészen egy évig létezett. Nekem a találkozás 1999 tavaszán volt. Valahogy úgy kezdődött ez, hogy a nyolcadikosok hordtak rengeteg Nirvana pólót. Persze ezt ma is látod, de ma már sokkal másabb. Most már más típusú üzletek árulják és más típusú emberek hordják. Sokszor olyanok is felvesznek zenekaros pólókat, akik azt sem tudják, hogy mi az, amit viselnek.
Gábor Andris, az Ozone Mama gitárosa épp a Grungery-n mondta egy interjúban azt, hogy „Kurt Cobain egy divatos póló lett napjainkra”.
Vannak olyan srácok, akik azt hiszik ezekről, hogy divatbrandek. De ez mindegy, én még olyan embereken láttam a pólókat, akik tudták, hogy mi ez és bíztam a zenei ízlésükben. Ők mutatták meg a Kornt, ők nyomták a kezembe az első Tankcsapda kazettát. Tőlük kaptam anno egy olyan Nirvana kazettát, amin a teljes Nevermind album rajta volt, de el volt csúsztatva. A második számmal kezdődött a Nevermind, az első nóta pedig a Heart-Shaped Box volt. Ez volt az első találkozásom a zenekarral és a mai napig azt gondolom – lehet, hogy emiatt -, hogy ez a legkomplexebb Nirvana dal. Amikor meghallgattam, azt gondoltam, hogy egy olyan dologra bukkantam, amit több idő lesz megemésztenem. És így is lett. Nyilván egy 12-13 éves srác nem tud olyan mélységekbe belelátni, mint amit a Nirvana egyébként nyújtani tud, ezért a középiskolai évek második felében kezdtem el jobban látni és érezni ezt az egészet. Mikor megjelent a Journals (Kurt Cobain naplójából összeállított könyv), az nagyon sokat nyomott a latba. És emellett persze más könyvek, dokumentumfilmek, amelyek mind-mind más aspektusból dolgozzák fel a sztorit. Pont a napokban láttam egy YouTube videót arról, hogy miért volt annyira jó énekes Kurt. Arról sokat beszélnek, hogy jó dalszerző volt és milyen jól bánt a hangszerrel, de arról kevés szó esik, hogy az énektudása is sokszínű volt. Vannak, akik szerint csak sikított és ordított, mások szerint viszont nagyon is kifinomult és változatos volt. Ennek a videónak a végén fejtette meg egy szakértő, hogy Kurt Cobain attól volt fantasztikus, hogy félelemérzet nélkül énekelt. Ez sokkal nagyobb energiákat mozgósított benne. Kurt maga egy interjúban azt nyilatkozta, hogy ő a gyomrából énekel, részben annak a gyomorproblémának a kezeléseképpen, amely élete nagy részét végig kísérte és ami drogfogyasztási szokásaihoz is hozzájárult. Ő a fizikai gyomorfájdalmát próbálta magából kiénekelni. Én azt érzem, hogy valami elemi őserő van jelen az ő jellemében, a dalszerzésében, a gitártartásában, a színpadi létében, hogy se előtte, se azóta nem volt ehhez fogható. Ha csak véletlenül látok egy Nirvana klipet, mindig ledöbbent. Az én személyes Nirvana élményem az mindig ez az elemi ösztönös őserő. Minden más zenekar sokkal mesterkéltebb. És ez nem rossz dolog. Lásd például a másik kedvencemet, Marilyn Mansont. Iszonyatosan koncepcionális, részletgazdag, mindennek jelentősége van. Szeretem az ilyen komplex és mély jelentéstartalmú dolgokat. A Pink Floyd, David Bowie, Nine Inch Nails, mind a kedvenceim. A Nirvana viszont úgy volt komplex, hogy spontán is volt.
Szerinted mi a Nirvana és Kurt Cobain popkult hatása és jelentősége?
Szokták mondani, hogy a Nirvana döntötte le azt a falat, ami az underground és a mainstream közt volt. Az ő berobbanásuk előtt az MTV nem játszott underground zenét. Ami az MTV-n ment az ment, ami oda nem jutott be, az maradt az undergroundba. Ezt a falat tényleg a Nirvana döntötte le, de előtte már a Jane’s Addiction iszonyatosan megrugdosta. Pont pár évvel azelőtt jártak, gyakorlatilag kortársak voltak. Navarroék nagyon jól megágyaztak annak, hogy jöjjön valaki, aki náluk populárisabb és képes ezt megcsinálni. Talán Dave Grohl mondta, hogy jókor voltak jó helyen és sok véletlen adódott össze. Mások is voltak ott abban az időben, de esélyük sem volt arra, hogy ekkorát robbanjanak. Ott van például a Mudhoney, ha már Seattle meg grunge. De sok zenekarnál hiányzott a karizmatikus frontember és az erős dalok. Kurtben viszont ez egyszerre megvolt. Nagyon benne volt a pop és úgy tudta keverni ezt az underground hangokkal, mintha 100 évig tanulta volna ezt egy mesterkurzuson. A harmóniákat és dallamokat mixelte a szétvinnyogtatott gitárokkal és az üvöltésekkel. Ezt ő sem gondolta soha, hogy ez ennyire be fog találni.
Van erről egy elmélet, hogy a mániákus depresszió tünetei nagyon jól kivehetőek Kurt zenéjében. A lassú verse után mindig robbanásszerűen jön egy intenzív refrén. Ez a gitárjátékában, a dinamikában, az énekstílusában, három perces dalokon belül is kijön ez a kettősség.
Igen, valóban skizó. Vagy ez talán erős szó, de lejön, hogy olyan zavart az egész. Egyébként ezt a gyors/lassú dinamikai váltást a Pixiesnél, a nagy előképnél is felfedezhető. Maga Kurt is elmondta ezerszer, hogy ez a fajta dalszerkezet a Pixies formulája. Az Incesticide című 1992-es karácsonyi válogatásán volt egy hosszú levél Kurttől, ami egy kifakadás az egész világ ellen. Abban azt mondta, hogy ők a Cheap Trick olcsó utánzatai. Soha nem gondolta magáról, hogy ő valami nagyot, egyedit alkotott. Egyszer Sex Pistolst hallgattunk, egy ismerősöm kérdezte, hogy ez régebbi vagy újabb, mint a Nirvana. Mondtam neki, hogy ez sokkal régebbi. De az nyilván lejött neki, hogy itt valaki hatott valakire. Kurt írt arról a naplójában, hogy a Sex Pistolst milyen sok időbe tellett beszereznie, mert Aberdeenben egyszerűen nem lehetett hozzájutni. Viszont rengeteg cikket olvasott róluk, így volt egy nagyon erős képe arról, hogy milyen zenét is játszhatnak. Amikor végre hozzájutott, kicsit csalódás is volt neki, primitív punknak tartotta. Mindamellett persze szerette és tisztelte őket. De igazából ő azt a zenét csinálta meg, amit annak idején elképzelt, hogy milyennek kellene lennie a Sex Pistolsnak.
Térjünk vissza a lemezgyűjteményre. Mekkora, hány darab, mi az, ami még hiányzik belőle?
Alapvetően két részre osztanám: az első és legfontosabb a hivatalos kiadványok. Alapvetően ez a legjelentősebb és nyilván lemezgyűjtőként elsősorban ezekkel foglalkozom. Ez 200 fölött jár darabszámban. CD, vinyl, kazetta, VHS, DVD, stb. Vannak persze nem hivatalos hamisítványok is: ezeket nem azért veszem meg, mert nem tudom, hogy mi az, hanem mert néhány annyira érdekes, vagy olyan tartalommal bír, ami unikálissá teszi. Pont nemrég szabadultam meg egy csomó ilyentől egyébként, így bőven túlsúlyban vannak a hivatalos anyagok. A harmadik kategória az a Nirvana tartalommal bíró, de nem hivatalos zenekari kiadványok. Filmzenék, válogatások, ilyesmik. Például a Beavis & Butthead Experience filmzenealbum, amelyen egy olyan dal (I Hate Myself And I Want to Die) szerepel, amit nem jelentettek meg máshol. Vagy például a No Alternative nevű jótékonysági válogatáslemezen szerepel a Sappy, ami szintén csak ott elérhető. Lemaradt az In Uteróról. 1996-ban megjelent a Hype!, azon szerepel a Negative Creep. Az About A Son című dokumentumfilm – nekem egyébként ez a kedvenc Nirvana vonatkozású filmem -, amit a hivatalos Nirvana könyv, a Come As You Are szerzője, Michael Azerrad készített. Nagyon sok órányi hangfelvétele van, amelyet a könyv írása közben vettek fel, főleg hajnali órákban. Ezeken Kurt csak beszél, beszél és beszél. Ezeket felhasználva forgattak Aberdeenben és Seattle-ben. Nem jelenik meg se a Nirvana, se Kurt, egyszerűen csak Kurt hangját halljuk benne és közben bemutatnak bizonyos helyszíneket, épületeket. Ennek a filmzenéje is megvan. Ez most csak pár példa akart lenni.
Beszéljünk egy kicsit a ritkaságokról is!
A Nirvanának három nagylemeze, pár EP-je, nem kevés kislemeze és egy csomó koncertkiadványa jelent meg, amelyek közül rengeteg már posztumusz, tehát 1994 utáni. Harminc éves a Love Buzz, az első kislemez, ezen kívül mindegyik ilyenből van legalább egy példányom valamilyen formátumban. Vannak olyanok – mint például a Nevermind -, ami körülbelül harminc féle verzióban megvan és ez mind hivatalos. Van belőle német, magyar, amerikai, lengyel kazetta, német, magyar, EU-s, angol, USA CD-m, meg van dél-koreai bakelit is például. Tartalmilag ugyanaz. A különbség, hogy az Endless, Nameless című bónuszdal nem mindegyiken szerepel. De nem ez a lényeg, ezt nem hallgatom, hanem gyűjtöm. Szívesen nézegetem a különbségeket a borító minőségében és más apróságokban. Ha a ritkaságokról beszélünk: a Blew EP egy viszonylag ritka darab, 1989-ben, az első európai turné – amely ugye Budapestet is érintette – közben kellett volna megjelennie. A Bleach utáni kislemez lett volna, rajta van ugye a Bleach nyitódala, a Blew és még három másik dal. Ez mindössze 3000 példányban készült el, csak Angliában jelent meg, de valami nagy gáz volt és csak 1989 decemberében került piacra, amikor a koncertkörút már lement. Iszonyatosan hamisítják egyébként a bakelit és a CD formátumot is, én azon szerencsések közé tartozom, akiknek mindkét formátumból van eredetije példánya. Ez például elég ritka. A Bleach albumból is nagyon sok verzióm van, de ami a kedvencem az egy úgynevezett clear pink verzió, vagyis átlátszó rózsaszín a bakelit. Ez egy korai kiadása ennek a lemeznek. A Nevermind korszakból van magyar kiadásom CD-n és kazettán, ezek szintén nagyon ritkák.
Komolyan? Ezt nem gondoltam volna!
Bors Jenő volt a Quint kiadó alapítója. Kiadtak pár érdekes underground dolgot, majd az EMI 1992-ben felvásárolta őket. Így jött létre az EMI-Quint. Az EMI 1992-ben azzal dobbantott a magyar piacon, hogy három lemez licensz jogait megszerezték. Ez a három lemez a Guns ’N Roses Use Your Illusion két része és a Nirvana: Nevermind volt. A Guns-nál CD, kazetta és vinyl volt a formátum, a Nevermind esetében valami miatt csak CD és kazetta. Magyarország akkor is egy kicsi piac volt, ráadásul akkor a rendszerváltás után összeomlott a gazdaság, nem is volt az embereknek annyira pénze. A Nevermind ugye eredetileg 1991 szeptemberében jelent meg, majdnem egy év telt el, amíg ideért a magyar kiadás. Ez egyébként üzletileg egy logikus döntés volt, mert akkor még nem árasztották el Magyarországot a német kiadású zenei adathordozók. Ide késve érkezett el a Nirvana-láz. A kazettára már rábukkantam 1999 óta vagy háromszor, de a CD nagyon ritka. 50-60 Euro az ára. Én egy példányt el tudtam cserélni egy amerikai gyűjtővel, ő ezért cserébe nagyon sok érdekességet bocsájtott rendelkezésemre. Többek közt a 1996-os, első remaszterizált Nevermind CD-t, ami 24 karátos arannyal van futtatva. Elvileg ez a legjobban szóló verzió, tényleg durván jó a hangja és nagyon ritka. Ez az ún. Mobile Fidelity Sound Lab kiadás.
Nem hanganyag, de egy kuriózum a gyűjteményemben az In Utero megjelenésekor a lemezboltokba kiküldött A/4-es méretű laminált promóciós posztere. A Nine Inch Nails mellett art direktorként és fotósként dolgozó Rob Sheridantől kaptam. A NIN a másik kedvenc zenekarom, Sheridan pedig az egyik fotós-digitális művész példaképem, ez az ő gyerekkori szobájában lógott annak idején.
Nagyon szeretem a színes kislemezeket. Szerencsére ebből is van jó pár, például a Sliver, 1990-ben jelent meg, ebből van egy lime színű verzióm, ami csak 2000 példányban jelent meg csakis Angliában. Ebből csak a legkomolyabb 2000 Nirvana gyűjtőnek van a világon.
Mennyi gyűjtő van egyébként?
Szerintem öt-hatezer, de lehet tízezer is. A nagyon aktívak nyilván kevesebben vannak. A Sliverből van egy amerikai kiadású rózsaszín kislemezem is. Illetve megvan a Jesus Lizarddal közösen megjelent kék színű split single, illetve van egy piros színű Heart-Shaped Box kisemezem is. Van egy teljesen clear, átlátszó verzióm az Incesticide-ból. Van egy thaiföldi kiadású From the Muddy Banks of the Wishkah kazettám, amiben egy felvarró is van. Nem is sorolom tovább. Na, még egy: Krist Novoselic, a Nirvana basszusgitárosának új zenekara, a Giants in the Trees. A weboldalukról lehetett rendelni dedikált CD-t, én ezt annyira hamar rendeltem, hogy még az első verziós, otthoni ”do it your own” írott CD és borító van benne. Az egész zenekar dedikálta, így van Krist-től dedikálásom. De beletett nekem egy Nevermind matricát is, amit csak ő dedikált. Én ilyet nem kértem és ilyet senki más nem kapott tudtommal. Nem tudom mi az oka, de az biztos, hogy én küldtem el neki Twitteren, hogy az 1989-es budapesti koncertről mégiscsak előkerültek fotók – korábban ugye úgy volt, hogy nincsenek ilyenek. Mi lehoztuk a Recorderen ezeket és elküldtem neki a linket. 5 perc múlva ezeket meg is osztották a hivatalos Nirvana social media felületeken. Én ennyit kommunikáltam vele előtte minimálisan. Nem tudom, hogy ez-e az oka, de nagyon örülök neki, hogy van egy ilyenem tőle. Sajnos Dave Grohlal még nem sikerült összefutnom, Kurt Cobain aláírást nem fogok venni, mert nem lehet tudni, hogy eredeti-e vagy sem, viszont iszonyatos ára van. A Sliver kislemezből van egy fekete verzióm is, ami alapból nem nagy szám, de azt meg a Mudhoney dobosa, Dan Peters dedikálta. Azt a dal ő dobolta fel.
Nagyon szeretem a japán kiadásokat. Azokban van egy extra booklet, hiszen az angol mellett japánul is benne vannak a szövegek. Egészen más a minőségük, a nyomtatás, a papír, a csomagolás, minden. Vagy jobb technológiát használnak, vagy igényesebbek, nem tudom, de sokkal jobb a minőség, mint az európai gyártóknál. Van ezekben egy ún. OBI, egy behajtott kartonlap a CD gerincére hajtva. A teljes japán sorozat megvan, mind első kiadás. Ezek, amikre leginkább büszke vagyok.
Ezek itthon nem beszerezhető kiadások. Mik a csatornáid?
Alapvetően ott van a Discogs, a világ legnagyobb katalógusa és egyben piactér. Ott vezetem, hogy nekem mi van meg, emellett egy hatalmas adatbázis, amin tudom követni a többieket, be tudom lőni az árakat. Az eBay-t is sokat használom. Nem árulok el nagy titkot, hogy érdemes külön megnézni az ausztrál, német, amerikai verzióját az oldalnak. Van egy Nirvana fórum, ami csak a gyűjtésről szól. Minden egyes kiadvány fent van, ezekről lehet beszélni, információt gyűjteni, cserélgetni. Ott van belga, norvég, japán, mindenfelé nemzetiségű gyűjtő. Ha oda bedobok például egy magyar kiadású Nirvana anyagot, ott tudnak nekem ajánlani cserébe mást. Ez nekem tök jó, mert én meg egy skandináv kiadáshoz jutnék hozzá nehezebben. A japán gyűjteményt is ezen keresztül duzzasztottam fel. Afrikát leszámítva minden kontinensről vannak kontaktjaim. Ez egy jól kialakult közösség. Mindezek persze nem tántorítanak el attól, hogy a Vaterát és a Jófogást nézegessem, ott is találtam már meglepően dolgokat.
A Nirvana – magyar rajongói oldal alapítója és szerkesztője vagy. Ez indukálta igazából ezt az interjút is. Erről mesélnél picit?
Ez 2011-ben indult, egy időben a Foo Fighters oldalammal. Az utóbbinak a neve a We need a Foo Fighters Show in Hungary volt, ezt át kellett írnom nemrég arra, hogy We need another-re, mivel 2017-ben végre eljutott hozzánk a zenekar 20 év után újra. Jövőre megint jönnek, éljen. Igazából amikor indult ez az oldal, nem volt mély gondolat mögötte. Nekem akkor már a Facebook volt a munkaeszközöm, egy budapesti reklámügynökségnél dolgoztam. Nem nagyon találtam magyar online Nirvana közösséget. Azóta egyébként lett több, de az biztos, hogy az enyém volt az első. Én eléggé szeretem a dátumokat.
Igen, az lejött az oldalról.
Az általam nagyra becsült, Budapestet is érintő 1989-es európai turnét például ”élőben” lekövettem. Pár éve például október-december között minden nap egy kicsit arról beszéltem, ami akkor történt velük 1989-ben. A neten rengeteg infó van, nyilván nem fejből tudom ezeket. Kicsit turnénapló-szerűen követte le ezeket. Persze vannak fontos események, évfordulók. 2011-ben volt a Nevermind 20 éves, az indulás évében tehát bőven volt téma. 2012-ben az Incesticide, 2013-ban a Unplugged koncert volt 20 éves, mindig voltak dolgok, ezzel együtt jöttek új kiadványok. A Kurt Cobain családja is mindig mocorog, mindig készülnek új tartalmak. A Nirvana nem létezik, de mindig van miről beszélni velük kapcsolatban. A Recordernek is írtam több Nirvana-cikket. 2013 novemberében volt 20 éves az Unplugged. Az ezzel kapcsolatos írásom volt a 2013-as év legolvasottabb cikke az oldalon. Pedig aznap délután jutott eszembe, hogy „basszus, ez meg ma van”. Gyorsan megírtam, este elküldtem, a főszerkesztővel meg sem volt beszélve, hogy ez lesz. Nem örült neki, de kitette és végül egy nagy siker lett belőle. De például egy srác is küldött már privátban egy képet a Nirvana-tetoválásáról, az ilyet is ugyanúgy kiteszem. Szóval azért ez egy lazább felfogású oldal. Egyébként nekem is van egy Nevermind tetoválásom. Ha valaki megkérdezi, hogy ez-e a kedvenc Nirvana-lemezem, akkor azt mondom: nem. De ennek a lemeznek a zenetörténeti jelentősége elvitathatatlan. Nem a legjobb szerintem, de a legfontosabb.
Aktív az oldal közössége, rengetegen írnak, hogy segítsek, küldjek ilyen linket, olyan linket, stb. Ezekre igyekszem mindig válaszolni és segíteni. Szerettem volna mozivetítést is összehozni, amíg Budapesten éltem. Egy koncertfilmet vagy dokumentumfilmet akartam levetíteni, ez még nem jött össze, de nem tettem le arról az álmomról, hogy összehozzunk egy nagyvásznas Nirvana estet. Jó kapcsolatot ápolok a Universal kiadóval, az In Utero 20. évfordulójánál például sikerült közös nyereményjátékot is csinálni.
Honnan szeded az a nagy számú exkluzív anyagokat, amiket kiteszel?
Sok forrásom van. Vannak jól követhető gyűjtemények, illetve a gyűjtői kapcsolatok révén is rengeteg új dolog kerül be a cirkulációba. Minden kép, amit én kiteszek, máshol is megtalálható. De sok időt fordítok rá, hogy ne az unalmas, ezerszer látott képek jelenjenek meg. Egyébként még érdekesség, hogy lett volna egy személyes Dave Grohl interjúm 2017-ben, el is volt fogadva, csak sajnos az utolsó pillanatban lemondták mind a Recordert, mind az RTL Klubot. Az elég exkluzív tartalom lett volna.
Kérdezted volna a Nirvanáról?
Persze, mindenképpen. És még az is nagy kérdés volt, hogy mit írassak alá vele a Nirvana gyűjteményből. De ez a Foo Fighters gyűjteményemben is kérdés volt, abból is van ugyanis közel 100 darabom. Láttam már olyan szörnyűséget, hogy valaki odaadott neki egy Bleach lemezt dedikáltatni. Mondjuk jól kezelte a helyzetet, ráírta, hogy „Chad”. [Az 1989-ben megjelent első Nirvana-lemez, a Bleach felvételein Chad Channing és Dale Crover dobolt, Grohl még nem.] Egyébként egy hétig nem aludtam, írogattam-átírogattam a kérdéseket, aztán lemondták. Remélem egyszer ez még összejön.
__
„A BLEW EP. Nem az első Nirvana kiadvány, de az első, amelyik CD-n is megjelent. A tervek szerint ezt a budapesti koncerten is árulták volna (1989. november 21.), de végül csak decemberben jelent meg limitált példányszámban.”
„Mark Lanegan: The Winding Sheet című 1989-es debütáló albuma CD-n. Ezen az albumon Kurt és Krist is közreműködött. Pár éve az A38 Hajón dedikálta Lanegan. Megkérdeztem tőle, hogy hiányzik-e neki Kurt. Azt mondta, hogy nagyon.”
„A Sliver kislemez különböző kiadásokban. Felül egy lime zöld vinyl, amely Angliában jelent meg mindössze 2000 példányban. Alatta egy fekete vinyl, amelyet Dan Peters, a Mudhoney dobosa dedikált az A38 Hajón. Ő dobolta fel a dalt a stúdióban. Alul egy clear pink vinyl kiadás.”
„A Nevermind CD ritka, magyar kiadása. Mellette egy Nirvana matrica Krist Novoselic aláírásával.”
„A Hormoaning EP első ausztrál kiadása CD-n.”
„A Nevermind sikere után számtalanszor kiadták az első albumot is. Íme egy limitált clear pink vinyl kiadás 1992-ből.”
„Krist Novoselic ragaszkodott hozzá, hogy hazájában, Jugoszláviában is megjelenjen a Nevermind. Végül Csehszlovákiára esett valamiért a választás, így 1992-ben ott is készült helyi kiadás. Ez a picture vinyl mindössze 500 példányban jelent meg.”
„Az Incesticide válogatáslemez egy olyan CD kiadása, amely tartalmazza Kurt levelét. #kacsa”
„Az utolsó split single: A-oldalon a The Jesus Lizard, B-oldalon a Nirvana. Limitált clear blue vinyl. Alatta a Heart-Shaped Box vinyl clear red kiadása.”
„Kurt halála után sem állt le a gyártás: a Nevermind 1996-ban megjelent remaszterizált változata 24 karátos arannyal futtatott CD-n.”
„Haladunk a korral: Blu-ray lemezek. Bal szélen a Live at the Paramount koncertfilm, mellette az In Utero és a 2002-es Nirvana besztoflemez 96kHz/24-bit felbontású kiadásai. A legmagasabb minőségi digitális alapú kiadások.”
__
Reszegi László Nirvana-témájú cikkei:
Az MTV Unplugged-koncertről – ide kattintva olvasható
A Recorderen debütáltak a huszonhét év után előkerült budapesti Nirvana-fotók – ide kattintva olvasható
Emika, egy elektronikus zenei producer is nyilatkozott Lacinak a Nevermind kapcsán – ide kattintva olvasható
Kurt halálának huszadik évfordulójára – ide kattintva olvasható
A Smells Like Teen Spirit huszonötödik évfordulójáról – ide kattintva olvasható
Kurt Cobain ötvenedik születésnapjára – ide kattintva olvasható
Az In Utero huszonötödik évfordulója kapcsán is írt – ide kattintva olvasható
