A seattle-i grunge túránk utolsó előtti napján egy igazán zajos délután/este kombót állítottunk össze. Mielőtt elautóztunk volna Everettbe – a bakancslistás Malfunkshun koncertre – Szakácsi Greg meghívott minket egy Sledgeback próbára, a Seattle egyik északi külvárosában, Ballardban található Substationbe. Élőben hallani az olyan király dalokat, mint a Snitch, a New World Order vagy a Don’t Stop? Nem volt kérdés, hogy ott a helyünk! És ha már így alakult, kihasználtuk az alkalmat, és egy nagyon jó hangulatú interjút készítettünk Tim Mullennel, a Sledgeback jelenlegi, és a Himsa korábbi dobos zsenijével.
Tim Mullennel és Szakácsi Greggel, a Sledgeback próbaterme előtt
Bemelegítés Machine Headdel
A Substation egy pub és egy koncerthelyszín egyben. Korábban egy hatalmas raktár volt, most viszont csak egy kisebb részen maradt meg az eredeti funkciójában. Az alagsorban kialakított próbatermekben 20-22 zenekar dolgozik folyamatosan. Itt van Gregék apró helysége is.
Éppen csak leértünk az alsó szintre, de már hallottuk is, ahogy Tim Mullen szolidan melegít a próbára. Éppen az új Machine Head album közepén járt. A Bloodstone and Diamondsot dobolta el az elejétől a végéig, valami irdatlan hangerő mellett. Hát azért sok mindenre számítottunk Seattle-ben, de arra nem, hogy egy punk rock banda dobosa két órán át kizárólag Robb Flynnékhoz hasonló albumokon köszörüli a dobverőjét. Elképesztően klassz élmény volt hallani őt!
Egy kb. tizenöt darabos cd kollekció – Soulfly, Hatebreed, Slipknot, Rage Against The Machine – tanúskodott arról, hogy milyen zenéken kell végigmennie egy dobosnak ahhoz, hogy elérje az üzemi hőfokot egy jó kis Sledgeback set eldobolása előtt.
Megvártuk, hogy az aktuális dalnak vége legyen, és benyitottunk. Gyors bemutatkozás, aztán a verejtékben úszó, félmeztelen dobos zseni megkért minket, hogy a hátralévő három dal időtartamára még hagyjuk őt magára, aztán a felszínen találkozunk.
Tim egy-egy doboz jéghideg dobozos sörrel érkezett. Felvett magára egy Sacred Reich pólót – később azért nem volt nehéz összerakni, hogy miért pont azt – nekidőlt az épület oldalának, fújt egyet, meghúzta a sörösdoboz tartalmát, aztán belevágtunk.
Tim Mullen és a Himsa
A Himsa egy metalcore körökben világszerte kedvelt és elismert, seattle-i zenekar, amely jó pár tagcsere, négy stúdióalbum, két EP és egy DVD kiadása után 2008-ban sajnos befejezte működését. Tim Mullen 2000 és 2003 között, három éven át volt a banda tagja, majd hat éven keresztül kisebb együttesekben dobolt. Végül 2009-ben csatlakozott Szakácsi Greg a Sledgebackjéhez. Zseniális igazolás volt!
Tim játéka a Himsa 2001-es Death Is Infinite EP-jén valamint, a 2003-as Courting Tragedy and Disaster albumon hallható. A Himsa olyanokkal turnézta végig az Egyesült Államokat és Európát, mint a Lamb of God, az Avenged Sevenfold, az AFI vagy a Hatebreed.
A zenekar a megboldogult Süss Fel Napban is fellépett, 2002. szeptember 10-én. A koncertről Jakab Zoli (Ghostchant, ex-Bridge to Solace) talált a minap egy kiváló koremléket, amit meg is osztok veletek itt. A fotót szerintem még Tim sem látta.
Himsa – Budapest, Süss Fel Nap (2002)
Interjú Tim Mullennel
Úgy tudom, hogy évekkel ezelőtt jártál Magyarországon, még a Himsa tagjaként. Vannak emlékeid a budapesti buliról?
„A budapesti volt az egyik legjobb koncertje annak az európai turnénnak a Himsával. De tényleg, tíz hétig megállás nélkül jártuk Európát, és Magyarország volt az egyik csúcspont.”
Tíz hétig, nap mint nap?
„Talán két szabadnapunk volt az egész turné alatt.”
Az nagyon kemény. Kik voltak még veletek?
„Néhány alkalommal együtt játszottunk az Eighteen Visions-zel, a Bleeding Through-val, az AFI-jal, a Hatebreeddel, és az Avenged Sevenfolddal is.”
Ezek a bandák nagyon népszerűek manapság.
„Mielőtt a nagy kiadókkal leszerződtek volna, ezeken a turnékon a Himsa-val léptek fel. Most kb. három évről beszélünk, amikor én is a banda tagja voltam, és nemcsak Európában, hanem az USA-ban is sok helyen játszottunk egy színpadon.”
Ma már viszont Greggel zenélsz.
„Bizony, hét kemény éve nyomom vele a Sledgebackben.”
Ez azért érdekes, mert ezért a Sledgebacknek lényegesen más a stílusa, mint a Himsa-nak.
„Igen, egy kicsit erősebb a punk-rock vonal, crossover metalt játszunk. A stílusunk valahol a Suicidal Tendencies és a D.R.I. zenéje között félúton van. Nekem inkább metalos múltam van, Greg pedig elsősorban punk-rockot és egy kicsit grunge-ot is játszott. Mi pedig próbáljuk mindezeket beépíteni a Sledgeback zenéjébe, ebbe az irányba vinni a stílusunkat.”
Ugorjunk pár évtizedet vissza az időben! Milyen zenét hallgattál gyerekkorodban?
„Az az igazság, hogy én szinte az összes zenei stílust tanulmányoztam, kezdve a jazztől, a metalon és a punkon át egészen a klasszikus rockig. Az apám dobos, emiatt engem születésem óta dobok vesznek körül. Én magam 10 éves korom körül kezdtem dobolni, azaz már 30 éve játszom.”
Akkor nyugodtan mondhatjuk, hogy ez az életed, nem?
„Igen, de van egy hétköznapi állásom is, asztalos vagyok, házépítéseknél dolgozom, ebből tartom el a feleségemet és magamat. Erre szükség van, mert meg kell élni valahogy, de az igazi szerelmem a zenélés. Ez éltet, és a szabadidőmben szinte csak dobolok, mert ez tesz igazán boldoggá. Ebben hiszek, ezt imádom.”
Greg említette, hogy a dobcuccodnak külön sztorija van.
„Amit itt látsz, az volt az első dobfelszerelésem. Greg Halltól, a Sacred Reich dobosától vettem, még 1990-ben. Akkor szerződtette le őket a Hollywood Records, és kapott 5000 dollárt, hogy vegyen vadonatúj dobokat, cineket stb. Akkor vettem meg tőle, kb. 12 évesen, és azóta is megvan. Felturbóztam egy kicsit, és a mai napig szoktam rajta játszani. Ez egy gyönyörű, egyedi darab, az USA-ban készítették, sehol másutt nem lehet ilyet kapni. Greg Hall a Sacred Reich két lemezén is ezen játszik, és háromszor körbeturnézta a Földet ezekkel a dobokkal, mielőtt eladta volna nekem. Beszereztem még egy lábdobot a metalhoz, hogy párban legyenek. A Himsában kétlábdobot használtam, volt egy 24 inch-es méret, amit ezzel lehet párosítani. A Sledgebackben viszont csak ezen az egyen játszom, egyszerűbb így, nem foglal annyi helyet a színpadon, és könnyebb a hangosító munkája is. Az elmúlt nyolc év bizonyította, hogy ezzel a kisebb felszereléssel is jól működik a dolog.”
Amikor megérkeztünk, pont az új Machine Headdel meglegítettél. Ennyire kedveled Robb Flynnékat?
„Igen, őket is, meg a Soulfly-t, a Cavalera Conspiracy-t, a Sepultura-t, vagy a már említett Sacred Reich-t, azaz az eredeti, hagyományos thrash metalt játszó bandákat. Ezt a stílus hatott rám a legjobban fiatal koromban, ráadásul régebben számtalanszor játszottam is velük. Ez az alapja a saját játékomnak, erre építettem már a Himsa-ban is, és a Sledgeback-ben is abszolút ezt követem. Ötvözni igyekszünk a kétfajta hangzást, a tiszta punkot és a thrash metalt.”
Ha esetleg a MH dobosa nem érne rá valamikor, tudok egy megoldást
A grunge és én
Seattle-ben vagyunk, ezért a grunge-ról feltétlenül meg kell, hogy kérdezzelek. Greg említette, hogy szereted a Soundgardent.
„Igen, nagyon szeretem Chris Cornelléket. Miután idejöttem a ’90-es évek elején, sokszor játszottam a seattle-i, úgynevezett régi iskolához tartozó bandákkal.”
Werkfotó Timmel és Greggel
Mondanál néhány példát?
„Játszottam a Gruntruck-kal és a Zeke-kel. De a Soundgarden és a Nirvana pár tagja is eljött megnézni a koncerteket, ahol más formációkkal léptem fel. Voltak más projektjeim is, lemezfelvétel, turnézás, amik fontos ugródeszkának számítottak a karrieremben. Dolgoztam Jack Endinoval is.”
Jack Endino az egyik legnagyobb nevű hangmérnök/producer a grunge világában. Van valamilyen jó sztorid róla?
„Igen, ő arról a legismertebb, hogy dolgozott a Nirvana-val és a Soundgardennel is. Én pedig Dave Ruff egyik szólómunkájában vettem részt vele közösen. A Robert Lang stúdióban vettük fel az anyagot. Ez Seattle egyik legnagyobb zenestúdiója, ahol nagyon sokan veszik fel az albumaikat, például a Pearl Jam, az Alice in Chains, a Nirvana vagy a Soundgarden, de ami ennél is érdekesebb, hogy a Heart is. Annak ellenére, hogy az övék a Bad Animals stúdió. Szóval én is a Robert Langben dolgoztam Jack Endinoval, aki stúdiózenésznek szerződtetett erre a munkára.”
És milyen ember Jack? Ránézésre elég nehéz fickónak tűnik.
„Nem egy egyszerű arc, az biztos. Nem könnyű utolérni, nagyon elfoglalt. Jack maga is dobos, és nagyon tetszett neki a felszerelésem meg a játékom annál a Dave Ruff felvételnél.”
Mi a véleményed Matt Cameron-ról? Tényleg ő az egyik legnagyobb hatásod?
„Igen, Matt Cameron a Soundgardenből. Imádom, ahogy dobol. Azóta kedvelem, amióta először hallottam őt még a húszas éveim elején. A Soundgardenen kívül ugye játszik még a Pearl Jamben is, akiket nem tartottam túl sokra korábban, de amikor kb. tíz éve Matt beszállt hozzájuk, nagyot nőtt a banda a szememben.”
És szerinted mi olyan különleges az ő játékában?
„Ő egy világklasszis, aki mindenki másnál keményebben dolgozott az elmúlt 30 évben, hogy erre a szintre jusson. Matt Cameron egy igazi bálvány a dobosok világában. A játéka agresszív, ugyanakkor visszafogott is. Pontosan tudja, hogy mit csinál. A stílusunk egyébként nagyon hasonló, az inspirációt a metal adja, de igyekszik jazzes hangzást is belevinni. Váltogatja az ütemjelzést is, nem csak négynegyedben ütemben dobol, hanem hatnyolcadban, hétnyolcadban is. De ő csak egyike a nagy kedvenceimnek.”
Sledgeback próba: Szakácsi Greg, Tim Mullen és Justin McCawley
Kedvencek
Kik a többiek?
„Elsősorban Neil Peart a Rush-ból. De vannak köztük jazzdobosok, pl. Billy Cobham, aztán Dave Weckl, Bill Bruford a King Crimsonból, Nick Mason a Pink Floydból, sokan a klasszikus rockot játszó bandákból, de vannak thrash metalos kedvencek is. Ezért nem igazán tudok válaszolni arra a kérdésre, hogy ki a kedvencem, mert 15-20 embert is fel tudok sorolni. Egészen durvák is vannak, mint pl. Dave Lombardo a Slayerből vagy Greg Hall a Sacred Reich-ből. Paul Bostaph, aki most a Slayer dobosa, de korábban a Forbiddenben játszott. És az ún. Phoenix-i kör, amihez én is tartozom a Sepultura-val, a Soulfly-jal, a Cavalera Conspiracy-val, a Nailbomb-bal, a Killer Be Killed-del, akikkel szinte kezdőzenész korom óta dolgoztam. Szóval a kedvenc dobosaim nagyon változatos stílusokban játszanak, és nem említettem még Buddy Rich-et, John Bonham-et a Led Zeppelinből. Általában mindenkit tisztelek a szakmában, de közülük is azokat a legjobban, akik jó zenét csinálnak, koncerteznek és lemezeket készítenek. Nem is tudom felsorolni őket név szerint, annyira sokan vannak.”
A Himsában hasonlóan durva zenét toltatok. Mi a helyzet most a zenekarral, tudsz valamit a többiekről?
„A Himsa 2008-ban feloszlott. A tagok kisebb projektekben vettek részt, vagy családot alapítottak akkoriban, abba akarták hagyni a turnézást, már nem akartak hosszú hónapokat szünet nélkül úton lenni, aztán két hét után újra nekiindulni ugyanennyi időre. A régi tagok jól boldogulnak, élvezik, hogy a családjukkal lehetnek. De ott van pl. az egyik gitáros, Brian Johnson, aki most is aktív, a Pinned Red-ben penget. Sokszor felvetették már, hogy játsszunk együtt velük a Sledgebackkel. Különben a Pinned Red dobosa szintén nagy kedvencem. Sokat dolgozott a Himsa stábtagjaival, Steve Carterrel, aki a zenei producerünk és a hangmérnökünk volt.”
Együtt fogtok játszani itt az USA-ban a Tankcsapdával. Mit gondolsz róluk?
„Hallottam a zenéjüket, és szerintem nagyon jók. Várjuk a nyugati-parti koncerteket, és reméljük, hogy összejön a közös európai turné is valamikor.”
