Augusztus 15-én jelent meg a Chevelle legújabb nagylemeze, a Bright as Blasphemy. Világvége gondolatok alternatív rock/metal dalokban elmesélve. Kritikánk.
A Chicago-közeli, Grayslake nevű illinoisi faluból induló Chevelle tizedik lemeze, a Bright as Blasphemy zenei és prózai szempontból is aktuálisabb szinte mindennél, amit eddig 2025-ben hallottam. Pete Loeffler (ének, gitár) és Sam Loeffler (dob) egyfajta modernizált altmetált játszik némi progos Tool-beütéssel, miközben olyan témákat boncolgatnak, mint a politikai és vallási manipuláció, a technológiai és társadalmi félelmek (AI, összeesküvés-elméletek), valamint a különböző apokaliptikus víziók (világvége, háború, spirituális összeomlás).
A legutóbbi LP, a sci-fi konceptalbum NIRATIAS (Nothing Is Real And This Is A Simulation – itt írtunk róla) négy évvel ezelőtt, 2021 tavaszán jelent meg. Nyolc pontot adtam rá akkoriban, mert bár nagyon tetszett, a végeredmény mégsem teljesen kerek, főképpen a történetmeséléshez használt, nehezebben illeszkedő betétek és a nyilvánvaló Tool-hatások miatt.
A Bright as Blasphemy viszont hagyományos felépítésű/szerkesztésű album lett, jobbnak is tartom annak ellenére, hogy a zene alapjaiban nem változott különösebben; Pete Loeffler sokszínű hangja és jellegzetes hangszíne miatt most is sokszor beugrik Maynard James Keenan (Tool), olykor Robert Smith (The Cure) vagy Chino Moreno (Deftones).
A Peach-hez hasonló azonnali „tapadást” nem érzek most, a nyitó Pale Horse, a Rabbit Hole (Cowards, Pt. 1), a Peoples Temple nevű szekta hírhedt vezéréről, a jonestowni tömeges öngyilkosság elrendelőjéről szóló Jim Jones (Cowards, Pt. 2) vagy a záró Shocked at the End of the World dallamai és üzenetei azonban mélyen befészkelik magukat az ember gondolataiba.
Utóbbi felvétel különösen találó és egyben prófétikus is, a cím egy Camus-szerű paradoxonra utal: miért lepődünk meg a világ végén, ha végig tudtuk, hogy elkerülhetetlen?
Hátborzongató? Igen – mert a lelkünk mélyén mindannyian billegünk: egyszerre bizakodunk és számolunk a legrosszabbal.
Az album nem egyetlen világvége-filozófiát követ, hanem a modern apokaliptikus gondolkodás teljes spektrumát felöleli: a bibliai motívumoktól (Pale Horse, Karma Goddess) a posztmodern látszatvalóságon (Rabbit Hole, Hallucinations, Shocked at the End of the World) át a technológiai (AI Phobias) vagy társadalmi önpusztításig (Jim Jones, Blood Out in the Fields).
Jean Baudrillard, Nick Bostrom és sok más kortárs filozófus elméletei jelennek meg a dalokban, sarkallják gondolkodásra a lemez hallgatóit.
A Wolves (Love and Light) egy Jambi-szerű zakatolással nyit, és arra figyelmeztet, hogy ne higgyünk a hamis pozitivitásnak, gyakran csak puszta képmutatás az egész. A kritika azoknak a vallási és spirituális mozgalmaknak szól, amelyek „farkasként” falják fel jóhiszemű követőiket. „Minden szeretet és fény – amíg a fogak nem hatolnak bele!” A nyomasztó Karma Goddess ambientes hangulat és Black Sabbath-ihlette riffek között hullámzik: minden tettnek ára van, nincs menekvés a következmények elől, a „karma istennője” előbb-utóbb benyújtja a számlát – legyen szó hazugságról, manipulációról vagy önzésről.
A Bright as Blasphemy félelmetesen intelligens lemez – gondolkodó embereknek. A Loeffler-testvérek nem forradalmat csinálnak, hanem egy kíméletlenül realista jegyzetet nyomnak a kezünkbe.
Rajtunk múlik, mit kezdünk vele!
Pontszám: 10/10
__
__
Chevelle – Bright As Blasphemy (LP, 2018)
Megjelent: 2025. augusztus 15.
Kiadja: Alchemy Recordings
Chevelle:
Pete Loeffler – ének, gitár, basszusgitár, minden
Sam Loeffler – dob
Dallista:
- Pale Horse
- Rabbit Hole – Cowards, Pt. 1
- Jim Jones – Cowards, Pt. 2
- Hallucinations
- Wolves (Love & Light)
- Karma Goddess
- Blood Out in the Fields
- AI Phobias
- Shocked at the End of the World
___
__
__
(Az írás rövidített, szerkesztett változata a HammerWorld magazin online különszámában jelent meg.)
