November 11-én jelent meg a Fish! nyolcadik lemeze, a Se csendben, se halkan. A pop punkban utazó zenekar rálépett a torzítókra, és önmagához képest egy meglepően kemény albummal jelentkezett. A szövegek most is aktuálisak, a dallamok ragadósak, vagyis Kovács Krisztiánék most sem hazudtolták meg önmagukat. Kritikánk.
1986? Az egy teljesen más világ volt. Traumatikus nyárnak indult sportszempontból (azért sem írom le, úgyis tudja mindenki), viszont jól jött, hogy megnyílt a Hungaroring, és Mogyoródon – először a történelemben – Formula–1-es futamot rendeztek.
Annyi klasszis pilóta versenyzett akkoriban, mint talán soha, szinte képtelenség volt egyetlen kedvencet választani a bukósisakosok közül: Nelson Piquet, Nigel Mansell, Ayrton Senna, Keke Rosberg, Alan Jones, a hórihorgas Gerhard Berger, és persze a favoritom, Alain Prost. Később aztán minden gyerek „szennás” lett körülöttem, én nem, de hát nincs ebben semmi meglepő, én a Sárkány útjában is Chuck Norrisnak szurkoltam. Csak később tudtam meg, hogy Bruce Lee-nek (vagy ahogyan akkoriban mindenki hívta: Bruszlinak) kellett volna, mert igazából az a menőség.
Nos, a Fish! Pozitív című, 2021-es lemeze számomra valami hasonló volt, mint az első Formula–1-es futam a Hungaroringen. A semmiből jött be a világomba, tele volt klasszissal, nehéz lett volna csupán egyetlen favoritot megneveznem közülük! Pozitív, Zárójel, Vészhelyzet, Tovább van, Ráadás, valamint a lemez Alain Prostja, a Jöhet a tánc. Az album a komolyabb hangvételével megtalált egy másik közönséget, többek között engem is. Bármennyire furcsa, de a pandémia jó hatással volt rá.
Hogy régen minden jobb volt, azt különösen igaznak találtam Kovács Krisztiánék Régen minden jobb volt című lemezére. A frontember ontotta magából a jelen történéseire reagáló, viccesnek tűnő, de nagyon is komoly témákat boncolgató szövegeit, valahogy mégsem fogott meg az első és második blikkre is slágergyűjteménynek tűnő dalcsokor az egyetlen Ahogy jön, úgy jön kivételével. Prost/Senna-éra vs. Schumacher-korszak. Kinek melyik.
Ilyen előzmények után nem volt könnyű megjósolni, hogy mire lehet számítani az új Fish!-anyaggal kapcsolatban.
Jó lemezek bajban születnek, a baj új mértékegysége pedig 2019 óta az „egy kovid” lett.
A jó hír, hogy a Se csendben, se halkan címet viselő LP-n azért minimum van egy hiperdallamos, óriás-metálos tétel Zac Brown és Chris Cornell üdvözletével (Hevi is the head that wears the crown), egy kezdő gitárosok számára is könnyedén megtanulható megahit (Kösz szépen), az Idő van-korszakot idéző sláger (Micsoda nap), na meg egy jól táncolható középtempó (Vicc az egész). Mondom, minimum.
A kulcsdal a Hevi, ami jobban áll Kovács Krisztiánnak bárminél, amit az utóbbi időben lemezre vett a csapattal. Ha kilépne a pop punk bűvköréből, ez – a súlyt tekintve – jó irány lehetne, a dal utolsó tizenöt másodperce egyenesen a legjobb tizenöt a lemezen! Nem beszélve arról, hogy a Sav/Kelj fel/Pozitív/Nem jó, de nem is tragikus vonalon még tartozik magának (meg a rajongóknak, meg neked, meg nekem) egy egy perc körüli hardcore punk dalokból álló albummal.
A Hevi szövege tele van rémes és még rémesebb aktualitásokkal („olyan súlyos teher a korona, nem is bírja már a király, az összes haverja, rokona, gondolom nem gyalog jár”; „ti csak legyetek bátorak, legyél bátor, ameddig bírja az akkumulátor”), de a legfontosabb üzenet is ebben a számban hangzik el („megint beleesünk ugyanabba a hibába, hogyha elhisszük, hogy minden hiába”).
Kovács Krisztián mesterien bánik a szavakkal, nagyon érti a húszasok, harmincasok, negyvenesek nyelvét, az alfákkal talán majd jobban meggyűlik a baja, de lehet, hogy akkor már mindegy is, mert velünk együtt ő is csak egy őszhajú bácsi lesz.
A Nem létezik felépítését tekintve a Vészhelyzetre emlékeztet: az ember nem tudja, hogy kínjában sírjon vagy nevessen az olyanokon, mint „Presser Gábor szemei”, „a pénz, amit hoztál”, „csak egy sört kérek”, és így tovább (még egyszer: a dal címe az, hogy Nem létezik). Annyival mindenképpen beljebb vagyunk, hogy mi legalább tudunk röhögni magunkon!
A Fish! tagjai hallhatóan élvezik, amit csinálnak, ezzel együtt ők is tudják, hogy nem itt, a pop punkban fogják a technikai tudásukat csúcsra járatni. Hozzák a kötelezőt Binges Zsoltiék, egy gitárszóló (!) is feltűnik valahol, de a zenei kiteljesedéshez nem a Fish!-en keresztül fognak majd eljutni, arra ott vannak a másik bandáik.
És hogy egy kicsit kötözködjek is: a 2016-os Idő van óta nem volt a Fish!-nek ilyen hosszú albuma (az 35 perces volt, ez 37, közben pedig kétszer is 26 percet mutat a stopper), én két-három felvétellel kevesebbel is beértem volna. A Szuperhírók például nagyon nem nekem szól, értem az üzenetet, de kicsit erőltetettnek tűnik (megöregedtem volna?), és a Csak csendbenről is könnyen le tudnék mondani. Ettől még lehetnek slágerek, ahogy a borító is bejöhet sokaknak, nálam azonban nem működik, már az előzőt sem értettem. Az alkotással magával nincs bajom, csak ide nem illik szerintem, komolyabb a lemez ennél.
1986-ban kilencéves voltam. Vajmi keveset tudtam még a világról. Emlékszem, egy végelláthatatlan utazásra. Vonat, busz, átszállások a pokoli melegben a távoli Kiszomborra. Édesanyám jó tett velem, megvette az útra a Magyar Nagydíjra kiadott magazint. Fantasztikus volt! Harmincöt évvel később a Covid után hasonlóképpen éreztem jobban magam a Pozitívtól, mint akkor, attól az újságtól.
Most szerencsére nincsenek hasonló problémák, csak a világ kezd teljesen megőrülni, na meg a minap agyonvágtak minket az írek, de legalább ki lehet menni az utcára tíz után, és ugyanúgy érkezik a menetrendszerinti Fish!-lemez, mint régen, békeidőben.
Kösz szépen!
Pontszám: 8/10
__
___
Fish! – Se csendben, se halkan (LP, 2025)
Megjelent: 2025. november 11.
Kiadja: Gold Record
Fish!:
Kovács Krisztián – ének, gitár
Binges Zsolt – basszusgitár
Szapek Gergő – gitár
Hornyák Kristóf – dob
Dallista:
- Kösz szépen
- Nem létezik
- Zéró
- Senkikből valakik
- Micsoda nap
- Hevi
- Mindenki fél – BBM
- Csak csendben
- Bocs nem ide
- Semmi pánik
- Szuperhírók
- Vicc az egész
- Igen vagy nem
__
__
