GRUNGERY

Seattle-Budapest Grunge Magazin | Alapítva: 2015-ben | Alapító: Pintér Miklós

Dave Grohl, a videójáték-influenszer

A számítógépes játékok világa mára komoly iparággá fejlődött. Egyes prognózisok szerint jövőre a 30 milliárd dollárt is elérheti ennek a piaci szegmensnek az összértéke. A profi gamerek a streaming szolgáltatók és a közösségi média világában mára szinte alanyi jogon termelődnek ki az üzletág referencia személyeivé, de nem volt ez mindig így! 1999-ben még a show-biznisz más területeiről ismert, népszerű embereket, esetünkben például bizonyos Dave Grohlt találta meg az egyik legnagyobb gyártó az akkor éledező konzolháborúban. Az egykori Nirvana-dobos a PlayStation influenszere lett.

Gamer-láz

A kapitalizmus egyik sajátossága a verseny: a gyártó és szolgáltató cégek nemcsak eladnak, hanem identitást is nyújtanak. Céljuk a hosszútávú elköteleződés kialakítása. Apple vagy Android? McDonald’s vagy KFC? Gibson vagy Fender? Örök kérdés a felhasználók felé, a döntés manipulálására pedig brutálisan sokmillió dolláros marketing büdzséket költenek el a márkák tulajdonosai.

A személyi számítógépekkel szinte egy időben megjelentek a digitális játékok is, és rövid időn belül hatalmas népszerűségre tettek szert. Az elektronikai termékek piacán hamarosan bemutatták az első, kifejezetten játékra alkalmas konzolt: ez volt a The Magnavox Odyssey nevű „kütyü” 1972-ben, amire ma már maximum csak az informatikai múzeumban dolgozók, vagy az ötven pluszos egykori gamerek emlékezhetnek.

A konzolok igazi retrója a nyolcvanas éveket letaroló ATARI, amely, mint brand, napjainkban is feltűnik pólókon, sapkákon, de rendre felbukkan a korszakot megidéző popkult alkotásokban is. A ma ismert játékkonzol világot aztán a harmadik generációs Nintendo indította be, amely szintén a nyolcvanas évek terméke volt, de igazi fénykorát a kilencvenes évek elején élte.

Az olvasók számára – real time-ban és saját élményként – talán a PlayStation lehet leginkább ismerős, amelyet a Sony dobott piacra 1994-ben. Éppen akkor, amikor a Nirvana frontembere, Kurt Cobain öngyilkos lett, Dave Grohl pedig azon morfondírozott, hogy felhagyjon-e a zenéléssel vagy inkább alapítson egy új bandát, és álljon ki a reflektorfénybe a dobok mögül. Mint tudjuk, végül az utóbbi mellett döntött, és 1995-ben egy cím nélküli albummal debütált a Foo Fighters nevű zenekara, az aréna rock egyik utolsó mohikánja. Már az első lemez is „MTV-kompatibilis” volt, a második, 1997-es The Colour and the Shape pedig egyértelműen a rockvilág élvonalában repítette a csapatot.

A zenekar 1998-ban Virginiába utazott, hogy elkezdjék harmadik lemezük munkálatait. A világ egyre nagyobb gamer-lázban égett: olyan kultikus játékok jelentek meg akkoriban, mint a Doom, a Diablo, a Gran Tourismo, vagy a Tomb Raider. Ezek popkulturális jelentőségét mi sem mutatja jobban, mint az, hogy a programozók által megálmodott és lekódolt világok egyre inkább összekapcsolódtak más kreatív iparágakkal, többek között a zenével és a filmgyártással.

A játékok egyre többször jelentek meg megfilmesített formában, vagy épp az egyes filmek jelentették az alapot egy-egy új videós szórakozáshoz. 

A kilencvenes évek vége már aranykornak számított a számítógépes játékok piacán. Egyre többször vált gyakorlattá vált filmzenéket megszégyenítő soundtrackek összeállítása, főleg az autós játékokban.

A Gran Tourismo első részeiben olyan előadók szolgáltatták a zenei aláfestést a játékmenetben, mint a Black Sabbath, Rob Zombie, az Apollo 440 és a Public Enemy. A Need for Speed: Underground még ennél is messzebbre ment: Rancid, Static-X, Fortress Europe, The Crystal Method – és a felsorolás még csak nem is teljes! A Wipeout 2097 nevű arcade fejlesztés is ennek az időszaknak az egyik népszerű darabja volt, ezen szerepelt a The Prodigy Firestarter című dalának speciális, instrumentális verziója.

Hazai vonatkozású történet, hogy Monster Garage-et fejlesztő cég, az Invictus, 2005-ben elkészült és megjelent játékprogramjában a hardcore metálban utazó debreceni SZEG zenekar felvételeit választotta aláfestésnek: a Here We Go maxi dalai alkotják az extrém tájakon zajló autóverseny, a Cross Racing Championship zenéjét.

Arról nem is szólva, hogy a GTA sorozat mennyivel járult hozzá egy (vagy több?) generáció zenei műveltségének növekedéséhez: 2023-ban a játék legutolsó részének trailere gyakorlatilag felrobbantotta a YouTube-ot; a benne felcsendülő 1989-es Tom Petty dal, a Love is a Long Road himnusszá vált a tizenévesek körében.

A magazin a zenekar ellen

A Foo Fighters a Notting Hill szívében lévő stúdióban dolgozott éppen, amikor a zenekar tagjai „véletlenül” felfedezték, hogy a pihenőszobában ott hever egy PlayStation az asztalon. A brit PlayStation Magazine (PSM) újságírója, Dan Meyers szintén „véletlenül” épp arra járt, így született meg az a korabeli (PR) cikk, amelyben az akkoriban még fiatal, a tizen- és huszonéves generációnak referenciaszemélyként szolgáló Dave Grohl arról beszél, mennyire szeret játszani.

„Az első lemez felvételeinél volt egy Wipeout 2097 a stúdióban, aminek teljesen a megszállottjai lettünk – meséli a korábbi Nirvana-dobos. Egy Prodigy-szám [Firestarter] szólt alatta, amiért nagyon odavoltunk. Mivel nem volt nálunk ott a zenekar CD-je, elindítottuk a játékot és közben hallgattuk a dalt.”

A cikk címe epikus digitális csatákat idéz: PSM versus Foo Fighters, vagyis a PlayStation Magazin a Foo Fighterek ellen.

„A Foo Fighters a nevét azokról a vadászpilóta csapatokról kapta, akik az eget fürkészték ufókat keresve” – írják. Ez a kis „hadtörténeti” érdekesség persze számára ismert, aki egy kicsit is tisztában van a banda sztorijával: a cikk szerzője talán egy olyan párhuzamot igyekezett találni, amely a gamer társadalom érdeklődését is felkeltheti velük kapcsolatban.

A játék kezdetét veszi, az egyik oldalon tehát a Dan Meyers, a PlayStation Magazin újságírója, a másik oldalon Dave Grohl harcol. Miközben a felek egymásnak feszülnek, Meyers különböző játékok neveit dobálja be Dave-nek azért, hogy pár mondatban mondja el a saját élményeit róluk és véleményezze őket.

– Deep Cover Gecko – veti fel Meyers.

– Az egy baromi menő játék volt, a legjobb, amit valaha is készítettek – replikázik Grohl, majd egy humoros párbeszéd és játékos leírás következik rémes hangulatfokozó elemekkel. A stílus néha szándékosan túlzó: „PSM egyenesen a Foo íjába lő és turbófeltöltéssel Grohl mellett az élre tör!”

– Ah, ne! Ez egy teljes japán trip volt. Volt ez az atomerőműves gép dolog és rajtad múlott, hogy megmentsd a világot – csóválja a fejét a zenész.

– Metal Gear Solid?

– Igen! Imádtam azt a játékot. Teljesen oda voltam érte – árulja el Grohl.

A Metal Gear Solidot pár hónappal az interjú előtt, 1998 végén dobták piacra. Talán már a második rész felvezetésébe kezdtek bele ezzel a mondattal?

„Furcsa, hogy a Wu-Tang Clan csinált egy játékot, amiben a tagok egymás ellen harcolnak. Én nem tennék ilyet. A saját bandatársaimmal nem!” (Dave Grohl)

A Wu-Tang Clan a Wu-Tang Clan ellen

Azokban az időkben előfordult, hogy egyes zenekarok saját játékokat adtak ki: nem meglepő módon a KISS volt a kezdeményezés élharcosa, de a Wu-Tangék is voltak annyira kultikusak, hogy megengedjék maguknak ugyanezt. A Wu-Tang Clan játéka éppen a cikk születésének idején, 1999 decemberében jelent meg.

„Nem igazán vagyok oda a verekedős játékokért. Én a béke és a szeretet híve vagyok. Ol’ Dirty Bastard [a WTC egyik tagja] itt van? (…) Micsoda bolond! Mi most egymás ellen küzdünk?

Furcsa, hogy a Wu-Tang Clan csinált egy játékot, amiben a tagok egymás ellen harcolnak. Én nem tennék ilyet. A saját bandatársaimmal nem. Ez elszomorít!”

– kesereg Grohl, a cikk tanulsága szerint azonban a Wu-Tang verekedős játékával mégiscsak elvoltak egy ideig.

„Meg tudod csinálni. Ó! A seggemet is szétrúgják! Raekwon [a WTC egy másik tagja] épp most vert el téged. Kelj fel, te mocskos, lusta szemétláda!” – éli bele magát bele a küzdelembe a frontember. Hiába, a gamerek világára jellemző „rédszelés” és trash talk már akkoriban is fontos eleme volt a szubkultúrának. De vajon hagyná-e Dave Grohl, hogy a Wu-Tang Clan remixet készítsen a Foo Fighters egyik dalából?

„Nos, nem hiszem, hogy jó ötlet lenne a rockzenét tánczenévé alakítani – válaszolja a volt Nirvana-dobos. Annyira közhelyessé vált ez mára. Ez csak egy újabb módja annak, hogy még több pénzt szakítsanak. A rockot rockzenészeknek kellene játszaniuk, nem pedig gépeken előállítani!”

– jelenti ki határozottan.

Udvariasan szemet hunyva Grohl egyik Puff Daddy dalról készített remixe felett, a PSM egy olyan pusztító kombót szabadít el, amitől Ol’ Dirty Bastard padlót fog. A cikk szerzője egyértelmű utalást tesz Puff Daddy 1998-ban megjelent It’s All About the Benjamins című felvételére, amelynek rockverziójában Dave Grohl mint dobos és producer is szerepelt. A dal finoman szólva sem járta be azt az utat, amit reméltek tőle, pedig tényleg mindent megtettek, hogy sikeres legyen. Puff Daddy még egy 1999-es díjátadón is próbálta „eladni” a nótát úgy, hogy az akkori felállásban Slash volt a gitáros (Dave ekkor már nem volt mögötte dobosként).

 – Szeretem az űrös, repülős, autós játékokat – lelkendezik a frontember, majd gyorsan témát váltanak.

– Mit szólnál a Quake II-hez? – kérdezi Meyers.

– Igen, persze – vonja meg a vállát Grohl. Tudod, szerintem itt az ideje, hogy valaki előálljon egy skeet lövöldözős játékkal.

Az interjúalany „létjogosultságát” ennél jobban nehéz lenne bebizonyítani!

Jar Jar Binks a frászt hozta rám!

Bizonyára nem meglepő, hogy Dave Grohl egyik hobbija a repülő csészealjak (khm) lelövése, elvégre hosszú és intenzív kapcsolata van a sci-fi világával – írja a cikk szerzője, majd ledobja a korszak popkult atombombáját. 1999-ben jelent meg a mozikban a várva várt Star Wars előzményfilm, a Baljós árnyak, amely eléggé megosztotta a rajongókat.

„Az új Csillagok háborúja epizódot még nem néztem meg. Az eredeti részeket körülbelül hatezerszer láttam, de van valami a CGI-ra épülő filmekben, ami nagyon zavar. Ha beülök a moziba, biztos akarok lenni benne, hogy egy filmet nézek, és nem valami olyasmit, amit egy gép hozott létre. Jar Jar Binks tényleg kiakasztott. A frászt hozta rám!” – árulta el a frontember.

Mint a legtöbb gyerek, aki a nyolcvanas évek eleji Amerikában nőtt fel, Grohl is évek óta foglalkozik videojátékokkal.

„Először a Pong, aztán a Pac-man, majd az Atari – mondja. A videojátékok egyfajta státuszszimbólumnak számítottak gyerekkorunkban. A menő srácoknak Atarijuk volt. Amikor először megjelent, óriási dolog volt! Még mindig megvan az összes játék. Minden szögletes volt és úgy nézett ki, mint a Pong, csak emberekkel. Arcade szempontból mindig is a Galaga volt a kedvencem. Két évig jártam egy katolikus iskolába, ahol volt egy játékterem, ott volt Galaga. Az utolsó negyeddollárosomat is abban a gépben költöttem el.”

A fiatal Dave Grohlt tehát a Galaga és a punk rock formálta, ám napjainkra ezeket a kezdetleges élményeket felváltották a csúcstechnológiás videojátékok és a Foo Fighters dallamosabb, mégis energikus hangzása.

„A kilencvenes években rengetegen átélték azt az elképesztő forradalmat, amit underground punk rocknak hívtak – de valahol hiányoztak nekik a dallamok, hiányzott nekik az éneklés. Hiányzott, hogy olyan dalokat írjanak, amelyek valamennyire szépek is. Végül ez a két világ valahogy összeolvadt”

– elmélkedett Grohl.

A cikk végén Anna Kurnyikova Smash Tennis PlayStation-verziója kerül szóba, ami nem csoda, hiszen a játék szintén 1999-ben jelent meg, az interjú készítése környékén zajlott a promóciója.

A végeredmény

A végeredmény 4:1 lett a PlayStation Magazine újságírójának javára.

Hogy Dave Grohl valóban ennyire elkötelezett gamer volt-e, vagy csak jól sikerült PR-fogásról-e volt szó, azt talán sosem tudjuk meg. Egy biztos: érdekes, kissé elfeledett fejezet, vagy ha úgy tetszik rejtett pálya ez a Foo Fighters történetében!

__

Bővebben