Nézőcsúcs-beállítás született közép-európai idő szerint ma hajnalban Seattle-ben, a Seattle Storm–Indiana Fever női kosárlabda-mérkőzésen. A Climate Pledge Arenában (korábbi nevén KeyArena) 18 343 néző váltott jegyet, vagyis teljes teltház fogadta a csapatokat a legendás csarnokban, ilyenre pedig eddig csupán egyszer volt példa! Némi szépséghiba, hogy nem csupán a Storm iránti lelkesedés, hanem a WNBA–történet (egyik) legragyogóbb csillagának és aktuális (botrány)hősének pályára lépése váltotta ki a nem mindennapi érdeklődést.
Seattle Storm, a mi csapatunk
Bár a legutóbbi átigazolási szezonban elveszítette legjobb játékosát– a Las Vegas Aceshez szerződő, a párizsi olimpián az amerikai női kosárlabda-válogatott tagjaként aranyérmet szerző Gold Mambát, vagyis Jewell Lloydot –, a Seattle Storm nem kezdte rosszul az idei alapszakaszt. Az eddig lejátszott 15 mérkőzéséből kilencet megnyert, a Nyugati Konferencia harmadik helyén áll, összesítésben pedig az ötödik pozíciót foglalja el a bajnokságban.
A 2000-ben alapított csapat múltja csakugyan figyelemre méltó: fennállása alatt a Seattle Storm eddig négyszer hódította el a bajnoki címet (2004, 2010, 2018, 2020), és számtalan fantasztikus kosárlabdázót adott az év végi WNBA All Star-csapatokba – elég csak a legendás Sue Birdre (13-szoros All Star, abszolút csúcstartó a ligában!), Lauren Jacksonra, Swin Cashre vagy Breanna Stewartra gondolni. Bird és Jackson olyan tiszteletnek örvendenek a városban, hogy karrierjük végén a Storm visszavonultatta mezszámaikat – ami azt jelenti, hogy többé senki sem játszhat a csapatban 10-es (Bird) és 15-ös (Jackson) trikóban.
Az utóbbi években a csapat hullámzó teljesítményt nyújtott, de Seattle-ben töretlen népszerűségnek örvend. A város és Washington állam lakói imádják a kosárlabdát – a Seattle Supersonics gyalázatos elrablása miatt nem is maradt nekik más, mint a női kedvencek.
Kiforgatott sarkok
A WNBA (Women’s National Basketball Association) 1997-es indulása óta nem voltak különösebben nagy hullámhegyek és hullámvölgyek; nem tűnt úgy, hogy bármi is kimozdíthatná viszonylagos állandóságából, és ezzel együtt relatív érdektelenségéből a bajnokságot. Aztán 2024-ben minden megváltozott.
Az egyetemi bajnokságból megérkezett valaki, akihez fogható tehetség nemhogy százévente, de talán még annál is ritkábban születik.
Hihetetlen: egyetlen sportoló képes volt arra, hogy lényegében teljesen kiforgassa a sarkaiból a női kosárlabda világát, egymaga megtöltse a lelátókat, gazdasági szempontból pedig felfoghatatlan növekedést, brutális számokat idézzen elő egy egész sportág számára az Egyesült Államokban.
Caitlin Clark, a megmentő
Caitlin Clarkot mindenki látni akarja. Az iowai Des Moines-ból (van ilyen nevű település Seattle mellett is – nem összetévesztendő a kettő) származó 23 éves irányító (point guard) káprázatos játékával, világ végéről dobott hárompontosaival és óriási asszisztjaival már az egyetemi éveiben is sztárjátékosnak számított. Utolsó NCAA-szezonjában az Iowa Hawkeyes csapatában 31,6 pontot átlagolt – nem csoda, hogy a 2024-es WNBA-draft során első helyen választotta ki őt az Indiana Fever.
Clark nem maradt adósa a csapatnak: tavaly szó szerint letarolta a WNBA-t. Első szezonjában figyelemre méltó, 19,2-es pontátlaggal zárt, amihez elképesztő méretű médiafelhajtás is párosult. A lelátók miatta teltek meg, a sportág nemzetközi szintű figyelmet kapott; a játékos színrelépésének köszönhetően iszonyú mennyiségű pénz áramlott a sportágba. Hogy csak egy példát említsünk: ha a Fever idegenben játszik, a hazai csapat mérkőzéseire kétszer annyian látogatnak ki, mint egyébként.
Az érem egyik oldala tehát fényesebb volt, mint korábban bármikor – a másik viszont soha nem látott, mocskos, sötét színt kapott.
A többségében fekete játékosokból álló női kosárlabdaliga képtelen volt elfogadni, hogy érkezik egy fiatal, fehér lány, aki rendkívül népszerű lesz, és hirtelen mindent és mindenkit háttérbe szorít. Clark megjelenése etnikai és médiabeli kontraverziót okozott: olyan társadalmi feszültségek keletkeztek körülötte, amelyek különösen az etnikai hovatartozás és a médiaábrázolás mentén polarizálták a résztvevőket.
A „Clark-jelenség” faji–etnikai szempontból érzékeny reakciókat váltott ki; néhányakban azt az érzést kelthette, hogy a média és a közvélemény nem ugyanazzal a mércével mér mindenkit – például: miért kap valaki ennyi figyelmet, míg más, hasonló vagy jobb teljesítményű fekete játékos nem? Fekete játékosok uralják a WNBA-t évtizedek óta, de soha nem kerültek hasonló mainstream fókuszba, ez pedig nyilvánvaló feszültséget okoz – nem is feltétlenül Clark személye, hanem a rendszer vélt vagy valós igazságtalansága miatt.
Caitlin Clark ugyanis sokak számára a fehér, középosztálybeli amerikai ideálképet testesíti meg.
A játékos keresztény, a római katolikus egyház tagja; vallását a családjával együtt élő, gyakorló hitnek tekinti. Ráadásul heteroszexuális. Párja Connor McCaffery, aki szintén kosaras, korábban az Iowa Hawkeyes férficsapatában játszott, jelenleg pedig edzőként tevékenykedik. Talán meglepő, talán nem, de ezek a kirívónak finoman sem nevezhető dolgok további támadási felületet képeznek egyes bírálói számára.
A női labdajátékokban (csapatsportágakban) a nem heteroszexuális sportolók aránya ugyanis jellemzően felülreprezentált, általában meghaladja a társadalom egészének átlagát. Az aktív WNBA-játékosok között például a nyilvánosan vállaltan LGBTQ+ identitásúak aránya körülbelül 28–29%, vagyis a játékosok közel háromtizede tartozik a közösséghez. (Az adatok nyilvánosan vállalt statisztikákon alapulnak, tehát csak azok szerepelnek benne, akik ténylegesen kinyilvánították identitásukat – leszbikus vagy meghatározatlan LGBTQ+ kategória szerint.)
Caitlin Clark rövid idő alatt egyszerre lett a világ kedvence, és egyes WNBA-játékosok (valamint bizonyos szurkolók) leggyűlöltebb ellensége.
Miközben olyan NBA-sztárok csodálják és támogatják őt, mint Steph Curry, LeBron James, Kevin Durant, Luka Dončić, Tyrese Haliburton (jobbulást neki!) vagy Victor Wembanyama, a női mezőny egy megsemmisítendő riválist lát benne. A mérkőzéseken szándékos, gyakran brutálisan durva szabálytalanságokkal, valamint folyamatos szóbeli inzultusokkal (trash talk) próbálják megfélemlíteni és megállítani őt – miközben a játékos finoman szólva sem minden esetben kapja meg a bíróktól azt a minimális védelmet, ami az ilyen esetekben alapvetően kijárna neki. Míg egyes ellenfeleit – így a rendkívül frusztrált, Clarkkal egyidős Angel Reese-t (Chicago Sky) – az irigység motiválja, másokra nyomás nehezedik: a liga veteránjai érzik, hogy Clarknak köszönhetően nem irányul rájuk annyi figyelem, szép lassan eltűnnek a reflektorfényből.
Az interneten, elsősorban a közösségi médiában, óriási kommentháború folyik Clark támogatói és ellenzői között, a fanatikus rajongói aktivitás pedig tovább fokozza a konfliktust. A sportágspecifikus, társadalmi és kulturális elemek az egész jelenséggel kapcsolatban összefonódnak: a gyakran rasszista, szexista megjegyzések más WNBA-s játékosok kapcsán, illetve a túlzott védekezés minden ártatlan kérdés vagy kritika ellen egyformán ártalmasak. Clark elhatárolódott az ilyen viselkedéstől, kijelentve, hogy ezek nem valódi szurkolók: bántóak, és nem képviselhetik őt. A kosárlabdázó kiállt WNBA-s társai mellett, és elítélte az online uszítást.
Tőrös Balázs kosárlabda-szakértő, a Sport TV műsorvezetője egy nagyon részletes, érdekes videóban foglalta össze Caitlin Clark színrelépését.
Sophie Cunningham, a védelmező
Ha pedig kiállás, abból a pályán sem volt hiány a múlt héten: az Indiana Fever „szőke ikreinek” egyike, Sophie Cunningham alaposan odatette magát. Miután Caitlin Clark a Connecticut Sun elleni meccsen – szokás szerint – nem kapta meg a „bírói védelmet”, nemcsak verbálisan, hanem fizikailag is megvédte csapattársát a Missouriból származó, hat éve a WNBA-ben játszó „veterán”.
A Sun játékosai – különösen Jacy Sheldon, aki egészen egyszerűen szemen ütötte Clarkot – a szokásos, durva, szabálytalan eszközökkel próbálták megállítani a Fever 22-esét – hiába. Az Indiana simán nyert, Sophie Cunningham pedig egy ziccernél „kicsit helyre tette” Sheldont. Ebből aztán óriási tömegjelent kerekedett, némi hajhúzogatás és egymásnak feszülés után végül folytatódhatott a játék (tegyük hozzá: még az „amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten” alapon sem volt Cunningham megmozdulása sportszerű). Talán nem tűnik különösebben nagy dolognak az ilyesmi – Amerika azonban másképpen ítélte meg a helyzetet. A tengerentúli sajtó hype-olni kezdte a szőke játékos cselekedetét, kiemelve a kosaras bajtársiasságát.
Az emberek imádták, hogy végre valaki kiállt Caitlin Clark mellett. Sophie Cunningham ismertsége az egekbe szökött; kisebb fajta őrület, népszerűségrobbanás és szponzorációs értéknövekedés vette kezdetét.
A mérkőzés óta, vagyis egy hét alatt a következő történt:
- Egy hét alatt 244 ezerrel nőtt Sophie Cunningham Instagram-követőinek száma.
- A TikTokon egy héten belül több mint 700 ezer–1 millió követőt gyűjtött, és átlépte az egymilliós követői határt.
- Szponzorált közösségimédia-posztjainak értéke a háromszorosára nőtt (korábban 10 ezer dollárt kért egy posztért).
- A WNBA hivatalos áruházaiban az összes raktáron lévő Sophie Cunningham-mez elfogyott; a következő szállítmány legkorábban július 8-án várható.
- Marketing szakértők becslése szerint az ilyen mértékű követőnövekedés eléréséhez több mint 1 millió dolláros médiaköltség lett volna szükséges – ezzel a Cunningham-brand értéke a háromszorosára nőtt.
A játékost a szabálytalanság elkövetéséért egyébként 400 dollárra büntette a WNBA.
Nem csoda tehát, hogy a Seattle Storm jó szereplése, valamint Caitlin Clark óriási népszerűsége és az egy hete történt Sophie Cunningham-akció után minden jegy elkelt a seattle-i Climate Pledge Arénában az Indiana Fever vendégjátékára.
A végeredmény
A mai mérkőzésre tehát kitehették a „megtelt” táblát, erre pedig csupán eddig egyszer, 2024. május 22-én volt példa. Az ellenfél akkor is az Indiana Fever és Caitlin Clark volt (a korábbi hazai nézőcsúcs pedig Sue Birdhöz köthető: a játékos visszavonulása előtti utolsó mérkőzésére 18 100-an látogattak ki).
A Seattle Storm szurkolóinak azonban csalódniuk kellett. A csapat vereséget szenvedett, Caitlin Clark pedig pocsék napot fogott ki. Az Indiana Fever 96–86 arányban nyerni tudott úgy, hogy a sztárjátékos a szezon eddigi leggyengébb mérkőzését játszotta. Tizenhárom mezőnykísérletéből csupán három ment be, egyetlen hárompontost sem dobott – pedig hatszor is próbálkozott –, és nyolc (!) eladott labdával zárt. Ez volt az első olyan meccse, amikor a pontjainak száma (6) alacsonyabb volt, mint az eladott labdáinak száma.
A nézőcsúcs beállítása azt jelzi, hogy Seattle-ben továbbra is hatalmas az igény a jó kosárlabdára.
A lelátón helyet foglaló gyerekek (és felnőttek) a képek tanúsága szerint őrült mennyiségű 22-es számú Indiana Fever-mezt dedikáltattak Caitlin Clarkkal. Talán abban reménykednek, hogy egyszer láthatják majd őt sárga-zöld mezben is játszani. Ha nem, az sem baj, a Storm akkor is a város kedvenc női csapata marad!
Azt pedig továbbra is várjuk, hogy Adam Silver, az NBA vezérigazgatója végre észhez térjen, és – akár a belebegtetett mexikói és kanadai bővítéssel együtt – visszahelyezze a Seattle SuperSonicsot a kosárlabda térképére!
__
