2008-ban a Marvel Vasemberének és Hulkjának moziba kerülésével teljesen új időszámítás kezdődött a képregény adaptációból lett blockbusterek terén. Elindult a máig tartó, a februárban moziba került Fekete Párduccal már közel húsz részt számláló Marvel Cinematic Universe, vagyis egy monumentális szuperhős szappanopera történet, amelynek szereplői külön-külön, vagy együtt, évente minimum kétszer megmentik a Földet. És közben minden alkalommal kasszát is robbantanak. A 2018-as év minden bizonnyal legnagyobb mozis durranása ennek a sorozatnak az eddigi leggigantikusabb vállalása, áprilisban érkező Avengers: Infinity War lesz.
Soundgarden – Live to Rise (video)
Az első nagy szuperhős „összeborulás” (A.K.A Bosszúállók, vagyis a Föld legnagyobb hősei összeállnak) 2012-ben, hat évvel ezelőtt ugyanebben a hónapban történt, és mind bevételi, mind nézettség, mind pedig a pop-kulturális hatás szempontjából elmondható róla, hogy egy filmtörténeti mérföldkő. AmCap, Tony Stark és a többiek örökbecsű egysorosokkal, és minden korábbit lepipáló látványos akciókkal lopták be magukat mozinézők millióinak szívébe.De mi köze van ennek az egésznek a Soundgardenhez, a grunge mozgalom egyik legmeghatározóbb bandájához?
A csapat a nyolcvanas években indult, és a kilencvenes években emelkedett az igazi szupersztárok közé. Kurt Cobain sokak szerint nem csak magát lőtte főbe, hanem a grunge divathullámát is. A halála után az MTV figyelme elfordult a seattle-i hangtól, a nagy grunge-sztárok egymás után fulladtak ki. A Soundgarden is erre a sorsra jut, az 1996-ban megjelent Down on the Upside után alig egy évvel be is jelentették feloszlásukat. A tagok – főleg Chris Cornell és Matt Cameron – továbbra is aktívak maradtak, de a Soundgarden tekintetében hosszú csend következett: tizenhárom év, amit a rajongóknak a régi lemezeik hallgatásával kellett beérniük.
Az új remény (nem, nem a Star Warsról beszélünk) 2010 január elsején, szilveszterkor csillant fel először, amikor Chris Cornell a Twitteren keresztül üzent a nagyvilágnak: „The 12 year break is over & school is back in session. Knights of the Soundtable ride again!” A Soundgarden reunion tehát megtörtént (írhatnánk, hogy Avengers Assemle, de túl stílszerű lenne), Cornellék pedig egy új, közös anyagon kezdtek el dolgozni. A bejelentést mindenki nagy örömmel fogadta, a munka azonban sokkal lassabban haladt, mint azt remélni lehetett: egy éven keresztül semmilyen életjel sem érkezett a zenekar háza tájáról. 2012 februárjának elején jelentették be, hogy stúdióban vannak, és egy új dal felvételein dolgoznak. Az utolsó fázisban jártak már. A közleményből nem derült ki, hogy melyik dal lehetett ez, de így utólag szinte biztosra vehető, hogy a Live To Rise született meg ekkor. Később, a 2012 novemberében érkezett visszatérő lemez, a King Animal promóciós interjúiban azt nyilatkozták, hogy 2011-ben már próbafelvételeket készítettek a seattle-i Studio X-ben, és elkezdték összerakni a lemez dalait.
Soundgarden – Live to Rise (EP)
Egy Bosszúállók szintű filmnél, ahol maga a költségvetés és a marketing büdzsé nagyobb, mint egy kisebb afrikai ország éves nemzeti összterméke, nyilvánvalóan nagyon profin módon adagolják a felvezetést. A Marvel első ilyen nagy vállalása volt ez, hogy egyszerre mozgat egy filmben több „főszereplőt”, és ez volt a filmtörténelem első alkotása, amelynek költségei meghaladták a 200 millió dollárt. Április 17-én, a májusi premier előtt nem sokkal, a közelgő gigantikus szuperhősmozi promóciójának utolsó, legintenzívebb szakaszában, mint derült égből Thor pöröje, úgy érkezett meg a tizenöt éve hallgatásba burkolózó Soundgarden visszatérő dala, a Live To Rise.
A filmet Amerikában május 4-én, hazánkban egy héttel korábban mutatták be. A zenekari diszkográfia egyik bikaerős, magukhoz képest viszont populáris és könnyebben emészthető szerzeménye ez, amelynek videoklipjében a mozi leglátványosabb kedvcsináló jeleneteit váltották a zenekar rég nem látott tagjai, meglehetősen puritán körülmények közt. A dal, a filmhez kapcsolódó giga-marketing, és maga a meglepetésszerű megjelenés meghozta a kívánt hatást: a Soundgarden úgy repült vissza a rockzene élvonalába, mintha Tony Stark Vasember páncélját viselték volna. És ahogyan Szepesi Matyi a Grungerynek adott interjújában megjegyezte: Chris Cornell a grunge szuperhőse volt. Most komolyan, kinek volt még rajta kívül kockás hasa a grunge nagyjai közül?
Soundgarden a vörös szőnyegen
Nem is lett volna senki alkalmasabb ennek a mozinak a felvezetésére, mint a Cornell vezette Soundgarden. A megjelenés hirtelen jött, de nagyon jól illeszkedett a film bevezető kampányába, és a hosszú idő után visszatérő rocklegenda feltámadásához is biztos alapot adott. A dal azonnal a Billboard-lista első helyén nyitott, és hetekig ott szerepelt a Top 5-ben. A Soundgarden melódiáira menetelő Bosszúállók pedig nem csak a chitauri hadsereget, hanem a kasszát is letarolták: a film bevétele túllépte az 1 milliárd amerikai dollárt!
A moziban a vége főcím, az Alan Silvestri által jegyzett A Promise, egy szimfonikus-akusztikus gitáros darab, ami hangulatában meglehetősen „cornelles” volt, majd jött a Marvel-filmek védjegyévé vált stáblista utáni jelenet. És még mielőtt a Bosszúállók elmentek volna gyrost enni, lement a Live To Rise is. A dal, a másfél évtized után visszatérő Soundgarden, elsöprő come backje lett. A Live to Rise-zal az Avengers soundtrack kiadványain találkozhattunk először, egyfajta unikumként: a Soundgarden visszatérése és a modern kori mozik egyik legnagyobb sikersorozatának története összeforrt. (Az év végén megjelenő új lemez, a King Animal depresszív, egyszersmind agyalós témái között végül a dal nem kapott helyet, csupán az Echo of Miles: Scattered Tracks Across the Path című, háromdiszkes, ritkaságokkal teli box, Originals lemezén.)
A slusszpoén az egészben az, hogy amikor megkérdezték Chris Cornellt, hogyan született a többi daltól eltérő, példátlanul sikeres tétel, csak annyit felelt: „work just fine”.
